ZETApress

Telefoninterjú a mentők munkájáról – 2

A ’90-es évek közepén Dél-Magyarországon a riasztott rohamkocsi hosszasan időzött a helyszínen, de minden igyekezetük ellenére a beteg a kórházba szállítás közben elhunyt. Többen azt híresztelték, hogy a szerveire volt szükség, s ezért késlekedtek az indulással. – Vajon felhasználhatók lehettek volna-e a szervei, ha a helyszínen eltávolítják azokat? – kérdeztem akkor Dr. Alföldi Ferenc főorvost, a Sebészeti és Transzplantációs Klinika egyetemi docensét.

AF: Valóban szép gondolat, hogy valaki halála után a szerveivel segítse az életben maradottakat. Sajnos ma még az emberek zöme nem így gondolkodik. Mindenki elvárja, hogy őt segítsék rászorultsága esetén, de ő ugyanezt nem biztosítja embertársainak. Elég csak az aggasztó vérhiányra gondolni. Egyre kevesebb a véradó, egyre kevesebben tartják oda karjukat, mégis mindannyian természetesnek érezzük, hogy baleset, műtét esetén vért kapjunk. A szemléleten kéne változtatni!

Az adott esetre visszatérve úgy gondolom, senki sem merné felhasználni transzplantációra a helyszínről csak lényeges késéssel elszállított férfi szerveit. Könnyen elterjedne ugyanis az a pletyka, hogy a mentősök éppen azért késtek a beszállítással, hogy egy potenciális donort nyerjenek. A szervkivételnek egyébként is komoly szabályai vannak. Három olyan független szakértőnek kell megállapítani az agyhalált, aki nem tagja sem a szervkivevő, sem a beültető teamnek.

A technika vívmányait is fel kell használni a halál-megállapításhoz. Szükség van a komputertomográf, valamint az EEG-vizsgálat eredményére a tévedhetetlen diagnózishoz. Csak utána lehet értesíteni a szervnyerő csoportot. Feltétel még, hogy a donor életében ne nyilatkozzon szerveinek későbbi felhasználása ellen.

– Mennyit kap a kórház egy-egy szívért, veséért, májért?

AF: A kérdés ennél bonyolultabb. Klasszikus értelemben vett szervkereskedelem nincs, finanszírozás viszont igen. Az agyhalottat ugyanis a szervkivétel végéig géppel kell lélegeztetni, keringését mesterségesen stimulálni. Ehhez drága gyógyszereket is kell alkalmazni.

Költség- és munkaigényes a szerv életben tartása

Az a lényeg, hogy az agyhalott szerveit mesterségesen életben tartsuk a kivételük pillanatáig, majd utána kellőképp tartósítsuk a beültetésig, folytatta a főorvos. Ezeket a költségeket, valamint a dolgozók bérét, túlmunkáját fizetik meg a szervet adó, tehát a gyógyszeres és gépi kezelést biztosító kórházaknak. Ezen felül a szervkivételt végző csoport munkáját is kell díjazni. Az összeg 35 és 60 ezer forint között mozog attól függően, hogy éjszaka vagy nappal történik-e a művelet, illetve mekkora távolságra kell utaznunk Budapestről.

– Miért nem a mentő hozza ide az országútról a friss halottat? Sok a közúti baleset, sokan maradnak halva az utakon. Letakarásuk helyett rögvest a legközelebbi transzplantációs klinikára kellene szállítani valamennyiüket. A fővároson kívül Debrecenben és Szegeden is van ilyen intézmény, így már az első mentőautó odavihette volna intubálva és mesterségesen lélegeztetve az elhunyt férfit.

AF: Sajnos az ilyen jellegű kísérletek nem váltak be. Az útszélen meghaltak szervei olyan mértékű károsodást szenvednek az esetek döntő hányadában, hogy az átültetés számára ezek elvesznek. A hazai gyakorlat az, hogy a kórházban, az intenzív osztályokon elhunytakat tartják haláluk után is mindaddig gépen, míg szervkivételükről nem döntenek.

Az orvosok feladata mégis az, hogy a beteget életben tartsák és visszaadják családjának. Senkit sem hagynak meghalni azért, mert valahol várnak a veséjére. Minden sérült, aki kórházba kerül, bízhat orvosában. Mindent megteszünk azért, hogy életben maradjon, s szerveit minél tovább használhassa saját testében! – fejezte be mondandóját a ’90-es évek közepén a budapesti klinika főorvosa.