ZETApress

hírportál

Álújságírók a Vágtán

Porvába került a szablya – írtuk meg vasárnap este. A hétvégi Nemzeti Vágta zárt kapuk mögött zajlott, ezért a VIP-szektorba sem lóghatott be az ál-újságírók sisere hada. Koroknay Klári írásával a 3 évvel ezelőtt belógókra emlékezünk.

2017. szeptember 15-17-én Budapest szívében a 10. jubileumát ünnepli a Nemzeti Vágta, melyről idekattintva olvashatunk. A színes programok, szédületes versenyek mellett igazi születésnapi hangulat, az ország legnagyobb táncháza várja a látogatókat. A történelmi hangulatú lovasversenyre az indulók heteken, hónapokon át készülnek lovukkal, lovasukkal és azokkal a helyi jellegzetes tárgyakkal, étkekkel, hagyományokkal, amelyeket az ’56-osok terén felállított Vágta Korzón mutatnak be országnak-világnak.

Az Országkonyhán megkóstolhatjuk a vidék jellegzetes magyar ételeit, sőt finom pálinkáit, borait is, ami idén különleges születésnapi ízekkel bővül. A különleges összetételű homokpályán a közel 100 induló település lovai és lovasai vágtáznak a gyönyörű vándordíjért, az 1840-es évekből való huszárszablyáért és az ötmilliós fődíjért. / Szombaton az ünnepélyes megnyitó a Nemzeti Vágta több száz résztvevőjének grandiózus felvonulásával kezdődik. Jegyárak: 4000 forinttól 15 ezerig terjednek.

Frankó Tivadar azok közül való volt, akiket lenyűgöztek a lovak! Bár kicsinek találta a versenyek számára a Hősök terét, és sajnálta a lovakat, hogy ott kell körbe-körbe futniuk, de hát, ez volt! Ingyen szeretett volna bejutni a 10. Nemzeti Vágtára, ennek is a VIP-jébe. Előkészült rá, vitt otthonról egy nagy kokárdát, amit a zakó zsebébe süllyesztett, valamint különféle színű karszalagokat, aztán útra kelt. Hogy akklimatizálódjon az eseményekhez, az Oktogontól gyalogolt a Hősök teréig. Útközben rengeteg stand volt és nagy tömeg, autóforgalom viszont semmi, az Autómentes Hétvége miatt. Mendegélt az Andrássy úton, nézelődött és figyelt. Egyik standnál, – a Hősök teréhez már nagyon közel – volt egy fiatal hölgy, akinek a kezén Vágtás karszalag volt, VILÁGOS LILA.

Tivadar egyből odament, bevonzotta a szalag. Ennél a standnál pálinka kóstoltatás volt és falatkákat is adtak ráadásul kedvesek is voltak a hölgyek. Tivadar elidőzött ott, kortyolt egy kis pálinkát, bekapott hozzá egy falatot. Aztán egy példány Házi Áldást is a kezébe nyomtak: Hol hit, ott szeretet, Hol szeretet, ott béke, Hol béke, ott Isten, Hol Isten, ott szükség nincsen.

Tetszett neki ez is, elolvasta és elrakta a zsebébe. Aztán mielőtt teljesen kiesett volna abból, hogy miért is ment oda, gyorsan lekérdezte a fiatal hölgyet, hogy milyen karszalag van rajta. Ő azt mondta, hogy ezzel lehet bemenni a futamokat nézni.

– De nem VIP?
– Nem, sima karszalag, amit vásárolni lehetett.
– Hogy a VIP milyen színű, azt tudja?
– A VIP az arany színű és egy olyan kokárda, mint amilyen a lovakon van!
– Áhh! Köszönöm szépen! Minden jót!

Megérkezett a Hősök teréhez és a Műcsarnok felé vette az irányt méghozzá a VIP-bejárat elé, ahol megfigyelést tartott. Egy odakint cigarettázó VIP vendégen meglátta, hogy mire lenne szüksége, hogy legálisan bejuthasson: arany-fehér színű nagy kokárdára és egy piros színű karszalagra, azon fekete vágtás felirattal. Egyik sem volt neki!

Kicsit félrevonult és előszedett a zsebéből egy sima piros karszalagot. Nagyon figyelt a műveletre, hogy szépen tegye föl. Ekkor megzavarta Orosz Irina okvetetlenkedő telefon hívása. Beszélt Irinával, aztán folytatta a műveletet. Feltett magára egy sima piros karszalagot, majd kitűzött a zakójára egy nagy kokárdát is. Ez viszont nem arany-fehér hanem piros-fehér-zöld volt! Na mindegy, majd csak lesz valami!

Nagyon összpontosított, hogy minden jól sikerüljön, tudta, hogy apróságokon múlik a bejutása. Jól kihúzta a hátát, színleg határozottságot mutatott, így lépdelt a szűk méretű VIP bejárat felé ahol két biztonsági őr állt. Úgy érezte minden rendben lesz! És akkor, valaki elkezdte őt a nevén szólongatni:

– TIVADAR! TIVADAR! TIVADAR!
– Hát, ez nem lehet igaz!

Pisti gyerek szólongatta őt, akinek gyakran volt az a taktikája, hogy ráakaszkodott másokra, bekunyerálta magát. Népszerű emberek sajnálták meg a kedves bolondot, például Gerendai Károlytól is kapott már jegyet, de Papadimitru Athinától is. A potyázók is gyakran bevitték, Tivadar is vitte már be őt, de ez most igazán nem az a pillanat volt. Ahogy odafordult volna hozzá, vagy csak köszön neki, egyből gyanússá válik, jobban megnézik az őrök és máris kint reked.

Pisti Gyerek szintén a bejárathoz közel állt. Rosszul öltözött volt, rossz fogakkal, előnytelen külsejű, szemlátomást kicsit kattant. És csak mondta tovább a magáét: Tivadar, vigyél be engem is! Tivadar szenvedett és már nem volt benne biztos, hogy bejuthat. Pisti Gyereket sem akarta megbántani, de nem is figyelhetett oda rá, ami komoly megpróbáltatást jelentett a számára. Valahogy üdvözlésként pislantott rá egyet a szemével és mintha nem ismerte volna, úgy is csinált. Nagyot köszönt viszont az őröknek, Jó napot kívánok! és kötelességtudóan bemutatta a zakó ujja alól kikandikáló piros álszalagot, mire az őrök beengedték. A megkönnyebbült sóhaj még mindig váratott magára, mert egy újabb zsilip és egy újabb biztonsági őr várta. Ezen is átjutott. Bent volt!

Szerette ennek a rendezvénynek a hangulatát, illetve a VIP-jét. Bár itt a kaja kuponra ment, ennek ellenére tudott enni sztrapacskát. Volt lángos is, de ahhoz nem jutott hozzá. Az italokat, a sört, ásványvizet, bort és pálinkát ingyen és korlátlanul lehetett a VIPben fogyasztani. A csapatból kevesen jártak a Vágtára de akik jártak, azok lassan mind beszivárogtak, ki így, ki úgy.

– Volt pofád ezzel bejönni?
– IGEN!!!

Csiga Janó érkezett a VIP-be és beszélgettek Tivadarral. Szinte elkerülhetetlen volt a társaságukban, hogy ne kezdjék el firtatni egymás belógását. Néha szavak nélkül is levették egymásról, hogy történt.

Tivadar látta, hogy Csiga Janón is piros-fehér-zöld kokárda volt, bár nem a 10 éves felirattal, mint neki, hanem egy régi változat, egy régebbi sajtótájékoztatóról. Ezt még elnézte szó nélkül, de mikor meglátta azt a koszos, régi, láthatóan többször használt fehér karszalagot Csiga kezén, akkor kitört belőle a kérdés: Volt pofád ezzel bejönni? Csiga egy rá jellemző, alattomos mosollyal erősítette meg a válaszát.

Ennél jobban csak akkor csodálkozott el Frankó Tivadar, mikor észrevette, hogy a hátsó fertályon, a Műcsarnok oldalánál gyakorlatilag az jöhet be a VIP-be aki csak akar! Hogy lehet ez? A hátsó bejárat tárva-nyitva állt, akadálytalanul lehetett közlekedni, őröknek nyoma sem volt. Alig akarta elhinni, hogy ennyire őrizetlenül hagyták ezt a területet a Valtonosok, akiktől a potyázók alapvetően tartottak. Hát, ez hihetetlen! Tivadar ezt annyira nem akarta elhinni, hogy ki-be járkált azon a részen. Kicsit sétált kint a Felvonulás téren a töménytelenül sok árus bodegájánál a nagyon nagy nyüzsgésben a népek között, majd innen visszasétált az elvileg elkerített és bevédett VIP-be, ahol szintén nyüzsgés volt csak egészen más jellegű. Aztán ott maradt, nem járkált tovább, leült és meditálgatott.

Basszus! Ha én ezt tudom! Megállapította magában, hogy hátul kellett volna bejönnie! A tömény stressz helyett úri módon besétálhatott volna, a félkegyelmű Pisti gyerek nem zavarta volna meg! Mért nem járta körül a területet? Mért ragaszkodott ő annyira ahhoz, hogy elöl jöjjön be?

Ne ragaszkodjunk semmihez, ahhoz se, hogy ne ragaszkodjunk semmihez! Valami ilyesmit tanult a Buddhista Főiskolán, amit ő nem végzett el! Vagy inkább úgy volt, hogy: Ne ragaszkodjunk semmihez, ahhoz se, hogy ragaszkodjunk ahhoz, hogy ne ragaszkodjunk semmihez? Kezdett belekavarodni! Már minden baja kezdett lenni, sürgősen társaságra vágyott, szívesen elmondta volna a többieknek mit tapasztalt, ehelyett újabb fura dolgoknak lehetett szem tanúja.

Úgy kezdődött, hogy Csiga Janó egy jó nagyot beköszönt Mága Zoltán hegedűművésznek, aki mosolyogva visszaköszönt neki, látszott hogy ismerték egymást. Mága Zoltán megnézte kivel van Csiga Janó, és az őt szolgai módon követő Mercit is üdvözölte. Ennyi történt, aztán Mága Zoltán ment is tovább és a Lázár testvérek közül a hosszabb szőke hajú Zoltánnal kezdett el társalogni.

A zenész-spion Csiga Janóból pedig ezután kitört az állat, előbb játékosan pofozgatni kezdte Mercit, később keményen nyakon ragadta, hátulról magához lapította és egyre szorította a nyakát. Elengedte majd újra kezdte, még erősebben nyomta a gigáját, hogy már majd megfulladt. Kiszabadulni a szorításból a nő, nem volt képes, még hangot adni sem! Utolsó erejével beleharapott a férfi alkarjába. Csiga Janó rögtön elengedte a nő torkát majd kényeskedve fájlalni kezdte a karját. Merci hörgött.

– Na jól van, sziasztok!

Az óvatos, konszolidált, stabil munkahellyel rendelkező csapattag, Bajszos Vidor a jelenet után úgy döntött, hogy távozik. Igaza is volt, mert csak súlyosbodtak a dolgok. Csiga Janó fölkapta azt két elegáns, hosszú ernyőt, amit Maceszék nyúltak le. Ezeket igazi VIP vendégek hagyták őrizetlenül a területen, és Maceszék begyűjtötték, majd Csiga Janónak ajándékozták. Janó teljes erővel belevágta az ernyők hegyes végét a szerencsétlen Merci bal mellébe pont a szíve fölé.

Ezt már Frankó Tivadar sem bírta! Elindult kifelé, a VIP hátsó kapuja felé irányította a lépteit ahol korábban szabadon lehetett ki-be járni, bevonzotta a rész. De hoppá! Már bevédték, egy női biztonsági őrt állítottak oda, aki zordan őrizte a járatot. A nő nagyon feszültnek látszott, kezdetben csúnyán nézett és kifejezetten mogorva volt.

– Itt szeretnék kimenni!
– ???
– Erre van a kocsim!
– NA JÓ! De vissza itt már nem jön!
– BIZTOS?
– Igen, mert aztán engem vonnak felelősségre!
– JÓL VAN! Ne is engedjen be senkit, hogy ne legyen baj!

Tivadarnak nem volt kocsija, de valamire hivatkoznia kellett, hogy kimehessen ott hátul, már csak kíváncsiságból is. A lófarkas, Valtonos nő előbb bekeményített, majd meglágyult és kifakadt, ebből Tivadar rájött, hogy mitől volt a fiatal nő olyan pattanásig feszült. Őt hibáztatták amiatt, hogy mindenféle csöves és migráns szédelgett be a Valtonosok által őrzött Nemzeti Vágta VIP-jébe. A nő elpanaszolta, hogy büntetésül lett odaállítva és hogy a főnöke további intézkedést hozott annak érdekében, hogy illetéktelenek ne juthassanak a hátsó kapu közelébe se! A fiatal Valtonos mintha megkönnyebbült volna attól, hogy végre valakinek elmondhatta bánatát! Tivadar végighallgatta, nem volt rossz ember, még együtt érzést is mutatott. Szerencsére a nő nem tudta meg, hogy kinek öntötte ki a szívét!

Szóljon hozzá!