ZETApress

Esetek egy mentős hétköznapjaiból ? 40

Depressziós, öngyilkosságra hajlamos nemzet vagyunk. A ?sikeres” esetek számát tekintve ? bár ezt korántsem lehet sikernek nevezni ?, világviszonylatban is dobogós helyen vagyunk. Az esetek száma jóval több, mert elkövetőik inkább figyelemfelkeltésnek, utolsó sikolynak szánják tettüket, így történt az alábbi esetben is.

A Delej utcai mentőállomás esetkocsiján hazafelé tartunk. A központtól rádión kapjuk a riasztást. A Józsefvárosban fiatal nőt találunk élettársa lakásán. Nincs még húsz éves sem. Az ágyban hálóingben fekszik. Látszatra eszméletlen. Az asztalon üres gyógyszeres dobozok. Nyugtatók, altatók, szívszerek egyaránt lehettek bennük. Nem tudjuk, mennyit vett be a beteg, tele volt-e egy-egy doboz, s tartalma a lány gyomrába vagy a szemétbe került?

Előbb az eszmélet meglétét vagy nem létét vizsgáljuk, mentőtisztünk felemeli a nő kezét, feje fölé tartja, majd hirtelen elengedi. Eszméletlen betegnél a kéznek az arcra kéne esnie. Most nem ez történik. A csukott szemű páciens tudatosan az arca mellé vezeti az elengedett kezet. Még kétszer ismételjük meg a vizsgálatot, az eredmény ugyanaz. Már tudjuk, hogy szimulál, tudjuk, hogy kutya baja, mégsem állíthatjuk fel, mégsem vezethetjük a kocsihoz. Be kell hoznunk a hordágyat, bármilyen nehéz is elfordulni vele a szűk lépcsőházban.

Míg kollégáim a hordágyért mennek, az élettársat faggatom. A fiatalember ? aki egyedül él a többszobás, tágas lakásban ? elmondja, hogy nemrég ismerte meg, s fogadta be a lányt, kezdetben jól is indult minden, de hamar összevesztek. Épp ma reggel közölte a lánnyal, hogy csomagoljon össze, s költözzön el. Ezután dolgozni ment. Amikor délután hazatért a munkából, a lányt az ágyban fekve találta. Nagyon megijedt, s mentőt hívott. A lány korábban is fenyegetőzött már az öngyilkossággal, de eddig nem vette komolyan. Nem tud a gyógyszerek eredetéről sem, nem ő szedte azokat.

A kórházban már nem lehetsz okos

Közel van az Erzsébet Kórház, ők fogadnak minden mérgezettet a fővárosból és környékéről. A lányt is odavisszük. Élettársa is jön, de a Baleseti Belosztályra már nem engedik be. A lányt a nővérek segítségével levesszük a hordágyról, s meztelenre vetkőztetve a gyomormosó székbe ültetjük. Játssza még, hogy eszméletlen, de ez itt már senkit nem érdekel. Kezét-lábát és törzsét leszíjazzák, majd kifeszített száján át az orvos ledugja a gyomrába a gyomormosó csövet.

Próbál ?álmában” kapálózni, meg akarja rúgni és ütni ?véletlenül” a közelben állókat, de a gyakorlott személyzet már eleve úgy helyezkedik, hogy ne érje el a hadonászó kéz és rugdalózó láb. Mindenki a háta mögé áll, hogy le ne köphesse a beteg. A gyomormosás megkezdésekor aztán a nő ?felébred”, megjátssza, hogy nem tudja, hol van ?, de mindannyian tudjuk, hogy mindvégig ébren volt, s csak szimulált.

A gyomormosás addig tart, míg tiszta víz nem jön vissza a csövön. A gyomortartalomból mintát tesznek el a későbbi laboratóriumi vizsgálatra. Ebből a méregre, a bevett gyógyszer összetételére lehet következtetni. Az utolsó adag mosófolyadékot már nem engedik vissza. Ebbe orvosi szén és keserűsó került. Az előbbi megköti, míg az utóbbi kihajtja a gyomorból és belekből az esetleges méreg-anyagot. A hajtás természetesen a végbélen keresztül történik, hiszen a keserűsó egyszerű hashajtó.

Betegünk a gyomormosás után egy zárt szobába kerül. Innen csak másnap engedik haza, ha írásban is lemond öngyilkossági szándékáról. Ha nem tenné meg, átvitetnék a lakhelye szerinti illetékes elmeosztályra. Igaz, erre ritkán van példa. A beszállított betegek ? mint a miénk is ?, csak játszanak a halállal, de nem akarnak komolyan meghalni. Csak nehogy egyszer túl jóra sikerüljön az ijesztgetés, mert akkor csak halottkémek lehetünk!