ZETApress

hírportál

Kitüntették a családtagot

Minden ember annyit ér, amennyit a köz javára tesz – mondta a „vasminiszter” unokaöccsével Szarvas Istvánnak 1999. elején. Koji László, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke Baross Gábor munkásságának, hagyatékának ápolásában végzett áldozatos munkájáért Baross Gábor emlékplakett elismerésben részesítette Baross Dénest, a Baross Gábor Alapítvány díszelnökét.

Baross Gábor 1848. június 6-án született, mintegy hét város választotta díszpolgárának, köztük Pécs is. Születésének 150. évfordulóján tavaly emlékévet tartottak tiszteletére. A rendezvénysorozat mintegy kétszáz helyszínt érintett: iskolákat, vasútállomásokat, közintézményeket, sőt vetélkedőket is rendeztek, emlékbélyeget adtak ki, Győr városa emlékérmet veretett. Kiállítások és sportrendezvények sokaságát iktatták a programba és könyv is jelent meg életéről. A rendezvények fő szervezője egy idős úr, a „vasminiszter” rokona volt.

Mit jelent Önnek a „vasminiszterrel” való rokonság? – kérdezte Szarvas István a 84 éves Baross Dénest.

B.D: Nekem a Baross Gáborral való rokonság egy bizonyos kötelezettséget jelent. Korai halála miatt vele személyesen nem találkozhattam, de fia, ifjabb Baross Gábor – akihez a rokoni szálakon túl baráti kapcsolat is fűzött – elbeszéléseiből és leveleiből lehetőségem volt a vasminisztert mint édesapát is megismerni. Fia látta, hogy amit édesapja tőlük, gyerekektől roppant következetességgel elvárt, az csupán töredéke volt annak, amit önmagától megkövetelt. Tőle tudom, hogy Baross Gábor nemcsak mint miniszter, de mint ember és édesapa is csodálatos volt.

– Ön, mint a Baross Gábor Alapítvány díszelnöke, miért tartotta fontosnak, hogy emlékkönyv készüljön nagybátyjáról?

B.D: A ma nemzedéke nem sokat tudhat Baross Gábor munkásságáról, hiszen róla utoljára 1937-ben jelent meg könyv, az akkori Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara kiadásában. Magyarország történetével azóta több könyv is foglalkozik, melyekben a szerzők felsorolják alkotásait, azonban a nevéről említést sem tesznek. Az emlékkönyv olvasói megismerhetik munkáit, amelyeket rövid élete alatt úgy alkotott, hogy lépéseit mindig a hazája iránti szeretet irányította, s célja a közjó szolgálata volt. Ennek érdekében bátran felvette és vállalta a harcot a szűk látókörű politikusokkal azokért az értékekért, melyek az emberiség legfontosabb értékei: adni és szolgálni a tudást. 44-éves korában érte a halál, amely valóban nagy veszteség volt. Szeretnék idézni tőle: „Minden állampolgár annyit ér, amennyit a köz javára tesz”. Baross Gábor életműve a mának is üzenet. A hazának ma is olyan emberekre, kiművelt emberfőkre, olyan új nemzedékre van szüksége, akik tanulnak elődeik hazaszeretetéből, áldozatos életéből, cselekedeteiből.

– 1997-ben létrehozta A hidakért Alapítványt. Mi ennek a célja?

B.D: Az alapítvány elsődleges célja hozzájárulni az Esztergom–Párkány között megépített, majd a II. világháborúban lerombolt híd újjáépítésének és működtetésének a megvalósításához, a magyar és szlovák szakemberek összefogásával – a szó, a tett, a pénz és az összefogás erejével. Tudomásul kell venni, hogy a Duna- medence egybetartozik és mindannyiunk érdeke, hogy gazdaságilag, politikailag együtt megférjünk benne! – olvasható az Építési Piac 1999/2. számában.

Szóljon hozzá!