ZETApress

hírportál

Kisrészvényesi jogok

Nyilvánvalóan emelkedni fog a kisrészvényesek száma, ha virágzó vállalatok között válogathatnak. Mikor lesz részvény BOOM Magyarországon? Egyre kritikusabb a helyzet a Budapesti Értéktőzsdén ? olvashattuk a BOOM 1992. szeptemberi számában.

A forgalom minimális, az árfolyamok ? egy-két kivételtől eltekintve ? egyre esnek. A piacon a kisbefektetők közül már csak a fanatikusak vannak jelen. ? Minek kellene megváltozni ahhoz, hogy többen legyenek? Milyen kisrészvényesi jogok vannak? Hogyan viszonyulnak a fejlett országokban a kisrészvényesekhez? Mi az oka annak, hogy kevés a kisrészvényes? Minek kellene megváltozni ahhoz, hogy többen legyenek? Milyen lehetőségek vannak a nagyobb beleszólásra? ? kérdezte Szarvas István Szegediné Dr. Sebestyén Katalintól, a társasági jog szaktekintélyétől, Lőrincze Péter kereskedelmi főtanácsostól, Korányi G. Tamás és Ádám Zsigmond tőzsdei újságíróktól, a TŐZSDE KOMPASZ című könyv szerzőitől, továbbá Skultéthy Bélától, a SKÁLA-COOP kisrészvényesi bizottságának elnökétől és Dr. Részegh Csabától, az IBUSZ kisrészvényesek bizottságának elnökétől, a téma szakértőitől.

SZEGEDINÉ DR. SEBESTYÉN KATALIN

Társasági törvényünk általában rendelkezik a részvényesi jogokról, a kisrészvényes fogalmát nem ismeri. A részvényesi jogok sok szempontból csoportosíthatók. Beszélhetünk tagsági jogokról, individuális jogokról, mellékjogokról, kisebbségi jogokról és így tovább. Vegyük elsőként a szavazati jogot. Fő szabály, hogy a szavazati jog a részvény névértékéhez igazodik. A szavazatszám, vagy -arány korlátozására a jogszabály lehetőséget ad, felemelésére azonban nem.

A részvényes közgyűlési jogait képviselő útján is gyakorolhatja. Személyével kapcsolatban a törvény csak annyit tartalmaz, hogy nem lehet képviselő az igazgatóság, illetve a felügyelő bizottság tagja és a könyvvizsgáló. A háború előtt például a Magyar Nemzeti Bank alapszabálya tartalmazott egy olyan rendelkezést, hogy a kisrészvényesek összeállhassanak és közös képviselő útján gyakorolhassák közgyűlési jogaikat. A kisrészvényes szempontjából (is) nagyon fontos a megtámadó jog. A törvény minden részvényesnek megadja azt a jogot, hogy megtámadja a jogsértő közgyűlési határozatokat.

A kifejezetten kisebbségi jogok közé tartozik az úgynevezett megvizsgáló jog. Ez azt jelenti, hogy az alaptőkének legalább egytized részét képviselő részvenyes(ek) az ok írásbeli megjelölésével kérheti(k) az üzletvezetés megvizsgálását a felügyelő bizottságtól. E körbe tartozik a közgyűlést összehívó jog. Ismét csak az ok írásbeli megjelölésével rendkívüli közgyűlés összehívását kérhetik a kisrészvényesek.

A közgyűlés napirendjére vonatkozó indítványtételi jog azt jelenti, hogy szavazati joggal bíró részvényesek írásban kérhetik valamely kérdés napirendre tűzését az igazgatóságtól. A részvénytársaság megszűnése esetén végelszámoló kijelölése ugyancsak kisebbségi jog. Bár a Gazdasági Társaságokról szóló törvény a kisebbségi jogokat az alaptőke egytized részében határozza meg, ha a közgyűlés megszavazza, ennél kisebb tulajdonhányad is lehetőséget adhat a részvényesek számára képviselő állítására.

A felügyelő bizottságban való részvétel ugyancsak erősíthetné a kisrészvényesek pozícióját. A részvénytársaság összetett ügyvitele és a részvényesek személyes közreműködésének a hiánya ugyanis lehetetlenné teszi a részvényesek számára az ellenőrzést. Ezt a jogot felügyelő bizottság útján gyakorolja a részvényes. A részvényesi jogok erősítését szolgálná, ha a törvény a felügyelő bizottság szervezetét úgy alakítaná át, hogy abba törvényi felhatalmazás alapján minden részvényesi kategória (tehát jogilag nem, de ténylegesen létező kisrészvényesek köre is) delegálhasson küldötteket. Egy ilyen törvényi változtatás eléréséhez természetesen megfelelő szövetségeseket kellene találni.

LŐRINCZE PÉTER

A kisrészvényes ereje nem részvénypakettje értékében, hanem a nyilvánosságban rejlik. Olyan vállalat ugyanis, amelynek több tízezer ügyfele van, egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy a kisrészvényessel rosszban legyen. Szabadjon a General Motors példáját említenem, ahol a hetvenes években dolgoztam. A cég részvényeinek többsége ? ez az Egyesült Államokban tipikus ? nagy nyugdíjalapok és biztosítótársaságok kezében volt. Ők pedig ? persze, amíg az osztalékkal és a részvényárfolyammal nem volt baj ? megbíztak a vezetésben és képviselőik a közgyűlésen rendszeresen megszavazták a menedzsment javaslatait.

A kisrészvényesi ötleteket tehát az igazgatóság könnyen elutasíthatta, biztosan maga mögött tudva a tulajdonosok többségét. Volt azonban egy íratlan szabály. Abban az esetben, ha a szavazásnál egy kisrészvényesi elképzelés a részvények 4-5 százaléka támogatását megkapta, akkor ? ha el is utasították, mivel az igazgatóság nem értett vele egyet ? az ügynek még nem volt vége. Az igazgatóság ugyanis kötelezettségének érezte, hogy a legközelebbi ülésén még egyszer megvizsgálja a felvetést, a General Motors ugyanis, azt a 4-5 százalékot is rendkívül komolyan kívánta venni.

KORÁNYI G. TAMÁS

Miért kevés a kisrészvényes? Az értékpapírpiac, főleg a részvénypiac, nem igazán az a terület, ahol a kisrészvényesek a megtakarításuk zömét szeretnék befektetni. A nemzetközi tapasztalatok is egyértelműen erre utalnak. Mi kell ahhoz, hogy több ember részvényekben tartsa vagyona egy részét? Először is adókedvezmények kellenek. A most módosított adótörvény eléggé szűkmarkúan bánik ezekkel a kedvezményekkel.

Az előny az, hogy a korábbi gyakorlattal ellentétben, csak három évig kell birtokolni az adott részvényt, utána el lehet idegeníteni, és nem kell visszafizetni az igénybe vett kedvezményt. Nagyon nagy hátrány viszont, hogy a kedvezmény csak az első kibocsátásokra vonatkozik. Ezzel gyakorlatilag eleve büntetés sújtja az aktívabb tőzsdézést. Magyar viszonyok között nyilvánosan nagyon rosszul jár az a részvényes, aki egyszer vesz egy papírt a kibocsátáskor, és utána csak arra vár, hogy majd öt-hat év múlva a papírnak szép értéke lesz, és majd akkor eladja.

Az adórendszeren kívül az információs rendszernek is változnia kellene. Mikor döntsön úgy a kisrészvényes, hogy elad valamit, vagy másik papírt vásárol? A cégek még mindig nem szokták meg, hogy nem állami vállalatok, akik a minisztériumnak tartoznak beszámolási kötelezettséggel, hanem olyan cégek, mint például az IBUSZ, vagy a FOTEX, akiknek több ezer tulajdonosuk van. Nemcsak a külföldi, nagyrészvényesek jogosultak figyelemmel kísérni a cég alakulását, hanem a magyar kisrészvényesek is.

ÁDÁM ZSIGMOND

A kisrészvényesek összefogására nagy szükség lenne. Annál is inkább, mert a kisbefektetők érdekvédelmét szavakban sokan hirdetik, de keveset tesznek érte. A kisrészvényesek összefogásának lehetőségét elsősorban az egyes részvénytársaságokon belül látom. Bár gyakorta hasznos lehet, ha egy-két cég kisrészvényesei baráti társaságokba tömörülve igyekeznek érvényt szerezni akaratuknak, de egy vállalat érdemi döntéseit ezek a társaságok igen csekély mértékben tudják befolyásolni. A kisrészvényeseknek elsősorban az értékpapírpiaca kellene jobban érvényesíteniük jogaikat.

A kisbefektetők érdekeit különösen sértő bennfentes kereskedelem gyanúja esetén üdvözlendő lenne, ha egy befektető egyesület is őrködne a piac tisztasága fölött. Szükség esetén javaslatot tenne az Értékpapír Felügyelet számára a vizsgálatok megindítására. A kisrészvényesek ösztönözhetnék egy könyvtárszerűen működő információs központ létrehozását, amelynek segítségével mindenki gyorsan hozzájuthatna az őt érdeklő adatokhoz.

SKULTÉTHY BÉLA

A kisrészvényesek beleszólási lehetőségeinek vizsgálatánál nem szabad elfeledkezni arról a tényről, hogy a kisrészvényes nem jogi kategória. Arra kell alapozni, hogy egyetlen részvénytársaság számára sem lehet közömbös, miként viszonyul a kisrészvényeseihez.

A kisrészvényesek érdekképviseleti tömörüléseiken keresztül ? nem esélytelenül ?potyázhatnak például arra, hogy képviselőik bekerüljenek a társaságok felügyelő bizottságaiba, ahol mélyebb áttekintést nyerhetnek a társaság ügyeiről, bizonyos ellenőrző szerephez juthatnak, hallathatják a mögöttük álló tömegek hangját. Ennek fokozott térnyerése már csak azért is előnyös, mert a nyilvánosság tudatosíthatná a potenciális befektetőkkel, hogy érdemes az illető társaság résztulajdonosává válni, hiszen ?vállalatának? ügyeibe nem kizárólag néhány részvényhez fűződő, önmagában csekély jelentőségű közgyűlési szavazata révén avatkozhat bele.

DR. RÉSZEGH CSABA

Ha arra keresem a választ, hogy minek kellene megváltoznia ahhoz, hogy több legyen a kisrészvényes, azt felelem, hogy csaknem mindennek. Elsősorban a kisrészvényesek közvetlen anyagi érdekeltségének van jelentősége, illetve biztosítani kellene tulajdonosi jogaik növekedését. Miben érdekelt elsősorban a kisrészvényes? A minél nagyobb árfolyamnyereségben és a magas osztalékban. Ma egyik sem valósul meg. Vagyis ma, rövidtávon egyértelműen veszteséges ?vállalkozás? kisrészvényesnek lenni.

Reményt csak az adhatna, ha hosszabb távon viszont beválna a kisrészvényesek számítása. De erre nem fog sor kerülni. Többek között azért sem, mert a részvénytársaságok menedzsmentjének érdekeltsége nincs egyértelműen ? vagy legalábbis nagyon szorosan ? kötve a kisrészvényesi érdekeltséget jelentő árfolyamnyereség, illetve osztalék nagyságához. így fordulhat elő, hogy amíg a kisrészvényeseket jelentős anyagi veszteség éri, a menedzsmentnek viszonylag jól jövedelmező állása van. Nonszensz helyzet, hogy az ?alkalmazottak? nem abban érdekeltek, hogy a tulajdonosok tönkremenetelét megakadályozzák.

Az előbbre lépés jelentős mértékben csak elhatározáson, a gondolat elfogadásán múlik. Vannak azonban olyan korlátok is, amelyek ledöntéséhez a gazdaság általános felemelkedése szükséges. Hisz nyilvánvalóan emelkedni fog a kisrészvényesek száma, ha ?virágzó” vállalatok részvényei között válogathatnak, és ha lesz olyan pénztőkéjük, amelyet nem a megélhetésükre kell fordítaniuk, hanem különféle részvényekbe fektethetnek. A kisrészvényesek összefogására vannak gyakorlati példák. Igaz, hogy ezeket a kezdeményezéseket nem minden menedzsment fogadja egyformán kedvezően, de hasznosságuk szerintem már a jelen, de még inkább a jövő szempontjából vitathatatlan.

Szóljon hozzá!