ZETApress

hírportál

Ők mondták az interjúzásról

Áprilisban megírtuk, hogy nemrég jelent meg Szarvas István: Őszintén az interjúkészítésről című kötete. Szerzője a folytatásra készül, s néhány újabb híresség véleményét a továbbiakban mi is rendszeresen közkinccsé tesszük.

Önt azt mondta iménti előadásában, hogy megváltozik az interjú készítés technikája. Kifejtené mire gondol? – kérdezte az előadót Szarvas István, akivel az interjú készítés jövőjéről beszélgetett.

Dr. Pelczné Gáll Ildikó PhD: az újságírás, amit Ön említett, ott meg arra gondolok, hogy az adatbányászati technikával nagyon sok információ elérhető és beszerezhető. Egy interjú háttere nagyon könnyen, szinte egy gombnyomással előkészíthető, és csak azokat a kérdéseket teszi föl a kérdező, amik nyilván hozzáadott értékkel fognak bírni az előzőekhez képest, vagy más aspektusból fogja megközelíteni a kérdést. A mesterséges intelligencia, a robotizálás, az adatbányászati technika ebben a szakmában meg fog jelenni, és ez megítélésem szerint a közeljövő.

Interjúadó által leírt interjú

Egy Závada Pállal folytatott nyomtatott beszélgetésnek már az expozíciójából kiderül: az író ragaszkodott ahhoz, hogy ő csak e-mailben ad interjút. (Isten bizony, ezekkel a szavakkal címmel Gács Anna beszélgetett vele 2002. májusban a Beszélőben.) A minden nagyképűségtől mentesen fogalmazott kommentár szerint a Jadviga párnája írója ezzel a korábbi hírlapi beszélgetések őt feszélyező szövegére utalt, és kikötését azzal indokolta, hogy ő nem tud nyomdaképes mondatokat élőszóban és a lejegyzéssel is számoló tömörségben kieregetni magából.

Nem a közvetlen kommunikációban élvezetes előnyökkel járó, személyes kontaktust hárítja el, de abból indul ki, hogy eleven szót írásba áttenni (irodalmi) művészet, és egyáltalán nem azt jelenti, hogy lenyúzzuk a magnószöveg állatbőrét, és egy kis nyirbálás után szóról szóra terítjük a papírra. De mivel még a legérzékenyebb kérdezőtől sem várja el, hogy diktálás után valóban híven rajzolja őt a papírra, inkább azt vállalja, hogy ő maga rajzolja meg saját képet. Így jutott el Závada az elektronikus levelezés útján zajló beszélgetés lehetőségét kihasználva, az e-mail interjú ötletéhez abban a reményben, hogy az archaizáló meghatározással drótpostának becézett médium segítségével az élő beszélgetés közvetlenségét a fogalmazás szó szerinti hitelességével egyeztető dokumentum kerülhet az olvasó kezébe.

Kisajátított interjú

Bodor Ádám Závadánál is tovább lép a vele készített interjú kisajátításában. Egy 1996-ban készült, hosszabb rádióbeszélgetés 2001-ben a Jelenkorban publikált, bővített változata adott ösztönzést számára, hogy Balla Zsófiával folytatott, feltételezhetően folyamatos, illetve folytatásos életrajzi beszélgetését maga öntse végső formába. Méghozzá úgy, hogy az ne pusztán párbeszédként, hanem – egy kritikusa szerint – két hangon megszólaló szövegként jusson el az olvasóhoz.

Az interjú ismeretében feltételezhető, hogy a rangos pályatárs megfelelő partnere és katalizátora is volt Bodor vallomástételének, és éppen Balla Zsófia beavatottságának, a kérdező és a válaszoló közös emlékeinek köszönhető, hogy Bodor kötélnek állt. Nemcsak a tényszerű választ igénylő kérdésekre válaszolt, de részletesen kibontotta, elemezte, értékelte saját megtett útját, íróvá válásának rendhagyó történetét és mozgatórugóit. Az önálló kötetben publikált nagy interjúban nyoma sincs az élőbeszédre jellemző és magnó-szövegekben sokszor annyira zavaró pongyolaságnak vagy akár a fogalmazás esetlegességének. Az író múltját és művét egyaránt jól ismerő riporter kurta – nyilván erősen meghúzott – kérdései főként a magas érzelmi hőfokon előadott vallomás mederben tartására, ritkábban előmozdítására szolgálnak – olvasható 2003. októberben Földes Anna: Mit bír el az interjú? című kritikájában.

Szóljon hozzá!