ZETApress

hírportál

Megtaláltuk a hasonmásokat

Érdekességek a nagyvilágból – 11

Sorozatzáró történetünk igazi kuriózum. Nem mindennapi hírt fecsegett el az egyik London melletti kétes hírű lebujban Jim Maloney, a valaha szebb napokat megélt, mostanra viszont alaposan lecsúszott színész. 1989. karácsonyán, a romániai forradalom (vagy népfelkelés?) idején őt és barátnőjét, Flóra asszonyt ítélték halálra a Ceausescu házaspár helyett Bukarestben, a tévékamerák kereszttüzében!

A színész akkoriban már évek óta élettársával együtt Romániában tartózkodott. Kitűnően megtanult románul, közelről szerette volna megismerni a diktátort, azt tervezték ugyanis, hogy Chaplin Diktátorának mintájára filmre viszik a „Kárpátok géniuszának” tetteit. Jim ugyan hivatalos kiküldetésben volt Romániában, de utazásának igazi okát természetesen titkolni kellett.

A szekuritás azonban mégis megsejtett valamit. Szállodai szobájában tartóztatták le a színészt, akit egyenesen Ceausescu elé vittek. Már azt hitte, itt a vég, annál nagyobb volt meglepetése, amikor a nagyvezér üzletet ajánlott.

Öreg vagyok én már – mondta az államfő –, a szemem sem túl jó. Beszédeimet is különleges gépen írják, hogy el tudjam olvasni. Helyettesítsen engem a nagygyűléseken! Maga színész, el kell tudnia játszani a szerepem. Remek maszkmesterem s néhány plasztikai sebészem olyanná alakítja, hogy még a saját édesanyja sem ismer magára.

Maloney nem mert tiltakozni. Tudta, hogy az életével játszik. Rövidesen élettársával együtt „halálos baleset” érte őket. Halálhírükről hivatalosan értesítés ment Londonba, ők azonban egy titkos katonai kórházban sebészek kezébe kerültek. A műtétek remekül sikerültek. A hasonlóság szinte megdöbbentő volt. Felépülésük után megkezdődött felkészítésük az országjáró körútra. Jim remekül tanult. Egyre inkább beleélte magát a szerepbe. Csak azt sajnálta, hogy régi szenvedélyének – a vadászatnak – nem hódolhat. Medvevadászatra ugyanis az igazi Ceausescu ment: neki nem adtak fegyvert a kezébe.

Rettegett diktátor, vagy ártalmatlan dublőr?

Elérkezett 1989. december 22-e. Felkelt a nép. Mint köztudott: a vezért már az első órákban elfogták, menekülése lehetetlen volt. Aki figyelte a híradásokat, annak úgy tűnhetett, mintha a diktátort kétszer is elfogták volna a város más-más helyén, holott közben egyszer sem szökött meg. Ez a kettősség a dublőrpárosnak volt köszönhető.

A forradalom kitörésekor a zavarodottságot kihasználva a hasonmások megszöktek a főhadiszállásról. Eszükbe sem jutott, hogy odakinn a felkelők azonnal elfoghatják őket, s mivel joggal hihetnék, hogy ők az igaziak, menten falhoz is állítják őket. Pechjükre pontosan ez történt. Már épp bekötötték a szemüket, s reszketve várták a sorozatot, mikor a város másik végéről jelentették: megvan a gyűlölt házaspár. Csak másodperceken múlott az életük. Szerencséjükre az igaziak sem tudhatták, hogy a színészek is a felkelők kezén vannak, ezért meg sem próbálták megzavarni a nyomozást, s magukat beállítani dublőrként. Pedig akkor igazán nehéz lett volna eldönteni a felkelőknek, hogy melyik páros az igazi.

Ceausescu szabályos tárgyalást akart, nem volt hajlandó a frissiben összeszedett vérbírákkal együttműködni. A nyilvános tárgyaláson szeretett volna sok és sokakra nézve kompromittáló adatot nyilvánosságra hozni. Társak nélkül ugyanis nem tarthatta volna fenn évtizedekig diktatúráját. A bírák, az új hatalom, ettől megijedt, ezt nem merték megengedni. Ekkor jutott eszükbe Maloney és élettársa, akiket elfelejtettek kiengedni a fogdából. Megszületett a sátáni terv.

A diktátor házaspárt minden teketória nélkül szép csendben agyonlőtték, a tévékamerák kereszttüzében viszont megrendezték a tárgyalást. Mivel a két színész a feltett kérdésekre nem ismerte – hiszen nem is ismerhette! – a választ, mindenre csak azt válaszolták, hogy a népbírák itt nem illetékesek, ők csak a nemzetgyűlésnek felelnek. A videón ezért nincsen semmi érdemleges válasz egyik kérdésre sem. A makacs vádlottakat végül rövid úton halálra ítélték. Utána már csak az igaziak hulláját kellett a szalagra felvenni néhány puskalövés meg egy-két géppisztolysorozat kíséretében.

Maloney-éket jóval később kiengedték Romániából, de előbb újabb plasztikai műtérnek vetették őket alá. A diktátor pár arcvonásait most már ne is keressük rajtuk. Álmukból azóta is gyakran felriadnak, az utcán állandóan azt lesik: nem követi-e őket a szekuritás, nem akarnak-e velük is végezni? A színészi munkának egyelőre befellegzett, de legalább élnek. Ne csak tőlük, de száguldó riporterünktől is búcsúzzunk egy időre, mert sorozatunk egyelőre véget ér.

Szóljon hozzá!