ZETApress

Bírósági történetek ? 23

Gondolkozott már azon a kedves olvasó, mennyit ér egy ember? Hát egy kéz, egy láb, vagy a szem elvesztése? S mennyi kártérítésre számíthat valaki bénuláskor? A Legfelső Bíróság irányelvet adott ki erről még 1981-ben, de azt 1989-ben hatályon kívül helyezték. Ma már ez is alku tárgya. Meg lehet egyezni a díjakban, a gyakorlat most van kialakulóban, írtam 1995-ben.

S mi a helyzet, ha ezeket a maradandó egészségkárosodásokat a gyógyító ember okozza? Akkor bizony perelni kell! No nem őket, hanem azt az egészségügyi intézményt, akinek alkalmazottjaként elkövették a műhibát. A károsultak érdekét a budapesti 384-es ügyvédi iroda látja el. Egy kőbányai bérház első emeleti lakásában Dr. Telegdi György irodavezető, dr. Simon Tamás és dr. Ádám György ügyvéd fogadja a betérőt. Ádám doktornak a professzor úr megszólítás dukál, mert harminc évig tanította a SOTE-n az orvosi jogot a leendő orvosoknak, a nyugdíjazása után sem vált meg a katedrától. Az ügyvédi iroda létrehozásával az évtizedek alatt felhalmozott tapasztalatait szeretné hasznosítani az orvosok és betegek érdekében. Nem csak a foglalkozás körében elkövetett vétkes károkozás, illetve gondatlan veszélyeztetés ? ahogyan hivatalosan a műhibát nevezik ?, hanem egyéb ügyek károsultjai is hozzájuk fordulhatnak. Minket most mégis inkább az előbbiek érdekeltek.

Mint a professzor úr elmondta, orvos is kérte már segítségüket, mert műhiba elkövetésével vádolták. Olyan orvos is volt, akivel szemben a műhibát elkövették. Persze a zöm inkább a civil károsult. Sosem az orvost perlik, sőt akkor örülnek, ha nem is indul bűnvádi eljárás az orvos ellen. Olyankor ugyanis az orvostársadalom összefog a kolléga megmentésére. (Majdnem vétkes kollégát írtam, de ezt az ártatlanság vélelme miatt nem tehetem.) Ha nem sikerül bizonyítani bűnösségét a büntetőpörben, a kártérítésre polgári perben sincs esély. Az orvosnak papírja van arról, hogy ártatlan, s ezt a jogerős ítéletet a polgári bíró sem szívesen bírálja felül.

Az elmúlt néhány évben mindössze öt-hat ügyet sikerült befejezniük, de közel kétszáz van folyamatban. Egy-egy ügy legkorábban félév után kerülhet a bíróság elé. Nemhiába kiemelt kormányprogram a pervezetési idők lerövidítése. A jelenlegi gyakorlat szerint először szakértőt rendel ki a bíróság, s csak az alapos ? s ezért lassan készülő ? szakvélemény benyújtása után tűzhető ki az újabb tárgyalás. Utána a vesztésre álló fél még ellenszakértőt is kérhet. Az ilyen vitákban a végleges szakvéleményt az Egészségügyi Tudományos Tanács mondhatja ki, de ők sem tévedhetetlenek.

A legkisebb perérték eddigi gyakorlatukban négyszázezer forint volt, míg a legnagyobb 18 millió. Az ügyfelek nem csak a fővárosból, de vidékről is érkeznek. Tízmillió forint kárértékhatár alatt a helyi ? kerületi, városi ?, míg felette a fővárosi, illetve megyei bíróságok döntenek első fokon. A másodfokú döntés így csak a nagyobb értékhatár esetén kerülhet ki a megyei hatáskörből a Legfelső Bíróságra. Korábban ? 1993 előtt ? ez a határ hárommillió forint volt. A változás óta lényegesen megnőtt a várakozási idő, hiszen a helyi bíróságok nagyon leterheltek, s az emelt értékhatár miatt jóval több ügyet kell tárgyalniuk. Többször perelték már a biztosítót is. Ők úgy kerültek be a képbe, hogy az egészségügyi intézmények köthetnek felelősségbiztosítást vétkes dolgozóikra. Az állami intézményeknek ez ajánlott, a magánklinikákat, vállalkozókat törvény kötelezi erre.

Egy 1981-es irányelv kimondta, mennyit ér egy szem, kéz, láb elvesztése, de ezt 1989-ben hatályon kívül helyezték. Most meg lehet egyezni a díjakban. Az ügyfél ettől még nem nyeri vissza egészségét, de legalább hátralevő életét anyagi biztonságban élheti le. A 384-es számú ügyvédi iroda a vidékieket is szívesen képviseli. Eddigi ügyfeleinek csak kisebb hányada volt fővárosi.

Az ügyfél induláskor ötezer forintot fizetett az ügyvédi irodának ügyei vitelére, s további kétezret az orvos-szakértőnek. Ezenfelül a megnyert összeg bizonyos százalékában megegyeznek, kialakult tarifa nincs. Méltányosságból az induló hétezer forintot a rászoruló ügyfélnek a per végéig megelőlegezik Ádám doktorék.

Mintegy nyolcvan tapasztalt orvos segíti munkájukat, köztük tíz nyugdíjas rendszeresen foglalkozik a panaszosokkal. Megvizsgálja az ?elkezelt? beteget, s összeállítja a bíróság asztalára szánt beadványt. A nyugdíjas orvosok előnye a nagy élettapasztalat, s a függetlenség. A tárgyaláson ők már nem kérdezhetnek a tanútól, csak az eljáró ügyvédnek súghatnak. Pártatlan szakértőt a bíróság hivatalból rendel ki, de még egyikük sem kérdőjelezte meg az iroda munkatársainak szakértelmét.

Az irodához fordulóktól egyéni elbírálás alapján kérnek előleget, illetve egyeznek meg az ügyvédi és a szakértői költségben. Nagyon sok orvossal állnak kapcsolataiban, közülük nyolc rendszeresen az irodának dolgozik. Az ügyfelet a megfelelő specialista saját rendelőjében vizsgálja meg, a kereset megfogalmazásában ő is segít, ő a bírósági tárgyaláson újabban már beavatkozóként vehet részt. Bent ülhet a tárgyalóban, és kérdéseket tehet fel az alperes szakértőjének. Így lesz ez legközelebb is, amikor egy 11 éves ügyben kell megmérkőzniük az ETTTB nevesített tagjával. Szokatlan dolog ez a bírói gyakorlatban, de a pervitel közvetett, verbális volta miatt van rá lehetőség. A Fővárosi Bíróság minapi végzésében élt ezzel a jogával. Korábban elfogadták az írásos szakvéleményt, most viszont ragaszkodnak a személyes szakvéleményhez.

Ez a legrégebbi ügyük, mely 1984 óta húzódik. Igaz, ezt még más kezdte el, s az iroda csak a perújításkor kapcsolódott be. A betegek gyógyulni szeretnének, nem pereskedni. A bírói ítélet nem adja vissza egészségüket, de legalább hátralévő életüket szeretnék anyagi biztonságban tölteni. Ehhez nyújt számukra segítséget Ádám professzor és csapata. Holnap konkrét ügyeikről írok.