ZETApress

hírportál

Áldozat gyermekért

Bírósági történetek ? 28

A fiatal mérnöknő boldogan élt férjével, 15 évvel történetünk kezdete előtt. Nagyon szeretett volna gyereket, de meddő volt. Úgy döntöttek, örökbe fogadnak egy apátlan-anyátlan árvát. Ki is választották a kétéves Erzsikét. A kislányt a szokások szerint haza is vitték a GYIVI-ből. Hadd szokjanak össze a formaságok elintézéséig. Ha nem sikerül, visszaviszik.

Egy éve volt náluk a kicsi. Úgy látszott, végérvényesen az övék lesz. A hivatalos örökbefogadáshoz már csak a férj aláírása hiányzott. A bomba ekkor robbant. Károly nem hogy ezt tagadta meg, de a válópert is beadta. A bíróság rövidesen fel is bontotta házasságukat.

Mária nagyon megijedt. Mi lesz most a kicsivel? Csak nem kell visszaadnia az államnak? Ekkor mentő ötlete támadt. Házassági hirdetést adott fel: ?elvált asszony kiskorú gyermekkel férjet keres?. Nem írta bele, hogy kié a gyermek, de az elvált családi állapotáról a kérők tartásdíjat fizető apát feltételeztek. Erről persze szó sem volt, hisz korábbi férjét nem lehetett tartásdíj fizetésére kötelezni. Ő sosem fogadta örökbe a gyereket, nem volt az apja. Az igazi rég meghalt.

A hirdetésre Emil is válaszolt. A fiatal közgazdásznak megtetszett az asszony. Pár hónapos ismeretség után összeházasodtak. Jól kerestek mindketten, s a GYIVI-től is kaptak a gyerekre támogatást. Mindketten nevelőszülőknek számítottak, jogilag.

Három hónap múlva megbetegedett Emil mamája, s az ifjú férj visszaköltözött hozzá saját öröklakásába. Reggeleste inzulinoznia kellett az agy-érelmeszesedett nénit, így folyton vele kellett lennie. Heti egy-két alkalommal látogatta meg néhány órára feleséget és nevelt lányát, de éjszakára hazament a mamához. 1981-től ?84-ig éltek így, közben a kislány nevelését rendszeresen ellenőrizték az intézetből. Mindent rendben találtak. 1984-ben Mária újból kérelmezte az örökbeadást.

Öt éve nevelte már a kicsit, egyedül is megkaphatta volna. Úgy gondolta mégis, hogy egy házaspárnak könnyebben odaadják. Kérte hát férjét ? akit csak hébe-hóba látott ?, hogy írja ő is alá az örökbefogadást. Ahhoz is hozzájárult, hogy az esetleges válóper esetén sem kér tartásdíjat. Eddig sem kapott soha a különélő férjétől semmit. Emil aláírása csak az örökbefogadás meggyorsításához kellett. A férfi belement a játékba, így a hétéves Erzsike hivatalosan kettőjük gyermeke lett.

1988-ban végérvényesen megszűnt a kapcsolat Mária és Emil között. Akkor már a beteg mama is meghalt, így Emil egyedül élt a legénylakásban. Máriának sem kellett új kapcsolat. 1990-ben lehetőséget kapott, hogy megvegye két szoba összkomfortos tanácsi bérlakást, de ezt csak férjével közösen, fele-fele arányban tehette. A hatóságot nem érdekelte, hogy évek óta külön élnek, s a férj sosem volt bejelentkezve a tanácsi bérlakásba. 90 napon belül kellett volna elválni, vagy elveszti a vásárlási lehetőséget. Mivel ezt nem tudta megoldani, kénytelen volt a férjével közösen megvásárolni azt a lakást, amiben leélte eddigi életét, s ahová a férj az előző két évben még látogatóként sem tette be a lábát. Szabály, az szabály! A vételár egyébként a szüleitől örökölt vidéki családi ház eladásából származott.

A válóperre csak a napokban került sor. A bajok itt kezdődtek. Emil ragaszkodik a fél házhoz (ő a saját öröklakásában lakik) és tartásdíjat sem hajlandó fizetni. Havi 35 ezer forintos nettó keresete alapján hétezer forintra kötelezhetné a bíróság, de ő ugyanennyit kér lakbér gyanánt. Felesége és az immár 16 éves örökbefogadott leánya ugyanis az egész lakást lakja, tehát az ő fél lakrészét is. Eszébe sem jut, hogy ezért a fél lakásért ő bizony sosem dolgozott meg. Úgy hullott az ölébe néhány éve egy államigazgatási anomália miatt.

Mária szívesen lemond a tartásdíjról, hisz Emil nem vér szerinti apja Erzsikének, de neki is feltétele van. A férfi mondjon le a fél lakásrészről, s írassa a kislány nevére. Számára mindenképp ez lenne a kedvezőbb, hisz tartásdíjat már csak pár évig kaphat, de a lakbért a fél lakás után Emil még évtizedek után is kérheti. S egyébként is mit ér neki a lakás, ha csak félig az övé. Sem eladni, sem elcserélni nem tudja Emil engedélye nélkül. A diplomás közgazdász pedig úgyis kérné az eladási ár felét, vagy lakáscsere esetén egy kisebb ingatlant.

Az ügy lezárásáig sok gondja lesz még a bíróságnak. Érzelmek nem befolyásolhatják az ítéletet. Emberileg Mária követelését láthatjuk jogosabbnak, de ne döntsünk elhamarkodottan! A gyermek utáni vágynak nem lett volna szabad elvakítani a mérnöknőt. Jobban meg kellett volna gondolnia 12 évvel ezelőtt, kivel köti össze életét. Neki akkor mindegy volt, csak ?neve legyen a gyereknek?. Lehet, hogy ezért kell majd most kemény százezreket kifizetnie, családi örökségének felét, egy szerencselovagnak. Reméljük, más is okul majd példájából!

Szóljon hozzá!