Február 16-án, csütörtökön 20 órától olyan előadókkal találkozhatunk majd a Nagymező utcai Instantban, mint Fluor Tomi a mainstream képviseletében és a DSP csapatából ismert Dipa, aki az underground vonalat képviseli majd. A Red Bull Music Academy nemzetközi előadóművészei közül az angol hip-hop zene kiemelkedő alakja, TY látogat el hazánkba, hogy megossza gondolatait a jelenlegi nemzetközi trendeknek megfelelően. Az egész estés rendezvény az angol előadó egy órás fellépésével zárul. Az esemény moderátor-műsorvezetői Eckü a Hősökből, valamint Lotfi „Begi” Behnam a Compact Disco zenekarból lesznek.

A Red Bull Music Academy egy olyan zenei kezdeményezés, amely több platformon biztosít bemutatkozási lehetőséget és nemzetközi szintű szakmai találkozót a legkülönbözőbb zenei stílus képviselői, énekesei, zenészei számára. A magyarországi workshop, másik 49 országbeli helyi találkozóval együtt, a ’90-es években életre hívott, évente mindig más városban megrendezésre kerülő nagy, nemzetközi Red Bull Music Academy kapcsán igyekszik ízelítőt adni, a több mint egy évtizedes kezdeményezés szellemiségéből.

A budapesti workshop témája ezúttal a klasszikus és az underground rapzene ütköztetése lesz, amelyet a témában jártas előadók mutatnak be egy kötetlen beszélgetés formájában az Instanban. A klasszikus vonalat Fluor Tomi, míg az underground rap-et a DSP csapatból Dipa képviseli majd. A Red Bull Music Academy külföldi előadói közül tavaly, az osztrák származású Patrick Pulsingert köszönthettük, idén pedig az angol hip-hop élet meghatározó alakja, TY teszi tiszteletét hazánkban.

A brit származású, nemzetközileg ismert hip-hop előadó, TY 2010 tavaszán rukkolt elő negyedik, Special Kind of Fool című stúdiólemezével, a BBE Records gondozásában. Az elmúlt évtized során a Mercury Díjra jelölt előadó ritkaságszámba menő sikert ért el: négy lemezével, amelyet csak alátámasztanak világszerte ámulatba ejtő koncertjei, illetve számtalan fellépése olyan fényes csillagok mellett, mint a De La Soul, Tony Allen és Pee Wee Ellis. Zenészként, a keverőpult előtt és mögött egyaránt dolgozott már Estelle, a Scratch Perverts, Talib Kweli, a Black Twang, az Arrested Development, Bahamadia és Zion I oldalán.

A 2012-es nemzetközi Red Bull Music Academy találkozónak szeptember 30-a és november 2-a között New York ad otthont, amely ötheti folytonos workshopokat, zenei témájú konferenciákat és könnyed szórakozást kínál a résztvevőknek. A producerek, lemezlovasok, szólisták és egyéb zenével foglalkozó személyek február 2-a és április 2-a között küldhetik be. Bővebb információk idekattintva érhetők el.

Liza Minelli a Cabaret című filmben ilyenkor a vasút mellé ment, de nekünk a forradalmian új stresszoldó eszközzel, az OrdiTronic-kal sokkal könnyebb a dolgunk: a cső belsejében található hangelnyelő rendszer letompítja a hangunkat, ezért bátran beleüvölthetünk, azt úgysem hallja meg majd senki.

Megőrülök az idegességtől! Legszívesebben kimennék egy lakatlan területre, és beleüvöltenék a világba! – Ismerős? A mindennapi feszültséget jó lenne, ha ki tudnánk adni magunkból azelőtt, hogy felrobbanunk. Jó lenne, ha nem kéne megvárni, hogy kiérjünk a munkahelyünkről és kiüvöltsük magunkból. Vagy még rosszabb esetben olyanokra zúdítsuk a haragunk, akiket szeretünk…

Az új magyar fejlesztés, a cső formájú stresszkezelő tárgy, az OrdiTronic belsejében olyan hangelnyelő rendszer van, ami teljesen eltompítja a hangunkat, ezért bátran beleüvölthetünk, azt úgysem hallja meg majd senki. A visszafojtott feszültség rombolja az egészséget és gyakran betegséghez vezet, az OrdiTronic tehát segít abban, hogy lazíthassunk a terhelésen –nem cigivel, nem hisztivel, nem szerekkel! Csak előveszed a fiókodból és beleüvöltesz, amekkorát csak bírsz. Szóval nyugodtan jöhet, ami a torkodon kifér, és utána – ha nem is teljesen – sokkal jobb lesz Neked is, másnak is!

Tóth Gergő, a 32 éves ötletgazda két társával fél éve dolgozik a találmányon. A prototípus már elkészült, az első széria legyártásához a trió a weboldalon gyűjt támogatókat. Itt a projektek elindításához szükséges összeget a „sok kicsi sokra megy” elve alapján a közösség „dobhatja össze”.

A támogatók a felajánlott összegért cserébe különböző limited edition juttatásokban részesülnek. Kisebb támogatásért például egyedi füldugót, de ötezer forintos támogatás esetén egy választható külsejű OrdiTronicot kapnak a mecénások. Ha összejön a kívánt összeg, az OrdiTronic tíz különböző dizájnnal, körülbelül 3,5 és 7,5 ezer forint közötti áron lesz kapható, de az ár nagyobb darabszám esetén tovább csökkenhet. Bővebbet idekattintva olvashatunk.

A Filmszemle gyártás és szervezés: Garami Gábor. A szemle külföldi vendégeivel Vezér Éva tartja a kapcsolatot. A szemlére a már jelzett 10 játékfilm és 3 ifjúsági, illetve gyermekfilm, 1 egész-estés animációs film, 1 egész-estés szkeccs-film, 50 dokumentumfilm, 30 animációs film (ebből 13 gyerekfilm), 9 tudományos-ismeretterjesztő film, 13 kísérleti- és kis-játékfilm nevezett.

A főiskolás filmek közül a Színház- és Filmművészeti Egyetem 6×6 osztályának vizsgafilmjei, a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Kameraman szak hallgatóinak 11 filmje, valamint a MOME hallgatóinak 9 filmje – utóbbiak az animációs blokkban szerepelnek – is láthatóak lesznek. A filmek listája, illetve egyéb információk megtekinthetők az internetes oldalukon.

Az idén előzsűrizés, illetve verseny nem lesz, ünnepélyes megnyitóra és a záró gálára sem kerül sor. A vetítésekre jegyet a mozik pénztárában személyesen, valamint internetes hozzáféréssel az Uránia és a Toldi mozi honlapján, 600 forintos egységáron lehet vásárolni. A nagy érdeklődésre való tekintettel a szervezők pót-vetítéseket is programba iktatnak, melyekről a szemle honlapján, illetve a Film.hu portálon folyamatosan tájékoztatják az érdeklődőket.

A 43. Magyar Filmszemle támogatói: Danubius Hotels – Astoria, Filmpartners Kft. Független Magyar Művészeti Alapítvány, Film-Link Kft. Szókép Nyomdaipari Kft. Actualprint plus Grafikai és Nyomdaipari Kft. FDS Technology Kft. Terroir Club természethű borok, ZWACK Unicum és Mirror Café. Médiatámogatók: Film.hu – Magyar mozi-portál, az Origó Zrt. a Port.hu portál és a Revizor Kritikai Portál.

Az egészségügyért felelős főpolgármester-helyettes köszöntőjében Magyarország és egyben Budapest turisztikai erősségének nevezte a fürdő- és gyógy-turizmust. Szentes Tamás elmondta: a Királyfürdő építését 1565-ben kezdték el a törökök azért, hogy az ostrom alatt is fürödni tudjanak. A fürdőnek ez a szerepe az évszázadok során jelentős mértékben átalakult, a fővárosi fürdőkben előtérbe kerültek a kényelmi, gyógyászati és szórakozási szempontok.

A meglévő funkciók a XX. század elejére tovább bővültek, melyek mellé sporttevékenység is települt. Az egykori rendelőintézet-vezetőfőorvos kiemelte: a hazai fürdőkultúra kincseit ki kell aknázni és erre kell építeni a jövőt. A most nyíló kiállítás ennek a nemzeti kincsnek a történetét, fejlődését mutatja be napjainkig. Ezeknek a kincseknek a Fővárosi Önkormányzat jó gazdája, amit bizonyít a fővárosi fürdők szolgáltatásainak bővülő spektruma is.

Csapó Katalin muzeológus történész szólt arról, hogy a kiállításon eredeti régészeti tárgyakat tekinthetnek meg a látogatók. A muzeológus kiemelte: a magyar termál-kincs a világon egyedülálló, hiszen a mai Magyarország területén 207 kútból minősített gyógyvíz tör fel, és 78 fürdőben kúrálhatjuk magunkat.

Szőke László a Budapest Gyógyfürdői és Hévizei Zrt. (BGYH) vezérigazgatója a Királyfürdő fejlesztési terveiről beszélt: jelenleg egy időben 60 férőhelyes a fürdő, vagyis napi 360 vendég fordulhat meg itt, a gazdaságos működtetéshez viszont napi 400 fő kellene, amit a tervezett bővítés után el lehetne érni. Számításaik szerint egyszerre 105 főre, naponta ennek hatszorosára, 630-ra nőhetne a látogatók száma.

A Királyfürdőt a tervek szerint újabb medencével egészítenék ki, az átriumos része pedig egy pezsgőmedencével bővülhet. Szőke László hozzátette: a budapesti négy törökfürdő közül csak a Királyfürdő nincs jelenleg felújítva, a másik három fürdő – a Rác, a Császár és a Rudas – fejlesztése már megtörtént. Szavait követően megnézhettük a működő medencéket.

A kitüntetést Hraniczi Ágnes, a film társrendezője, a filmrendező alkotó- és élettársa vette át Havas Ágnestől, a Magyar Nemzeti Filmalap vezetőjétől. A legjobb operatőr díját Fred Kelemen kapta A torinói ló fényképezéséért, de ő sem érkezett meg. Helyette is kollégája vette át a kitüntetést, mivel Németországban dolgozik. A legjobb rendezés díját Fliegauf Benedek: Womb (Méh) című filmért kapta, de ő sem vett részt a díjátadón.

A legjobb dokumentumfilm-díjat Nagy Viktor Oszkár kapta a Bicskén forgatott Két világ közt című filmért. A legjobb kisjátékfilm-díjat megosztva kapta Tyll Attila a Bugacon forgatott a Csicska című filmért és Reisz Gábor a Külalak című filmért. Tylla elmondta, hogy színészei ingyen dolgoztak, sőt operatőre Los Angelesből saját költségén repült haza, így mínusz 250 ezer forinttal kezdte a munkát. Szerencsére a vidéki olcsó és finom pálinka mindenért kárpótolt!

A legjobb animációs film díját a 100 részes Magyar Népmesék sorozat kapta. Rendezője a Kecskemétfilm, producere Mikulás Ferenc. A sorozat 36 évig készült, s alkotói között Jankovics Marcell is szerepelt. A rajzfilmrendező különdíjat kapott Az ember tragédiája című munkájáért, mely 23-28 év alatt öltött testet. A magyar filmkritikusok 10 éve alapított Életmű-díját több évtizedes kimagasló művészi teljesítményéért Kabdebó Györgytől, a FilmJus elnökétől Sára Sándor rendező-operatőr vette át, aki első filmjét 50 éve készítette. A mai rangos díjakat a MÚOSZ Film- és Tévékritikusi Szakosztálya is épp öt évtizeddel ezelőtt alapította.

A kezdetekre Bernáth László filmkritikus emlékezett. Sajnos már csak ő él az alapítóatyák közül a szakosztály 50 évvel ezelőtti tagjaiból. Mint elmondta, nyolc évvel később került sor Pécsett az 1. Magyar Filmszemlére, s azóta a filmkritikusok díjait mindig a szemle előtt egy nappal adják át. Most is így történt. Báron György, a mostani elnök tíz év után újra nyakkendőben vezette a díjátadót. Az értékes ruhadarabot a 40. évforduló előtt kapta Los Angelesben Kertész Magdától, Kertész Mihály filmrendező húgától. A filmtörténeti ereklyét legközelebb csak a 60. évfordulón köti fel – mondta, elindítva ezzel az újabb fél évszázadot.

Két versenyző még nagyon izgul, hogy melyikük juthat tovább a Világ Legszebb Kávéházában zajló Bárzongorista Versenyen. Tegnap este is hárman kerültek kieső pozícióba, közülük a zsűri Mida Oszkárt tartotta a mezőnyben. Gallyas Lakatos Róbert és Almási Antal az internetes szavazók döntésére vár, akiknek szerda éjfélig van idejük leadni voksaikat. A két lehetséges továbbjutó sorsáról a világhálón mondják ki a végső szót. Weboldalukra kerültek fel a produkciók, ezek alapján bárki kialakíthatja véleményét és ez által befolyásolhatja a harmadik forduló végeredményét. Szavazni kedd éjfélig lehet, akkor derül ki, hogy ki néz szembe a további kihívásokkal.

A zsűri tegnap a – pianisztikus tudás mellett – a szenvedélyességet, a romantika megjelenését és a közönséggel való kommunikációt figyelte a leginkább. Nyári Károly, a zsűri elnöke külön megköszönte a közönségnek az érdeklődést és a versenyzőknek a kitartó felkészülést. Szentpéteri Csilla főként a kávéházi élmény összességét kereste, kívánta újra és újra átélni. A művésznő szerint az operettek némelyike kifejezetten élvezetes volt néhány versenyző előadásában. Rakonczai Viktor úgy találta, hogy a versenyzők nem foglalkoztak eléggé a könnyűzenével, pedig egy bárban bármikor előfordulhat, hogy valaki a ’80-as, ’90-es évekből akar hallani egy dalt.

Tegnap a verseny félidejében az operettek és a popslágerek világába utazhattunk a Világ Legszebb Kávéházában. A New York Café Bárzongorista Versenyének harmadik fordulójára előbbiekből szabadon készülhettek a versenyzők, a ’80-as és ’90-es évek könnyűzenei 12-es listáját azonban Nyári Károly zsűri elnök állította össze. A mezőny tagjainak összesen két hetük volt megtanulni mindegyik dalt, hiszen az csak a helyszínen derült ki, hogy ki-mit ad elő ezek közül. A felsorolásban többek között Lionel Richie, Elton John, Michael Jackson, George Benson és még hasonló, méltán elismert sztárok szerzeményei szerepeltek.

Legutóbb nem mondhatták el véleményüket az internetes szavazók. A második forduló után a párbajra váró Balogh Tamás visszalépett a további versenytől. Így – világhálós megmérettetés nélkül – Almási Antal jutott tovább. Az első fordulón ugyan 12 versenyző várta a további kihívást, de – őszinte sajnálatunkra – egyikük, Csemer István december 21-én egészségügyi okokra hivatkozva lemondta további szereplését.

Összesen hat estén mérik össze a tudásukat a versenyzők. Az utolsó, március 31-i gálaestre heten maradnak, közülük kerül ki az, aki megnyeri a New York Café egymillió forintértékű, öt est megtartására szóló szerződését. A művészek a „korlátlan lehetőségek zongoráját” szólaltathatják meg. De hogy mitől ilyen különleges ez a Roland fejlesztés? – A V-Piano Grand testében többcsatornás hangrendszer található, amely elmossa a határvonalat a digitális és akusztikus zongora világa között. Vagyis eddig nem ismert mennyiségben és minőségben választhatunk a zongorahangszínek közül. Saját tetszésünk szerint alakíthatjuk például a virtuális kalapács nemezének keménységét, kísérletezgethetünk egzotikus húrbeállításokkal, hangolásokkal és anyagokkal.

Az ünnepség a magyar, majd az orosz Himnusz hangjaival indult, s az oroszoké túl hosszúra sikeredett. Előbb az hittük, hogy végtelenített magnószalagról megy a zene, de aztán megértettük, hogy mind a három strófát és a refréneket végigjátszották. Eszembe jutott, hogy Kölcsey Ferenc: Himnusza jóval hosszabb: nyolc versszakos. Szerencsére ennyit sosem kell végighallgatnunk!

Vannak olyan pillanatok egy város életében is, amikor egy hétköznapinak tűnő esemény szimbolikus jelentőségűvé válik, a mai avatással közelebb hozzuk egymáshoz az orosz és a magyar népet – mondta beszédében Tarlós István főpolgármester, amikor végre szóhoz jutott. Elmondta, hogy Tolsztoj a világirodalom egyik legnagyobb hatású írója, az orosz lélek avatott ismerője és valósághű ábrázolója. Művei semmit sem veszítettek aktualitásukból az elmúlt több mint száz évben. Hozzátette még, hogy őszintén örül annak, hogy a Tolsztoj sétány avatásával közelebb hozhatjuk egymáshoz népeinket, s a továbbiakban is fontosnak tartja, hogy elősegítse az Oroszország és Magyarország közötti kapcsolatok fejlesztését.

Tolsztoj mindig is az emberiség írójának tartotta magát, több műve a világirodalom aranytartalékát jelenti – fogalmazott ünnepi beszédében Alexander Tolkach orosz nagykövet. Kiemelte a Háború és béke című művét, amely az épp 200 évvel ezelőtti Napóleon elleni 1. Nagy Honvédő Háborúnak állít emléket. Tolsztoj első magyar fordítása 1876-ban jelent meg, de igazán csak 1886-ban fedezték fel Magyarországon, amikor – az orosz kiadással egy időben – megjelent a Háború és béke magyar fordítása, igaz franciából. A Feltámadás magyar nyelvű kiadása is csak egy évet késett a regény oroszországi megjelenéshez képest.

A XIX. század végén alakult ki igazán nagy érdeklődés Magyarországon az író iránt, egy egész írógenerációra volt hatással: többek között Babits Mihályra, Gárdonyi Gézára, Ady Endrére, Móra Ferencre és Móricz Zsigmondra. A nagykövet szerint Tolsztoj humanista tanításának jelentőségét nem lehet elég nagyra becsülni. Mint fogalmazott, az orosz és magyar kultúra egymáshoz való vonzódásának egyik jelképe, hogy az író neve immár Budapest térképére is felkerült.

Főpolgármesterünk üdvözölte a Tolsztoj Társaság küldetését, mely hozzájárul a magyar-orosz politikai, gazdasági, tudományos, oktatási és kulturális kapcsolatok fejlesztéséhez, erősíti a két ország civil társadalmi kapcsolatait, fórumot biztosít a közös kulturális és keresztény értékekből fakadó együttgondolkodásra. Szűcs Olga elnök-asszony elmondta, hogy rövidesen Tolsztoj-szobor is áll majd a Tolsztoj sétányon. Sajnos kérdésemre semmi konkrétumot nem tudott mondani. Egyelőre csak a szándék van meg, de még szoborterv sem létezik, s alkotót sem kerestek, aki megszobrálná az orosz írófejedelmet.

Büszkék vagyunk az MTI és a közmédia fotóriportereinek munkájára, ők is azt bizonyítják: hatalmas tudás és erő rejtőzik a közszolgálati újságírásban – írta Dr. Böröcz István, a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) vezérigazgatója a 12 hónap legjobb képei című fotóalbum előszavában.

Kollégáink munkájának minőségét számos magyar és nemzetközi elismerés bizonyítja. Ezért mutatjuk be a díjnyertes képeket az album első részében együtt, témájuktól függetlenül. A képek művésziek és drámaiak, hol könnyet, hol meg mosolyt fakasztanak. Az elkapott pillanatok néha mély gondolatokat ébresztenek, életeket, sorsokat illusztrálnak. Lehet, hogy a képek nélkül ezek a pillanatok örökre eltűnnének, pedig emlékeznünk kell rájuk. Mementót kell állítani az eseményeknek és a bennük részt vevőknek. Lehetőséget kell adni az utánunk következő nemzedékeknek, hogy megismerjék őket, hogy tanuljanak belőlük, és hogy tudásukat, ismereteiket hasznosítsák.

Személyes kedvenceim a sportoló ember mozgása közben elkapott pillanatok. Soha nem látott, szinte elképzelhetetlen módon érzékeltetik a kidolgozott mozdulatokat, az aprólékos munkát, amelyet a szurkoló tán nem is sejt. A vörösiszap-katasztrófa következményeiről készített képek egyszerűsége szíven üt. Olyan drámaiságot hordoznak, amely minden szónál érzékletesebben, átélhetőbben helyez minket a tragédia közelébe.

Az albumban nincsenek elemzések, csak pár szavas leírások: hol, miről készültek a fotók. A képek ugyanis magukért beszélnek. Ki-ki magának fogalmazhatja meg a gondolatokat, érzéseket. Biztos vagyok benne, hogy ezek a képek sokat adnak mindenkinek, aki végiglapozza az albumot. Tudást, tanulságot. És persze vannak köztük olyanok is, amelyek csupán gyönyörködtetnek. És ez sem kevés.

Képalkotás: az egész csak egy villanás

Valaki belehunyorít egy gépezetbe, megnyom egy gombot, és megáll az idő. A több millió éves történet egy tizedmásodperce elindul az öröklét felé. Egyszerű. Csak történjen valami, csak legyen ott valaki, csak legyen nála valami. A lényegről persze fogalmunk sincs. Nem tudjuk, mi játszódik le a fotóriporter fejében, milyen kiskapuk nyílnak a tekervények közt, hogyan születik meg a döntés, és miért olyan, amilyen – írja ajánlójában Belénessy Csaba, az MTI Non-profit Zrt. vezérigazgatója.

Megkérdezhetnénk persze, mit élnek át ilyenkor, hiszen ismerjük őket, találkozunk velük az eseményeken, az értekezleteken, az ebédlőben. Látszólag teljesen olyanok, mint bárki más, ráadásul udvarias emberek, nem hagynák válasz nélkül a kérdést, de nem sokra mennénk vele. Mert mit is mondhatnának nekünk? Azt, amit a madár mondhatna a repülésről, a napsugár a fényről, a szív a szeretetről: van, létezik, képes rá – de hogy hogyan…

Nem érthetjük meg soha, miért ők azok a kiválasztottak, akik a közös világunkból meg tudják mutatni nekünk mindazt, amit sohasem látnánk nélkülük. Talán mert amikor mi megdermednénk, elfutnánk vagy továbbsétálnánk, ők ott maradnak. Szemük meglátja a láthatatlant, idegpályáikon útnak indulnak a hírvivők, a homlokhídon megszületik a döntés, a receptorok továbbítják a parancsot, végül egy apró, ujjnyi mozdulat, és a gépezet képpé változtatja az időt. Tizenhárommillió ilyen pillanatot őriznek a híres Naphegy téri pincék. Az MTI fotóarchívuma a legnagyobb és a legértékesebb. Az MTI fotósai pedig a legnagyobbak és a legértékesebbek. A könyvoldalakon 204 elsőrangú bizonyíték hitelesíti ezt az utolsó mondatot.

Megemlékező beszédet mondott Gordon Gábor, az Élet Menete Alapítvány elnöke, Őexc. Ilan Mor, Izrael Állam magyarországi nagykövete és Dr. Rétvári Bence, a KIM parlamenti államtitkára. Gerendás Péter előadóművész énekelt, Kézdy György színművész Radnóti Miklós: Erőltetett menet című, 1944. szeptember 15-én Borban megírt versét mondta el. (A művész úr december 4-én vehette át a Táncsics Alapítvány Életmű-díját a Royal Szállóban.) A kiállítást Prof. Dr. Szita Szabolcs, a Holokauszt Emlékközpont igazgatója nyitotta meg.

Az Élet Menete Alapítvány Holokauszt-vándorkiállítása 2012. évi útját a Holokauszt Emlékközpontban kezdte, a megnyitót követően tárlatvezetéssel várták a látogatókat az Emlékközpontban. A vándorkiállítás február 26-án vasárnapig tekinthető meg az Emlékközpont nyitvatartási idejében: keddtől vasárnapig 10 és 18 óra között. Menjünk minél többen, emlékezni és emlékeztetni, mindannyiunk kötelessége!

A haláltábor felszabadítására az MSZP is emlékezik

Kegyelettel emlékezünk ma a holokauszt áldozataira, az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor felszabadításának 67. évfordulójára. Az MSZP jelen van és emlékkoszorút helyez el azon a központi rendezvényen, amelyet Auschwitzban tartanak ezekben az órákban a holokauszt ENSZ által nyilvántartott Nemzetközi Emléknapja alkalmából.

Ma, amikor átírta a kormányzó parlamenti többség a holokauszt tagadását egyértelműen büntető jogszabályt, ma, amikor számosan tagadják a holokauszt megtörténtét, ma, amikor egyre látványosabban és vészjóslóan elszabadulnak az újnáci, a rasszista, a kisebbséget megbélyegző, kirekesztő szélsőséges jobboldali eszmék, különösen fontos, hogy emlékezzünk és emlékeztessünk mindenkit a holokauszt tragédiájára.

A közös történelmi emlékezet és az egymás iránti felelősségtudat, a másság, a kisebbség, az emberi és személyiségi jogok megkérdőjelezhetetlen tisztelete mentheti meg az utókort attól, hogy a történelem megismételje önmagát. Emlékezünk és emlékeztetünk! – vallja Mesterházy Attila pártelnök-frakcióvezető.

A design szakos hallgatókkal egy kísérleti kurzus keretében megvizsgálták az újrahasznosítás eddigi gyakorlatát. Az elromlott és fölöslegessé vált háztartási gépeket szétszerelve ismerkedtünk a dizájn nélküliség esztétikájával. Ugyanis a puszta tartalom legtöbb esetben épp a jól megtervezett, tetszetős burkolat által lesz piacképes, még akkor is, ha minőségét tekintve alulmarad egy megbízhatóbb működésű, de kevésbé dizájnolt eszközzel szemben. A 12 re-kreátor Bálint Sebestyén, Bíró Gergely, Alexander Dochkin, Farkas Gábor, Gerencsér Tamás, Hallgató Ferenc, Melanie Grams, Orosz Ákos, Poszmik Dániel, Szakács Ábel, Tarcsay Gábor és Vedres Tamás volt.

A nyugati lomolás jó táptalajra talált hazánkban, hiszen szinte mindannyian rendelkezünk családi, baráti vagy ismerősi körben olyan szakemberrel, aki bármit képes megjavítani a maga módján. Ezt az életérzést a számítógépek mellett felnőtt korosztály jóformán alig, és csak áttételesen érezheti, pedig a buherálás igenis hasznos, hiszen megtudhatjuk, hogy a valóságban hogyan is néz ki egy áramkör vagy egy egyszerűbb mechanika.

A szétszerelést követően a hasznosítható alkatrészekből új konstrukciókat építettünk. Mindehhez a hallgatók fiktív narratívákat is társítottak a sci-fi irodalom sztereotípiáit felhasználva, vagyis az egyszerű alapszerkezet újraépítése mellett többlet funkcióval, művészi tartalommal töltötték meg a tárgyakat. Olyan, nagyrészt hipotéziseken alapuló eszközök, berendezések láthatóak a kiállításon, amelyeket a fantázia szült, tehát tudományosan megalapozatlanok, és korunk technológiájával kivitelezhetetlenek.

Létrejöttek eszközök mindennapi életünk megkönnyítésére, mint például a Speer 2.0, amellyel akár a háztetőkön ugrálva is bejárhatjuk a várost, és ha vészhelyzetbe kerülnénk, akkor csak a Karmatikus Kvantum-diszlokátorra számíthatunk, amely megment minket a hirtelen haláltól. Igazán nagy távolságok esetén egyszerűbb, ha a MobilPortot használjuk kisméretű tárgyaink elküldésére, hiszen sokkal gyorsabb, mint ha személyesen vinnénk el. Praktikus szerkezet még a zárak feltörésére alkalmas EDO-X52, szabadidőnkben pedig a Revolve-R térbeli rajzoló eszköz szórakoztathat minket.

Számtalan elektronikus gépünk lemerülése ellen a Kozmosz Boksz akkumulátor nyújt megoldást, amely elraktározza a kozmikus energiát, míg digitális adatainkat a LiquidDatX tárolja szinte korlátlan mennyiségben. A jövő tudományos kutatásait segíti a CP/MX-42 elnevezésű bolygókutató mikro-robot, hogy megtudhassuk, van-e víz és élet a Kepler 22-b jelű bolygón, míg az Indukciós spektákulumméterrel a Föld légköréről szerezhetünk még több információt. A Dionaea inkubátor segítségével a növényvilág csodáinak megismerése válik lehetővé.

A John le Carré: Árulás című világhírű regénye alapján készült Suszter, Szabó, Baka, Kém című thriller egyik kulcsjelenetét Budapesten forgatták. A Párizsi udvarban felvett részben Mucsi Zoltán, Kálloy Molnár Péter és Csuja Imre jól láthatóak, ám egy emeleti ablakban néhány másodperc erejéig feltűnik Kassai Ilona, Gangxta Zoli édesanyja is, aki beépített kémként felügyeli a tragédiába hajló eseményeket.

A napokban kiderült, hogy a Susztert végül három kategóriában is Oscar-díjra jelölték. A film férfi főszereplőjét, Gary Oldmant életében először nominálták az arany szobrocskára, de jelölték a filmet a Legjobb forgatókönyv-adaptáció és a Legjobb zene-kategóriákban is. A film Gary Oldman, Colin Firth, Tom Hardy, John Hurt, Toby Jones és Mark Strong főszereplésével az AGA Média és a Ristretto Distribution közös forgalmazásában január 26-án kerül a hazai mozikba, feliratos és szinkronizált formában egyaránt.

Franciaországban született, gyerekként misszionáriusnak készült a kortárs francia képzőművészet idén 71 éves doyenje, világszerte nagy hatást kiváltó szobrász, festő és teoretikus. A nizzai művészeti iskolában egy hétre eltiltják, mert diáktársaival szemben Picassót védi. A ’60-as évek elején lábbal festette padlóra műveit, első megörökített performanszaként szemeteskukák között fényképezteti le magát. Miután New Yorkba költözött, a Sohóban lakott, s az utcán talált furnérlemezekből készítette a bútorait. Volt színházi díszlettervező, majd költő, festő, szobrász, írt vertikális színpadtechnikára épülő balettet.

Egyenes–görbe–törött–végtelen csövei, rúdjai bejárták a világ kiállítótermeit és parkjait. 1983-ban film készült róla. Vénet ars poeticája, hogy kockázatot vállalva lehet csak eljutni oda, amit érdemes megmutatni. Ezért performanszai, kiállításai a közízlést is provokálva tömegeket képe¬sek megmozgatni. így például a Versailles-ban idén ősszel felállított – nyársapáti műhelyből származó – 60 tonnás rozsdásvasrúd-csoportja is, mely egy fémlény csupasz bordáiként bekeretezte XIV. Lajos szobrát. Indulatosan Mona Lisa fülébe tett piercingnek nevezték, miközben megvalósításáról elismerően állapították meg, hogy oiyan szaktudás és mérnöki teljesítmény kellett hozzá, mint a millaui völgyhíd építéséhez.

New York-i loft-lakásából nyaranta provence-i birtokára költözik, ahol a magyar származású Szálai László a segítője. A hajdani csirkeólak és gyárműhely helyén van a galériája, itt önti ki faldomborműveit, melyeket a spontán firkák és nyers érzelmek inspirálnak. Művészeti hitvallásához híven performanszai, kiállításai a közízlést is provokálva tömegeket képesek megmozgatni. A versailles-i kastély kertjében felállított művét tavaly csaknem hatmillióan látták. Elismerései magukért beszélnek: 1989-ben megkapja Párizs városának Nagydíját, 2005-ben a francia Becsületrendet.

A Műcsarnokban ma este 7-kor nyíló retrospektív kiállítás egy, a minimalista és konceptuális mozgalmak élvonalába tartozó művész bámulatosan koherens életművéről ad átfogó képet. 1961-ben készítette első, kátrány alapú monokróm képeit, a hagyományos festészetben megszokottnál szegényesebb alapanyagok és festékek – kátrány, ipari festék, kartonpapír – felhasználásával. Korai szobrászatét hasonlóan egyszerű megközelítés, szén- és kavicsrakások alkalmazása jellemzi.

1966-os New York-i letelepedését követően, bár művészete új irányt vesz, továbbra is elutasítja a táblaképfestészet hagyományait: mechanikusan reprodukált, felnagyított matematikai képletek, ipari rajzok, természettudományos tételek ihletik a képeit. Négyéves program keretében (1967-1971) dolgozza fel a természettudomány fő területeit, majd ezt követően felhagy az alkotómunkával, hogy művei kiállításának és – a világ számos pontján tartott előadások keretében – magyarázatának szentelje magát, miközben művészetelméletet tanít a Sorbonne-on.

1976-ban a kasseli Dokumentán tér vissza alkotóművészként a Deux Angles de 60° et 120° (60°-os és 120°-os szög) című, most is kiállított, művészettörténeti jelentőségű művével, amely aztán az egyszerre festészeti és szobrászati értéket képviselő, minimalista, shaped canvas jellegű alkotások sorát vezeti be. A különböző formáiban megjelenített, egyenes, megtört (szögek), görbe (ívek) és szabad (meghatározatlan) vonal témájából kiinduló fali reliefeket, szobrokat később világszerte kiállítják. A szobrászat mellett, matematikai megközelítésű alkotásmódja radikális kifejezéseként, 2000 óta vásznon vagy – színes háttér előtt – falon jeleníti meg a matematikai képleteket.

A fémszobrok minden bemutatáson más alakzatot vesznek fel, nincs olyan koncepció hogy stabil, állandóan ugyanolyan formában álljon össze – tudta meg a művésztől Lantai József, aki a felvételeket is készítette. Hasonló a helyzet a szenes alapanyaggal is. Nagyon egyszerű dolog kölcsönkérni egy kereskedőtől a megfelelő mennyiséget a kiállításra, aztán visszavinni. Ráadásul egyszerre több helyen is be lehet mutatni.

A valóságnál nincs meggyőzőbb érvünk – olvassuk a hangzatos szlogent Asztalos Zsolt egyik művén. A kisajátított internet felület – a nyers desktop – látványa egy frappánsan megválasztott új médium használatával formálódik műtárggyá a kiállítótérben. A felületen fel nem robbant bombák soráról kapunk hírt. Bombákról, amelyeket később begyűjtött a művész, mint az emberi psziché összetettségének és olykor ellentmondásos reakcióinak metaforáját, és ikonokat formált belőlük. A láthatóan használt bombák körül lebegő, vizuális ingerektől mentes atmoszféra a hozzájuk rendelt hétköznapi zajok tükrében „szétrobbanó” feszültséggel telítik videó művei terét.

A spontán elszórt monitorokat köldökzsinórként köti össze a működési energiát szállító kábelek kötege, így alkotva egy zárt egészet. Embert emberrel, majd egy újabb embert bekapcsolni a rendszerbe és figyelni annak működését. A kapcsolatot biztosító zsinórok végén ott lógnak a fel nem robbant, vagy a még fel nem robbant bombák, amelyek reflexiói/metaforái a társadalomban rejtőzködő és olykor a felszínre „elemi erővel törő” feszültségeknek is.

Vajon milyen oknál fogva „döntött” úgy egy bomba, hogy mégsem robban fel? Meggondolta magát? Szembe szegül alkotójával, vagy egyszerűen csak gyártási hiba? Avagy az isteni gondviselés és kegyelem játszott közre? Vajon hogyan tekintsünk ezekre a bombákra: a pusztítás eszközére vagy az életünk megmentőjére? – teszi fel kérdéseit, de kizárólagos választ nem ad rá a művész, viszont rávilágít az események kettős kimenetelének lehetőségére, a kiállításán szereplő minden mű ezt az érzésünket erősíti.

A miniatúrákat idéző, rejtélyes kémiai kötéseket ábrázoló digitális rajzai ugyanúgy, mint a „túl-méretes csomagot” mintázó, emberre szabott hungarocell dobozok. Megtaláljuk-e az egyensúlyt fogyasztói világunk rendszerében? Ahol az ember csak egy uniformizált betűkóddal ellátott célcsoport egyik tagja, vagy épp ellenkezőleg: megfejthetetlen individualitásunkat megtartva ragaszkodunk szuverenitásunkhoz.

Asztalos Zsolt most is, mint mindig, a koherensen épülő életműben magát az Embert helyezi középpontba; demonstrál a valós Ember mellett, aki több mint a világban dúló háborúk, gazdasági, politikai térhódítások célpontja; az ember maga a Világ. Munkái a jelenkori művészet szinte valamennyi technikáját megmutatják, de bármilyen médiumot állítson is ki, mindig a rá jellemző intellektuális és spirituális érzékenység mentén kialakított egységes kép megalkotása a célja.

Asztalos Zsolt 2000-ben festőszakon végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Azóta számos önálló és csoportos kiállításon mutatta be műveit külföldön és Magyarországon. A legkülönfélébb művészeti műfajokban alkot a rajztól a tárgyinstallációkon át a videóig. Projektjei során gyakran dolgozik technicizált társadalmunk mérnökeivel, mely eredményeként egyedi műfajként is kezelhető korlenyomatokat hoz létre.

A kiállítást Sturcz János művészettörténész nyitotta meg. Megérkezett közben a Nagyenyed utcában hoppon maradt lejm-banda is. Nagy hangon panaszolták, hogy az ARTplacc 2012 kiállítás megnyitóján lecsupaszított büféasztal várta őket. Arról persze nem szóltak, hogy sem oda, sem ide nem hívták meg őket! Mivel a Nemzeti Kulturális Alap mellett a Monarchia Borok volt a másik támogató, fehér- és vörösborokkal bőven kárpótolták magukat a budai kudarcért.

Az ARTplacc 2012 a tavaly megkezdett hagyományokat folytatva ismét kortárs művészeti programokkal várja a látogatókat, immár nem csak egy helyszínen, hanem Tihany több frekventált pontján is. A kortárs galériák kiállítóhelyeként szolgáló rendezvénysátor mellett a félsziget és a régió több intézménye jelezte már együttműködési vagy csatlakozási szándékát.

A budapesti Krisztina Palace tegnap este megnyílt kiállítása az ARTplacc 2011 fesztivál résztevőinek közös tárlata, mely ízelítőt ad a 2011-es rendezvény válogatásából. A kiállítás hat hétig tekinthető meg, melyet két másik követ még a tavasz folyamán: ezeken a tárlatokon már a 2012-es ARTplaccon résztvevő régi és az újonnan csatlakozni kívánó galériák alkotóinak tematikus tárlata lesz látható.

Az ARTplacc egyik fő célja a nyolcvanas-kilencvenes évek Balaton-felvidékének pezsgő kulturális életének újbóli feltámasztása valamint, hogy a hazai kortárs művészetet egy szélesebb közönség számára is elérhetővé tegye. A község hangulata és kulturális öröksége révén is kitűnő helyszín a kortárs művészeti programok megrendezésére. Fotóink lantai József felvételei.

Sokszor hallottam Tordy Gézától, Bujtor Istvántól és más neves művészektől a sztorikat a nyolcvanas és kilencvenes évek pezsgő kulturális életéről. Arról, hogy Tihanyban mindig történt valami. Teltek az évek és az általunk szeretett félszigeten nehezen indultak a fejlesztések, sőt a balatoni települések versenyfutásában Tihany egyre gyengébb pozíciót foglalt el. Elhatároztuk, hogy ezen a helyzeten változtatunk – idézte fel Peleskey Ákos, az ARTplacc alapítója döntésük előzményeit 201 l-ben.

A kezdeményezés sikerének és szakmai színvonalának köszönhetően Tihany Önkormányzata is támogatásáról biztosította az ARTplaccot már az első pillanattól kezdve: a turisztikai szempontokat is mérlegelve állt a rendezvény mögé mind gazdaságilag, mind erkölcsileg. Ezzel lehetőséget biztosít arra, hogy az idelátogató turisták találkozzanak a magyar művészeti értékekkel, és a félszigetre csalogassa az ugyanezen művészeti értékekre eleve nyitott, a Balaton partján pihenő látogatókat.

Az első ARTplacc idejére tizenöt kortárs művészeti galéria költözött le Tihanyba, ahol egy rendezvénysátor lehetőségeit maximálisan kihasználva sokszínű válogatás került bemutatásra, s a fotótól a festményen át az installációkig szinte minden műfajt felvonultatott. Közel 3000 ember látogatott el a fesztiválra, s közülük sokan kifejezetten a rendezvény miatt érkeztek Tihanyba.

Résztvevő galériák és szervezetek 2011-ben: acb Galéria, Dovin Galéria, Erdész Galéria és Design, Faúr Zsófi Galéria, Godot Galéria, Inda Galéria, kArton Galéria és Múzeum, Kisterem Galéria, MissionArt Galéria, Molnár Ani Galéria, MONO Galéria, Neon Galéria, Nextart Galéria, Várfok, Viltin Galéria és a cArtc Egyesület, MONOLITH artspace, MOME line – design műhely, Spiritusz Galéria.

Idén a kortárs galériák standjait felvonultató 800 négyzetméteres Központi Kiállítótér mellett a kapcsolódó események helyszínéül szolgál a Badacsonyi Pincegazdaság borospincéje, számos közterület, a Nemzeti Park területe és a kikötő. Hangulatában és tartalmában is igazodik a nyári helyszínhez a fesztivál felhozatala, a művészek a szabad tér és a szemet gyönyörködtető környezet adta lehetőségeket is kihasználják.

A PANEL contemporary szervezésében kerül megvalósításra a VIDEOLAKE nemzetközi videó fesztivál, mely idei tematikájával a helyszín elhelyezkedésére reflektál: a vízzel kapcsolatos videó munkákat várják a szervezők. A válogatás az ősz folyamán, budapesti kiállítóhelyen is látható lesz majd. Szintén az ARTplacc kezdeményezésére idén Land art workshop-pal is bővül a kínálat, mely a helyszín környezeti adottságait kihasználva ösztönzi az alkotókat a munkára a Kortárs Művészeti Napok idején, s a látogatók – érkezésük idejétől függően – betekintést nyerhetnek majd a munkafolyamatba és a fesztivál végén a Nemzeti Parkban láthatják az elkészült alkotásokat.

A nyári fesztiválok között azonban a magyar közönség és szakmai szervezetek mellett szeretnénk a régió művészeti szereplőivel is kapcsolatot építeni. Az előttünk álló hónapokban mindent elkövetünk azért, hogy az idei 2012-es ARTplaccra is érkezzenek a régió meghatározó galériái, művészei. Úgy gondoljuk, hogy a PANEL contemporary által szervezett videó fesztivál és a Land art workshop is regionális érdeklődésre tart majd számot. A Kortárs Galériák Egyesületével együttműködve fontosnak tartjuk a kortárs művészet széleskörű bemutatása mellett a szakmai szempontok és a magas szakmai színvonal szem előtt tartását az egész fesztivál folyamán.

Célunk, hogy közel hozzuk a kortárs művészetet és az egész család számára igényes kikapcsolódást nyújtsunk a Balaton parton. Az ARTplacc szervezője a Mono Galéria, társszervezője a RadaR – Európai Kortárs Művészetért Közhasznú Egyesület. Együttműködő partnere a Kortárs Galériák Egyesülete.

Hoppon maradtak a későn jövők

A kiállítást a fogadás után Tósoki Imre, Tihany polgármestere nyitotta meg. Addigra már az ételek-italok elfogytak, így a későn jövő hívatlan vendégeknek – a szokásos lejm-bandának – szerencsére semmi sem maradt. Fel is háborodtak alaposan! Gyorsan távoztak, de előtte még néhányan – köztük a két éve is felháborodó szőke hölgy – csúnyán beszóltak a szervezőknek, pedig – mint a második meghívón is látszik –, a megnyitóra már nem írtak fogadást. Még a Duna másik partján álló Széchenyi utcai Viltin Galériában is erre panaszkodtak, de ez már a következő történet.

A XX. század egyik legismertebb és legbefolyásosabb asszonya a semmiből érkezett és szétzúzott minden nemi és osztálybeli előítéletet egy olyan világban, ahol az érkezéséig kizárólag férfiak uralkodtak. Rendező: Phyllida Lloyd, forgatókönyvíró: Abi Morgan, operatőr: Elliot Davis, producer: Damian Jones.

Szereplők: Meryl Streep (Margaret Thatcher), Jim Broadbent (Denis Thatcher), Harry Lloyd (Young Denis Thatcher), Anthony Head (Geoffrey Howe), Richard E. Grant (Michael Heseltine), Roger Allam (Gordon Reece), Olivia Colman (Carol) és Nicholas Farrell (Airey Neave). Bemutató február 2-án Dolby Digital hanggal a 12 éven felülieknek a Budapest Film forgalmazásában.

A kiállítást Csillag Péter, a Molnár C. Pál Múzeum igazgatója, a M-C. P. Baráti Kör ügyvezető elnöke, Molnár C. Pál unokája nyitotta meg. Köszöntőt mondott Dr. Giuseppe Monsone, a POLIS Nemzetközi Kulturális Egyesület elnöke és Dr. Szabó Győző, a POLIS Nemzetközi Kulturális Egyesület főigazgatója, a Római Magyar Akadémia korábbi igazgatója. A tárlat a könyvtár nyitvatartási idejében (keddtől szombatig, reggeltől estig) látogatható, a belépőjegy ára: 400 forint.

Mediterrán hangulatba érkezünk a télben, a könyvtár Ereklyeterében, a POLIS Nemzetközi Kulturális Egyesülettel közösen szervezett kiállítás segítségével. Benkő Cs. Gyula festményei a művész sajátos látásmódjával, mégis pontosan örökítik meg Itáliát, azt az országot, amely a varázslat és a szépség hazája. Az 1939. december 16-ai születésű, eredetileg ipari formatervező, alkalmazott grafikus Benkő Cs. Gyula a Magyar Iparművészeti Főiskolán végzett Dózsa Farkas András és Borsos Miklós tanítványaként. Tárgyai kétszer is elnyerték az év legszebb terméke díjat. Precíz, finom kialakítású tárgyainak egyike 1981-ben Ipariforma-nívódíjat nyert.

Művészeti tanulmányait 1955-ben kezdte Farkas András és Blaskó János irányításával. Első kiállítása 1959-ben volt Budapesten és Marseilles-ben. 1965-ben Marino Marini meghívására több hónapot töltött a milánói Brera Szépművészeti Akadémián. Kisplasztikákat is készít, de az utóbbi 14 évben csak festészettel foglalkozott. Ábrázoló festő, de saját bevallása szerint nem valódi tájakat fest, olyanokat, amelyek a fejében élnek. Hosszan, hónapokig, néha évekig érleli egy-egy munkáját.

A Roland V Piano Grandon, vagyis a korlátlan lehetőségek zongoráján operettek és a ’80-as, ’90-es évek pop világslágerei lesznek majd hallhatóak. Az operettek és a popslágerek világába utazhatunk a hétvégén, este 17 órától. A New York Café Bárzongorista Versenyének harmadik fordulójára előbbiekből szabadon készülhetnek a versenyzők, a könnyűzenék 12-es listáját azonban Nyári Károly zsűri elnök állította össze. A mezőny tagjainak összesen két hetük van megtanulni mindegyik dalt, hiszen az csak a helyszínen derül ki, hogy ki-mit ad elő. A felsorolásban többek között Lionel Richie, Elton John, Michael Jackson, George Benson és még hasonló, méltán elismert sztárok szerzeményei szerepelnek.

Legutóbb nem mondhatták el véleményüket az interneten szavazók. A második forduló után a párbajra váró Balogh Tamás visszalépett a további versenytől. Így – világhálós megmérettetés nélkül – Almási Antal jutott tovább. Az első fordulón ugyan 12 versenyző várta a további kihívást, de – őszinte sajnálatunkra – egyikük: Csemer István december 21-én egészségügyi okokra hivatkozva lemondta további szereplését. Így most tízen várják azt, hogy bebizonyíthassák: érdemesek a fődíjra.

Összesen 6 estén mérik össze a tudásukat a versenyzők. Az egyes fordulókat az érdeklődők személyesen is élvezhetik a Világ Legszebb Kávéházának impozáns falai között, sőt a vendégek szavazataikkal maguk is hozzájárulhatnak egy-egy versenyző továbbjutásához. Azok, akik a helyszínen nem lehetnek részesei a versenynek, a youtube-on és a facebook-on megtalálják a fontosabb történéseket, sőt, szavazhatnak is! Az utolsó, március 31-i gálaestre heten maradnak, közülük kerül ki az, aki megnyeri a New York Café egymillió forint értékű, öt est megtartására szóló szerződését.

A New York Café – kisebb-nagyobb szünetekkel – mindig is a kultúra egyik becses színhelye volt. A rendezvény célja nem titkoltan az, hogy visszatérjen a pezsgés e patinás falak közé. Ezért a Kávéház a Rolanddal együttműködve meghirdette a New York Café Bárzongorista versenyt. A célokkal egyetértettek a döntnökök is, vagyis Szentpéteri Csilla, Nyári Károly és Rakonczai Viktor. A verseny műsorvezetője Király L. Norbi, az X–Faktor 2010-es szériájának döntőse.

A művészek a „korlátlan lehetőségek zongoráját” szólaltathatják meg. De hogy mitől ilyen különleges ez a Roland fejlesztés? A V-Piano Grand testében többcsatornás hangrendszer található, amely elmossa a határvonalat a digitális és akusztikus zongora világa között. Vagyis: eddig nem ismert mennyiségben és minőségben választhatunk a zongorahangszínek közül. Saját tetszésünk szerint alakíthatjuk például a virtuális kalapács nemezének keménységét, kísérletezgethetünk egzotikus húrbeállításokkal, hangolásokkal és anyagokkal.

A budapesti Ernst Múzeumban tegnaptól március 18-án, vasárnapig látható a wrocławi lengyel konceptuális (posztkonceptuális) fogalmi művészet nagyasszonya, Natalia LL életmű-kiállítása. Natalia LL, akinek munkássága már régóta része a művészettörténeti kánonnak, több mint ötven éve, 1969-ben mutatkozott be először Budapesten, a Műcsarnokban.

Natalia LL-nek, aki kétségkívül az egyik legérdekesebb és legkülönlegesebb lengyel művész, ez az első olyan átfogó kiállítása, ahol a korai és az utóbbi évek alkotásait is bemutatják. Közel félszáz mű, köztük nagyméretű munkák, installációk, filmek foglalják össze eddigi életművét.

A fotóval, festészettel, rajzzal, performansz- és videó-művészettel foglalkozó Natalia LL (Natalia Lach-Lachowicz) 1963-ban végzett a Wrocławi Állami Képzőművészeti Főiskolán, ahol többek között Stanisław Dawski professzor volt a mestere. 1970-ben társalapítója a wrocławi Permafo Galériának. 1975 óta számos, a nemzetközi feminista mozgalom által szervezett konferencián, szimpóziumon és kiállításon vett részt. 2004 óta a Poznani Képzőművészeti Akadémia vendégelőadója.

Natalia LL kezdettől fogva arra törekedett, hogy olyan jellegzetes, egzisztencialista értékekre hivatkozó, szuggesztív és excentrikus képet alakítson ki magáról, amely mögött mindig az ember áll. Szerinte a művészet, amit csak szerelemből lehet csinálni, a legfontosabb érték az életünkben. Kiállítása – melynek alcíme Korlátozás. Territórium. Meghatározás – a létezés magán, közösségi és földrajzi határainak problémáit érinti, aminek része az intimitás tere is.

Natalia LL számára a művészet az egyetlen olyan tevékenység, ami szembeszállhat a (le)pusztulással és a hétköznapok depressziójával, a már-már elviselhetetlennek tűnő félelmekkel. Mintha úszó jégtáblákkal borított vízen igyekeznénk tartani a cselekvéseink által kijelölt helyes irányt. Ebben áll a lét nehézsége. Ugyanakkor ez az, ami megerősít, és amitől szenvedünk. Natalia LL ars poétikájában a művészet az a mindennapi „cselekvés”, amely képes felismerni, leírni és megörökíteni ezeket az egzisztenciális rezgéseket. A művészet a remény arra, hogy az életnek van értelme. Hogy a létezésnek van értelme.

Natalia Lach-Lachowicz konceptualista ihletettségű művészetfelfogásában a valóságra nyitottság, a művészet reflexiója, az emberi létezés értelmén való töprengés alkot új, utánozhatatlan érzelmi intenzitású egységet. – Az a különös energia, erő, vis vitalis érdekel, ami a művészi tevékenység alapja. Az én esetemben ez az intim tér felismerése, meghatározása és korlátozása, mint az egyedüli olyan tevékenység, ami a széteséssel, az entrópiával és a megsemmisüléssel helyezkedik szembe. Ez a privát, visszafogott intimitás varázsos kertté alakul, melyben elgondolkodtatóan szép és számomra ismeretlen virágokat ismerek meg. Boldog lennék, ha heurézisem egy része megörvendeztetne és gazdagíthatna más embereket, akik művészetem befogadói.

A kiállításhoz kapcsolódó terjedelmes monográfia (melyet 2009-ben a Wrocławi Kulturális és Művészeti Központ a Lengyel Köztársaság Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériumának támogatásával adott ki) Adam Sobota, Walter Zeidl, prof. K. Przybylski és Agata Jakubowska tanulmányainak és Adam Sobota terjedelmes biográfiájának segítségével mutatja be a művész munkásságát, valamint a lengyel konceptuális művészetet. A könyvet a művész munkáinak gazdag fotódokumentációja egészíti ki. Kurátor: Natalia LL.

A kiállítás a Wrocławi Kulturális és Művészeti Központ és a Műcsarnok szervezésében került megrendezésre. Koordinátor a Wrocławi Kulturális és Művészeti Központ részéről: Agnieszka Chodysz. Koordinátor a Lengyel Intézet részéről: Jerger Tímea. Szervezők: Wrocławi Kulturális és Művészeti Központ (Ośrodek Kultury i Sztuki we Wrocławiu) – igazgató: Piotr Borkowski. A Wrocławi Kulturális és Művészeti Központ Alsósziléziai Művészeti Fesztiválja (Dolnośląski Festiwal Artystyczny Ośrodka Kultury i Sztuki we Wrocławiu) – igazgató: Bronisław Kowalewski. Műcsarnok, Budapest – ügyvezető igazgató: Gulyás Gábor. Együttműködő partner: Lengyel Intézet, Budapest – igazgató: Arkadiusz Bernaś. A kiállítás védnökei: Bogdan Zdrojewski, a Lengyel Köztársaság kulturális és nemzeti örökség minisztere és Rafał Jurkowlaniec, az alsó-sziléziai régió marsallja. A kiállítást 18 éven aluliaknak nem ajánljuk.

Falusi Mariann, Bereczki Zoltán, Bochkor Gábor és Mester Tamás véleményezi majd hétről hétre a tehetségkutató versenyzőinek produkcióit. A tv2-n február 10-én induló 6. széria számos újdonság mellett, a zsűri számára is új feladatokat hoz. Az ítészek nem csak döntenek és véleményt mondanak, de az élő adások heteiben a versenyzők felkészítésben is intenzíven részt vesznek.

Falusi Mariann szerint sorsfordító lehetőségeket rejt a versenyzőknek a Megasztár: – Álltam én is a Ki mit tud? – zsűrije előtt, így tudom, mit jelent egy versenyző számára ez a fajta megmérettetés. A Megasztár ítészének lenni most hatalmas felelősséget jelent, hiszen egy-egy döntésünkkel, egy-egy megszólalásunkkal életeket befolyásolhatunk.

Bereczki Zoltánt izgalommal tölti el, hogy olyan páratlan karrierek indulásának lehet részese, mint amilyennel több egykori Megasztáros is büszkélkedhet. – A Megasztár olyan énekeseket adott nekem, akiket rajongással tudok hallgatni, elég, ha a Tóth-lányokra, vagy éppen Caramelre gondolunk. Annak a lehetősége, hogy ott lehetek, amikor a következő nagy tehetségek belépnek az ajtón és azok között lehetek, akik megtalálják őket, elképesztő izgalommal tölt el!

Bochkor Gábor számára a tehetségkutatáson kívül a Megasztár egyet jelenet a szórakoztatással és a show-val: – Régóta követem a Megasztárt, izgalmas lesz most belülről látni, a zsűri tagjaként részt venni a produkcióban. A tehetségkutatás mellett a műsor számomra a show-ról szól. Azt várom az énekesektől, hogy szórakoztassanak minket és a nézőket is.

Mester Tamás hiszi, hogy lesz olyan magyar énekes, aki a nemzetközi zenei színtéren is tartós sikereket érhet el: – Úgy éreztem, hogy ebben az évben az ítész szerep helyett, szívesen nyújtanék más formában is segítséget a versenyzőknek. Szerencsésen alakult, hogy ezt zsűritagként is megtehetem, hiszen részt vehetek a felkészítésükben. Hiszek abban, hogy Magyarországnak egyszer világsztárja lesz, ezért nálam egyetlen mérce van: van-e olyan előadó, aki képes világszínvonalon énekelni. Azért jövök nagyon szívesen ebbe a műsorba, mert úgy gondolom, itt minden pillanatban megtörténhet: megérkezhet valaki, akiért lelkesedni tudok.

Hogy mindannyian a főiskola Rajz-tanszékének előadói – ez elő hallásra talán nem elég megalapozott indok egy közös kiállításhoz. Néha azonban az ilyen egyszerű, nem spekulatív impulzus alkalmassá válik arra, hogy olyan rejtett összefüggéseket fedjen fel, amelyek korábban nem kerültek a figyelem középpontjába. Külsőleg az egyetlen kapocs, hogy valamennyien rajzot tanítanak, ám ez kulcskérdésként tekinthető, amikor megpróbáljuk értelmezni e kiállítást, és az alkotásokat.

Mindegyikük a saját oldaláról közelít a művészethez, de a rajzról való gondolkodásuk más-más vonásokat mutat, a kifejezőeszköz más-más nüanszait hangsúlyozza. Néhányan inkább a technikai rátermettségre, mások a gondolati töltetre, vagy a konceptuális felfogásra alapoznak. De a nyolc művész-pedagógus egyike sem megrögzött dogmatikus, egyetlen vonulat képviselője. A művészet területén szerzett tapasztalataikból kiindulva közelítenek a rajzhoz, erről tanúskodik e kiállítás is.

Varga Emőke szintén önmaga egyéni világában mozog, arról közvetít jelentéseket –munkásságának lényegét talán így összegezhetnénk. A kritikusok valamiféle női esszencia jelenlétét fogalmazzák meg, amelyet az alkotó kutatásainak eredményéhez ad hozzá. Fest, rajzol, varr, filmez, fényképez, szobrokat, objekteket, installációkat hoz létre úgy, hogy a humor, a vicc, az irónia eszközével sűrítse a műveiben rejtőző eseményeket.

Milos Bod’át a szlovák képzőművészeti színtér elsősorban objektek alkotójaként ismeri, nem szabad azonban elfelejteni, hogy videofilmeket és fotográfiai ciklusokat is készített, valamint festészettel is foglalkozott. Munkássága a klasszikus festészettől a manipulált fotográfiáig terjedő ívben mozog. Mivel az alkotónál minden mindennel összefügg, így öntött objetktjei –affile nyitott ready-made-jeiidőnként a munkafolyamatnak időnként kezdetei, máskor befejeződései.

Stano Bubán a legutóbbi időszakban festészeti témáit figurális eszközök segítségével inszcenálja. A festészet módja mindig alárendelődik az alkotó hangulatának, a közlendő tartalomnak. Ennél fogva festményei néha a régmúlt idők remekeinek jellegét öltik magukra, máskor a sebtében felrakott kép húrjain játszik. Festményei azonban mindig a bűn, a lelkiismeret kérdéseivel terhelt emberi lélekbe való merülések, merengések. Ami kívülről drámának látszik, az azonban általánosan érvényes küldetés is lehet. így a lehajtott fejű, térdeplő öltönyös hivatalnok nemcsak egy szenvedő ember, de mai világunk képe is lehet.

Dávid Carskynál a szín és a gesztus a korábban említett alkotóval ellentétben a kép legbelsőbb sajátságainak kifejezésére szolgál. Absztrakt kijelentései a szín immanens minőségéről, és a „konkrét történet nélküli” kép lehetőségeiről szólnak. A festészeti matériát néhány árnyalatra redukálja, és az egymástól elkülönülő mezők alig észlelhető színbeli különbségeit vizsgálja. A kompozíciót e mezők alkotják, amelyek a színalkalmazást fegyelmezetten terelik az előre meghatározott irányba. Mégsem tudják visszafogni azonban a spatula vonásainak rezgését, lüktetését, bár első pillanatra ez a geometrikus rend mögé rejtőzik.

Svatopluk Mikyta több irányban tájékozódik, váltogatja a témákat és a művészi stratégiát: kezdve a vázlatrajzoktól egészen a nemzeti témákig, amelyek mintegy megjegyzésként szolgálnak a mai szlovák társadalom realitásaihoz. De megemlíthetjük pre-rajzait is, amelyek az apró beavatkozás következtében kommentálják a kortárs grafikát és fotót. A pontos, tartózkodó vonalvezetéssel, és az előképbe való beavatkozás eszközével úgy bánik, mintha haikut hozna létre: szinte a semmiből teremt metaforákban gazdag többszörösen összetett mondatokat.

Stefan Oslej rajzai ezzel ellentétben tudatosan dolgoznak az emócióval, a sejtelmessel, a megfoghatatlannal, amelyet külső és belső szürreális világokba zár. A külső megfoghatatlan architektúrák képében jelenik meg, a belső pedig mint „egy lény, amely valamiről beszél, de közben tudható, hogy rögtön azután meg is kérdőjelezi a mondandót. Nem ismerjük pontosan üzeneteinek tartalmát, hisz nem értjük nyelvét és gondolatait.

Rast’o Trizma a „régi iskola” képviselője. Az anyag arra ösztönzi, hogy megdolgozza azt, modellálja, csiszolja, hozzáadjon vagy elvegyen belőle. Napjainkban erre szolgál a gipsz, a látszólag érzelmi tulajdonságok nélküli anyag. Paradox módon azonban éppen a törékeny, kifejezéstelen gipsz mutatkozik erős anyagnak, márcsak azon oknál fogva is, hogy nem vonja magára oly intenzíven a figyelmet, és hagyja, hogy a szobor kifejező eszközeinek széles skálája jusson érvényre. Trizma fehér gipsz szobrai elementáris formáikkal nem helyezkednek szemben semmi fölöslegessel, talán csak azzal a metaforával, amelynek eredendően hordozói.

Marék Kvetan azon tárgyak és szituációk manipulátora, amelyeket természetesen adottnak tekintünk. Gondolkodásának, alkotó munkájának lényege az, hogy másként tekint a tárgyakra, változtat a jelentésükön, áthelyezi a tárgyakat oda, ahova nem tartoznak, de esetleg tartozhatnának. Valamit hozzáad vagy elvesz belőlük, bizonytalanná tesz, és az adott helyzetet úgy foghatjuk fel, mint egy anekdotát, s amikor annak csattanójával szembesülünk, inkább csak a vonzónak mutatkozó borítóra figyelünk. Marék Kvetan permanensen ironikus kételkedő, aki ama szélesebb világ, és a mi kisebb – művészi világunk bizonyosságait teszi bizonytalanná.

Nyolc művész – a művészet világára és magára a valóságra irányuló nyolc eltérő nézőpont. E pillanatban nem tekinthetők ambiciózus projekt részének. Ez inkább a nagy terveket szövők sajátja. Néha azonban az apró szándék is hegyeket tud megmozgatni – mondta a megnyitón Beáta Jablonská művészettörténész, a kiállítás kurátora.