ZETApress

Bírósági nehéz ügyek ? 15

Épp egy hónapot töltött betegállományban M. Gábor 31 éves budapesti lakos, akit egy ?90-es évekbeli augusztus 19-én hátulról leütött a főnök egy Pest környéki márkaszervizben. Augusztus 9-én, kedden élettársam, Andrea kocsiját tízezer kilométeres szervizre vittem a márkaszervizbe ? kezdte el történetét olvasónk. ? A kocsi oldala és eleje törött volt, de ez a garanciális javításba nem tartozott bele. Hibás volt viszont a jobb oldali hangszóró, melyet a szerviznek javítani kellett volna.

Négy és fél órát dolgoztak a kocsin, de a hangszóró továbbra is néma volt. Bizonyára a rádió rossz, állapították meg a szerelők, s eszükbe sem jutott, hogy akkor a többi hangszóró sem működne. Nem akartam tovább időzni, ezért elhoztam a kocsit. Úgy egyeztem meg a szerviz vezetőjével, s egyben tulajdonosával, hogy Budapesten bevizsgáltatom a rádiót, majd egy későbbi időpontban visszaviszem a kocsit a garanciális hangszórócsere elvégzésére. Kérdeztem továbbá, hogy a kocsi sérült jobb elejét és oldalát mennyiért lehetne megreparálni? A főnök rövid töprengés után 140 ezer forintot kért ezekért a munkálatokért.

A rádiót a Pannónia utcában bevizsgálták. Mindent rendben találtak, így az újonnan megbeszélt időpontra, 19-én délre vittem le a vidéki szervizbe a kocsit. Kerestem a korábbi szerelőt, aki bő háromnegyed óra múlva került elő. Javítgatta a hangszórót, de csak nem tudta szóra bírni. Ekkor egy nagyobb hangszórót akart beépíteni, az viszont épp a sérült jobb oldal miatt nem fért be a helyére, emiatt meg is kellett bontani a kárpitot. Végül már eluntam a dolgot s el akartam távozni. Dolgom volt a Diákszigeten, ahol az Eurowoodstock rendezvényeiről kellett műsort készítenem a tévének. Oda igyekeztem.

Míg a hangszóróval kínlódtak, újra szóba hoztam a kocsi sérült elejét és oldalát. Mennyibe kerül a munka külön-külön? ? kérdeztem, mert csak az egyik rész megjavíttatására volt pénzem. A főnök eltűnt legalább 20 percre, majd számítógépen elkészített írásos árajánlatot tárt elém. Ezen az oldaljavítást 64 ezer forintra taksálta, míg a kocsi elejével nem is foglalkozott. Most pedig kérek 750 forintot! ? mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Nem értettem, miért kellene fizetnem? Előbb azt hittem, a kiszereltnél nagyobb hangszóró beépítése miatt. Tévedtem. A főnök az írásos árkalkuláció elkészítéséért nyújtotta be a számlát.

Menekülésre fogtam a dolgot

Nem akartam fizetni. Nekem szóban is elég lett volna a megközelítőleges érték, nem vágytam másra. Közöltem, nem fizetek. Távozni akartam, de a főnök benyúlt a kocsiba, a slusszkulcsot akarta kivenni, a forgalmi még nála volt. Mivel azt keményen markoltam, a rádiós magnót tépte ki a helyéből és vágta az udvar közepére. Ezután a szerelőivel karöltve ? voltak vagy tízen az udvaron ? a kocsi hátulját nyitotta fel, hogy távozásomat megakadályozandó, kivegye az akkumulátort.

Szemben volt a polgármesteri hivatal, odamentem telefonálni. A rendőrök megígérték, hogy rövidesen a közeli városi kapitányságról kijönnek. Nekem már sietni kellett a Diákszigetre, ezért a kocsiban hagyott személyes holmimért, irataimért visszamentem a szervizbe. Addigra a kocsim betolták egy zárt garázsba. Kértem, hogy legalább az értékeimet adják vissza, de a főnök durván leordított. Magának itt semmi keresnivalója, takarodjon! ? kiabálta. Úgy begerjedt saját hangjától, hogy előbb jól orrba vágott, majd tovább ütlegelt. Élettársam próbált megvédeni, de nem engedtem. Őt is féltettem, meg nem is éreztem hozzánk méltónak az útszéli hadakozást.

Kihátráltam az udvarból, miközben ő egyfolytában ütött. Még az inget is letépte rólam. Nem ütöttem vissza, pedig erősebb vagyok a negyven év feletti támadómtól. A kapuban meg kellett fordulnom, hogy kinyissam, s ekkor hátulról tarkón vágott. Elveszítettem az eszméletem, nem tudom, hogy meddig feküdtem a földön.

Mire a két fiatal gépkocsizó járőr megérkezett, a főnök és a szerelők több kocsival elhagyták a szervizt. A főnök, M. János rövidesen visszajött, s akkor élettársam a két rendőrrel a 750 forint kifizetése ürügyén bemehetett. M. úr persze mindent tagadott. Szerinte én támadtam meg őt s ő még csak nem is védekezett Egy hat centis vágott sebet mutatott a kezén, melyet állítólag én okoztam. A rajtam lévő sérüléseket viszont nem is sejti, honnan szerezhettem.

A látlelet sem sokat segít

Az Országos Baleseti Intézetbe mentünk. Ott az ügyeletes neurológus agyrázkódást állapított meg, míg a röntgen három nyaki csigolyám kimozdulását mutatta ki. Másnap akartak megműteni de végül erre nem került sor. Schancz-gallérral rögzítették a nyakamat ? ilyet kapott Horn Gyula, miután lekerült a fejéről a korona ?, majd egy hetes kórházi ápolás után hazaengedtek.

Feljelentést tettem a rendőrségen, s ekkor ért a meglepetés. Megtudtam, hogy én vagyok a gyanúsított. A szervizfőnök látlelettel bizonyította, hogy eltörtem két ujját. A helyszínelő rendőröknek nem beszélt akkor erről. Csak nem ütött rá utána kalapáccsal, hogy engem befeketítsen? Kétszer tárgyaltunk azóta ügyvédeink jelenlétében, s a második(!) tárgyalásra bekötött fejjel érkezett, melyet állítólag az augusztus 19-i támadásomnak köszönhet.

A belügyminiszter úr ? akinek választási kampányában tevőlegesen vettem részt ? még nem tud a személyemet ért támadásról. Nem akarok tőle segítséget kérni. Attól félek viszont, hogy a faluhelyen szokásos összefonódások miatt a szerelők, a rendőrök, az önkormányzati tisztviselőnők nem mernek tárgyilagosan vallani. Mivel én vagyok feljelentve, akár a vádlottak padjára is kerülhetek. Akkor talán mégis beavatom az ügybe a miniszter urat. Nem az én érdekemben, hanem azért, hogy az igazság kiderüljön!

Az olvasói levél után kikértük M. János véleményét is. Ő tételesen cáfolta M. Gábor vádjait. Bizonyítékait nem óhajtja a nyilvánosság elé tárni, a vele lefolytatott beszélgetés közléséhez nem járult hozzá. Szerinte ebben az ügyben úgysem a sajtó, hanem a bíróság szolgáltat igazságot. Ebben mi is egyetértünk. Az ügyet a bírói szakban már nem követtük nyomon. Igaz erre a ma szokásos ítélkezési gyakorlat ismeretében sok-sok évet kellett volna várnunk.