Kölyökvirtus
Esetek a mentősök életéből – 33
A mentősök a közterületen ritkán dolgoznak egyedül. Baleseteknél, rosszulléteknél mindig ott a helyszínen a rendőr és sok egyéb segítő. Az alábbi történetben például Budapesten a ferencvárosi polgárőrök is aktívan közreműködtek. Velük járőröztem én is azon az éjszakán.
Valakit nagyon megvertek a Ferenc körút sarkán ? harsogta a rendőrségi rádió ?, s a földön fekvő sérültet sokan állják körül. Rugdossák, bántalmazzák. Segítség kell a közelben tartózkodó járőröktől, s a szomszédos józsefvárosi kollégáktól. A bejelentő egy telefonfülkéből beszélt, de nevét nem árulta el.
Rövidesen mi is a helyszínre érkezünk. Mi is hallgattuk a rendőrségi rádiót. Addigra már a rendőrök is ott vannak, s a tényállás is más a rádión hallottaknál. Egy 15 éves fiú fekszik a járdán, s nem a társai bántották. Az alkohol ütötte le. A körülötte állók a barátai, amennyiben barátnak nevezhetjük azokat, akik engedték berúgni. Ők szeretnék felállítani, nem sok sikerrel.
Korábbi öt éves kivonuló mentődolgozó múltam miatt kötelességemnek érzem a segítségnyújtást. Megvizsgáltam a hanyatt fekvő fiú életjelenségeit, majd stabil oldalfekvésbe fordítottam, biztosítva ezzel a szabad légutakat. Közben a rendőrök kérésére a méntőket is hívták. A Delej utcai állomáson éjfél előtt néhány perccel csörgött a telefon.
A szolgálati szabályzat értelmében a riasztott mentőegységnek nappal egy, míg éjszaka két percen belül kell elhagyni az állomást. A különbséget az okozza, hogy éjszaka aludni is lehet, ehhez bizonyos ruházati könnyítések is járulnak, így tovább tart a kivonulás. Különösen a sofőrnél nem mindegy; van-e elég ideje felébredni. Álmából riasztva kell adni neki elég időt a felfrissülésre, nehogy félálomban valakit elüssön, vagy felboruljon, s a mentőst is menteni kelljen.
Most erről szó sem volt. A doktornő, a szakápoló és a sofőr a rohamkocsival időben elhagyta az állomást. A helyszínen az idő ólomlábakon járt. Hol van már a mentő, miét nem jönnek már? ? mondogatták egyfolytában:
Mit szól ehhez az édesanya?
Közben megérkezett otthonról az alkoholmérgezett fiú 17 éves bátyja is. Punk frizurás, zömök legény. Mint elmondta, édesanyjuk egyedül neveli őket. Keresetéből vagy enni tudnak, vagy ruházkodni. A közeli Belvárosban laknak, onnan jött el este az öccse szórakozni 13 éves (!) barátnőivel. A lányok elmondták, hogy barátjuk fogadásból négy deci pálinkát ivott meg. Szája elé vette az üveget, s le sem vette mindaddig, míg volt benne a tüzes vízből. Utána összecsuklott, s azóta eszméletlenül fekszik.
A rohamkocsi közben megérkézik, a doktornő kikérdezi a tanúkat. Az összeesést hallva arra keres választ, vajon a fiú beverhette-e a fejét. Ekkor ugyanis koponyasérültként kéne kezelni, s az ügyeletes traumára kellene szállítani. A fiú is jobban járna így, mert akkor ingyenes lenne az ellátás, s nem kellene a váratlan kiadással terhelni az édesanya keresetét:
A tanúk nem hallották koppanni a fiú fejét a járda kövezetén, s a doktornő sem lát rajta külsérelmi nyomokat. Úgy dönt, hogy a pesterzsébeti ? Baba utcai ? detoxikálóba szállítja a fiút. Állapota miatt a helyszínen nem hagyhatja, de haza sem viheti. Eszméletlen állapota miatt magára hagyva bármikor megfulladhat, s ezt senki sem akarja.
A báty még dohog egy darabig, elsírja, hogy a családi kasszát nagyon megcsappantja majd ez az éjszakai affér, de aztán beletörődik a megváltoztathatatlanba. A mentő a fiúval elindul a külvárosi kijózanító felé. S hogy mit kóstál ott egy éjszakai vendéglátás? Nos, ebből a mentőszállítás a legkevesebb. Tíz kilométert számolnak, s ez 70 forintjával 700-at jelent. A kórházi vérvizsgálat, s a hotelszolgálat több ezerre rúg. Jóval többre, mint amennyit nyert a fiú az esztelen fogadással. Ha egyáltalán megkapja a pénzt.
Az óvodás is jól berúgott
A 15 éves fiúnál jóval fiatalabbhoz hívtak a mentőt 1979-ben egy őszi reggelen Taksonyba Szigethalomról. A 3 éves kiscsoportos belekóstolt a tömény szeszbe valahol, s az óvodában furcsán beszélt, viselkedett. A bejelentő nem is sejtette, hogy édesapja a kollégánk, de véletlenül épp ő vette fel a telefont. Én voltam a soros, de mivel ő meg a másik kocsit vezette, megcseréltük a sorrendet, hogy édesanyjával együtt a fővárosi gyermekkórházba vihesse kisfiukat. A cseréből majdnem baj lett: főnökeink azért haragudtak, mert a riadt száguldás közben az apuka könnyen összetörhette volna a mentőt, vagy egy útjába kerülő autót, gyalogost. Szerencsére semmi ilyen nem történt, az apuka ura volt a helyzetnek, s az időben kórházba került kisfia is hamar meggyógyult. Csak a nővérek tették a megjegyzéseket az anyára az ambulancián mindaddig, míg ki nem derült, hogy az apa áll mellette mentősruhában.
