ZETApress

A Gépipari Tudományos Egyesület 1994. április 12-én a fenti címmel egész napos konferenciát rendezett a budapesti Fészek Művész Klubban, melynek levezető elnöke Szarvas István volt.

Megnyitójában Dr. Rittinger János, a GTE elnöke kifejtette, hogy meglehetősen hiányosak a hitelfelvételi lehetőségekkel kapcsolatos ismeretek. Kevesebb hiteljutott a gépipari vállalatoknak, mint korábban. Ilyen magas szintű hitelkamatok mellett szinte öngyilkos akció egy gépipari vállalkozás számára a hitelfelvétel. Szorosabb kapcsolat kellene a bankok és a gépipari vállalatok között. Ennek elősegítésére került sor a tanácskozásra.

A konferencia főelőadásában Dr. Simóka Kálmánné, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára kifejtette: a kormány határozatának értelmében a bankok és az adós vállalatok helyzetét egy időben és egymáshoz kapcsolódva kívánja rendezni a kormányzat. Ezért tavaly a bankkonszolidáció első lépéseként elérték, hogy a bankok tőke-megfelelési mutatója a céltartalék-képzés mellett nullánál nagyobb lett.

A bankkonszolidáció második lépésében a bankok alaptőkéjét akkorára emelik, hogy tőke-megfelelési mutatójuk elérje a korábbi négy százalékot. A PM elképzelése szerint ez kétféleképpen és két alkalommal történik. Májusban a mérlegadatok és az eredmény kimutatások alapján hosszú lejáratú államkötvényeket jegyzett részvények segítségével emelik a bankok alaptőkéjét. Majd szeptember-október táján alárendelt kölcsöntőke juttatásával a tőke-megfelelési mutató 6-8 százalékra emelhető.

Dr. Iványi György, az Inter Európa Bank elnöke véleménye szerint a fejlesztéseket nem hitelből, hanem tőkebefektetésekből kell finanszírozni. Azt hisszük kevés a hitel, pedig a magyar gazdaság túlfinanszírozott. A nemzetközi gyakorlatban a fejlesztések 7 százaléka történik hitelekből, a többi tőke felhasználásával. Hazánkban a fejlesztések 60 százalékát finanszírozzák hitelből, mondta a bank elnöke. Iványi György úgy véli, hogy a lakosságot rá kell venni arra, hogy kockázatot is vállalva részt vegyen a gazdaság hosszú távú finanszírozásában.

Dr. Barta Judit, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője Banki hitelezés az előrejelzés tükrében címmel tartott előadásában kifejtette, hogy 1994-ben a monetáris politika folytatja a bankrendszer konszolidációját. Valószínűleg az adóskonszolidáció ugyan elindul, de a választások után az államadóság és a költségvetés terheinek csökkentése érdekében az adóskonszolidáció lezárása remélhetőleg már inkább a piacszerű jelleget követi, és kevésbé a vállalatok megmentésén fáradozó állami beavatkozást. A bankok feltőkésítése tovább folyik, azonban ennek is piacszerűbb, ésszerű keretek közé szorított változata valósul meg.

Jásdi István, a Hungária Külkereskedelmi Rt. elnök vezérigazgatója szerint 1989-ig egységes, többé-kevésbé a gazdaság valamennyi szereplője számára hozzáférhető információs rendszer működött Magyarországon. Az említett időpont után ez a rendszer széttöredezett, s különösen az óriási volumenű sorban állás miatt, az egyre töredékesebb és kevésbé pontos mikro-gazdasági információk óriási mértékben felértékelődtek.

Az információk bankközi áramlásáról Jásdi István a következőket mondta: normális piacgazdaságban a bankok egymás közötti információi szinte az egész gazdaságot lefedik, s a pénzintézetek az ügyfelek minősítése során építhetnek az egymástól kapott információkra. A magyar banki gyakorlatban már-már sikk, hogy a rossz adósokat a bankok átjátsszak egymásnak, s az ügyletet jól sikerült diákcsínynek fogják fel. A megfelelő információs rendszer hiányának következménye: ámokfutó vállalkozások száguldanak át a bankrendszeren, kifizetetlen számlákat, visszafizetetlen hiteleket hagyva maguk után.

Annyira nem alakult még ki az információtovábbítás morálja, hogy amikor valaki mégis jelzi ezt, maguk a hitelezők válnak az információt adók fő ellenfeleivé. Erre nehéz más magyarázatot találni, mint a hozzá nem értést vagy bizonyos esetekben az elfogultságot, amit akár korrupciónak is lehet nevezni. Bankszerű magatartást az elmúlt években csak a külföldi tulajdonú kis-bankok tanúsítottak, állapította meg az elnök-vezérigazgató.

Pap Géza, a SZKTV Impala Kft. ügyvezető igazgatója Bizalmatlanság és hozzá nem értés című előadásában annak a véleményének adott hangot, hogy nem tudják a bankok megkülönböztetni a jó és a rossz adósokat. ? Persze olcsó fogás lenne azt firtatni, hogy miképpen adósodtak el a bankok ? jegyezte meg. A bankokban még ma sem tudatosult, hogy ők élnek a vállalkozók pénzéből, és nem fordítva. A magyar bankoknak a külföldiekéhez képest kisebb a hatékonysága, a nagyobb önköltség beépül a termékek fogyasztói árába, ezzel is csökkentve a magyar áruk versenyképességét.

Dr. Martin András, a Budapest Bank vezérigazgató-helyettese A hitelezés módszertani és szabályozási kérdései címmel tartott előadásában elismerte, hogy meglehetősen nehéz információhoz jutni, mert az információ érték, s azt mindenki igyekszik magának megtartani. A nyolc legnagyobb magyar pénzintézet által alapított Bankközi Informatikai Szolgáltató Rt. voltaképpen az információs gátak áttörésére hivatott, de bizonyos jogszabályok korlátozzák a szolgáltatható információk mélységét. Működése eredményeképpen csupán azt lehet majd tudni az adósról, hogy hány pénzintézettől kapott hitelt, hány hitelszerződése van, és mekkora az általa felvett hitelek összvolumene. Jó lenne persze ennél többet tudni.

A fedezetértékelésről is szólva elmondta: a bank abból indul ki, hogy amikor a fedezetet értékesíteni kell, akkor ez bizonnyal jócskán a piaci ár alatt tehető meg. Másik fontos eleme a fedezetnek a birtokba vehetőség, amivel kapcsolatban igen nagy problémák merülhetnek fel, például a bíróságok túlterheltsége miatt. Végül ama véleményének adott hangot, hogy a magyar bankok hitelezési gyakorlata ma már egyre kevésbé különbözik a külföldi vagy vegyes tulajdonú bankokétól.

Törőcsik István, a Magyar Hitelbank Rt. vezérigazgatója A hitelezés kereskedelmi banki megközelítésben című előadásában rámutatott: a kereskedelmi bankok legnagyobb problémája az, hagy ha pénzt adnak valakinek, el is várják, hogy azt visszafizessék nekik. Hitelből csak akkor lehet gazdálkodni, ha a vállalat képes annak költségeit kitermelni. Ma ezt szinte lehetetlen megvalósítani. A bankvezető hét pontban foglalta össze bankja jövendő hitelezési elveit.

Dr. Sóvágó Lajos, az Állami Bankfelügyelet főosztályvezetője A bankrendszer biztonságos működésének feltételei című előadásában kifejtette, hogy a bankok a burkolóznak, nem akarnak hitelt adni, pedig egy pénzintézetnek fő feladata a hitelnyújtás. Majd hozzátette: az igaz, hogy kevés a megfelelő biztosíték a hitelekhez. Elmondta, hogy amíg a jellemzően kisebb kockázatot vállaló és jobb tőkeellátottsággal bíró külföldi és vegyes tulajdonú bankok átlagos tőke-megfelelési mutatója 26,14 százalékos (de van 60 százalék feletti is) értékével messze meghaladja a kívánt értéket, addig a magyar tulajdonú nagybankoknál ez a mutató mindössze 0,03 százalék, a kis- és középbankok esetében pedig mínusz 0,6 százalék volt 1993-ban.

Konferenciánkról beszámoltak a jelentősebb médiák. Vas Maja, a Rádió Napközben műsorában csinált interjút a szervezőbizottság elnökével, a TV Üzlet című műsorában pedig a GTE elnöke és a szervezőbizottság elnöke is válaszolt Fehér Márta riporter kérdéseire. Az újságok közül beszámolt a Napi Világgazdaság, a Világgazdaság, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet ? írta Bognár Károly és Szarvas István a Gépipar 1994. 5-6. számában.