ZETApress

hírportál

Vesenyerés Hatvanban

Interjú az egykori mentős életéből – 38

A ’70-es évek egyik éjszakáján a salgótarjáni kórházából két kémcső vért kellett Budapestre hoznom tipizálásra. Egy közlekedési baleset sérültje haldoklott az Intenzív osztályon, s a vérvizsgálatnak azt kellett volna kideríteni, hogy szerveit kikbe lehet beültetni a várólistán szereplők közül. Mire az Országos Hematológiai Intézetbe (OVSZ-be) kék fénnyel és szirénával megérkeztünk kiderült, hogy a beteg szervei mégsem átültethetők.

Feleslegesen autóztunk akkor közel 300 kilométert. Később, a ’90-es évek elején hazánkban általában 60 halottból 120 átültetésre alkalmas vesét nyertek évente, melyből hatot, tehát minden huszadikat a hatvani Városi Kórház adott. A veséken kívül ők adták az egyetlen átültetésre alkalmas májat is 1982-ben. A Vesevilág tudósítójaként őket látogattam meg 1991. nyarán. – Mióta vesznek részt ebben a programban? – faggattam Dr. Ócsai Antalt, az intenzív osztály megbízott főorvosát.

1979-ben vettük ki az első vesét – kezdi válaszát. – A minisztérium akkoriban húsz kórházat jelölt ki az országban, köztük a hatvanit is. Nekünk kellett biztosítanunk az átültethető veséket is. Alapkövetelmény volt a kórházak kiválasztásánál, hogy intenzív osztállyal rendelkezzenek. Minden egyes potenciális donorról jelentést kellett írni. Külön meg kellett indokolni, hogy miért nem történt közülük valamelyiknél vesekivétel. A hatvani munka megszervezése Baranyai főorvos úrnak a nevéhez fűződik.

Sajnos, vele nem beszélhettem, ő már csak papíron volt vezető. Ő volt az az MDF-es képviselő, aki 1990. augusztus 7-én tisztázatlan körülmények között kizuhant I. emeleti erkélyéről. Látogatásomkor az intenzív osztály lakója volt, 1997-ben elhunyt. Ócsai főorvos helyettesítette, aki korábban is az osztályon dolgozott Az intenzív osztály tízágyas, de 2-3 állandóan üresen áll az akut betegek felvételére. Ide kerülnek azok is, akikből haláluk után eltávolítják a vesét. Felvételükkor sosem a vesenyerés a cél, hanem életük megmentése.

Senkit sem hagynak azért meghalni, mert a veséje kellhet valakinek. Ócsai főorvos külön kihangsúlyozta, hogy sosem a betegből, hanem a halottból távolítják el a vesét. A halált három orvosnak kell megállapítani. A bizottság egyik tagja ideggyógyász szakorvos, a másik aneszteziológus, a harmadik pedig a-kórház igazgatója. Igaz, őt emiatt éjszaka nem kell berendelni, mert olyankor az ügyeletvezető látja el a kórház-igazgatói jogokat. Volt is egyszer gondja ebből szegény ügyeletvezetőnek még a korábbi főigazgató idejében. Egy kórházi dolgozó veséje lett kivéve ügyeletben, s reggel mehetett raportra az igazgatói irodába.

Műszerek segítik a diagnosztákat

A halál megállapításához EEG-t kell használni. Különböző elvezetéseken kell figyelni, hogy nincs agyműködés. Ettől csak akkor lehet eltekinteni, ha valamilyen élettel összeegyeztethetetlen agysérülést láttak egy esetleges korábbi agyműtétnél. Mivel a halott fokozatosan hűl ki, ezért rendszeres hőmérőzés is kell a halál megállapításához a hónaljban és a végbélben. A szívműködést gyógyszerekkel tartják fenn, a légzést pedig gépi úton. A halál biztonságos megállapításához háromszor 5 percre le kell venni a lélegeztető gépről a beteget. Ha nem tér vissza a spontán légzés, a halál beállta megállapítható.

Figyelik a pupillareflex hiányát is. Hullamerevség és hullafolt a keringés gyógyszeres fenntartása miatt nem alakulhat ki. A budapesti teamet csak a jegyzőkönyv aláírása után lehet értesíteni. Szabadna már előtte is, de előfordult egyszer, hogy potyán lettek lehívva, mert a bizottság egyik orvosa nem volt biztos az agyhalálban és megtagadta az aláírást. Azóta mindig csak azután riasztják a teamet. Három orvos jön, útjukat rendőrautó biztosítja. Korábban műtősnő is jött velük, de újabban helybéli asszisztál és a műtősfiú is helybeli.

Vannak szempontok, ami miatt a halott veséi nem eltávolíthatók. Ilyen többek között, ha életében tiltakozott a szervkivétel ellen. A gyógyszermérgezés is kizáró ok, mert agyhalált utánoz. A kihűlés, mint halálok sem engedi meg a szervnyerést, mert nem tudni, hogy a halál beállta miatt hideg a páciens, vagy egy kihűlt ember haldoklik. A daganatos beteg szerveit sem lehet átültetni az áttételek miatt, s a hipertóniás és diabéteszes beteg veséi sem ültethetek át haláluk után. A hozzátartozóktól sem kell engedélyt kérni a szervkivételhez. Ez a szabály Európában csak nálunk és az osztrákoknál létezik. Hatvanban meg sem mondták akkoriban a hozzátartozóknak, hogy a vesekivétel megtörtént.

Komoly gépi háttérre van szükség

A halott mindaddig marad a lélegeztető gépen az intenzív osztályon, míg a budapesti team megérkezik. Ekkor viszik át a műtőbe, ahol csak a szervkivétel után szűnik meg a lélegeztetés. A vese életben tartása miatti kiváltó oxigenizálás és a szívműködést fenntartó korábban beadott gyógyszerek miatt a keringés a légzés megszűnte után óráig is fennállhat. S a fentiekből az is következik, hogy a mentőben, a baleset helyszínén – mint ahogy sorozatunkban június 12-én már megírtuk – a szervkivétel nem lehetséges.

A donort minden esetben, rendőrorvos boncolja. A zöme egyébként is friss balesetes, tehát emiatt is hatósági boncolás kéne. A tipizáláshoz szükséges vért a team szállítja el és juttatja az OVSZ-be. Ez már nem a hatvaniak dolga. A vesét adó kórház abba sem szól bele, hogy a vesét ki kapja. A várakozók számítógépen vannak, a kiválasztás ott történik.

A kórház minden donor után húszezer forintot kapott 1991-ben. Az elosztással korábban mindig vita volt. Nem csak a vese életben tartását végzők kaptak belőle, hanem a portás is, aki beengedte az autót. Mindenki többet akart kapni a másiknál, mindenki a saját munkáját érezte a legjelentősebbnek. Baranyai főorvos a további vitát elkerülve úgy döntött, hogy a továbbiakban a pénzt nem osztják fel, hanem a gazdasági igazgató vesz belőle műszereket az osztálynak. Így mindenki egyformán részesül, s a betegek is modernebb technikával gyógyíthatók!

Az 1991-es tavaszi hatvani vesekivételkor Dr. Freili Géza orvos-igazgató még nem volt kinevezve a kórház élére. Beszélgetésünkig még nem kellett bizottsági tagként nyilatkoznia a beállt halál kérdésében, így nem tudott beszámolni arról sem, hogy mit érez valaki olyankor. Később, az első alkalommal biztosan zavarban volt, de tudta, hogy a halott két dializált emberen segít és további két várakozónak biztosít helyet valamelyik művese állomáson! Holnap arról számolok be, hogy hogyan végezték a vese beültetését Szegeden, a SZOTE Klinikáján a kilencvenes évek elején.

2 hozzászólás

Visszajelzések

  1. Veseátültetések Szegeden | ZETApress
  2. Húsz éve él új szívvel | ZETApress

Szóljon hozzá!