ZETApress

hírportál

Mit tükrözött a barna szem?

Embermesék a mentősöknek – 16

Az egyik kórházi osztályon az átadásra várva hallottam az alábbi történetet. Egy ismeretlen hölgy telepedett mellém, ő mondta el. Nem fedte fel kilétét, mert féltette a férjét. Akkor még nem volt betegjogi képviselő, munkaügyi pert viszont nem kezdeményeztek. A férfi állapota azóta már rendeződött, de munkahelye és főnöke azóta is ugyanaz volt, mint azon az ominózus napon.

Szemes úr ? nevezzük költött nevén ?, egy nagyvállalat első emberét fuvarozta. Amolyan parádés kocsis volt, amolyan kötetlen, pontosabban főnökéhez kötött munkaidőben. Hivatásos sofőrként sosem volt probléma a látásával, s ezt az időszakos orvosi vizsgálatok is igazolták. Egyszer, egy szolgálati útján olyat észlelt, amit nem kellett volna, s ezt főnöke is észrevette. (Hogy mit látott, azt a mesemondó nekem sem mondta el. Állítólag az én szemem világát akarta ezzel megvédeni.) Igyekezett nem tudomást venni a dologról, úgy tett, mint aki semmit sem látott, de befészkelte magát agyába a félelem. Mi lesz, ha valaki félre akarja állítani csak azért, mert olyasmit látott, amit nem kellett volna észrevennie?

Néhány nap múlva a kötelező orvosi vizsgálatra ment. Látok valamit a szemében, mondta az üzemorvos, ezért be kell mennie a területi szakrendelőbe. A szemészeti lelet nélkül nem hosszabbíthatom meg a jogosítványát. Van is most ott rendelés, máris induljon!

Szemes úr a közeli SZTK-ba ment. Épp csak megérkezett, még a kartonozóban sem jelentkezett, máris név szerint hívták be a rendelőbe. Sehogy sem értette, mitől ez a soronkívüliség, hiszen a padokon sokan várakoztak. Az üzemorvos segítőkészen telefonált-e oda, vagy más okból várta a szemész? Rosszat sejtve ült be a vizsgálószékbe, ahol a barna szemű kedves doktornő valamilyen oldatot csepegtetett a szemébe. Érzéstelenítőt, vagy pupillatágítót várt, ehelyett éles fájdalmat érzett Jaj a szemem, ordította, s hirtelen elsötétült körülötte minden Elfutott volna, ha bír, ehelyett megadóan tűrte, hogy a doktornő kihívja a mentőket. Néhány oldatnak van ilyen hatása, néhány oldat okozhat fájdalmat, próbálta nyugtatgatni, nem sok sikerrel. A homályos látás a pupillatágító hatásának elmúlta után szűnni fog, mondta a barna szemű asszony.

Folytatás a kórházi ágyon

Szemes úr kórházba került, ahol megkezdték a beteg érzékszerv gyógyítását. Naponta ötször csepegtettek bele valamit, s kenték rá a krémeket. Felesége ? aki ezt a történetet elmesélte ?, közben szorgalmasan látogatta. Egyik délután gondolt egy merészet, s a névre szóló oldatokat és kencéket hazalopta a korházból. Otthon aztán egy ismerős patikus kielemezte a mérgeket, s kiderült, hogy tényleg azok. Látáskárosító anyagokat tartalmaznak!

Szemes úr másnap saját felelősségére hazament a kórházból, s a kezelést az ismerős gyógyszerész folytatta, egy másik szemésszel közösen. Azóta már rendbejött a látása, s egy orvosszakértői vizsgalat az autóvezetésre is alkalmasnak találta. Azóta már újra furikázza főnökét, a hazalopott szemcseppet pedig rég megsemmisítették. Nekem legalább is ezt mondta a feleség. Tettét azzal indokolta, hogy nem akartak ügyet csinálni a dologból, nem akarták perelni a kórházat, s a céget sem akarják rossz színben feltüntetni. Elvégre a férj azóta is ugyanott dolgozik.

A történet több kérdést is felvet, melyre már sosem kapunk feleletet. Vajon egy őrült elme szüleménye-e az egész, aki üldözési mániájában találta ki egy szemészeti kezelés kapcsán az ellene irányuló merényletet. Ha így van, akkor semmi helye a volán mögött, akkor nem szabad rábízni emberéleteket. Az is lehet, hogy tényleg meg akarták vakítani korábbi éleslátásáért, akkor viszont hogyan mer azóta is ugyanott dolgozni? Az is lehet, hogy mégsem öntötte ki a hazalopott szert, s most ezzel zsarolja az orvost, vagy a főnököt? Ez is kézenfekvőnek látszik. Az anonim vádaskodás ugyanis valamely hátsó szándékot sejtet.

Szerettem volna megkérdezni a másik oldalt is, de az asszony névtelensége ezt megakadályozta. Kár pedig, mert így másokat is veszélybe sodorhat az, aki őt esetleg meg akarta vakítani. Kérdés csak az, hogy tényleg akarta-e ezt valaki, vagy az egész puszta kitaláció? Az asszony nem a pszichiátria előtt üldögélt, de lehet hogy csak azért nem, mert ott már minden hely foglalt volt.

Szóljon hozzá!