A mentőben nincs szervkivétel
Telefoninterjú a mentők munkájáról – 2
A kilencvenes évek közepén Dél-Magyarországon a riasztott rohamkocsi hosszasan időzött a helyszínen, de minden igyekezetük ellenére a beteg a kórházba szállítás közben elhunyt. Többen azt híresztelték, hogy a szerveire volt szükség, s ezért késlekedtek az indulással. – Vajon felhasználhatók lehettek volna-e a szervei, ha a helyszínen eltávolítják azokat? – kérdeztem akkor Dr. Alföldi Ferenc főorvost, a Sebészeti és Transzplantációs Klinika egyetemi docensét.
Valóban szép gondolat, hogy valaki halála után a szerveivel segítse az életben maradottakat – kezdte a főorvos. – Sajnos ma még az emberek zöme nem így gondolkodik. Mindenki elvárja, hogy őt segítsék rászorultsága esetén, de ő ugyanezt nem biztosítja embertársainak. Elég csak az aggasztó vérhiányra gondolni. Egyre kevesebb a véradó, egyre kevesebben tartják oda karjukat, mégis mindannyian természetesnek érezzük, hogy baleset, műtét esetén vért kapjunk. A szemléleten kéne változtatni!
Az adott esetre visszatérve úgy gondolom, senki sem merné felhasználni transzplantációra a helyszínről csak lényeges késéssel elszállított férfi szerveit. Könnyen elterjedne ugyanis az a pletyka, hogy a mentősök éppen azért késtek a beszállítással, hogy egy potenciális donort nyerjenek. A szervkivételnek egyébként is komoly szabályai vannak. Három olyan független szakértőnek kell megállapítani az agyhalált, aki nem tagja sem a szervkivevő, sem a beültető teamnek.
A technika vívmányait is fel kell használni a halál-megállapításhoz. Szükség van a komputertomográf, valamint az EEG-vizsgálat eredményére a tévedhetetlen diagnózishoz. Csak utána lehet értesíteni a szervnyerő csoportot. Feltétel még, hogy a donor életében ne nyilatkozzon szerveinek későbbi felhasználása ellen.
Mennyit kap a kórház egy-egy szívért, veséért, májért?
A kérdés ennél bonyolultabb. Klasszikus értelemben vett szervkereskedelem nincs, finanszírozás viszont igen. Az agyhalottat ugyanis a szervkivétel végéig géppel kell lélegeztetni, keringését mesterségesen stimulálni. Ehhez drága gyógyszereket is kell alkalmazni.
Költség- és munkaigényes a szerv életben tartása
Az a lényeg, hogy az agyhalott szerveit mesterségesen életben tartsuk a kivételük pillanatáig, majd utána kellőképp tartósítsuk a beültetésig, folytatta a főorvos. Ezeket a költségeket, valamint a dolgozók bérét, túlmunkáját fizetik meg a szervet adó, tehát a gyógyszeres és gépi kezelést biztosító kórházaknak. Ezen felül a szervkivételt végző csoport munkáját is kell díjazni. Az összeg 35 és 60 ezer forint között mozog attól függően, hogy éjszaka vagy nappal történik-e a művelet, illetve mekkora távolságra kell utaznunk Budapestről.
Miért nem a mentő hozza ide az országútról a friss halottat? Sok a közúti baleset, sokan maradnak halva az utakon. Letakarásuk helyett rögvest a legközelebbi transzplantációs klinikára kellene szállítani valamennyiüket. A fővároson kívül Debrecenben és Szegeden is van ilyen intézmény, így már az első mentőautó odavihette volna intubálva és mesterségesen lélegeztetve az elhunyt férfit.
Sajnos az ilyen jellegű kísérletek nem váltak be. Az útszélen meghaltak szervei olyan mértékű károsodást szenvednek az esetek döntő hányadában, hogy az átültetés számára ezek elvesznek. A hazai gyakorlat az, hogy a kórházban, az intenzív osztályokon elhunytakat tartják haláluk után is mindaddig gépen, míg szervkivételükről nem döntenek.
Az orvosok feladata mégis az, hogy a beteget életben tartsák és visszaadják családjának. Senkit sem hagynak meghalni azért, mert valahol várnak a veséjére. Minden sérült, aki kórházba kerül, bízhat orvosában. Mindent megteszünk azért, hogy életben maradjon, s szerveit minél tovább használhassa saját testében – fejezte be mondandóját a ’90-es évek közepén a budapesti klinika főorvosa.
