Nem raboltak, segítettek!
Bírósági történetek ? 26
Nagy és barátnője, Matild együtt iszogatott a külvárosi kocsmában. Alkalmi munkából éltek, ismerősöknél, vagy a szabad ég alatt hajtották álomra kócos fejüket, de az italról nem tudtak lemondani. Arra mindig tellett valamiből. Most régi ismerősüket, az öreg Pista bácsit fedezték fel az egyik sarokban. Átültek az asztalához.
Az öreg mindjárt rendelt egy kört. Amíg iszogattak, az asztal alatt az asszony combját tapogatta. Matild felettébb ronda volt, de ez most nem számított. Az öreg egyre inkább begerjedt. Az asszon újabb sörök után engedte a matató kezet egyre feljebb hatolni. Úgy döntöttek, hogy a közeli szükséglakásban engednek szabad folyást az ágaskodó indulatoknak.
Elindultak, s az elhagyott esti utcán a kirakott kukák között vezetett útjuk, az öreg már itt meg akarta dönteni Matildot, de az ágyba vágyott. Vitatkozni kezdtek, s ezt már Nagy ? aki mindvégig velük tartott ? sem nézhette tétlenül: dühösen tarkón vágta Pista bácsit.
Az öreg a kukák közé esett, csak a lába lógott ki a járdára. Megrémültek, s együttes erővel akarták kihúzni. Nem a felső testét, s kezét fogták ? mint normális esetben elvárható lett volna ?, hanem lábon fogva ráncigálták. A részeg férfi riadtan kapaszkodott az egyik kukába. Attól félt, újra meg akarják ütni, pedig Nagy csak segíteni akart. Az igyekezetben aztán a két csizmát rántották le a lábáról. Az öreg már bánta, hogy ennyire türelmetlen volt.
Távolban három fiatalember sétáltatta kutyáit. Csak látásból ismerték egymást, de most együtt futottak a helyszínre. Alaposan félreértették a helyzetet. Azt hitték, a pár ki akarja rabolni az öreget. Egyikük rendőrért ment, amíg a másik két fiú a kutyáik segítségével tartotta sakkban az állítólagos rablókat. Az öreg kórházba, míg ?támadói? fogdába kerültek.
Rögvest jegyzőkönyv is készült. A sértett részeg álmában ezer forintról beszélt, melyet elvettek a zsebéből támadói. Talán attól félt, hogy őt akarják nemi erőszakkal vádolni Matildék, akik a rablást már az első perctől tagadták. Ezzel csak azt érték el, hogy hónapokig vizsgálati fogságban maradtak. A tárgyalásra két évvel később már szabadlábon érkeztek. A vád rablás volt, s mivel mindketten különös visszaesők, a büntetési tétel minimum két év fegyház. A maximum akár nyolc év is lehet, vagy legrosszabb esetben 12 év.
A vádlottak most is tagadtak, s a három kutyás tanú vallomása sem jelentett rájuk nézve terhelő bizonyítékot. Mindhárman nagy távolságból, rossz látási viszonyok mellett észlelték az eseményt. Látták az ütést, látták a test húzását, de azt egyik vádlott sem tagadta. A hiányzó ezer forint elvételét nem látták, s ezt a rendőrök sem találták meg sem a helyszínen, sem a gyanúsítottak személyi motozásakor.
A sértett sem emlékezett már semmire a bíróságon. Az is lehet, hogy a pénzt már korábban elköltötte, vagy nem is volt nála annyi. A rablás nem állt meg, az ütés nyolc napon belüli sérülést okozott, s a sértett sem kérte leütője megbüntetését. A párost felmentette a bíróság.
Igaz, a több hónapos fogva tartást, meg a félévig húzódó bírósági hercehurcát ez nem teszi meg nem történtté. Azért kellett ezt elszenvedniük, mert nem hagyták cserben áldozatukat, hanem megpróbálták kisegíteni a kukák közül. A többszörösen büntetett előéletű emberek felebaráti szeretetből jelesre vizsgáztak, s ez lett a vesztük. Mégsem bánják, hogy akkor nem szaladtak el, de lesz-e merszük vajon segíteni a rászorulón legközelebb? Talán ha ők is feljelentik a Matildot letámadó öreget, már előbb kiderült ártatlanságuk, igaz ehhez nem voltak eléggé dörzsöltek. A korábbi börtönévek sem acélozták meg ?észizmaikat?. Ilyen is van, s elég gyakran.
