Ennek két feladata volt: egyfelől a kormányzathoz, illetve a kormány kompetenciájába tartozó szervezetek pénzügyi, gazdasági ellenőrzése, másfelől a számvevőségi rendszer kialakítása. A napokban bekövetkezett változás alkalmából kért interjút a Gépipar az elnök úrtól. – Elnök úr! Mit jelent a napokban bekövetkezett névváltozás, és az, hogy Ön átkerült a pénzügyminiszter hatásköréből a miniszterelnökhöz? – kérdezte Szarvas István.

RS: Tulajdonképpen már a hivatal sem igazán a pénzügyminiszter hatáskörében volt, de a felügyelete alatt működött. De ez a változás nem pusztán csak névváltozás, ami 1994. október 31-től bekövetkezett, és nem csak felügyeletváltozást jelent, hanem bizonyos feladatnövekedést is. A Kormányzati Ellenőrzési Iroda most közvetlenül a miniszterelnökhöz tartozik. Ennek kapcsán feladatul kaptuk – és ez nálunk új, de a nyugati országokban folynak ilyen jellegű vizsgálatok – a kormány döntései hatályosulásának, hatékonyságának a vizsgálatait. Ez nagyon érdekes feladat, és mindenképpen döntést segítő információkat fog nyújtani a kormány, illetve miniszterelnök úr részére.

A másik ilyen jellegű feladatunk az adójogszabályok alapján az APEH adótámogatási ügyeinek a vizsgálata. Ez sem volt eddig, sőt, kimondottan nem tartozott hatáskörünkbe. De a most kapott felhatalmazás alapján az APEH, a Vám- és az Illetékhivatalnál az ilyen jellegű engedményes ügyeket is felülvizsgálhatjuk az elkövetkező időszakban.

Lényeges még ennél a kérdésnél megjegyezni, hogy a számvevőségi rendszer kialakítása, ami eddig feladata volt a hivatalnak, közvetlenül ugyan már nem jelenik meg, de az államháztartási reform kapcsán a kincstár ellenőrzési rendje, amin több mint egy évig dolgoztunk, be fog épülni az ellenőrzési rendszerbe.

Hadd tegyek egy kiegészítő kérdést! Nagyon lényeges kérdés, hogy a belső ellenőr hova tartozzon. A tőkésvállalatoknál nem feltétlenül az első számú vezetőhöz tartoznak a belső ellenőrök. Á régi ellenőrzési törvényünk pedig szigorúan előírta az első számú vezetőhöz tartozásukat. Most Önnél teljesen megváltozott a rendszer, a miniszterelnök úr mennyire szakember az ellenőrzés terén?

RS: Vagyis hogy a miniszterelnök úr szakmailag érte-e hozzá?

Úgy értem, hogy a belső ellenőröknek mindig az volt a gondjuk, hogy a gazdasági igazgatójuk általában többet értett az ellenőrzési feladatokhoz, mint az első számú vezető. Hasonló helyzet lehet Önöknél is.

RS: Tulajdonképpen azt hiszem, hogy a mi ellenőrzésünk, illetve a miniszterelnök úrhoz való kapcsolatunk lényege az, hogy a miniszterelnök úr közvetlenül lássa azt, hogy az ellenőrzött területek rendben vannak-e, vagy sem. Az, hogy szakmailag valamit nem jó rovatra könyveltek, vagy ne adj’ Isten, a mérlegből egy tétéi valamilyen tévedés folytán kimaradt, vagy egy kötelezettségvállalás nem volt megfelelően nyilvántartva, ez nem igazán érdekli a miniszterelnök urat. De azt gondolom, hogy feltétlenül érdekli, hogy a hozzá tartozó területen – és elég nagy terület azért, ami a kormányhoz tartozik – rendben menjenek a dolgok, és az én jelentésemből alapvetően az kiderül, hogy van-e probléma, vagy sem. Illetve, ha van probléma, akkor arra milyen lépések történtek, hogy azok megoldódjanak. Én azt hiszem, inkább ez a mi kapcsolatunknak a lényege. Arról nem is beszélve, hogy amint azt a rólunk szóló rendelet is tartalmazza, hogy – bár közvetlenül a miniszterelnök úrhoz tartozunk – az ügymenetben a közigazgatási államtitkár közreműködik, aki egyéb ilyen szakmai ügyekben is vitapartner tud lenni.

Köszönöm, váltsunk témát! Milyen a kapcsolatuk a Számvevőszékkel?

RS: Nagyon jó kapcsolatban vagyunk. A Számvevőszék elnöke, lehetőségeihez mérten, messzemenően támogatja a hivatal munkáját. Mi elismerjük, elfogadjuk természetesen, hogy a parlamenthez tartozó Állami Számvevőszék az ellenőrzés csúcsa, és mindig igyekszünk úgy dolgozni, hogy a munkánk ne ütközzön össze. Ne legyenek olyan pontok, ami vitára adhatna lehetőséget. A munkaterveinket egyeztetjük, megnézzük az ÁSZ munkatervét, és mi azokat a területeket, amiket az ÁSZ ellenőriz, ugyanabban az időszakban természetesen semmiképpen nem ellenőrizzük. Ugyanakkor az ÁSZ is figyelembe veszi a mi munkaterveinket, és amennyiben elkerülhető, akkor természetesen el is fogadja azt, hogy mondjuk, az adott témát mi ellenőrizzük.

Ettől függetlenül, mivel azért ezek. az ügyek, úgy tűnik, hogy alapvetően személyi kapcsolatokra épülnek, ezért ebből a szempontból nagy előny számunkra, hogy az ÁSZ megalakulását követően több mint fél évet a Számvevőszéknél dolgoztam, tehát ismerem a kollégákat, illetve Hagelmayer urat is. Ezen túlmenően azért valamilyen módon az elkövetkezendő időszakban jó lenne ezt normatív úton több szempontból is rendezni, mert a személyek változhatnak, ne adj’ Isten, mi is összeveszhetünk, és mondjuk az nem igazán jó, hogyha a kormányzati ellenőrző szervezet, illetve a parlamenti ellenőrző szervezet között konfliktus van. Én erre nagyon jó megoldásnak tartanám az ellenőrzési törvényt, amely ezt a kapcsolatrendszert szabályozná.

A következő kérdésem: Önök oroszlánrészt vállaltak a napokban megalakuló Ellenőrzési Egyesület létrehozásában. Miért tették ezt?

RS: Tulajdonképpen fokoznám is, mert az ötlet is tőlünk indult ki az egyesület létrehozására. Ennek több oka is volt, elsősorban nem igazán éreznek kellő megbecsülést az ellenőrök a magyar hazában. Az egész ellenőrzési tevékenység jelentősége sincs kellően kihangsúlyozva. Tehát ezzel az egyesülettel mindenképpen azt szeretnénk elérni, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon az ellenőrzés, és mind a vezetés részeként, mind pedig a gazdálkodási, működési tevékenységben ténylegesen megkapja a kiérdemelt helyét.

A másik ok, amit azt hiszem feltétlenül meg kell említeni, hogy tulajdonképpen ellenőrképzés nincs Magyarországon. Ellenőrzést végül is tanítanak a pénzügyi, gazdasági felsőoktatásban, sőt tulajdonképpen a középfokú oktatásban is. De valamilyen módon egy kiegészítő tárgyként fut, és már az oktatásnál sem kapja meg a megillető szerepét. Egyszerűen nincs megfelelő képzés még arra sem, hogy kell megírni egy ellenőrzési jegyzőkönyvet, nemhogy milyen módszerekkel lehet ellenőrizni az egyes ágazatokat.

Ezért van az, ami nekünk még új, hogy felveszünk valakit ellenőrnek, kiképezzük, megtanul ellenőrizni, és abban a pillanatban lecsap rá a piac, elviszik. Büszkék is vagyunk arra, hogy aki a Központi Kormányzati Ellenőrzési Iroda ellenőre, annak keletje van a piacon. Azért aki megtanult végül is ellenőrizni, és tudjuk a munkáját érdemben hasznosítani, jobban örülünk, ha nálunk marad. Ezért szeretnénk azt, hogy az ellenőrzés szakmává váljon, az ellenőrzést lehessen oktatni, az ellenőrzésnek megfelelő utóképzése legyen, és erre azt hiszem, hogy az egyik legalkalmasabb az egyesület lehet, ahol minden pénzügyi, gazdasági területet érintő ellenőr remélhetőleg jelen lesz. Tudjuk egyeztetni a problémáinkat, az elképzeléseinket, az oktatással kapcsolatos dolgainkat.

Tehát tényleg számítunk arra, hogy a pénzügyi, gazdasági területről az összes érintett munkatárs be fog lépni az egyesületbe. Tehát elég tág körnek kívánnánk ezt az egyesületet létrehozni. Ugyanakkor vannak olyan szervezetek, amelyek már elkezdték az ilyen jellegű munkát, és ezekre feltétlenül számítanánk. Ilyen például a Számítógépes Ellenőrök Egyesülete, akiket felkerestünk, meg is hívtunk az előkészítő munkába, illetve szeretnénk, hogyha részt vennének egyesületünk elnökségében is. De ugyanígy volt a MTESZ-en belül például a Gépipari Tudományos Egyesülettel, amelyiken belül egy ellenőrzési és kontroll szakbizottság működik, éppen az Ön vezetésével, Szarvas úr. Meg is kértük, hogy ha ideje engedi, akkor vegyen részt elnökségünk munkájában is.

Az összegyűlt tapasztalatokat csak ily módon tudjuk hasznosítani az új egyesületben. Remélhetőleg az új egyesület alakuló közgyűlése majd elfogadja jelöltjeinket, és akkor Hagelmayer István lesz az elnöke, aki azt hiszem nem kell bemutatni, a Számvevőszék elnöke. Alelnöknek Sütő Dezsőt az APEH nyugdíjas elnökét kértük fel, azt hiszem az ő neve sem idegen. Tehát megkíséreljük olyan ismert személyekkel indítani az egyesületet, akiknek a neve is már vonzza a tagságot.

Elnök úr! Köszönöm megtisztelő felkérését, de térjünk vissza hivatali munkájához egy kérdés erejéig! Bár, mivel előzőleg nem egyeztettünk, már egy kicsit válaszolt is erre a kérdésemre: hogyan értékeli az állami ellenőrzés jelenlegi helyzetét, rendszerét?

RS: Maga az ellenőrzés szervezete, rendszere, azt hiszem – bizonyos nemzetközi tapasztalatok alapján is mondhatom – semmiféle szégyellnivalót nem hagy nemzetközi viszonylatban sem. Magyarország nagyon figyelt mindig arra, hogy államigazgatásában, közigazgatásában megfeleljen egy európai nívónak. Ugyanakkor az ellenőrzés munkájának eredményessége, hatékonysága, de főleg az ellenőrzöttnél való hasznosítása terén van mit előrelépnünk, mert nem igazán érzem azt, hogy az ellenőrzés általános javaslatai – természetesen, ha valamilyen kirívó eset van, akkor azonnal lépnek a megfelelő vezetők – de általános javaslatait, alapvetően preventív javaslatait megfelelően figyelembe vennék; és ezt az egész vertikumra bátran mondhatom az Állami Számvevőszéktől a belső ellenőrzésig. Ha az ellenőrzés eredményeit az egyes döntéseknél jobban figyelembe vennék, mindenképpen hatékonyabbá tudna válni az ellenőrzés. Azt hiszem, hogy azzal, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Iroda a miniszterelnök úrhoz került, ilyen irányú elmozdulást lehet majd tapasztalni.

Végső soron akkor szükség lenne az állami ellenőrzés törvényben való újragondolására.

RS: Én mindenképpen amellett lennék, hogy egy ellenőrzési törvény szülessen, amelyben tételesen, részletesen le van írva, hogy mik az ellenőrző szervezet jogosítványai, mik a kötelezettségei, illetve ne adj’ Isten, és lehet, hogy ez már egy túlzott vágy, hogy bizonyos döntéseknél az ellenőrzés eredményeit mennyire kell figyelembe vermi. Mint említettem, jó lenne, ha a törvény az ellenőrzési szervek kapcsolatrendszerét tisztázná, és jó néhány dolgot lehetne még elmondani. Valami ilyesmit gondolnék én az ellenőrzési törvénybe, de hát tudom, hogy a parlament leterhelt, tudom, hogy nagyon sok olyan gazdasági és egyéb törvény áll még ezelőtt, amit még el kell, hogy döntsenek, de nagyon jó lenne, ha ezt is bevennék a sorba.

Még lenne egy pót-kérdésem. A Számvevőszék többször beszámolt a Számvevőszéki Bizottságnak, amelynek Nagy Sándor az elnöke. Van-e valamilyen kapcsolata az irodájának ezzel a Számvevőszéki Bizottsággal?

RS: Az előző Parlamentben Gál Gyula volt a Számvevőszéki Bizottság elnöke, vele rögtön a megalakulást követően felvettem a kapcsolatot, mert mindenképpen úgy éreztem, hogy bár ez a kormány ellenőrző szervezete, de mégiscsak olyan feladatunk van, ami bizonyos értelemben összekapcsol minket a Számvevőszéki Bizottsággal. Azt hiszem, hogy az ügynek megfelelő munkakapcsolat létre is jött a Számvevőszéki Bizottság, illetve a Központi Számvevőségi Hivatal között. Most az új Parlamentnél, mint említette, Nagy Sándor a bizottság elnöke, már beszéltünk, egyeztetjük dolgainkat, és megpróbáljuk folytonossá tenni ezt a kapcsolatot.

Köszönöm szépen a beszélgetést, az interjút – írta Szarvas István a Gépipar 1994. 11-12. számában, mellyel 19 részes sorozatunk véget ért.

KM: Már azelőtt érdekelt a technika, mielőtt a számítógép is kezdett olyan stádiumba kerülni, amivel Magyarország tulajdonképpen nem versenyezhet. Két nagy brontoszaurusz versenyezik ezen a területen, az IBM és az Apple, illetve a Motorolla és a Wintel azok, akik az áramköröket gyártják hozzá. Na, most ennek kapcsán rájöttem, hogy milyen lépéseket lehet Magyarországon tenni, ahhoz, hogy sikereket érjünk el, hogy olyan területen dolgozzunk, ahol van gazdasági sikerre is reményünk. Ez pedig lehet az informatika is, csak azon belül nagyon meg kell hallgatni, melyek azok a területek.

Amit én találtam a számításaim nyomán, ennek a területe az alkalmazás lehet, tehát a mikro-áramkörök alkalmazását azt elvégzik a nagy gyárak, az IBM és a Motorolla, de a számítógépeket magukat, azokat nekünk kell megtanítani programokra. A programokra való megtanítás lehetősége végtelen. Ennek kapcsán az az ötletem támadt, és nem is csak az én ötletem, hanem kint jártam Nyugaton ösztöndíjjal, hogy Magyarországon is tanítani kell, nagyon nagy energiával, nagy mélységben és lehető legszélesebb körben az informatikát, és ahol azt használjuk, amire Magyarországnak is gazdasági esélye van. Tehát alkalmazni a megfelelő készülékeket a gyakorlatban. Ezt csinálja egyébként minden olyan ország, amelyik kicsi ország és itt, ebben a versenybe nem tud bekapcsolódni.

Utána következett az az elképzelés, hogy oktatni kell, mégpedig széles körben. Ez egy életcél megvalósulását jelentette számomra, és azért értékelem most nagyra a kitüntetést – hogy visszatérjek a kérdésére –, mert azt sikerült megvalósítanom, hogy életcél, hogy lehetőleg nemcsak Magyarországon, hanem minden magyarlakta területen és minden olyan embernek, aki magyarul tud, tudjam oktatni az informatikát és a legújabb csúcstechnológiai eszközöket, és ennek nyomán megadjam azt az esélyt arra az embereknek, hogy felkészüljenek. Nemcsak érettségizett fiatalokat fogad be az iskola – érettségi feltétlenül szükséges az iskolához –, hanem bármilyen korosztályt is. Például az angol Open University a legbüszkébb a 1994-es végzősökre. Mindenki, aki tanulni vágyik, a távoktatási módszerekkel van rá lehetősége.

A távoktatást egy kicsit félreértelmezzük. A távoktatás az azt jelenti, hogy úgy taníts, mint egy mesemondó és mindenki, akár otthon, mozgássérülten is meg tudja tanulni a tananyagot. Na, ezt próbáljuk itt megvalósítani, nagyon nehéz megvalósítani, és nem egészen fogja fel a közszellem azt, hogy egy professzornak olyan könyvet kellene írni, ami közérthető. Amerikában és Angliában már az a divat, hogy például az egy programnyelv, komplett idiótáknak. Minálunk ezt én nem merném megtenni, mert ez nem lenne Magyarországon professzori vállalkozó. Tehát egy olyant láttam az utóbb, hogy Magyarországon azt merik megtenni, hogy ráírják, hogy nemcsak zseniknek. Tehát ez egy ilyen könnyített változat.

De Nyugaton és azokban az országokban, ahol már úgy érzik, hogy elég erősek, azok már mernek olyan tananyagot előállítani kis figurákkal, megkönnyítésekkel, olyan menetrendben, hogy mindenki tanuljon. És nem félnek a felhígulástól, mert fölvetődött, hogy mi lesz, hogy ha mindenki tanul, hogy felhígul az értelmiség. Nem ettől kell félni, attól kell félni, hogy Magyarország nagyon lemarad, és visszavonhatatlanul. És nem fakultatív ma már az ilyen országokban, hogy mit kellene csinálni, hanem igyekezni kell mindent megtanulni, mert hátha, hogyha tíz-húszezer ember tanulja az informatikát, akkor lehet öt zseni, amelyik kiugrik, és viszi a többit, és olyan találmányokkal jön elő, amellyel esetleg Magyarország előre rukkol. Ez egy lehetőség.

– Akkor egyet tetszik velem érteni, hogy azok az emberek épp most, régen a német gazdasági miniszter, Schlett professzor tartott egy előadást, és azt mondta, hogy Németországban is a legnehezebben az 50 év felettiek boldogulnak. Hogy ezeket az ötvenéveseket is meg kellene próbálni a távoktatásba, ugyanúgy, ahogy a távmunka volt, bevonni, és ehhez igenis, az államnak kellene segítő kezet nyújtani?

KM: Egyetértek, de tulajdonképpen ez minden olyan országban, ahol távoktatás, és ilyen tananyag tanulóbaráti előállítása folyik, ez a cél. Na most, hogy az államnak mennyire kell ebbe belefolyni, hát igenis, nagyon szép dolog lenne, ha minél nagyobb mértékben belefolyna, de nálunk, a főiskolánkon előállítottunk önmagunk, igaz, hogy kaptunk hozzá állami támogatást is, főleg a Művelődési Minisztériumtól, normatív támogatás keretében, de mégis megvalósítottunk egy olyan tananyagrendszert, amivel fel lehet készíteni az embereket. De itt nemcsak a tananyagról van szó, itt módszerekről van szó. Olyan módszerekről, amivel bevonják, aktívan bevonják a hallgatókat.

Itt megfogják a kezét, és négy éven keresztül fogják. És mi kitaláltunk egy olyan módszert, ami távoktatási módszerekkel tanít, nyitott rendszerben, és nappali módszerek és formák kikombinálásával, úgy, hogy a tananyag könnyen és jól érthető. A diák négy éven keresztül tanul, 12 hónapos a képzés egy éven belül, tehát négyszer 12 hónap, ezt azért hangsúlyozom ki, mert a nappali képzésben egy év az hét hónap, és 3,5-3,5 hónapból tevődik össze. A mi főiskolánkon minden időt kihasználunk, épp azért, hogy mindenki tudjon jönni tanulni, tehát minden hétvégén, hét közben, ki mikor ér rá. Egy teljes napot bent tölt a főiskolán, van, amikor többet, mert amikor zárthelyit kell írni, abban is külön időpontokat is adunk meg a zárthelyi íratáshoz, amit egy dolgozó is nyugodtan tud teljesíteni, néha egy-egy órát el kell kéredzkedni vizsgázáshoz a munkahelyről, ha valaki csak szombaton tud jönni tanulni, akkor csak szombaton jön, péntek délután, tehát be tudja osztani.

Bármilyen korosztály el tudja ezt az iskolát végezni, és olyan oktatócsomagokat állítunk össze, amivel teljesen beprogramozzuk a tanulást. Tehát aki nem is tud bejárni, videoszalagokon meghallgathatja az előadást, nagyon olvasmányosak kezdenek lenni a könyveink, tehát a tanulóbarát feltételt is teljesítjük mindinkább, útmutatókban kapja meg a programozást, házi feladatokat kap és zárthelyi feladatokat, és utána jön a vizsgázási lehetőség. Na most azért hangsúlyozom ki, hogy fontos az állandó jelenlét, és a tanár jelenléte is, hogy érezze, hogy az iskolához tartozik, mert különben képes a hallgató arra, hogy leszakadjon az iskoláról, márpedig ha valaki leszakad az iskoláról, az elveszik esetleg a társadalom számára, esetleg nekifog a rablóbandázásnak, és életcél nélkül ténfereg.

– Befejezésként azt szeretném kérdezni, hogy ez a professzori világtalálkozó is azt hiszem, hogy a főiskolának az elismertségét jelenti. Mit vár ettől a világtalálkozótól, Professzor Asszony?

KM: Minden ilyen összejövetel – az elmúlt évben volt a Magyar Informatikusok Világtalálkozója, és ez most a professzorok világtalálkozója – azt jelenti számunkra, hogy olyan információkhoz tudunk jutni, kölcsönösen, tehát nemcsak mi, hanem partnerek is. Ehhez egyébként nehezen tudnánk hozzájutni, és ez az informatikában nagyon fontos az, hogy tájékozódjunk egymás fölkészültségéről, tájékozódjunk a világban tanító magyar professzoroknak az eredményeiről, nemcsak az eredményeiről, hanem azt is elmondják, hogy merre tart a világ. Például most azt mondjuk, hogy én mostan szeretném, tudni, hogy melyik lesz a győztes szoftver vagy melyik lesz a győztes operációs rendszer.

És akkor mondanak valamit tízen, húszan, és akkor már az ember ki tud következtetni valamit, hogy ez mégis, hogyha a többség például a C plusz-plusz nyelvet mondja, akkor valószínű, hogy arra fog menni tovább a fejlődés. És várjuk akkor a következő processzortípust és hadi logikát, mert lehet, hogy az is lesz, és sokszor felteszem azt a kérdést, hogy a bioelektronika mikor jön be. Márpedig aki sok konferenciára megy, és a professzorainknak nyilván több lehetősége van, azok tudnak arról felvilágosítást adni, mi volt most egy halott irányzat, vagy készüljünk fel rá. Már az elmúlt hetekben a cégen keresztül is tudtam, hogy működő, élő bioáramkört felvenni magunknak, hogy itt a diákoknak legalább be tudjam mutatni. Nem tudom, hogy ezt szabad-e elmondani?

– Persze. Végső soron akkor egy olyan konklúziót levonhatunk, hogy a következő évezred tanítási módszere a távoktatás?

KM: Az 1987-es Európa Parlament vizsgálta meg ezeket a távoktatási lehetőségeket és hogy mik az eredmények, és az jelentette ki, hogy a legeffektívebb oktatási módszer a távoktatás. Mi nem igazán táv-oktatunk csak, de a tiszta távoktatás az a világban nagyon kevés van. Kevés van belőle. Azt lehet mondani, hogy inkább kombinált képzési formák és rendszerek azok, amelyek elterjedtek, mert szükség van a hallgatónak az aktív bevonására, tehát személy szerint annak, aki befizet a tanulásáért, az azt is kéri tőlünk, és főleg talán azt kéri, hiszen a könyvek rendelkezésére állnak, hogy álljunk mellé és segítsük abban, hogy mikor, milyen anyagból hogy tud felkészülni és jöjjön vizsgázni ide, a távoktatás az egyik legfontosabb képzés.

Nem távilag, a táv az azt is jelentheti, hogy a szomszéd szobában ül a kedves hallgató és én az egyik szobában adok elő, hanem azt jelenti, hogy egy életfogytiglani képzést kell tulajdonképpen biztosítani, hiszen olyan gyorsan fejlődik ez a technika, hogy ha én azt tudnám ma, amit a diplomám megszerzésekor, akkor az ma már nullává vált. Tehát minden olyan embert, aki öt-tíz éve elvégezte az egyetemet, azt újra fel kell készíteni a váltásokra, az ugrásokra, és ez pedig már a graduális képzésben más, mint a távoktatásban, ami mindent megold.

– Köszönöm szépen! – fejezte be a ’90-es évek végén Szarvas István a beszélgetést, melyet eddig sehol sem olvashattak, nálunk jelent meg most először.

Perczel József 1917-ben született Magyarországon, 1947-ben doktori fokozatot szerez pszichológiából. Ebben az időszakban fizetés nélküli gyakornok, fizikai munkával keresi kenyerét. 1948-tól 50-ig a Munkatudományi és Racionalizálási Intézetben dolgozik. 1950-ben a Rákosi Mátyás Művek üzemi pszichológusa. 1950-ben börtönbe csukják a vád kormány elleni izgatás tizenhárom hónapra ítélik.

Kiszabadulása után egy évig segédmunkás. Kitanulja a geodéziai szakmát, ebben dolgozik 1956-ig. 1956-ban rehabilitálják, újra a pszichológia területén dolgozik. 1960-ban a Ganz MÁVAG-ban vezetésével az országos átlag 40%-ára sikerül csökkenteni a balesetek számát. 1968-ig több nemzetközi konferencián vesz részt és előadásokat tart. 1968-ban egy amszterdami konferencián előadás után nem tér haza. Két évig a brit vasútnál dolgozik, mint alkalmazott pszichológus.

A ’70-es években az Amerikai Egyesült Államokba, Berkeleybe megy, és ott kezd előadni. Több amerikai egyetem professzora. Később áttér a computer szakmára, olyan programot tervez, amely pszichológiai kérdéseket vizsgál. Jelenleg San Diegóban él és pszichológia elmélettel foglalkozik. Gyerekei Budapesten élnek: fia neves pszichológus, lánya egy ügyvédi iroda titkárságvezetője.

– Professzor úr! Bizonyára sokan feltették önnek ezt a kérdést: csak névrokona, vagy vérkapcsolata is van a híres 1948-49-es szabadságharc legendás tábornokához Perczel Mórhoz?

JP: Vérkapcsolatom van, mert ugyanaz a család, csak nem vagyok egyenes ági leszármazottja. Közös ősünk ugyanaz úgy hívták, hogy Bonyhádi Perczel József. Én nem abból az ágból származom. Az én dédapám megyei adminisztrátor volt a Bach-korszak alatt, ami nem éppen szabadságharcos tevékenység. Eleinte ő is részt vett a szabadságharcban később azonban csatlakozott a családnak azon tagjaihoz, akik kilátástalannak tartották a küzdelmet.

Perczel Mór tábornok levelezett Marx Károllyal, én találtam meg a hagyatékában azt a levelet, amiben kifejtette, hogy a fegyveres felkelés teljesen reménytelen Magyarországon, miután csupa királyság és arisztokratikus rendszerű államok veszik körül, akik nem fogják engedni, hogy győzzön. Az én dédapám nagyon sokat tett a családért, mint adminisztrátor, mert aki bajba kerül a szabadságharc után azokon segített, ha hozzája fordultak segítségért. Egy vaskos több száz oldalas könyv van tele azoknak az aláírásával, akik megköszönik, hogy az életüket megmentette.

– Mi késztette arra, hogy az Egyesült Államokból eljöjjön Pécsre, a Magyar Pszichológiai Társaság összejövetelére?

JP: Én 1988-óta állandóan részt veszek a magyar pszichológiai életben, szinte minden évben részt veszek a konferenciákon, kongresszusokon. A normál érdeklődésen felül, amit a magyar pszichológia iránt érzek, van egy másik tényező is, az hogy Harkai Schiller Pál a tanárom volt, akiről előadást tartottam, amelyet ön is meghallgatott.

– Ön nagyon szerethette ezt a tanárát. Még egy észrevételem lenne. Egyedül volt, aki betartotta a kijelölt időt, felvette magnóra az előadást, írásos anyagot adott a hallgatóknak: forrásmunkát és tudós fényképét.

JP: Semmi okom sincs, hogy jót mondjak a tanáromról, mert a fülembe jutott, hogy egy beszélgetés során valakinek úgy nyilatkozott, hogy én bár tökéletes úriember vagyok, de soha semmit nem fogok produkálni a pszichológia területén. Ma már, miután mégis produkáltam valamit, ezen már inkább csak mosolygok. De ha az említett véleménye tévedés volt, Schiller ritka hibái közé tartozott.

Schiller írta meg az első két átfogó modern pszichológiai munkát Magyarországon, aminek itt semmiféle előzménye nem létezett. Ami nálunk addig megjelent, az többnyire a külföldi pszichológiai munkák filozófiai értelmezése volt. Mivel annak idején csak ezt a két könyvet tartottuk igazán értelmes, korszerű pszichológiának, a színeik szerint különböztettük meg őket.

Volt egyszer a zöld könyv, a Bevezetés a lélektanba, a cselekvés elemzése (1944) és a másik, a szürke könyv. Ennek az volt a címe, hogy A lélektan feladata (1942). Ez utóbbi történelmi áttekintésként íródott meg, az ókortól egészen az akkori időkig tekintette át a pszichológiai gondolkodást. Mind a kettő tartalmazta Schiller saját, originális pszichológiai elméletét, amit ő a pszichológia motivációs elméletének nevezett.

Ennek a lényege, hogy a pszichológiának a sajátos szétdaraboltsága és összefüggéstelensége megszüntethető, ha helyes elméleti álláspontra helyezkedünk. Ez pedig abból áll, hogy tulajdonképpen a cselekvés az, ami a psziché összes területeit hierarchiába foglalja össze, de a pszichológia minden részterülete csak, mint a cselekvés előkészítése, vagy szabályozása értelmezhető.

– Professzor Úr! Szívesen hallgatnám még okfejtését a pszichológiáról, de mivel kevés az időnk térjünk rá prózai kérdésekre. Milyen benyomások az szerzett az országról: elsősorban Pécsről és környékéről?

JP: Bonyhád a családunknak az ősi fészke. Az utcák azok a keresztnevek, hogy József, meg Ferenc, meg János, ezek mind a család egy tagjáról lett elnevezve. Ott van Perczel Mór eltemetve és az én édesapám is. Bonyhád mellett van egy Cikó nevű község, ahol úgynevezett kegyúri templom épült. Ezt Perczel Mór építette és itt vannak a kriptájában az ő leszármazottainak a maradványai.

Nyolcvanhét koporsó van bent a templom alatt, három már nem fért bele, ezért ezek az előtérbe vannak helyezve. Szóval engem Cikó, mint ősi fészek érdekel, minden évben itt gyászmisét mondatok, idén is ott voltam. Bonyhádon álltam meg és Bertalannal – a 83 éves kántor Perczel Mór dédunokája – meg a család többi tagjával átmentünk Cikóba. Meghallgattuk a misét, imádkoztunk a lelkük üdvéért, mert állítólag szükségük van rá. A mormonok is ezt mondják.

– Lát-e fejlődést országunkban?

JP: Óriási fejlődés van. Főleg Bonyhádot ismerem, rengeteg új épület, ipari vállalatok, egyszóval nem lehet ráismerni. Ott vannak a régi házak is, mint például a mi házunk, vagy Perczel Mór háza vagy a többi több száz éves ház mindet államosították. Jó célra használják őket iskolák, líceumok, könyvtárak, óvodák vannak bennük, de rengeteg új épület van, és nagyon nagy az élet. Hasonló fejlődést tapasztaltam Pécsett és Budapesten is – olvashattuk Hetedhéthatárban a ’90-es évek végén.

A főelőadást tartó Soós Károly Attila, az IKM államtitkára elmondta, hogy reális esély van az ipari termelés évi 3-6 százalékos növekedésére. A hazai GDP az ezredfordulóig 0-3 százalék közötti növekedési sávban mozog. Ennek feltétele, hogy a jelenlegi beruházási dinamika fennmaradjon, ez segíti az ipari modernizációját és bővíti belföldi piacait.

Speciális beruházás-ösztönzési lépések egyrészt az adórendszeren belüli elemek, amelyek a termelő beruházásokat, a nagybefektetőket kiemelten ösztönzik, és az amortizáció-elszámolási kedvezményeket bővítik, másrészt a hitelfelvétel lehetőségeit a kamatköltségek csökkentése révén javító hitelkonstrukciók, elsősorban az exportorientált beruházások esetében.

Tétényi Tamás, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára elmondta, hogy a március 12-i árfolyam-politikai intézkedésekhez hasonló pénzügyi beavatkozásra a közeljövőben nincs lehetőség. Az intézkedések hatására a gazdaság versenyképessége 9-11 százaléktól növekedett. A jövő évben várhatóan 19 százalékkal emelkednek a bérek, az infláció 20-21 százalékos lesz. Az előre bejelentett forintleértékelés 15 százalékos devalvációt jelent.

Bagó Eszter, az IKM főosztályvezetője elmondta: bár szeptemberben megtört az ipari termelés növekedésének dinamikája, volumenében még így is 6-7 százalékkal többet tennél a magyar ipar, mint tavaly. A termelékenység 12 százalékkal nőtt, a foglalkoztatottak létszáma pedig 5 százalékkal csökkent. A szakember felhívta a figyelmet arra, hogy a külföldi vegyes vállalatoknál hazánkban 2-2,5-szeres a termelékenység a magyar cégekhez képest, viszont a nyereségük ezzel nincs arányban. Ennek valószínűleg az az oka, hogy közülük többen kiviszik Magyarországról a profitot oly módon, hogy az alapanyagokat magasabb áron hazájukból exportálják Magyarországra.

Bihari István, az OMFB tanácsának elnöke elmondta, hogy a vállalatok és az állam visszautasította a műszaki fejlesztést. Felmérésük szerint a vállalatok 65%-a egy fillért sem költ műszaki fejlesztésre. Papanek Gábor, a GKI Rt. ügyvezető igazgatója arról beszélt, hogy az iparfejlesztéshez nem hitel, hanem tőkebefektetés kell; véleménye szerint az ipari tőke hiányának oka, hogy idehaza nincs komoly tőzsde.

Angyal Ádám, az Ikarus Rt. elnöke arról szólt előadásában, hogy pénzfelhasználási szokásaink rosszak. A pénzt kemény munkával kell megkeresni, mert akkor vigyázunk az elköltésnél. A bankkonszolidációt és a vállalatok szanálását elhibázott lépésnek tartja. Dániában az Ipari Minisztérium 19 főből áll, és szerinte hatékonyabb, mint a magyar. Kisfalvi Tibor, a GTE Ipargazdasági Központi Szakosztály titkára arról szólt, mi maradt ki az iparpolitikai koncepcióból. Ezek: a foglalkoztatottság, az elmaradt térségek, az agráripari témák és a kisipar.

A konferenciánkat megelőző sajtótájékoztatónk nyomán a Magyar Nemzet, az Új Magyarország, a Magyar Hírlap és a Napi Gazdaság, míg a konferenciánkról az Észak-Magyarország, a Vas Népe, a Hajdú-Bihari Nap, a Fejér Megyei Hírlap, a Zalai Hírlap, a Heves Megyei Nap és a Jászkun Krónika tudósított – olvasható a Gépipar 1995. 11-12. számában.

Az amerikai öntvénypiac 13 százalékát uraló Universal Automotive Inc. által létrehozott UBP Hungary a Csepeli Vasöntöde Rt. tárgyi eszközeinek kivásárlását követően autóalkatrészeket fog gyártani. Körösi László, a cég marketingigazgatója szerint új szakasz kezdődik a nagy múltú öntöde életében. A befektető műszaki fejlesztést és termelésnövelést ígér, és az export bővítését tervezi.

Szarvas István kérdésére válaszolva megtudtuk az igazgatótól, hogy az új vállalkozás nemcsak megduplázza a háromezer tonnás termelést, hanem jelentős létszámfejlesztést is biztosít. Komondy Ferenc, a Csepel Művek Ipari Egyesülés igazgatója a vételárat nem volt hajlandó elárulni, de szerinte mindkét fél jó üzletet kötött. Örülne, ha a többi csepeli vállalat is hasonló vevőket találna.

Hatékonysági vizsgálatok az EU országaiban

Nemzetközi konferenciát szervezett Budapesten a Magyar Gazdasági Ellenőrök egyesülete az EU országaiban az igazgatás területén végzett hatékonysági vizsgálatok tapasztalatairól. Dr. Hagelmayer István, az egyesület elnöke megnyitójában hangsúlyozta: ha az EU-hoz akarunk a jövőben csatlakozni, akkor az ellenőrzés módszereit is át kell venni, és ehhez hozzátartoznak a hatékonysági vizsgálatok. A francia, belga, német és angol tapasztalatokról szóló előadásokból kirajzolódott, hogy ezekben az országokban igyekeznek mindent számszerűsíteni. Az előadóknak nagyon jó véleményük volt a magyar közgazdászokról és jogászokról, azt vallották, hogy biztosan bele tudnak majd illeszkedni az EU rendszerébe.

A konferencia zárszavában Dr. Sütő Dezső alelnök elmondta, hogy a jövőben a GTE hasonló rendezvényeket fog szervezni, kiemelt feladatának tekinti az ellenőrzési szakirodalom bővítését, és a nagy átfogó vizsgálatok előtt oktatást fog tartani azon intézményeknél ahol a Kormányzati Ellenőrzési Iroda vizsgálatot folytat. Az egyesületnek minden megyében van tagja, összlétszáma 300 fő – olvashattuk a Gépipar 1995. 9-10. számában.

Rövid hírek 1994-ből

Harminchárom pályázat érkezett a minket is szemléző Mahír Observer és a Magyar Tudományos Üzemi és Szaklapok Újságíróinak Egyesülete által kiírt százezer forint összegű pályázatra. A bronztollat Pachner Edit vette át Dr. Dóka Pétertől, a Mahír Observer igazgatójától a TÜV Rheinland Hungária székházában.

Az Országos Műszaki Múzeum kiállító terem nélkül létezik 15 ezer tárgyával, 30 ezer könyvével és dokumentumával a XI. kerületi Kaposvár utcában, tudtuk meg azon a tudományos ülést követő sajtótájékoztatón, amelyen az ipar vezetői, a Műszaki Múzeum munkatársai és az ügy iránt elkötelezett intézmények vezetői vettek részt.

A NATO Tudományos Tanácsa

Tudományos Bizottsága a kooperációs partnerekkel kibővített, munkaterv szerinti ülését Budapesten rendezte az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság szervezésében. A NATO a kooperációs partnerekkel való tudományos együttműködésben kiemelkedő fontosságot tulajdonít a leszerelési technológiákkal, a környezetvédelemmel, a csúcstechnológiákkal, a számítógépes hálózatokkal kapcsolatos tudományterületeknek, hallottuk azon a sajtótájékoztatón, amelyet Sean-Marie Cadiou, a NATO főtitkár-helyettese és Nyíri Lajos, az OMFB ügyvezető elnöke tartott.

A szerszámgép-iparban a stabilizáció jelei mutatkoznak. Az ágazatban mára 15 százalékra csökkent az állami tulajdon aránya. Felépülőben van viszont egy új, jelentős beszállítói körre alapuló vállalati struktúra, amely az 1995-re becsült kétmilliárd forint összárbevételt és 1,2 milliárd forint exportot a későbbi években növelni lesz képes – közölte az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium.

A Pannonpipe Kft. a jogutódja a Hungária Műanyag-feldolgozó Vállalatnak, amely a hatvanas évek második felétől a hazai műanyagcső- és idomgyártást a legkorszerűbb, az NSZK-beli Anger cég licence alapján hasznosította. A kis darabszámú idomokat külföldről hozzák be. Az ISO-szabványnak megfelelő minőségbiztosítási rendszert építettek ki – tudtuk meg a jogutód cég tájékoztatóján.

KL: Az egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos változások július elsejével léptek hatályba. Ám a táppénzre vonatkozóan már április elsejétől belépett az a szabály, amely a 4%-os egészségbiztosítási járulék fizetésére nem kötelezetteket kizárja a jogosultak köréből. Ilyen személy az, aki egyidejűleg több jogviszonyban áll, és csak az egyik, a heti 36 órás munkaidejű jogviszonya után fizet járulékot, de a többi után nem. Ez utóbbi jogviszonyai után most már nem jogosult táppénzre. A legszélesebb azonban a nyugdíjasok köre. Április elsejétől ugyanis a nyugdíj mellett biztosítási jogviszonyban lévő munkát végzőknél megszűnt a 4%-os egészségbiztosítási járulékkötelezettség. Emiatt a nyugdíjas munkavállalók táppénzre sem jogosultak.

Július elsejétől további módosításokra került sor. Ezek közül a leglényegesebb a táppénz időtartamának a korlátozása. Visszatekintve, hosszú időn keresztül a táppénzfolyósítás időtartama egy év, gümőkóros betegség esetén két év volt. 1992-ben értékeltük az átmeneti rokkantság és a gyógyulás, az ismét keresőképessé válás tapasztalatait. Ugyanis az egy év táppénz után a rövidebb időtartamú rokkantsági nyugdíjba küldött biztosítottak gyógyulásukat követően nehezen találtak újra munkát. Emiatt, orvosi mérlegelés alapján, a táppénzfolyósítást két évre kiterjeszthetővé tettük.

Ez a humánus intézkedés sajnos nem vált be, mert a keresőképtelenséget elbíráló háziorvosok, szakorvosok – élve jogukkal – automatikusan meghosszabbították a táppénzt három hónappal, viszont ezt követően az Orvos-szak¬értői Intézet már szigorúbban mérlegelt, így a táppénz az esetek nagy részében egy év és három hónap lett. Azaz ezt a törvényt – sajnos –, nem a céljának megfelelően alkalmazták, ezért a gazdaságstabilizációs törvénymódosítással ez a lehetőség megszűnt.

Július elsejétől a táppénz mértéke a két évig folyamatos biztosítási idővel rendelkező biztosítottaknál 70%-ra, míg az ennél kevesebb biztosítási idővel rendelkezőknél 60%-ra csökkent. Bevezetésre került a kórházi táppénz, amelynek mértéke a kórházi ápolás ideje alatt egységesen 60%, függetlenül a biztosítás időtartamától.

– Véleménye szerint a megváltozott jogszabályokat – különösen az Alkotmánybíróság döntéseire tekintettel – nem volna célszerű valamelyik napilapban megjelentetni?

KL: Nagyon tisztelem, becsülöm az újságírókat, de sajnos átírják a szakemberek által készített anyagot. Á Magyar Hírlap megpróbált ezzel a feladattal megbirkózni, de nem sikerült százszázalékosan. Szóval másra van szükség. Nekem szimpatikus az APEH megoldása. Külön szakfolyóiratot adnak ki a jogszabályok és állásfoglalások közlésére. Valószínű ez a járható út. Vagy a Társadalombiztosítási Közlönyt kellene kibővíteni, vagy egy Egészségbiztosítási Közlönyt kellene kiadni. Úgy érzem, ezt az egészségbiztosításnak fel kell tudni vállalnia – olvastuk a Gépipar 1995. 9-10. számában.

Röviden az EU-tagságunkról

Úgy tervezzük, hogy jövő évben kezdjük meg a tárgyalásokat és az évezredfordulón kívánunk az Európai Unió tagjává válni. Addig viszont előkészítő jellegű, átmeneti szabályozásokra van szükségünk, és reménykedünk Ausztria támogatásában – mondotta Pál László ipari és kereskedelmi miniszter az osztrák Der Standard újságírójának 1995. elején.

A pénzügyminiszterek reggelije az elmúlt évekhez képest halványabban sikerült, Bokros Lajos távolléte miatt. Békesi László annak a véleményének adott hangot, hogyha javulnak az egyensúlyi pozíciók, lát esélyt minimális gazdasági növekedésre. Szabó Iván szerint bár szükséges javítani az egyensúlyon, kulcskérdés, hogy ez milyen áron lehetséges. Kupa Mihály szerint nincs elfogadható kormányprogram, ezért az országnak nincs jövőképe Kifejtette: semmilyen kérdésben nem ért egyet a jelenlegi pénzügyminiszterrel, különösen az adókérdésekben.

A politika vitafórumon nagyon jól szórakozott a közönség, mivel humorérzéknek nem voltak híján a vitában részt vevők. A kérdésekre adott válaszok nem mindig voltai lényegre törők. Szarvas Istvánnak módja nyílt beszélgetni Dr. Kovács László ex-népjóléti miniszterrel és Dr. Kopátsy Sándorral, a neves közgazdásszal, a munkanélküliség jelenlegi kezeléséről. Egyetértésben megállapították, hogy a jelenlegi rendszer rossz és sürgősen változtatásra szorul.

Magyar kisautó Biharkeresztesről

Augusztus elsejétől, a korábbi Puli után, újabb magyar autó kerül a piacra. Az új autó neve Alma Cabrio 903. A járművet Pápai Imre, a Pápa Kft. ügyvezető igazgatója mutatta be a sajtó képviselőinek, akik rögtön ki is próbálták. A használt Trabant-alvázra szerelt kisautóba felújított Fiat Panda motorokat építenek, karosszériáját formatervezett, könnyű üvegszálas poliészterből készítik fémoszlopos merevítéssel, a fékrendszer és a futómű vadonatúj! A kisautó motorja négyhengeres, a kocsi végsebessége óránként 110 km, össztömege 690 kilogramm, és legfeljebb négy személyt szállíthat. Országúton 5,8 litert fogyaszt 100 km-en, városban pedig 6,3 litert.

A jövőbeli fejlesztést firtató kérdésünkre az ügyvezető igazgató elmondta, hogy eddig mintegy százmilliót invesztált a cégbe, jelenleg 78 embernek tud munkát adni. Reményei szerint jövőre már mintegy kétszáz szakembernek nyújt majd biztos megélhetést üzeme, ehhez mintegy százmillió forintra lenne szüksége, amit ha a magyar bankok nem biztosítanak, külfölditől lesz kénytelen felvenni. Jelenleg több bankkal is tárgyal – olvastuk a Gépipar 1995. 9-10. számában.

Be szeretném mutatni – hangsúlyozta –, hogy a mai kormányzati politika olyan közgazdasági elméleten alapul, amelyik már gazdaságtörténeti kategória és kizárólag csak a múlt század klasszikus tőkés viszonyai között volt igaz. A piacgazdasági átmenetre a közgazdaság-tudomány, a nemzetközi pénzügyi szervezetek, és nyomukban a kelet- és közép-európai kormányok ezeket a XIX. századra igaz válaszokat adják akkor, amikor a gazdasági sikerek forrásait csak gazdasági tényezőkben látják.

Ezzel szemben bebizonyosodott, hogy sem a természeti erőforrásokban való bővelkedés, sem az olcsó munkaerő, sem a kormányzati takarékosság nem vezetnek gyors gazdasági fejlődéshez. Inkább a fordítottja igaz: a természeti kincsek hiánya visszatart a pazarló nehézipari befektetésektől és a szellemi tőkeigényes gazdasági területek fejlesztésére ösztönöz. A tőke oda áramlik, ahol nem olcsó, hanem drága a munkaerő, és még a hadi kiadások is jobbak, mint a munkanélküliség.

A GE húszmillió dollárt fektet be magyarországi vállalkozásába

A General Electric világítástechnikai üzletága húszmillió dollárt fektet be magyarországi vállalkozásába, jelentette sajtótájékoztatón Chuck Pieper elnök-vezérigazgató. A befektetés 40 százalékából Vácra új technológiát, kompakt energiatakarékos fényforrásgyártást telepítenek. További 40 százalékot fordítanak Nagykanizsán a normál lámpák gyártási technológiájának korszerűsítésére.

A GE termeléséből 400 millió dollár értékben részesedik a GE Tungsram Rt, a cég termelése évente 25 százalékkal bővül. Ez 70 százalékkal haladja meg a két évvel ezelőttit. A tár¬saság termékeinek 90 százaléka exportra megy. A GE ez ideig 600 millió dollárt fektetett be Magyarországon, dolgozóinak száma tízezer-háromszáz fő. A közeljövő munkahelybővítő terveit firtató kérdésünkre kitérő választ adott az elnök-vezérigazgató: ez a piac felvevőképességének függvénye, de a tervek szerint a beruházás 1997 márciusára fejeződik be és 200 új munkahelyet teremt.

A modern bankrendszert nem kell kitalálni

Az Oreko Kft. Hogyan tovább bankrendszer? – címmel megrendezett konferenciáján Pulai Miklós, a Bankszövetség főtitkára elmondta, hogy a bankrendszer nem járhat más utat, mint a gazdaság, vagyis a gazdasággal együtt fog változni. A tartós gazdasági növekedés hozza meg a bankrendszer előrelépését, erre van lehetőség. A modern bankrendszer már ki van találva, létrehozására megvan a lehetőség hazánkban. Ma a bankrendszer a GDP-ből 4%-al részesedik ez 5-10 év múlva 8% lesz. A fejlődés egyik meghatározó vonása a közeljövőben a bankok számának csökkenése és a koncentráció erősödése lesz.

Az élesedő versenyre a bankpiac szereplői új, az egyedi igényeket egyre inkább követő szolgáltatásokkal, hatékonyságuk növelésével a bankok stabilitását és mozgásterét növelő koncentrációs folyamatok felgyorsításával fognak reagálni. A főtitkár külön kiemelte az oktatás fontosságát. Szerinte 2005-ben már semmilyen tekintetben nem fog különbözni egy brüsszeli bank egy budapestitől – olvasható a Gépipar 1995. 7-8. számában.

Erről a kijelentésről kérdezte ’95-ben Szarvas István Pál László leköszönő és Dunai Imre újonnan kinevezett ipari és kereskedelmi minisztert. PL: Jogosnak tartom a felvetést, el tudom képzelni, hogy magasabb szintre kerüljön az OMFB, valóban nincs megfelelő helyen. DI: Nem tudok jelenleg válaszolni erre a kérdésre, mint közigazgatási államtitkárnak nem volt rálátásom az OMFB tevékenységére. Egy tény, szükség van arra a tevékenységre, amit ellát.

Az USA hazánk 5. legnagyobb kereskedelmi partnere

Charles Huebner, a Magyar–Amerikai Vállalkozásfejlesztési Alap (MAVA) ügyvezető igazgatója a Külkereskedelem 2000 című konferencián hozzászólásában elmondta, hogy Magyarország munkaerőpiaca jól képzett alkalmazottakat vonultat fel, akik azonos termelékenységi szinten vannak a németországi munkaerővel.

A magyarországi munkaerő olcsóbb a szingapúrinál és a hongkonginál, viszont drágább a malajziainál. Vonzó lehet a külföldi befektetők számára, hogy a magyar munkaerő Nyugat-Európához képest kevesebbet hiányzik munkahelyéről. Évente ez Magyarországon 1-2 százalék, miközben ez az arány az európai átlagban eléri a 8-10 százalékot, a Távol-Kelet országaiban pedig évente 16 százalékos. Charles Huebner befektetési lehetőségként hazánkat Portugáliával hasonlította össze, s kifejtette: Magyarország – a csehekkel és a lengyelekkel ellentétben – már lenyelte a csődök piruláját, és a térségben csak itt volt valóságos privatizáció.

A vámpótlék nem ösztönzi a hazai ipar tevékenységét

A Figyelő Klub áprilisi rendezvényén Hetényi Péter, a Siemens vezérigazgatója annak a véleménynek adott hangot, hogy a vámpótlék bevezetése nem feltétlenül ösztönzi a hazai ipar tevékenységét. A Siemens Rt-nél ez a versenyképességet kedvezőtlenül befolyásolja, mivel az infrastrukturális termékeik gyártásához az alapanyagokat és az alkatrészeket importból kell beszerezni, mert a hazai minőség nem megfelelő. Eddig csak az ezekre a kivetett 10 százalék vám volt a hátrányuk, most ezt tovább növeli a 8 százalék vámpótlék.

A Nemzetközi Valutaalap feltételei

Mint ismeretes, a közelmúltban a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége tárgyalást folytatott Budapesten a magyar kormány képviselőivel. A Valutaalap öt pontban foglalta össze azokat a fő szempontokat, amelyeket a magyar pénzügyi vezetésnek figyelembe kell vennie ahhoz, hogy az ország hitelszerződést köthessen az IMF-fel, nevezetesen: a költségvetési hiány lényeges csökkentése, a monetáris és bérpolitika átalakítása, ami a nemzetközi versenyképesség fenntartását eredményezi. A közigazgatási szektor strukturális reformja, amibe egyebek között a szociális ellátásoknál alkalmazandó rászorultsági elv is beletartozik, valamint az adórendszer torzításainak kiszűrése, az állam csökkentse az aktivitását a vállalati és bankszektorban, a folyó fizetési mérleg egyensúlyba hozása, vagyis a külföldi tartozás növekedésének megakadályozása.

Van esély a Valutaalappal való megállapodásra

Surányi György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke előadást tartott angol nyelven, a HIPA (a Magyarországi Nemzetközi Sajtóegyesület) rendezvényén. Előadásában kifejtette: a stabilizációs programcsomag következetes megvalósítása azért is fontos, hogy a külföldi magánhitelezőket és befektetőket meggyőzzük, Magyarország kulcskérdésnek tekinti a stabilizáció megvalósítását. Ha a makrogazdasági mutatók megfelelően alakulnak, remény van a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodásra.

A Bokros-csomag Surányi szerint csak az első lépés ahhoz, hogy rendezzük az ország gazdasági helyzetét, jövőre tovább kell csökkenteni az államháztartási kiadásokat. A jegybank elnöke szerint az ország külső nettó államadóssága nem aggasztó mértékű a GDP-jéhez viszonyítva, mivel a hivatalosan nyilvántartott GDP-hez képest az ország valódi gazdasági teljesítménye lényegesen nagyobb – olvashattuk a Gépipar 1995. 7-8. számában.

Az EU-tagságunkról: – Ha jól mutatjuk meg értékeinket, akkor Nyugat-Európa fel fogja ismerni, nemcsak nekünk, hanem neki is érdeke az integráció, nem kisebb, hanem nagyobb értékű az a hozomány, amellyel érkezünk, mint amennyit az unióból kinyerni remélünk és nélkülünk Európának sem a múltja, sem a jövője nem lehet teljes, hanem csak torzó – mondotta ’95-ben Németh Miklós ex-miniszterelnök, az EBRD alelnöke az Európai Utas újságíróinak.

Magyar Pénzügyi Tőzsdei Almanach: A májusban megjelent almanach – amit Kerekes György főszerkesztő mutatott be a sajtó képviselőinek – három kötetben, 62 fejezetben ismerteti a honi pénzügyi és biztosítási élet több mint 700 legfontosabb szervezetét. Az első kötet a pénzintézeti és a biztosítási rendszert, a második kötet a tőzsdéket, a brókertársaságokat, a befektető-, tanácsadó- és auditáló társaságokat, míg a harmadik a hatályos pénzügyi jogszabályokat foglalja össze.

Hagelmayer István, a Számvevőszék elnöke vezette a Magyar Pénzügyi Gazdasági Ellenőrök Egyesülete elnökségi ülését. Az ülésen megtárgyalták a vidéki régiók létrehozását, ezen kívül szó volt az Ellenőrzési Figyelő lap terjesztéséről és együttműködéséről a Független Vámszakértők Egyesületével. Az ülés után Rubicsek Sándor főtitkár (a Kormányzati Ellenőrzési Iroda elnöke) és Szarvas István elnökségi tag egy 1996-ben évben megrendezésre kerülő MPGE- és GTE-konferenciáról tárgyaltak.

A reklám fővárosa voltunk ’95. május 14-től 17-ig: a Reklám Világszövetség itt tartotta kongresszusát. – Mind a gyártónak a termék elkészítése során, mind a reklámszakembernek a kampány megtervezésekor a legőszintébbnek kell lennie a vásárlóval szemben, ha nem tartjuk be az alapvető etikai morális szabályokat, termékünk eladhatatlanná válik – hallhattuk Carlos Mendiotától, a Reklám Világszövetség elnökétől.

Sárdi Rezső, a brazil Varig Légitársaság vezérigazgatója munkareggelin látta vendégül az újságírókat, ahol a brazil utazási irodák ismertették ajánlataikat. Megtudtuk, hogy a hagyományos riói, salvadori (északkeleti országrész, Bahia állam) és a dzsungelvidék fővárosába, Manausba, Buziosz-ba és Angra dos Reisbe egyaránt utazhatunk. A metropolis közbiztonsága nem jelenthet gondot a turistáknak, hiszen kétezer rendőr őrködik a turisztikailag kiemelt városrészekben.

A Figyelő Klub rendezvényén zsúfolásig megtelt a Monarchia étterem, ahol „guruk” találkoztak. A vita résztvevői egyetértettek abban a kérdésben, hogy a magyar piacon sok az adaptációs, „kultúridegen” reklám. Vagyis ami egy jóléti társadalomban természetes, nálunk ellentétes érzéseket gerjeszthet. Pozitívumként említhető viszont, hogy az utóbbi időben a külföldiek, túlesvén a szálláscsinálás kezdeti fázisán, egyre inkább magyarul gondolkodnak, s képesek a helyi viszonyokat jobban érvényesítő szemlélet kialakítására.

Érdemes tanulni!

Kulcsár Gáborné, az Országgyűlés Sajtóirodájának vezetője mutatta be a nemzetközi sajtó képviselőinek a Parlamentben Harsányi Jánost és Oláh Györgyöt, akik 1994. december 10-én vehették át a Nobel-díjat. Mindketten Amerikában élnek. A két tudós a sorban a 11. és 12. Nobel-díjasunk, de jellemzően ők sem magyar állampolgárként kapták meg a kiemelkedő elismerést. A sajtótájékoztatón elmondott beszédében Harsányi professzor köszönetet mondott a MTESZ-nek a meghívásért és azért, hogy sok „érdekes” emberrel találkozhattak. Annak a reményének adott hangot, hogy Magyarország biztosan elfoglalhatja majd megfelelő helyét Európában. Véleménye szerint nehézségeinken úrrá leszünk. – A magyar tehetséges fajta – mondta az akadémikus. – A tudományt lehet jóra és rosszra használni, a döntés a társadalom kezében van – olvashattuk a Gépipar 1995. 5-6. számában.

Az elnök beszámolt arról is, hogy Magyarországon való tartózkodása során találkozott Horn Gyula miniszterelnökkel és több tárcavezetővel. A szakemberektől előrejelzéseket kért a magyar gazdaság ez évi várható fejlődéséről. – Suzuki úr! A Suzuki Rt. korábbi igazgatója szerint nem lehet megvalósítani a távol-keleti termelési filozófiát Magyarországon. Mi a véleménye erről? – kérdezte tőle akkor Szarvas István a Gépipar főszerkesztő-helyetteseként.

SO: Nem értek egyet ezzel a kijelentéssel, továbbra is bízom a távol-keleti termelési filozófia magyar meghonosításában. Ennek jegyében fél éves időtartamra a gyár alkalmazottaiból álló húszfős csoportokat utaztatunk Japánba szakmai kiképzésre.

– Az újabb 2-3 milliárd forintos beruházás révén mód lesz létszámbővítésre is?

SO: Jelenleg az esztergomi gyár alkalmazottainak létszáma 857, és ez a termelés felfuttatásának reményében ezer főre emelkedhet.

– Elnök Úr! Szándékukban áll-e továbbnövelni a magyar beszállítások arányát?

SO: Az idén tovább kívánjuk növelni a magyar beszállítások arányát a Japánból érkező 40 százaléknyi, valamint a Nyugat-Európából származó 11 százaléknyi beszállítási arány rovására. Az az elképzelés, hogy a magyar autók alkatrészeinek négyötöde (a motor és a sebességváltó kivételével minden) Magyarországról legyen beszerezhető. Ezt fokozatosan kívánjuk elérni – olvasható a Gépipar 1995. 5-6. számában. Tudósítónk idén júliusban Hisashi Takeuchival, a Magyar Suzuki Zrt. vezérigazgatójával találkozott, beszélgetésük idekattintva olvasható.

1995 végére a gépipar termelése elérheti az 1986-os szintet

Pál László ipari és kereskedelmi miniszter sajtótájékoztatón számolt be az ipar első negyedévi teljesítéséről. A gazdasági folyamatokra a tavalyi tendenciák folytatódása volt a jellemző. Az ipari termelés 1995 első két hónapjában 11%-kal bővült. A növekedésben az export-értékesítés dinamikája volt a meghatározó. Az átlagosnál nagyobb mértékben, 13%-kal növekedett a feldolgozóipar, azon belül is kiemelkedően, 46%-kal nőtt a gépipar termelése.

A miniszter Szarvas István kérdéseire válaszolva elmondta, hogy bár bízik a gépipar további jó szereplésében, ez az eredmény éves szinten nem valószínűsíthető. Viszont elképzelhetőnek tartja, hogy az 1986-os szintet megközelíti az iparág. A gépipari vállalatok közül elsősorban a Rába Rt. és az Ikarus Rt. közeljövőben történő privatizációját valószínűsítette, de nem zárta ki egyéb gépipari vállalatokét sem.

Az interjú még Békési László pénzügyminiszter lemondása előtt készült, de úgy érzem tanulságos. – Takácsy Úr! Ön az MGMSZ közgyűlése utáni sajtótájékoztatón a nyomor egyensúlyának nevezte azt, hogy először stabilizálni akarják a gazdaságot, és utólag lehet a növekedéssel foglalkozni. Kérem, fejtse ki bővebben ezt a kérdést!

TGY: A vita ma Magyarországon egyértelműen arról folyik, hogy először kell-e egyensúlyt létrehozni és csak utána megindítani a növekedést, vagy pedig először a növekedést kell megindítani, és csak azzal lehet fokozatosan egyensúlyt létrehozni. Véleményem szerint az a korábbi elképzelés, amely közel tíz éve a magyar pénzügyi és monetáris politikát jellemzi, hogy mindig először különböző, bizonyos pénzszűkítő akciókkal, és a gazdaság visszafogásával igyekeztek egyensúlyt teremteni, az fokozatosan negatív spirálba viszi a gazdaságot. Vagyis egyre kisebb teljesítményt hoz létre a gazdaságban, és ezáltal tulajdonképpen nem sikerül létrehozni az egyensúlyt. És ha mégis, mivel ez visszafejlesztésével jár, akkor ez a nyomor egyensúlya lesz.

– Végső soron a Békési-programot ilyennek lehetett tekinteni, vagy nem egészen?

TGY: Úgy gondolom, hogy a Békési-programot nem lehetett ilyennek tekinteni, hiszen a Békési által fémjelzett kormányprogram a növekedést és az egyensúlyteremtést azonos értékrenddel fogadta el. Tehát azonos fontosságúnak tartotta. A gond azonban az, hogy az elmúlt időszakban a növekedéssel kapcsolatos intézkedések kevésbé jelentek meg, inkább az egyensúlyra való törekvés a jellemző, és az sem mondható, hogy következetesen. Ennek az eredménye az 1994. év kedvezőtlen egyensúlyi helyzete. Ugyanakkor az 1994. év egyáltalán nem olyan rossz, mint ahogy nagyon sok közgazdász mondja. Hiszen végre megindult a gazdaság növekedése is. Ha ezt az 1993 évhez hasonlítjuk, akkor körülbelül az export és az import is azonos nagyságban növekedett. Van tehát pozitív elmozdulás, ezért, megítélésem szerint, a növekedést hangsúlyozó elképzelést kellene megvalósítani. Biztatni kell a gazdaságot, és biztosítani számára a felhalmozást, az innovációt, a fejlesztést, amely azután megnövekedett gazdasági potenciállal képes olyan versenyképességre szert tenni, amely fokozatosan az egyensúlyt is helyrehozza.

A mérleg nyelve

A nemzetközi vámnapon Arnold Mihály vezérőrnagytól megtudtuk, hogy az ország jelenlegi nehéz gazdasági helyzetében jelentős eredményként könyvelhető el az, hogy az 1990. évi 110 milliárd forinttal szemben 1994-ben nem végleges adatok szerint 439,5 milliárd forintot fizettek be a költségvetésnek, A tervezetthez képest is 70 milliárd forinttal nagyobb összbevétel a jelentős mértékben megnövekedett utas- és áruforgalomnak köszönhető. Tavaly 130 országból mintegy 115 millió állampolgár lépte át a magyar határt, Európa egyik legnagyobb tranzitforgalmát lebonyolítva ezzel. Közel 3,5 millió volt az 1994-ben benyújtott vámokmányok száma. A vámdiplomácia sikere, hogy a magyar vámigazgatás tagja lett a Vámigazgatások Világszervezete politikai bizottságának és képviseli a kelet-európai térséget.

Hogyan működik a Független Vámszakértők Egyesülete? – kérdezte Szarvas István

AM: Az egyesületet olyan szakemberek hozták létre, akik szívükön viselik a vámügyi kérdések sorsát. Olyan fórumot kívántak létrehozni, amely a hatóság és az ügyfél közötti jogviták esetén a megegyezést biztosítja. Én, mint tiszteletbeli elnök veszek részt a munkában. A Vám- és Pénzügyőrség január óta pártoló tagja az egyesületnek. Úgy gondolom, és a megnövekedett határforgalom is alátámasztja azt a tényt, hogy az országnak kiszámítható és szektor-semleges hatósági eljárásokra, ehhez kapcsolódóan új, stabil vámtörvényre van szüksége. Ha ez a törvény megszületik, az egyesület lehet a mérleg nyelve a hatóság és az ügyfél közötti vitában.

Gyorsuló inflációra számít a Gazdaságkutató Rt.

A GKI Gazdaságkutató Rt. a kormány március 12-i csomagtervét kései (de még nem elkésett), alapvető vonalaiban helyes, radikális kiigazításnak tekinti. A késés miatt azonban a stabilizációs lépések szükségszerűen drasztikusabbak és kiélezettebbek lettek. A prognózis szerint a GDP az idén stagnál, az ipari termelés egy százalékkal növekszik, a belső reálkereset három százalékkal csökken, az infláció 28-29 százalékos lesz.

A GKI tanulmánya a helyzet bemutatásán kívül javaslatokat is magában foglal. Véleményük szerint a forintleértékelés bejelentett mértékét jó volna maximumként kezelni, ha a helyzet kedvezően alakul a második fél évben át kell térni kisebb leértékelésekre. Szerintük a vámpótlék jelentős részét exportfejlesztési célokra kellene fordítani.

A Gépipar arra a kérdésére, hogy a nem regisztrált munkanélküliek számát mért nem tartalmazza az anyag, Vértes András elnök-vezérigazgató azt válaszolta, hogy olyan nagy a bizonytalansági tényező, hogy csak a regisztráltak becslésére vállalkoztak, ezek számát 550 ezerre becsülik év végére.

Másfél milliós franktámogatás minőségbiztosítási rendszerre

A Framochem Kft. volt az első olyan Magyarországon működő cég, amely egyidejűleg mind a kompetens magyar, mind a megfelelő fran¬cia szervezettől ISO 9002 szerinti tanúsítványt kapott minőségbiztosítási rendszerére. A tanúsítvány átadásakor jelen volt Franciaország magyarországi nagykövete és Soós Károly Attila, az IKM államtitkára is. Az államtitkár kifejtette, hogy napjainkban a termékek és szolgáltatások minősége a korábbinál lényegesen nagyobb mértékben hat a versenyképességre. A külföldi és hazai piacokon folyó gazdasági verseny egyre inkább minőségi versennyé válik.

A magyar vállalatok háttérbe szorulása a piacokon, az exportteljesítmények visszaesése éppen a nem megfelelő minőségre vezethető vissza. Ma hazánkban jelenleg mintegy 130-ra tehető a különböző független, harmadik fél által tanúsított minőségbiztosítási rendszerrel rendelkező cégek száma, majd arról szólt, hogy a francia kormány a közelmúltban másfél millió frankos támogatást biztosított magyar iparvállalatok minőségbiztosítási rendszerének fejlesztésére. – Úgy ítéljük meg, hogy ez – kiegészítve hasonló nagyságú magyar hozzájárulással – még szorosabbá fogja tenni az országaink közötti gazdasági együttműködést, és elő fogja segíteni termékeink versenyképességét – fejezte be beszédét Soós Károly Attila.

Az iparpolitikai koncepció alapelvei továbbra is megfelelőek

Sikeresnek bizonyult az IKM-ben megtartott ipari konzultáció, amelyen Dr. Hegyháti József helyettes államtitkár válaszolt az üzemi, a szakújságírók és a napilapok tudósítói kérdéseire. Mintegy két óra hosszát állta az újságírói kérdések ostromát. Az iparpolitikáért felelős helyettes államtitkár szerint az iparpolitikai koncepció alapelvei továbbra is aktuálisak, bizonyos részei korszerűsítésre szorulnak, ma ugyanis a felzárkózás feltételeit kell megteremteni. A koncepció átalakításának munkáit a tárca már megkezdte. Hegyháti József úgy véli, hogy a következő három évben 3-5 százalékkal növekedhet az ipar termelése évente.

A tárca főbb feladatai: a versenyképesség fokozása, a beruházások ösztönzése, a kutatás-fejlesztés támogatása, az exportösztönzés és a válságmenedzselés. Gyárfásné Dr. Fekete Judit minisztériumi sajtó-főosztályvezető, a tanácskozás háziasszonya ígéretet tett arra, hogy a jövőben hasonló tájékoztatókat szervez az üzemi és szaklapok újságíróinak – olvasható a Gépipar 1995. 3-4. számában, Szarvas István szerkesztésében.

Úgy érzi, mint a koncepció kidolgozóinak egyike, hogy az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumnak ez a legnagyobb alkotása, és ez volt az a munka, amely igazán összehozta az alkotók közösségét, majd felkérte Soós Károly Attilát, az IKM államtitkárát, hogy A magyar gépipar helyzete, jövője címmel tartsa meg előadását.

Soós Károly Attila az új iparpolitika célját a következőkben jelölte meg: ösztönözze az exportot, a minél jobb minőséget, a műszaki fejlesztést, valamint a kis- és középvállalkozások működését, s ezen kívül kezelje az országban kialakult válságokat, különösen regionális szinten, vagyis azokban a térségekben, ahol a foglalkoztatási gondok a legnagyobb mértékben jelentkeznek.

Ezután arról beszélt, hogy mivel az iparnak továbbra is tőkére van szüksége, elengedhetetlennek tartja a privatizáció gyorsítását. Az egyes, ma még részben vagy egészben állami tulajdonban lévő vállalatok ugyanis csak külföldi befektetők révén juthatnak a működésükhöz és fejlesztésükhöz szükséges pénzhez. Az államtitkár hangsúlyozta: fontosabbnak tartja a nyugati piaci kapcsolataink fejlesztését, mint a keletieket.

Jendrolovicsné Hegedűs Éva, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára A gazdaságpolitika prioritása 1995-ben címmel tartott előadást. Elmondta, hogy bár még pontos adatok nem állnak rendelkezésére – a nemzeti jövedelemnek legalább 30-50 százalékát a magánvállalkozások adják. Ehhez képest az állam nem tudja őket súlyuknak megfelelően támogatni, sőt a fizetési mérleg hiányának pótlása érdekében a magánszférától von el forrásokat. Kijelentette, hogy amennyiben a parlamentnek sikerül megalkotnia a közbeszerzésekről szóló törvényt, további támogatáshoz juthatnak a vállalkozók. A törvény ugyanis kimondja: a hazai termelők előnyt élveznek az állami megrendelések teljesítésekor.

Dr. Bagó Eszter, az IKM főosztályvezetője Ipari folyamatok 1994-ben és aktuális iparpolitikai kérdések címmel tartott előadásában elmondta, hogy a tárca szerint 1995-ben az ipari termelés növekedése a 4-6 százalékot is elérheti. Véleménye szerint, ha a feldolgozóipari beruházások lendülete nem törik meg, az ipari export 6-10 százalékos növekedése megfelelő exporttámogató gazdaságpolitikai lépések esetén keresleti és kínálati oldalról reálisnak tűnik. Az IKM szükségesnek tartja, hogy az ár¬folyam-politikában a reálfelértékelődést kiküszöbölő lépések történjenek.

Dr. Haraszti Gyula, az Újpesti Gépelemgyár Kft. ügyvezető igazgatója Egy gépipari vállalkozás vezetőjének véleménye az ipar fejlődéséről címmel tartott előadást. Az igazgató elmondta, hogy a piaci igényekre alapozott gazdaságra való áttérés éveiben még jelentősebb a tudatos piacközpontú fejlesztési tevékenység. Véleményé szerint enélkül iparvállalatainknak, gazdaságunknak nincs jövője. Ismeretes, hogy az ipar, elsősorban a gépipar technológiai színvonala nem a legkorszerűbb. Noha alacsonyabb a technológiai színvonalunk, mint nyugat-európai versenytársainké, azért még képes kellően feltárt, létező keresletet, nem utolsósorban fizetőképesség oldaláról megfelelő keresletet kielégíteni.

Dr. Papanek Gábor, a Gazdaságkutató Rt. ügyvezető igazgatója Az 1995-ös iparpolitika gazdaságkutatói szemmel című előadásában felhívta a figyelmet, hogy versenyképességünkkel baj van. Elmondta, hogy gazdaságunk a genfi Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában 1994 őszén, a 41 vizsgált ország között a 39. volt. A kutató szerint a szakértők a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében az iparpolitika kulcsfeladatának a hazai ipar korszerűsítését tekintik. Többféleképp értelmezik azonban a feladat tartalmát. Gyakori a fogalomnak a leszűkítése a kutatásra, illetve a műszaki korszerűsítésre.

Nézete szerint viszont a tennivalók lényege a fejlesztési, termelési, értékesítési rendszer valamennyi eleménél tetten érhető világgazdasági lemaradás. Ezért a piacgazdaságokban elterjedt bármely típusú (termék-, technológia-, szervezeti, illetve piaci) innovációnak minél gyorsabb honosítása, elterjesztése szükséges. Hiszen tapasztalatai szerint, a kutatások, az innovációk első hazai hasznosítására általában néhány évvel, sőt, nem ritkán évtizedekkel a feltalálás után kerül sor. A késői honosítást az esetek többségében az alkalmazások körének lassú bővülése, az első igénybevételénél is jelentősebb késedelmek követik. Ugyanakkor versenyképességünk javulása épp e bajok felszámolásától lenne várható.

Szarvas István szakértő, a konferencia szervezőbizottságának elnöke Iparpolitika és munkanélküliség című előadásában Jacques Deloir-t, az Európa Unió brüsszeli bizottság távozó elnökének egy kijelentését idézte: – A munkanélküliség veszélyének további eltűrése mindenki számára, beleértve a veszélyhelyzetben élőket is, időzített bombát rejt magában. A jelenség átlépte a tűréshatárt. – Ez arra az Európai Unióra vonatkozik, ahová szeretnénk eljutni. Annak a véleményének adott hangot, hogy diagnózisunk van, de terápiánk még nincs. Nagyon helytelennek tartja azt a törvénymódosítási elképzelést, miszerint ha valaki képzésben vett részt két évig, utána kizárja magát ebből. Elmondta, hogy Budapesten 5803 egyetemet, főiskolát végzett munkanélküli van. Legtöbben gépészmérnökök. Ha egy felsőfokú munkanélküli nem dolgozik, és nem vehet részt képzésben, elszáll a tudása, mint a kámfor.

Dr. Kisfalvi Tibor, a GTE Ipargazdasági Központi Szakosztály titkára a konferencia összefoglalójaként elmondta: szerinte továbbra is tervgazdálkodásban gondolkodunk, éves, ötéves tervekben, viszont a piacgazdaság fő jellemzője az óra és perc. Szemléletünkön ezért sürgősen változtatni kell. A konferenciánkról beszámolt a TV Objektív, a Duna TV, a Népszava, a Magyar Hírlap, a Magyar Nemzet, a Világgazdaság, a Napi Gazdaság, a Kelet-Magyarország, a Hajdú-bihari Napló, az Észak-Magyarország, az IKM Sajtószolgálat márciusi száma, továbbá a Gazdaság és Gazdálkodás februári száma – olvasható a Gépipar 1995. 3-4. számában.

RJ: A MTESZ-díj az Egyesületnek szól, amely az elmúlt öt évben intelligens módon tudta megfogalmazni azt, hogy mi egy társadalmi egyesület célja és szerepe a demokratikus jogállamban. Miben létezik egy valódi szövetség, amelynek tagjai szakmai, társadalmi egyesületek, és ezen az általánosnak tekintett MTESZ-en belül miért van szükség arra, hogy a műszaki vagy mérnökegyesületek a szövetség egységét nem sértő külön szövetséget hozzanak létre.

A mérnöki tevékenységben, akár a tevékenységet, akár az érdekvédelmet, akár a magatartás-formát nézzük, nagyon sok közös van, függetlenül a konkrét szakmai tevékenységtől. Épp ezért van szükség a mérnökegyesületek szövetségére, amelyet egyébként minden fejlett iparú demokratikus jogállamban meg lehet találni. Mi a porosz utat járjuk, ezért előszeretettel ragadunk ki példát a német gyakorlatból, elsősorban VDI mérnökegyesületek szövetségét, de az Amerikában működő ASTM gyakorlatából is.

Ilyen értelemben ezt sikerült az Egyesületnek világosan, nem félreérthető, követelőző, vádaskodó módon megfogalmazni. Úgy érzem, hogy ez volt az, amit a MTESZ pozitívumként értékelt. Ezért mondom azt, hogy a MTESZ-díj, bár személyesen kaptam, nem személyemnek szól, hanem az Egyesületnek, kulturált magatartásának következményeként.

Az Eötvös Lóránd-díj szakmai munkámhoz kapcsolódik. 25 évet töltöttem el a Vasipari Kutató Intézetben. 1987 óta a magyar villamosenergia-ipar anyagvizsgáló és állapot-ellenőrző laboratóriumát vezetem, jelenleg, mint állapotellenőrzési igazgató. Ennek a munkának a célja az, hogy a villamosenergia-termelő berendezések biztonságosan működjenek. Napjaink fő célkitűzéséhez igazodva az is cél, hogy a privatizáció során aki elad és aki vesz, világosan lássa, hogy mit ad el, tehát milyen állapotban, milyen műszaki értéken ad el, illetve milyen állapotú, milyen értékű berendezést vesz meg.

Ebben a tevékenységemben kitűnően tudom hasznosítani 25 éves kutatói munkám eredményét. Jól tudom hasznosítani azt is, hogy az Egyesületben eltöltött vezetői tisztségem alatt, az elmúlt 5 év során nagyon sok kapcsolatom volt az emberekkel. Az emberekkel való bánásmódot meg kell, meg lehet tanulni. Ez higgadt viselkedést, etikus magatartást feltételez. E nélkül emberekkel bánni, kapcsolatot tartani, alkotó tevékenységet végezni nem lehet.

Két terület áll a szívemhez közel: a hegesztés és az anyagvizsgálat, de ezeken a területeken is meghatározó az ember-ember kapcsolat. Az emberi kapcsolatoknak a megtartása, létesítése, fejlesztése felkészülést, hozzáértést igényel. Ezért voltam pártos az Egyesület etikai kódexének, a laboratóriumok etikai kódexének kidolgozásában, és ma már a roncsolás-mentes anyagvizsgálók etikai kódexének megfogalmazásán vagyunk túl, illetve a hegesztő ellenőrök etikai kódexét fogalmazzuk a közeljövőben.

Az Egyesület vállalkozásában, a Paksi Atomerőmű Rt. szponzorálásával most valósul meg Magyarországon és Közép-Európában először hegesztőellenőr-képzés. Azt hiszem, hogy ezek a szakmai tevékenységek alapozták meg a kutató-fejlesztő tevékenységtől az ipari gyakorlaton át az oktatásig azt a szakmai alapot, amit az Eötvös-díjjal ismertek el.

– Köszönöm Elnök Úr, gratulálok mindkét kitüntetéshez, és lapunk nevében is további sikereket kívánok! – írta Szarvas István a Gépipar 1995. 3-4. számában.

Gratulálunk a ’95-ben kitüntetett egyesületi tagoknak!

Széchenyi-díj kitüntetésben részesült Dr. Michelberger Pál akadémikus, a hazai járműipar megteremtésében, különösen az új autóbusz konstrukciók fejlesztésében végzett tudományos, műszaki és oktatói tevékenységéért, a járműfejlesztési iskola kialakításáért és nemzetközi elismertetéséért. Eötvös Loránd-díj kitüntetésben részesült Dr. Rittinger János okleveles gépészmérnök, hegesztő szakmérnök, a hegesztés és az állapotellenőrzés terén elért kutatási-fejlesztési eredményeiért. Gillemot László-emlékérem kitüntetéssel ismerte el a GTE Anyagvizsgáló és Hegesztési Központ Szakosztálya Dr. Terplán Zénó akadémikus, Dr. Romvári Pál egyetemi tanár és Dr. Vojnich Pál főiskolai tanár kimagaslóan eredményes, a mechanikai technológia terén kifejtett kutató-fejlesztő, oktató és tudományos közéleti munkásságát.

A részvények 70 százaléka magyar kézbe, az Ipari Szövetkezeti Holding Rt, az Intermentor Holding Kft. és az Inhold Rt. tulajdonába került. Koi Miklós, a cég vezérigazgatója elmondta, hogy a felszámolási folyamat szigorú gazdálkodási feltételei mellett folyt, tavaly már sikerült négyszázmillió forint árbevételre szert tenni a cégnek.

Az idén is hasonló eredményre számítanak. A volt KGST-országok rendelésállománya 30-40%, míg a fejlett tőkés országoké 20-30% közé várható. A fejlett tőkés országokba irányuló export elsősorban kooperációs alkatrészgyártást jelent. Az árai miatt a nyugati országokban is versenyképes maradt a Gamma. A Gamma teljes termelési vertikumát megvásárló pénzügyi befektetők képviseletében Steven G. Kaáli professzor elmondta, hogy a várható nyereséget még éveken át visszaforgatják a vállalkozásba.

A tájékoztatón részt vett Kuncze Gábor, a SZDSZ miniszterelnök-jelöltje, aki válaszolt Szarvas István kérdéseire. Elmondta, hogy kormányra kerülésük esetén mindazokat nyereség-adókedvezményben kívánják részesíteni, akik jövedelmüket visszaforgatják a gazdaságba. Annak okát, hogy részt vett az összejövetelen, így foglalta össze: – Érdekelt, hogyan történt a Gamma privatizációja. Az elhangzottak alapján úgy értékelem, hogy ez a privatizáció követésre méltóan zajlott. A Gamma egy vállalat a sok közül, a gazdaság általános állapotát kell rendbe tenni. Hasonló rendezvényekre, ha időm engedi, a jövőben is elmegyek – mondta Kuncze Gábor a Gépipar 1994. 5-6. számában.

Megnyitójában Dr. Rittinger János, a GTE elnöke kifejtette, hogy meglehetősen hiányosak a hitelfelvételi lehetőségekkel kapcsolatos ismeretek. Kevesebb hiteljutott a gépipari vállalatoknak, mint korábban. Ilyen magas szintű hitelkamatok mellett szinte öngyilkos akció egy gépipari vállalkozás számára a hitelfelvétel. Szorosabb kapcsolat kellene a bankok és a gépipari vállalatok között. Ennek elősegítésére került sor a tanácskozásra.

A konferencia főelőadásában Dr. Simóka Kálmánné, a Pénzügyminisztérium helyettes államtitkára kifejtette: a kormány határozatának értelmében a bankok és az adós vállalatok helyzetét egy időben és egymáshoz kapcsolódva kívánja rendezni a kormányzat. Ezért tavaly a bankkonszolidáció első lépéseként elérték, hogy a bankok tőke-megfelelési mutatója a céltartalék-képzés mellett nullánál nagyobb lett.

A bankkonszolidáció második lépésében a bankok alaptőkéjét akkorára emelik, hogy tőke-megfelelési mutatójuk elérje a korábbi négy százalékot. A PM elképzelése szerint ez kétféleképpen és két alkalommal történik. Májusban a mérlegadatok és az eredmény kimutatások alapján hosszú lejáratú államkötvényeket jegyzett részvények segítségével emelik a bankok alaptőkéjét. Majd szeptember-október táján alárendelt kölcsöntőke juttatásával a tőke-megfelelési mutató 6-8 százalékra emelhető.

Dr. Iványi György, az Inter Európa Bank elnöke véleménye szerint a fejlesztéseket nem hitelből, hanem tőkebefektetésekből kell finanszírozni. Azt hisszük kevés a hitel, pedig a magyar gazdaság túlfinanszírozott. A nemzetközi gyakorlatban a fejlesztések 7 százaléka történik hitelekből, a többi tőke felhasználásával. Hazánkban a fejlesztések 60 százalékát finanszírozzák hitelből, mondta a bank elnöke. Iványi György úgy véli, hogy a lakosságot rá kell venni arra, hogy kockázatot is vállalva részt vegyen a gazdaság hosszú távú finanszírozásában.

Dr. Barta Judit, a GKI Gazdaságkutató Rt. kutatásvezetője Banki hitelezés az előrejelzés tükrében címmel tartott előadásában kifejtette, hogy 1994-ben a monetáris politika folytatja a bankrendszer konszolidációját. Valószínűleg az adóskonszolidáció ugyan elindul, de a választások után az államadóság és a költségvetés terheinek csökkentése érdekében az adóskonszolidáció lezárása remélhetőleg már inkább a piacszerű jelleget követi, és kevésbé a vállalatok megmentésén fáradozó állami be¬avatkozást. A bankok feltőkésítése tovább folyik, azonban ennek is piacszerűbb, ésszerű keretek közé szorított változata valósul meg.

Jásdi István, a Hungária Külkereskedelmi Rt. elnök vezérigazgatója szerint 1989-ig egységes, többé-kevésbé a gazdaság valamennyi szereplője számára hozzáférhető információs rendszer működött Magyarországon. Az említett időpont után ez a rendszer széttöredezett, s különösen az óriási volumenű sorban állás miatt, az egyre töredékesebb és kevésbé pontos mikro-gazdasági információk óriási mértékben felértékelődtek.

Az információk bankközi áramlásáról Jásdi István a következőket mondta: normális piacgazdaságban a bankok egymás közötti információi szinte az egész gazdaságot lefedik, s a pénzintézetek az ügyfelek minősítése során építhetnek az egymástól kapott információkra. A magyar banki gyakorlatban már-már sikk, hogy a rossz adósokat a bankok átjátsszak egymásnak, s az ügyletet jól sikerült diákcsínynek fogják fel. A megfelelő információs rendszer hiányának következménye: ámokfutó vállalkozások száguldanak át a bankrendszeren, kifizetetlen számlákat, visszafizetetlen hiteleket hagyva maguk után.

Annyira nem alakult még ki az információtovábbítás morálja, hogy amikor valaki mégis jelzi ezt, maguk a hitelezők válnak az információt adók fő ellenfeleivé. Erre nehéz más magyarázatot találni, mint a hozzá nem értést vagy bizonyos esetekben az elfogultságot, amit akár korrupciónak is lehet nevezni. Bankszerű magatartást az elmúlt években csak a külföldi tulajdonú kis-bankok tanúsítottak, állapította meg az elnök-vezérigazgató.

Pap Géza, a SZKTV Impala Kft. ügyvezető igazgatója Bizalmatlanság és hozzá nem értés című előadásában annak a véleményének adott hangot, hogy nem tudják a bankok megkülönböztetni a jó és a rossz adósokat. – Persze olcsó fogás lenne azt firtatni, hogy miképpen adósodtak el a bankok – jegyezte meg. A bankokban még ma sem tudatosult, hogy ők élnek a vállalkozók pénzéből, és nem fordítva. A magyar bankoknak a külföldiekéhez képest kisebb a hatékonysága, a nagyobb önköltség beépül a termékek fogyasztói árába, ezzel is csökkentve a magyar áruk versenyképességét.

Dr. Martin András, a Budapest Bank vezérigazgató-helyettese A hitelezés módszertani és szabályozási kérdései címmel tartott előadásában elismerte, hogy meglehetősen nehéz információhoz jutni, mert az információ érték, s azt mindenki igyekszik magának megtartani. A nyolc legnagyobb magyar pénzintézet által alapított Bankközi Informatikai Szolgáltató Rt. voltaképpen az információs gátak áttörésére hivatott, de bizonyos jogszabályok korlátozzák a szolgáltatható információk mélységét. Működése eredményeképpen csupán azt lehet majd tudni az adósról, hogy hány pénzintézettől kapott hitelt, hány hitelszerződése van, és mekkora az általa felvett hitelek összvolumene. Jó lenne persze ennél többet tudni.

A fedezetértékelésről is szólva elmondta: a bank abból indul ki, hogy amikor a fedezetet értékesíteni kell, akkor ez bizonnyal jócskán a piaci ár alatt tehető meg. Másik fontos eleme a fedezetnek a birtokba vehetőség, amivel kapcsolatban igen nagy problémák merülhetnek fel, például a bíróságok túlterheltsége miatt. Végül ama véleményének adott hangot, hogy a magyar bankok hitelezési gyakorlata ma már egyre kevésbé különbözik a külföldi vagy vegyes tulajdonú bankokétól.

Törőcsik István, a Magyar Hitelbank Rt. vezérigazgatója A hitelezés kereskedelmi banki megközelítésben című előadásában rámutatott: a kereskedelmi bankok legnagyobb problémája az, hagy ha pénzt adnak valakinek, el is várják, hogy azt visszafizessék nekik. Hitelből csak akkor lehet gazdálkodni, ha a vállalat képes annak költségeit kitermelni. Ma ezt szinte lehetetlen megvalósítani. A bankvezető hét pontban foglalta össze bankja jövendő hitelezési elveit.

Dr. Sóvágó Lajos, az Állami Bankfelügyelet főosztályvezetője A bankrendszer biztonságos működésének feltételei című előadásában kifejtette, hogy a bankok a burkolóznak, nem akarnak hitelt adni, pedig egy pénzintézetnek fő feladata a hitelnyújtás. Majd hozzátette: az igaz, hogy kevés a megfelelő biztosíték a hitelekhez. Elmondta, hogy amíg a jellemzően kisebb kockázatot vállaló és jobb tőkeellátottsággal bíró külföldi és vegyes tulajdonú bankok átlagos tőke-megfelelési mutatója 26,14 százalékos (de van 60 százalék feletti is) értékével messze meghaladja a kívánt értéket, addig a magyar tulajdonú nagybankoknál ez a mutató mindössze 0,03 százalék, a kis- és középbankok esetében pedig mínusz 0,6 százalék volt 1993-ban.

Konferenciánkról beszámoltak a jelentősebb médiák. Vas Maja, a Rádió Napközben műsorában csinált interjút a szervezőbizottság elnökével, a TV Üzlet című műsorában pedig a GTE elnöke és a szervezőbizottság elnöke is válaszolt Fehér Márta riporter kérdéseire. Az újságok közül beszámolt a Napi Világgazdaság, a Világgazdaság, a Pesti Hírlap és a Magyar Nemzet – írta Bognár Károly és Szarvas István a Gépipar 1994. 5-6. számában.

A résztvevők között megtalálhatók voltak a régi és az új kormány tagjai, a nagybankok első számú vezetői és a felsőoktatás pénzügyi képviselői. Jelentős számban voltak külföldről is. Bevezető előadásában Dr. Bod Péter Ákos, az MNB elnöke kifejtette: a gazdasági stabilitás fenntartása elsőrendű kérdés, de érzékenységet kell tanúsítani a tartós növekedést elősegítő tényezők iránt is. – Ha a gazdaságpolitika csupán az egyensúlyra koncentrál, akkor valószínűleg nincs jövőképe, és a gazdaságnak sincs lendülete. Annak a meggyőződésnek adott hangot, hogy a tartós növekedés elképzelhetetlen a megtakarítások ösztönzése nélkül – mondta BPÁ.

Dr. Alexander Lamfalussy, az Európai Monetáris Intézet elnöke szerint időre van szükség ahhoz, hogy az átalakulásban lévő gazdaságokban kialakuljanak azok a csatornák, amelyeken keresztül a lakossági megtakarítások a hazai beruházásokhoz juthatnak. Nyugati példák azt mutatják, hogy a tőkepiaci vállalkozások finanszírozási rendszerének kiépülése csak a gazdasági növekedés beindulása után történik meg.

Dr. Kádár Béla, az Országgyűlés költségvetési bizottságának elnöke előadásában bírálta a nyugati szakértőket, mivel jelentős részük, köztük az IMF szakemberei is, a rendszerváltozás óta – korábbi gazdasági tapasztalataik alapján – a költségvetés visszafogását, az egyensúly javítását várják Magyarországtól. A volt miniszter szerint a jelenlegi helyzetben nem a hitelkorlátozás, a hitelköltségek drágítása, a költségvetés megnyirbálása a megfelelő eszköz, ellenkezőleg, ösztönözni kell a jövedelmek gyarapítását, javítani kell a versenyképességet és az export feltételeit.

A tanácskozás második napján a magyar bankrendszer helyzetéről és a konferencia eredményeiről kérdezte Szarvas István Töröcskei Istvánt, a konferencia főszervezőjét, a Magyar Hitel Bank elnök-vezérigazgatóját. – A bankrendszer – válaszolta a főszervező – nagy átalakuláson ment át, azonban jelentős aránytalanságok is fennmaradtak. A pénzintézetek még mindig alultőkésítettek, a számuk pedig túl nagy, amin valószínűleg bank-összevonásokkal lehet majd segíteni. A magyar bankoknak hiányosságaik vannak a szervezettség, az infrastruktúra területén.

Töröcskei a konferenciát sikeresnek értékelte, mivel a világ minden részéről, és természetesen hazánkból is, köztekintélynek örvendő szakemberek vettek részt, nagyon sok és színes előadás hangzott el, amit a közeljövőben írásban is megjelentettnek a szervezők – jelent meg a Gépipar 1994. 9-10. számában.

Az elnökhelyettes Belgrádban született. 1950-ben szerezte meg a szerves kémiai technológiai szakon a vegyészmérnöki oklevelet. 1950-től 1967-ig Műanyagipari Kutató Intézetben dolgozott különböző beosztásokban. 196l-ben igazgatóhelyettes, de egyben a szintetikus szál osztályt is vezeti. Erről az időszakról így vall: – Az egyetem elvégzése óta műszaki fejlesztéssel foglalkoztam. Abban a szerencsés helyzetbe voltam, hogy akkori szerelmemnek, a műanyagiparnak a kutatásaival foglalkozhattam a Műanyagipari Kutató Intézetben. Ott különböző műanyagok fejlesztésével, előállítási technológiáinak kidolgozásával foglalkoztam és ezek közül számosat meg is valósítottam, és még ma is alkalmazzuk azokat az eljárásokat.

A kaprolaktám foszforsav polimerizációjának mechanizmusa címmel 1962-ben megvédi kandidátusi disszertációját. 1967-ben helyezték a Magyar Viscosa Gyárba műszaki fejlesztési igazgatóhelyettesnek. Poliamid és polipropilén szálak tulajdonságainak módosítási lehetőségei címmel 1979-ben védi meg akadémiai doktori disszertációját. A kitüntetettel az OMFB múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk. – Elnök-helyettes Úr! Mikor került Ön az OMFB-hez? – kérdezte tőle 1994-ben Szarvas István.

GF: Tizenöt évvel ezelőtt, 1979 januárjában, először az OMFB könnyűipari és szolgáltatástechnikai szaktitkárságának voltam a vezetője. Itt elsősorban a textilipari nyersanyagstruktúra vizsgálatában, és az új száltípusok alkalmazásában volt módom tudományos munkát végezni. Az OMFB elnökhelyettesévé 1986 májusában neveztek ki. Felelősségem a vegyipar, a könnyűipar és az élelmiszer-gazdaság, a biotechnológia, az anyagmozgatás és csomagolás, a korrózióvédelem műszaki fejlesztésével kapcsolatos területekre terjedt ki. 1989-ben majdnem egy évig megbízást kaptam az OMFB vezetésére.

– Mivel foglalkozott abban az időszakban az OMFB?

GF: Ebben az időszakban az OMFB a népgazdasági jelentőségű műszaki fejlesztési kérdésekben a Miniszter-tanács tanácsadó szerve volt Alapvető feladata volt, hogy tudományosan megalapozott, a legkorszerűbb technika és gazdaságosság körülményeit kielégítő elképzeléseket javasolnom a fejlesztési feladatok megoldására az ipar, az építőipar, a közlekedés és a mezőgazdaság ipari vonatkozású területein. Erre az időszakra esik az egész magyar műszaki fejlesztés infrastruktúrájának kialakítása, a működtetés megfelelő beindítása. A pályázati rendszer alapjainak kidolgozása.

– Jól tudom, hogy 1990-ben megkérdőjeleződött az OMFB léte?

GF: Valóban így volt. A műszaki fejlesztés a világon mindenütt jelentős állami támogatással, hozzájárulással történik. Hazánkban a politikai és gazdasági változások kapcsán 1990-ben megkérdőjeleződött, hogy a műszaki fejlesztés támogatásában van-e az államnak szerepe. Szerencsére a kormány felismerte ennek a dolognak a fontosságát, és Dr. Pungor Ernő akadémikust, egyetemi tanárt először 1990 nyarán az OMFB elnökévé nevezte ki a miniszterelnök, majd ugyan ennek az évnek a végén tárca nélküli miniszteri ranggal becsülte meg. Ezáltal elismerve az egész terület fontos szerepét.

– Elnök-helyettes Úr! Hogyan látja az OMFB a műszaki fejlesztés helyét és jövőjét?

GF: Úgy gondolom, hogy ebben az átalakulásban a most leköszönő kormány is felismerte ennek a dolognak a jelentőségét Tárca nélküli miniszter a felelős ezért a funkcióért. Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján azt gondolom, hogy még ennél is tovább kellene lépni, ha mód van rá. Tudom, az államigazgatási költségeket csökkenteni szándékoznak, mégis azt hiszem, ez olyan fontos, az egész gazdaságot átszövő problémakör, a Kormányban a továbbiakban is miniszteri jelenlétének kell lennie. A parlamentben a természettudomány és a technológia fejlesztése nem kapott igazi képviseletet, például nem volt ilyennel foglalkozó parlamenti bizottság.

Véleményem szerint ilyet is létre kell hozni a következő parlamentben. A technológiák azon kívül, hogy egy gazdaság fejlettségét és továbbfejlődési lehetőségét meghatározzák, nagy hatással vannak az egész gazdaságra, a jólétre, és ezen keresztül az egész társadalom minőségi életformájára. Ennek tehát valahol a politika középpontjában kell lenni. Nem elegendő a gazdasági szabályozókban és a pénz elosztásának célszerű normáival foglalkozni, mert az nagyon fontos és nélkülözhetetlen ugyan a technológia fejlesztéséhez, de nem elég. Kihat az iparra, a mezőgazdaságra és a szolgáltatásokra. Ezekkel szakszerűen kell foglalkozni, és ott kell lenni, amikor a pénzeket elosztják különböző célokra, ehhez pedig miniszterre van szükség.

– Elnökhelyettes Úr! A GTE teljes tagsága nevében, sikerekben gazdag, hosszú életet kívánva gratulálunk a kitüntetéséhez és kérjük, hogy mint eddig, segítse munkánkat – jelent meg a Gépipar 1994. 5-6. számában.

1994-ben Dr. Hatvani Szabó János, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója reális képet szeretett volna viszontlátni a sajtóban a privatizációról. – Igazgató Úr! Önök megint valami újszerű dologgal rukkoltak ki a magyar közéletbe ennek a sajtóklubnak a megnyitásával. Annak ellenére, hogy ragyogóan felkészült szóvivőt örökölt elődjétől, Dr. Csepi Lajos úrtól, állandóan támadások érik a marketingtevékenységüket. Sok újságíró úgy érzi, hogy Önök néhány újságírót előnyben részesítettek az információk adása szempontjából a többiekkel szemben – kérdeztük tőle ’94. elején.

HSZJ: Én erről így nem értesültem. Az Állami Vagyonügynökség a korábbi időszakban is nagy súlyt helyezett arra, hogy a tevékenysége nyilvános legyen: a tevékenység eredményeiről a sajtónak, a rádiónak, televíziónak folyamatosan beszámoljon. A teljességre való törekvés nélkül felsorolnék néhány, az ÁVÜ által használt közhasznú információ hordozót Ilyenek a privatizációs útmutató kiadványok. Ezek célja, hogy mindenki számára világossá, áttekinthetővé, közérthetővé tegyék a jogszabályokat, amelyek között a tulajdonszerzés megvalósul. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű a Privatizációs Füzetek. Ebben a sorozatban a privatizációs technikákra, valamint a privatizáció egyéb, közérdeklődésre számot tartó módszertani és eljárásbeli kérdéseire vonatkozóan kap az érdeklődő a gyakorlatban is jól használható tájékoztatást.

A Provinfo hetente megjelenő folyóirat, az aktuális információk, hírek mellett közli és szükség szerint kommentálja, megmagyarázza a privatizációval kapcsolatos új jogszabályokat. A potenciális vevők részére rendelkezésre álla fényképes katalógus is, amely megfelelő információkat nyújt az ÁVÜ által megvételre kínált állami vagyonról. Az ÁVÜ a privatizációs kínálatát bemutató információkat az elektronikus információs rendszerek útján történő terjesztéshez adatbázis formában is előállítja, amelyhez hozzá lehet férni.

Mindezek ellenére az első időszakban ez a tevékenység nem volt igazán eredményes. Nem találtuk meg azokat a pontokat, azokat az újságírókat, azokat az orgánumokat, amelyek ezt az általunk kívánt, és a lakosság részéről is egyre inkább jelentkező nyilvánosság iránti igényt teljes mértékben biztosítani tudtak volna. Nagyon sok próbálkozásunk volt. Ez a sajtóklub is az egyik ilyen próbálkozás, amivel azt szeretnénk elemi, hogy kötetlen beszélgetés formájában a tabu témákat is érintve a privatizáció legapróbb részleteire is rá lehessen kérdezni, a vagyonügynökségnél. Az újságírók pedig a kérdésekre adott válaszok rezüméjét leszűrve tájékoztathatják az olvasókat.

– Felmerült bennem a következő gondolat. Amit a biztosítóintézetek csináltak, pályázatokat hirdettek tevékenységük bemutatására. Vagyis, kibővíteni lehetne azon sajtóorgánumok körét, amelyeket Önök eddig még nem vontak be reklámtevékenységükbe. Mi az Ön véleménye?

HSZJ: Én három hónapja vagyok az Állami Vagyonügynökség ügyvezető igazgatója, és ez alatt folyamatosan keresem azokat a nyilvános lehetőségeket, amelyeken azÁVÜ tevékenységét bemutatva elősegíthetem a reális kép kialakulását. Amit most Ön javasolt az ebbe az irányba mutat. Én bármelyik sajtóorgánum képviselőjét szívesen fogadom, és beszélek együttműködési lehetőségekről, ebben még a finanszírozási lehetőségek is benne foglaltatnak. Áz egyetlen kérésünk az, hogy reális képet mutassanak a magyar privatizációról, a privatizáció eredményeiről. Természetesen tegyék hozzá a véleményüket, kommentárjukat, de a tényeket mindenképpen mutassák be – jelent meg a Gépipar 1994. 5-6. számában.

Egységes ellenőrzési rendszer kellene

Dr. Hatvani Szabó János, az ÁVÜ ügyvezető igazgatója, kinevezéséig az ÁVÜ Ellenőrzési Igazgatóságát vezette. A Gépipar nevében ’94 őszén kértük a véleményét az Állami Számvevőszék lezárult vizsgálatáról és az állami ellenőrzési rendszer jelenlegi állapotáról. – Hogyan értékeli az ASZ által készített revizori jelentést? – kérdezte Szarvas István.

HSZJ: Az Állami Számvevőszék visszatérő „vendége” az Állami Vagyonügynökségnek, hiszen évről-évre ellenőrzik tevékenységünket. Az ASZ számunkra nem a főrevizor mumusát, hanem munkánk egyik nagyon fontos segítőjét jelenti. Általános tapasztalatunk, hogy az ÁSZ igen korrekt módon dolgozik, mint tette azt most is. Csak köszönet jár érte. Amin időről-időre elvitatkozunk az az elmélet és a gyakorlat ellentmondásaiból fakad. A számunkra felrótt hibák java része is ebből adódik. Legutóbb például a versenyeztetés értel¬mezése és gyakorlata körül alakult ki ilyen természetű vita.

– Az ÁSZ vizsgálata azt mutatta ki, hogy az A VÜ garanciavállalásai nem voltak szabályszerűek. Erről mi a véleménye?

HSZJ: Ebben az esetben is az elmélet és a gyakorlat ellentmondása érhető tetten – a mi felfogásunk szerint. Való igaz a törvény szerint minden egyes garanciavállalás ügyében a pénzügyminisztertől kell írásban engedélyt kérni. Ám ha ezt az utat így tartottuk volna be, sok esetben már nem lett volna a garanciát kinek kiutalni. Ezért megegyeztünk a PM-mel, hogy bizonyos összeghatár alatt egyszerűsítjük a szolgálati utat. így a dolog működőképes volt. A gyakorlati indokokat az ÁSZ is akceptálta, de az ő feladatuk mégiscsak a törvény betartásának ellenőrzése, s eggyel gyarapodott a „bűnlajstromunk”.

– Mi a személyes véleménye az állami ellenőrzésjelenlegi rendszeréről, viszonyítva az 1990 előttihez?

HSZJ: Megítélésem szerint jelenleg az állami ellenőrzés egységes rendszeréről beszélni nem lehet. Különböző területeken működnek elegendő számban hatóságok, kisebb-nagyobb hatásfokkal. Az 1990 előtti ellenőrzési rendszer viszont a gazdasági élet és az intézményi rendszer egészét átfogta, tehát egy komplex ellenőrzési rendszerként működött. Én célként határoznám meg, hogy rövid időn belül újból megvalósítsunk egy egységes ellenőrzési rendszert.

Ennek létrehozására a legalkalmasabbnak az Állami Számvevőszéket tartom. Gondolom, hogy garanciális elemként olyan törvényi szabályozás kellene erre a komplex állami ellenőrzési rendszerre, amely átfogná a költségvetés ellenőrzésétől kezdve a legkisebb gazdálkodó vagy államigazgatási intézmény belső ellenőrzéséig az egész rendszert – jelent meg a Gépipar 1994. 9-10. számában.

Az egyik kerületi bíróság elnökhelyettesét épp a telefonnál találtam a ’90-es évek elején. Egy kisszövetkezet elnökét igyekezett meggyőzni, hogy fizesse ki egyik beosztottjának szeptemberi munkabérét. Az illető úr ugyanis egy hónapig a bíróságon ülnökölt. Munkája állampolgári kötelessége, a fenti időre munkahelyén átlagbér jár, amit viszont a bíróság az egyéb járulékkal együtt átutal a munkáltatónak. A meggyőzés, ha nehezen is, de sikerült.

Az elnökhelyettes asszony szerint a munkaadók így is nehezen engedik el évente egy hónapra beosztottjukat. Volt, akinek emiatt fel is mondtak. Helyét azóta sem töltötték be. Furcsa, hogy csak akkor hiányzott, amikor a bíróságon ülnökölt, most mégis tudják nélkülözni! Az aktív dolgozók lemorzsolódása ezért is nagy. Helyüket az állástalanok és a nyugdíjasok foglalják el az ülnöki székben, mert nekik a nyugdíj vagy munkanélküli-segély mellé ez a kis pénz is jól jön.

Kíváncsi voltam, hogyan fogadnák a munkaadók a felvételre jelentkező ülnököket, ezért találomra néhány cégnél telefonon munkát kerestem akkoriban. Az első hely egy fővárosi közmű-vállalat volt. Velük már az első percben közöltem, hogy ülnök vagyok. Fegyveres biztonsági őröket kerestek, erkölcsi bizonyítvánnyal. – Nekem, mint ülnöknek ez természetesen megvan – mondtam a biztonsági igazgatónak. – Máshol hogyan viszonyultak ehhez? – kérdezte. – Ez csak azokat zavarná, akik rendszeresen jogsértéseket követnek el, de Önök nyilván nem ilyenek! – feleltem. Azóta is várom a visszahívását, pedig már egy évtized is eltelt azóta.

Egy külföldi tulajdonban lévő üzletláncnak sem kellettem eladónak, s egy magán egészségügyi szolgáltatónál sem volt szerencsém. Mindkét főnökkel hosszasan elbeszélgettem, s csak a személyes találkozás időpontjára mondtam, hogy épp akkor ülnökölök majd a bíróságon. Gyorsan le is tették a telefont mondván, hogy hívjam őket másnap újabb időpontért. A következő nap azután közölték, hogy a helyet már rég betöltötték. Lehet, hogy voltak náluk munkaügyi visszaélések? Lehet, hogy zsebbe akartak fizetni, vagy jogtalanul túlóráztatni? Ezt már sosem fogom megtudni. Maradok jóhiszemű, s elhiszem, hogy csak a gyakori távollétemtől féltek. Anyagi káruk nem származott volna belőlem, s erkölcsi sem, ha becsületesek. Remélem, hogy mindannyian azok, s nem attól féltek, hogy őket akarom majd feljelenteni!

Az aktív korú ülnökök megsegítésére a Reform Hírmagazin tudósítójaként írtam meg akkoriban, hogy részükre kft-t kellene létrehozni. Ide léphetnének be azok is, akiket munkahelyük bírósági munkájuk miatt „kiutál”. Egységes munkabért kapnának, mondjuk tanácsadói tevékenységért, de a négyéves ülnöki ciklus alatt folyamatosan a bíróságon dolgoznának.

A kft-nél lenne leadva munkakönyvük, tehát aktív dolgozónak számítanának, megállapított bérüket és a járulékukat pedig a bíróság utalná át a korlátolt felelősségű társaságnak. Gyakorlatilag így a dolgozók a bírósági munkájukért lennének megfizetve. Ilyen kft-k alakulhatnának Budapesten és minden megyében, s a munkaadó az ülnökök érdekvédelmét is ellátná. Kár, hogy felvetésem süket fülekre talált, s az ötlet sosem valósult meg! (Lehet, hogy nekem kellett volna megalapítani?) S mivel nyolchetes bírósági sorozatunk Virágvasárnap is az ülnöki munka bemutatásával indult, így ezen témával fejezzük be azt Pünkösdvasárnap is.