ZETApress

Esetek egy mentős hétköznapjaiból ? 43

Az előző évtizedben mentős dolgozónak tilos volt mellékfoglalkozást vállalnia. Józan, kipihent állapotban kellett szolgálatba lépnie. A rendszerváltás ebben is változást hozott. No nem a részeg mentőst tűrik meg azóta, ebben azért konzekvensek. A mellékmunka lett néhány éve megengedve.

A Delej utcai kollégák is éltek ezzel a lehetőséggel, igyekeztek kiegészíteni a keresetüket ugyanúgy,mint más állampolgár. (Az állomás egyébként rég megszűnt, s mivel a mátyásföldi csak később készült el, kocsijai, dolgozói másik állomásokhoz kerültek.) Budapesten és vidéken a kilencvenes években számtalan magán-mentőszolgálat alakult. A fővárosban a legnagyobb, legismertebb az Európa Mentőszolgálat, valamint a Segítőkéz és a Szamaritánus Mentőszolgálat. Megtalálhatók mind Pesten, mind Budán, s előszeretettel alkalmazták a Delej utcaiakat eset-, és szállítókocsijaikon.

A magán mentőszolgálatok mentési és betegszállítási feladatot egyaránt végeznek. Esetkocsijaikat a KICS irányítja, s a feladatok után kapják a társadalombiztosítási támogatást. Az egyszerű betegszállításnál más a helyzet. Ez olyan, mint egy fehér taxi. Aki igénybe akarja venni ezirányú szolgáltatásaikat, az fizesse meg.

Újabb kategóriát képezett a Delta Mentő, mely a hajléktalanok elszállítását végzezte közterületről. Természetesen ez utóbbi is a költségvetés terhére történt. A kocsi személyzete éjszaka a Dobozi utcai hajléktalan szállón várta a riasztást. A hajléktalanok mellől indultak a hajléktalanokért.

Egy fenékkel két lovat megülni

A Delej utcaiak szinte mindegyike dolgozott valamelyik, vagy mindkét magán mentőszolgálatnál. Olyan ápolót is ismertem, aki emellett még – az azóta szintén megszűnt – Balassa Kórház sebészetén is dolgozott szabadidejében. Hiába, no, kellett neki is a pénz, és az egészségügyben senki sincs túlfizetve. A kórházi nővéreknél is ugyanez a helyzet. Ők is másik kórházba mentek át mellékállásba. Ismertem olyan klinikai ápolási igazgatót is, aki ugyanabban az intézetben mellékállásban éjszakai nővér volt az intenzív osztályon. Így tehát olyankor a saját maga főnöke volt, s havonta háromszáz óra körül teljesített.

Az érem másik oldala viszont a tíz százalékos munkanélküliség, mely a keresőképes lakosságot sújtja. Az új vállalkozások létrejöttével nem a munkanélküliek jutottak álláslehetőséghez, hanem a már amúgy is dolgozók másod- és harmadálláshoz. S ez nemcsak az egészségügyben van így. Lehet, hogy a másodállások megtiltásával csökkenthető lenne a munkanélküliség? (S a főállású fizetések egyidejű rendezésével!) Nem ártott volna erre is gondolnia a munkaügyi kormányzatnak a Munkaügyi Törvény módosításakor!

A magán-mentőállomások és kórházak mellett az OMSZ-on belül is vállalhat mellékmunkát kötelező óraszámán felül a mentődolgozó. Akad peremállomási munkahelyi vezető, de mentőtiszt és ápoló is, aki például a Központi Irányítócsoportban végez délutánonként vagy szabadidejében telefonügyeletesi feladatot. Hozzájuk futnak be az egyszerű betegszállítást kérők telefonjai, de ők irányítják az esetkocsik mozgását is. Másik munkalehetőségük az orvosoknak, mentőtiszteknek, sofőröknek, ápolóknak, hogy a különböző kerületekben az éjszakai és hétvégi orvosi ügyeletekben részt vegyenek. A Delej utcaiak rendszeresen a kőbányai orvosi rendelőbe jártak. Két orvos és két ápoló volt ott egyszerre szolgálatban, s az ápolók egyikének autót is kellett vezetnie. Mivel az ügyeleti kocsin kék fény is van, rendelkeznie kellett ehhez természetesen a PAV I. minősítéssel is.

Mentők adták a háziorvosi ügyeletet is

A felállás ügyeletben olyan, hogy az egyik orvos és ápolója megy ki a személykocsival a betegekhez, míg a másik orvos a másik ápolóval végig az orvosi rendelőben marad. A rendelőbe tehát éjszaka is bemehet a rászoruló, éjszaka is kap orvosi segítséget. A kijáró orvos kocsijában rádió is van, így őket bármikor továbbküldhetik az újabb hívásra.

A mentőknél korlátozott a túlóra. A közalkalmazotti törvény értelmében évente csak kétszáz pluszórát dolgozhatnak. Ez havi átlagban alig több, mint tizenhat óra, s mivel egy-egy műszak 12, vagy 24 órás, ez a lehetőség tényleg minimális. Az orvosi ügyeleteken, valamint a központi irányítócsoportban végzett munka viszont mellékfoglalkozásnak minősül, így nem terheli az amúgy is csekély túlórakeretet. Az kétszáz alatt marad, csak a mentős dolgozik jóval többet. Egyik munkahelyéről megy át a másikra.

A mentősök megbetegedhetnek, szabadságra mehetnek, a feladatot mégis el kell végezniük. Kocsik nem állhatnak le, a kieső dolgozók helyett viszont társuk nem túlórázhat, csak az éves kereten belül. Szerencsére a magán mentőszolgálatok dolgozói az OMSZ-nál vállalnak mellékállást havi 72-96 órában. Összességében tehát mindenki háromszáz óra körül dolgozik havonta, s a közalkalmazotti törvény szerint a túlórakeret sincs kimerítve. Ez is egy rendelet tehát, amit sikerült kijátszani. Akkor meg miért alkották? Megváltoztatására mégsincs remény.