ZETApress

hírportál

Magánmentés munkanélküliekkel

Ami a mentős sorozatból kimaradt – 50

Sorozatunk múlt hét végi zárásakor még nem tudtuk, hogy az egészségügyi miniszter 10%-os létszámleépítést akart az Országos Mentőszolgálatnál, s a betegszállítást magán mentőszervezetekkel akarta végeztetni. Ha terve beválik, sok-sok új mentőszervezet fog alakulni szerte az országban. Remélhetőleg azok valóban dolgozni akarnak, nem úgy, mint az 1996. decemberében bemutatkozó Magyar Árpádházi Szent Erzsébet Szeretetszolgálat.

Tevékenységüket már nem vizsgálhatta pár hónappal később a Parlament illetékes bizottsága, mert hamvában holt ötlet volt a karitatív mentőszolgálat létesítése. Mentőautóik csak néhány napig végezték a hazaszállítást néhány kórházból a főváros területén. Gyors megszűnésükben a sajtó is oroszlánrészt vállalt, bár a mentőszolgálatot megalapító Dr. (?) Molnár Miklós elnök úr mást várt a tollforgatóktól. Talán emiatt is mutatkozott be idő előtt a televízióban, az 1996. december elsejei A Hét című műsorban. (Két napja váltották le a rendőri csúcsvezetőket, de ez a hír még azt is űberelte.) Vesztére tette, mert az események másként alakultak.

Az ominózus műsorban több tucat X-es rendszámú mentőautót láttunk egymás mellett egy zárt udvarban. Az elnök úr ezeket a szeretetszolgálat tulajdonaként mutatta be, melyekkel előbb betegszállítást, majd rövid idő múlva mentést is fog végezni. A feladatot karitatív tevékenységnek szánja, s a pénzt gazdag, de meg nem nevezett támogatók és az Egészségbiztosítási Önkormányzat utalja majd át. Az engedélyek megszerzése csak napok kérdése, ez az idő viszont a létszám feltöltésére lesz elegendő. Kilencven főt – kizárólag tartós munkanélkülieket – szándékozik alkalmazni, mondta. Zömük gépkocsivezető lesz, de szüksége van orvosokra és szakápolókra is egyaránt. A kocsik egy része eset- és rohamkocsi lesz a nap 24 órájában.

A toborzás már másnap megindult. Legfőbb szempont a kiválasztásban a tartós munkanélküliség volt. S hogy miért épp ez? Mert – mint a Munkaügyi Központ illetékesétől megtudtam -, utánuk személyenként havi 20-25-30 ezer forint bértámogatást lehet igényelni. Ezen felül a bér tb-vonzatát is a Munkaügyi Központ fizeti. A lényeg csak az, hogy az alkalmazott sofőrök, ápolók és orvosok legalább ennyit keressenek. A bérüket tehát tulajdonképpen nem Molnártól, hanem a munkaügytől kapják.

Meg kellet szüntetni az ellátást

Három nap alatt mintegy negyven fő jelentkezett munkára. Be kellett csatolniuk bizonyítványuk, útlevelük, jogosítványuk fénymásolatát. Nem Molnár úr titkárnője fénymásolta le az iratokat, hiszen a bérelt irodába fénymásolóra sem tellett. Az okmányok mellett az adóazonosító jelet és a TAJ számot is be kellett minden belépőnek diktálnia, hogy a havi harmincezer forint NETTÓ keresetről szóló szerződést elkészítsék. S mivel a bért mindig bruttó összegben kötik, a nettó a bruttótól függő társadalombiztosítási és munkavállalói járulék és az szja levonása után alakul ki, így a nettó bért tartalmazó szerződés tulajdonképpen semmis!

A semmis szerződés megkötése előtt mindegyik belépőnek meg kellett szüntetnie munkanélküli járadékát és be kellett szereznie egy erkölcsi bizonyítványt ezer forintnál is több illeték- és postaköltségért. Nekik tehát nem csak munka-, de járadéknélkülieknek is kellett lenniük!

Közben a vasárnapi tévériport kapcsán a Híradó és két napilap is nyomozni kezdett. Pár nap alatt kiderítették, hogy Molnár úr nem is doktor- pláne nem orvos -, bár két évvel ezelőtt a dél-pesti kórházban pár napig a detoxikálóban praktizált. Eredeti szakmája szobafestő, s egy korábbi kórházfestés közben ihlette meg a hely szelleme. Megtetszett neki a fehér köpeny, s ha szaktudást nem is szerzett, de egy doktori címet odabiggyesztett a névjegyére. Az is kiderült, hogy semmilyen engedély nem létezik a működéshez, s mivel oxiológus-szakorvos sincs a csapatban, valószínűleg soha nem is lesz. A több tucat bérkocsit sem kapta meg a szeretetszolgálat hosszú távra, csak a tévéfelvétel idejére mondták róla, hogy a mentőket már kibérelték. A bérleti szerződést viszont akkor még nem kérte el a riporter, később viszont hiába is kérte.

Pár napon belül felszámolták az irodát

A szolgálat amilyen gyorsan alakult, olyan gyorsan meg is szűnt. A zuglói, Zászlós utcai irodájukból már Mikuláskor, december 6-án kiköltöztek. (Aznap kapták meg a rendőrök virgács helyett Forgácsot.) Az újonnan felvett mintegy negyven dolgozójukat bizonytalan időre szabadságra küldték. Majd január elején értesítik őket – ígérték nekik -, s akkor talán fizetést is kapnak. Addig legyenek türelemmel! Az átvett okmányaikat pedig egy el nem árult helyen, valahol Óbudán egy páncélszekrényben őrzik az adatvédelmi szabályok szigorú betartásával. Csak Molnár úr férhet hozzá, de ő bármikor.

Az azóta eltelt időben csend van a szeretetszolgálat körül. Nem tudjuk, mi lett a felvett negyven emberrel, kaptak-e fizetést? A Munkaügyi Központtól nem igényelték meg az utánuk járó, a tartós munkanélkülieket alkalmazókat megillető bértámogatást. Mire is igényelték volna, hisz ezek az emberek nem végeztek mentést, nem követelhettek fizetést, a bértámogatás viszont csak a kifizetett bérek után jár. Más kérdés, hogy ezek az emberek így kiestek a munkanélküli ellátásból is akkor, amikor december elején Molnár úrhoz beléptek. Jó kereset reményében jelentkeztek, helyette fityiszt kaptak. S mivel összes adatuk a szobafestőből elnökké avanzsált főmentősnél van, részükre akár fiktív béreket is ki lehetne fizetni, s ezt költségként levonni a vállalkozás adóalapjából. Ezek után a fiktív bértámogatást is lehetne igényelni, de ez már bűncselekmény lenne, melynek elkövetését senkiről sincs okunk feltételezni. Mi nem rágalmazunk, csak eltöprengtünk egy kicsit.

S ha bárki azt gondolná, hogy Molnár doktor (?) ügyvezető igazgató úr – ahogy a szerződéseket aláírta – tanult az esetből, az téved. Öt évvel ezelőtt beszélgetett el a Nap TV-ben Pallagi Ferenc riporterrel, aki akkor még a Blikk főszerkesztője volt. Akkor épp a hajléktalanokon akart segíteni egy új alapítvány létrehozójaként. Talán fedelet akart a fejük fölé, bár a részletekre már nem emlékszem. A műsor után a fenti információimat közlésre ajánlottam fel a főszerkesztő úrnak. Nem tudom, hogyan használta fel, de Molnár úrról és alapítványáról többet nem hallottunk.

Szóljon hozzá!