ZETApress

hírportál

Portásnak sem kellett

Bírósággal fenyegetőzött – 56

Sosem hitte volna a 42 éves üzletvezető, hogy egy év múlva pszichológushoz kell mennie. Egy kereskedelmi vállalatnál dolgozott közel húsz éven át, ahol fokozatosan haladt előre a ranglétrán. Valaha kereskedelmi iskolát végzett, a beszerzés és az értékesítés lebonyolítása töltötte ki életét. Egy éve aztán történt valami. A vállalatot átszervezték, privatizálták.

Az új tulajdonos megkezdte a létszámleépítést. Előbb az idősebb szakembereket küldte el, majd sorra került a negyvenesek korosztálya is. Arra is gondoltak a főnökei, hogy minél kevesebb dolgozónak mondjanak fel. Inkább olyan helyzetet teremtettek, hogy a munkavállalók elmenjenek, így nem kell részükre végkielégítést fizetni. Ferenccel is ezt tették, Átszervezés címén alacsonyabb munkakört, s jóval kevesebb fizetést ajánlottak neki. Abban bíztak, ezt úgyse fogadja el.

Ferenc gondolkodóba esett. Ha vállalja a kevesebb fizetést, főnökei később is felmondhatnak neki. Akkor viszont jóval kevesebb végkielégítést, s munkanélküliként sokkal kisebb járadékot kapna. A munkanélküli-járadék nagysága ugyanis a felmondáskor folyósított átlagkeresettől függ. Ha ő mond fel, három hónapig nem jogosult a járadékra, utána viszont az üzletvezetői fizetése után járó összeget kaphatja. Hosszas töprengés után ezt a megoldást választotta. Főnökei fellélegezhettek. Sikerült tőle végkielégítés nélkül megszabadulniuk.

Ferenc először élvezte a semmittevést, de néhány hét múlva elege lett az egészből. Különféle alkalmi munkákat keresett, de ott csak kihasználták. Szerencsére 3 hónap múlva regisztrálták a munkaügyi központban, de újabb heteknek kellett eltelniük, míg pénzt is kapott. Elkezdett hát munkahelyet keresni. Szeretett volna megint tartozni valahová. Hiányzott, hogy reggel nem mehet be a munkatársak közé, nem lehet tagja egy alkotó közösségnek. Húszévi rendszeres munkavégzés után ez érthető.

Először a szakmában próbálkozott. Nézte az újsághirdetéseket, böngészte az állásajánlatokat. Előbb telefonon érdeklődött, később személyesen tárgyalt a hirdetőkkel. Mindenütt falakba ütközött. A 40 éven felüli férfi után senki sem kapkodott. Mindenki fiatalabbat akart, kevesebb bérért. Később már az sem érdekelte, milyen munkát kaphat. Mindegy volt már neki, csak dolgozhasson. Ekkor akadt meg a szeme egy portási állást kínáló hirdetésen. Bekopogott hát a meghirdetett címre.

Nem magát vártuk – mondta az előadó –, ide mást akarunk felvenni. Ne vegye el előle a helyet! – kérte. Ferenc a rendszeres elutasítások hatására ingerült lett. Biztosan a rokonát várta – kiáltozta –, de majd én megmutatom! Feljelentem a munkaügyi hivatalnál és a bíróságon is! Vegyen fel, mert van üres állás! Azért hirdettek!

Az ügyintéző megdöbbent. Félt a bírósági hercehurcától. Vigye el más a balhét – gondolta. Eszébe jutott, hogy a cégnek pszichológiai laboratóriuma is van. Ők vizsgálják a jelentkezők némelyikét. Nem mindenkit, csak a kulcspozícióban foglalkoztatandókat. A portásokat ugyan nem kéne vizsgálniuk, csak a fegyveres őröket, de Ferencnek ezt nem kell tudnia. Elküldte hát őt is vizsgálatra, s közölte, hogy csak utána veheti fel. A férfi távozása után felvette a telefont. Elmondta a pszichológusnak, hogy Ferenc nehéz eset, akivel vigyázni kell.

A laborban már várták a férfit. A vizsgálatvezető különleges feladatsort állított össze számára. Ferenc besétált a csapdába, mert érkezésekor őszintén feltárta az előzményeket. Azt is elmondta, hogy alkalmatlansága esetén ő bizony megfellebbezi a döntést. Beszélt a korábbi elutasításokról, munkaviszonya megszüntetéséről, s arról is, hogy ez a portási állás biztosan egy rokonnak lehet fenntartva a cégnél. Bízott a szakember, a lélek ismerője megértésében.

A teszteken, a műszeres vizsgálatokon kiválót produkált, mégsem örülhetett a sikernek. A pszichológus nem merte alkalmasnak minősíteni. Agresszivitása volt a felvételét kizáró ok. Egyik holló sem vájja ki a másik szemét, tartja a közmondás, de itt többről volt szó. Nemcsak azért minősült alkalmatlannak, hogy az őt vizsgálatra küldő vezetővel szemben ne neki legyen igaza, hanem másért is.

A pszichológus attól félt, hogy portásként a férfi esetleg durva lesz egy vitatkozó, erőszakos ügyféllel, erősebben tart vissza egy betolakodót, s akkor a laborvizsgálat eredményét, a labor létjogosultságát valaki még megkérdőjelezhetné, s akkor ő is mehetne munkát keresni. Egy munkanélküli miatt ezt senki sem akarja kockáztatni. Egyszerűbb olyan véleményt írni, hogy ne lehessen felvenni a férfit.

Ferenc most tovább próbálkozik. Másodfokú vizsgálatot kért, keresi az igazát. A munkaügyi központ semmit sem tehet. Nem kötelezheti a vállalatot Ferenc felvételére, hiszen a munkakör betöltésére a vizsgálat alapján alkalmatlan. Erről most már papírjuk is van. Jobban jár, ha olyan helyet keres, ahol nincs pszichológiai labor. S hogy nem csak neki van problémája a felvétellel, az a holnapi sorozatzárónkból is kiderül.

Szóljon hozzá!