ZETApress

Részlet a mentős-regényből ? 10

Józsefvárosi kolóniára megyünk. A bejelentő régi szívbeteg. Egyedül van otthon, felesége fodrászhoz ment. Unalmában a rádiót hallgatta. Épp az időjárás-jelentést mondták. Az idős férfi megrettent a prognózis hallatán. Melegfront közeleg, a beteg szíve érzékeny rá. Múltkor is ettől lett rosszul, nehogy most is baj legyen. Felesége sincsen otthon, hogy segítséget hívjon. Szerencsére eszébe jutott a telefon. A 04-et tárcsázta. Perceken belül a helyszínre érkeztünk.

Orvosunk vérnyomást mér, EKG-t készít, zárójelentéseket olvas. Megnyugtatja a nyugdíjas bácsit, hogy nincs semmi baj, nem kell kórházba jönni. A beteg is örül a biztató szónak, s búcsúzóul hálapénzt csúsztat gyógyítója markába. A fehér köpenyes úr zsebre dugja a pénzt, majd fiatal ápolónkra mutat. A formaságokat a főápoló úrral tessék elintézni, mondja. Közben ápolónk szorgalmasan írja a beteg személyi adatait, s tb-kártyája számát a menetlevélre. Egy pillanatra felkapja a fejét. Nem is érti hirtelen, miért ez a gyors előléptetés. Szerencsére hamar kapcsol.

A bácsi megdöbben. Ilyen fiatal és máris főápoló, gondolja. Eszébe jut, hogy mi is megérdemelnénk némi pénzt. A sofőrnek is, meg nekem is akar adni valamit, s gyorsan összetett hármunknak is valamennyit. Igaz ez összesen is kevesebbet ér, mint az orvosnak átnyújtott bankjegy. Ápolónk boldogan gyűri zsebre a pénzt, s már jövünk is kifelé. A beteg hálálkodva csukja be mögöttünk az ajtót, pedig ő érdemelne tőlünk köszönetet.

Megengedett a borravaló

S most essen néhány szó a hálapénzről is. OMSZ berkekben engedélyezett az ilyesmi, de a borravaló kiprovokálása természetesen itt is tilos. A pénzt egyformán kell elosztani két, vagy három felé attól függően, hogy orvosos, vagy orvos nélküli kocsi érkezik. (Értelemszerűen az előbbin hárman, utóbbin ketten vannak szolgálatban.) A szekundánst nem illet meg semmi, hisz ő csak tanulni jött a többiektől, így nem ronthatja azok üzletét. Ha neki adnak valamit, be kell tennie a közösbe, s a többiek jóindulatán múlik, részesül-e belőle.

Hordágyazni, kocsit takarítani általában a szekundáns ápolónak kell. Ezt mindenki természetesnek veszi, hiszen a szekundálisi idő letelte után az újabb betanuló kolléga fog majd helyette takarítani. Az orvos és mentőtiszt jóval többet kap, s mivel az ő pénze is háromfelé oszlik, az esetkocsi személyzete nem panaszkodhat. A mellékesből könnyen összejön még egy fizetés adómentesen. Ezt ugyanis ? bármennyire is be kellene ? ritkán tüntetik fel adóbevalláskor.

Tízegynéhány évvel ezelőtt, amikor cikksorozatom anyaggyűjtéséhez egy hónapot a Delej utcai mentőállomáson szekundáltam, még nem vezették be a szállításonkénti száz forintos díjat, melyet aztán épp behajthatatlansága miatt el is töröltek. A rendelet mindössze néhány hónapot élt meg. Mint mentősismerőseim később elmondták, a csekket rendszerint előttük tépték szét a szállított betegek, nekik viszont száz forintnál jóval több borravalót adtak akkor is. A kivonuló egységek ezt természetesnek vették, s a pénzt anélkül felezték, vagy harmadolták, hogy a szállításért járó százast a mentőszolgálat pénztárába befizették volna. Eszükbe sem jutott, hogy ők csak azért tudják ellátni a mentőfeladatot, azért tudnak borravalót hozó munkát végezni, mert mentőkocsi van a fenekük alatt. Mégsem érezték azt, hogy ?meg kéne adni a császárnak, ami a császáré?, s csak a száz forinton felüli összegen osztozni.

Magáncégek másként gondolkodnak

Senki sem várhatta el egyik mentődolgozótól sem, hogy a csekkekkel a postára szaladgáljon befizetni a betegszállítási díjakat. Korábbi nyugtatömbjük volt a mentősöknek, amivel a készpénzbefizetéseket intézhették bizonyos indokolatlan szállítások esetén, de ezt már legalább húsz éve eltörölték.

Néhány egészségügyi intézményben ? főleg a privatizáltakban ? megtiltották dolgozóiknak a borravaló elfogadását. Az OMSZ erre nem tette meg, csak a borravaló kiprovokálását tiltja. Érdemes lenne talán azoknak az egészségügyi dolgozóknak is jogorvoslatért a munkaügyi bírósághoz fordulni, akiket magán munkaadójuk a borravaló elfogadása miatt bocsátott el. Akadt példa ugyanis máshol erre is. Tudomásul vehetnék végre a tisztelt munkaadók, hogy nem turkálhatnak beosztottjaik zsebében csak azért, mert az állami egészségügyben megszokottnál magasabb díjazásban részesítik őket. Ezért a pluszpénzért ugyanis alaposan megdolgoztatják őket!