Erre azért van szükség, hogy a természetvédők megmentsék a tervezett szabályozási beavatkozásoktól a Duna, a Dráva és a Mura horvát szakaszait. A napirenden lévő folyószabályozási tervek ugyanis ellentmondanak annak a javaslatnak, amely szerint a közeljövő célja öt országot érintő természetvédelmi terület megalapítása.

Látványos jelenettel vette kezdetét a WWF nemzetközi Folyófigyelő Programja Horvátországban, február első napjaiban. Zágráb főterén a Vizes Élőhelyek Világnapjának alkalmából szimbolikus esemény keretében hat önkéntes és megannyi egyenruhás hullámzó kék szalaggal hívta fel magára a figyelmet. A szalag Horvátország folyóit szimbolizálta, az egyenruhások pedig azokat a lelkes folyófigyelőket, akik a Mura, a Dráva és a Duna megmentéséért fáradoznak. Horvátországban először alakult ilyen hálózat a folyók védelme érdekében. A nemzetközi jelentőségű vadvizekről szóló Ramsari Egyezmény aláírásának 41. évfordulóján.

Kulcsfontosságú, hogy az élőhelyek állapotáról rendszeres, terepi információkkal rendelkezzünk. Így a folyókat veszélyeztető szabályozási projektek elleni is időben fel tudunk lépni – hangsúlyozta Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója. Csak így lehet észrevenni és követni a természetet károsító folyamatokat, valamint szükséges lépéseket tenni az érintett horvát és Európai Uniós hatóságoknál. – A folyófigyelő hálózat éppen a jövőbeni bioszféra rezervátum folyóparti területeinek a védelmére szolgál – tette hozzá az igazgató. A kezdeményezést erősíti, hogy tavaly Szerbia, Szlovénia és Ausztria is csatlakozott a horvát-magyar kezdeményezéshez.

A magyarországi Dráva szakaszon 2011-ben betiltották a kavicskitermelést. A Drávafigyelők azt remélik, hogy a vizsgált területeken nem kezdődnek újra ilyen kitermelések, és egyik országban sem adnak engedélyt kotrásra a jövőben. A Dráva és a Mura természetes szakaszai, valamint a Duna szerb-horvát határszakasza viszont egyelőre nincs biztonságban. Folyószabályozások, valamint homok- illetve kavicskitermelés zajlik több jelentős folyószakaszon, és továbbiak vannak tervben. A horvát és szerb vízügyi hatóságok által kezdeményezett, illetve folytatott munkálatok komoly veszélyt jelentenek folyóink élővilágára.

Bizonyos intézkedések EU jogszabályokat szegnek meg, és ellentétesek a nemzetközi természetvédelmi erőfeszítésekkel, ami miatt ritka fajok fennmaradása válhat kérdésessé. Egyre kisebb a kis cséreknek fészkelő helyet nyújtó kavicszátonyok kiterjedése a Dráván, és mind kevesebb a kihalás szélére sodródott tokfélék biztonságos élőhelye a Duna mellett. Határon átnyúló projektről lévén szó, a Drávafigyelők nemcsak Horvátországban figyelik majd a folyókat – a magyar és szerb partokat is szemmel tartják, és folyamatos kapcsolatban maradnak szerb természetvédelmi aktivistákkal, valamint a hazai Dráva Szövetséggel és a WWF Magyarországgal.

A koporsókat szállító menetrend szerinti repülőgép nem sokkal negyed 10 előtt szállt le a budapesti Liszt Ferenc Nemzetközi repülőtéren. A Terror-elhárítási Központ (TEK) és a Miniszterelnökség munkatársai felügyelték a koporsók kirakását és elszállítását – közölte Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője az MTI-vel.

Fábián Tamás szegedi búcsúztatását az SZTE Természettudományi és Informatikai Kara Földrajzi és Földtani Tanszékcsoport Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék szervezi. Fábián Tamástól, a volt munkatárstól, baráttól, ismerőstől február 8-án, szerdán 18 órakor a szegedi fogadalmi templomban tartott misén vehetnek búcsút a szegediek; temetési szertartása szülővárosában, Vasváron lesz – várhatóan február 11-én, szombaton délben. Szabad Gábor búcsúztatásáról családja később dönt – tudatta az SZTE Sajtószolgálata.

Évről évre sokan döntenek úgy, hogy a fagyos téli időjárást maguk mögött hagyják, és Egyiptomba utaznak egy kis tél végi kikapcsolódásra. A TRAFFIC (a veszélyeztetett fajok nemzetközi kereskedelmét ellenőrző szervezet) vizsgálata szerint azonban egyre több helyen árulnak az országban illegális forrásból származó elefántcsontból készült ajándéktárgyakat, amelyeket a gyanútlan turisták meg is vásárolnak.

Az illegális kereskedelem felvirágzása a szakemberek szerint két tényezőnek köszönhető. Egyrészt nincs megfelelő törvényi szabályozás, másrészt pedig a kínaiak személyében megjelent egy új, hatalmas felvevő piac. Kínában évszázadok óta készítenek műalkotásokat elefántcsontból, és a kínai gazdaság fellendülése pedig lehetővé tette, hogy ma már a középosztályhoz tartozók is vásároljanak elefántcsont műtárgyakat. Azt valószínűleg maguk a vásárlók sem tudják, hogy ezzel akaratlanul is az illegális elefántcsont-kereskedelmet támogatják.

Egyiptom továbbra is Afrika egyik legnagyobb illegális elefántcsont-kereskedelmi piaca. Az országban legfeljebb külön engedéllyel lenne szabad elefántcsontot értékesíteni, ilyen engedélyt azonban még soha nem kért senki. A TRAFFIC kutatása azt mutatja, hogy ennek ellenére Egyiptom egész területén árusítanak elefántcsontból készült tárgyakat – mondta Tom Milliken, a TRAFFIC elefántcsont-kereskedelmi szakértője.

Kormányzati tisztviselők szerint a hatóságok 2009 óta mindössze 2 alkalommal indítottak eljárást és koboztak el elefántcsont tárgyakat, mindkét esetben a kairói reptéren. Azonban a szuvenír boltokban 2003 óta egyetlen razzia vagy egyéb intézkedés sem volt. A TRAFFIC szakemberei eközben viszont 8343 darab nyíltan eladásra kínált elefántcsont ajándéktárgyat találtak a kairói piacokon 2011 márciusában és áprilisában.

Egy korábbi kutatásból kiderült, hogy az 1998 és 2005 közötti időszakban 43%-kal csökkent az eladásra kínált elefántcsont ajándéktárgyak mennyisége, azonban az elmúlt 5 évben már csak 10%-os volt a csökkenés. – Úgy tűnik, a 2000-es évek eleji biztató tendencia megtorpant. Ha nem születik hatékony szabályozás, Egyiptom továbbra is az illegális elefántcsont-kereskedelem melegágya marad – fogalmazott a szakértő.

Mi magunk is részt vehetünk az illegális kereskedelem elleni küzdelemben. Hazánkból is sokan utaznak Egyiptomba, és már azzal sokat tehetünk, ha tudatosan választjuk meg a vásárolt ajándéktárgyakat. – Figyeljünk oda, hogy mit vásárolunk! Kérdezzünk rá, hogy a termék honnan származik, miből készült, és ha nem kapunk rá egyértelmű választ, inkább ne vegyük meg! Szükség van erre az elővigyázatosságra, hogy ne támogassuk akaratunkon kívül az elefántok orvvadászatát! – figyelmeztet Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója.

Történet egy évezredes vízióktól, gyötrelmektől, üldöztetéstől sújtott nép hazára találásáról, mely a bibliai beteljesedéstől újabb egyetemes problémák felé tart. Az író nem törekszik történelmi teljességre, és sajátos szemszögből követi nyomon az eseményeket, hogy hangsúlyozza a történetben szerepet játszó irracionális tényezők és érzelmi előítéletek szerepét.

A magyar származású író Bartók Béla mellett a legismertebb magyar külföldön. A rendszerváltás óta számos műve jelent meg idehaza, de alakjáról, pályájáról keveset tud az olvasóközönség. Életútja a XX. század minden ellentmondását megtestesíti. Fiatal korábban a cionista mozgalomhoz, majd a német kommunista párthoz csatlakozott, szociáldemokratává, majd harcos antikommunistává vált, élete végén pedig konzervatív-liberális elveket hirdetett. Küzdött a halálbüntetés ellen, az 1956 után bebörtönzött magyar írók kiszabadításáért, a kegyes halálért és az angol kutyák jogaiért.

Leghíresebb regénye, a Sötétség délben 1940-ben jelent meg Angliában. A könyvben a sztálini szovjet diktatúra jellegéről ír egy öreg idealista bolsevik, Rubashov sorsán keresztül. A mű a XX. század egyik legjelentősebb politikai regényének tekinthető. Kostler Budapesten született 1905. szeptember 5-én. Zsidó családban nőtt fel – édesapja, Kösztler Henrik gyáros és feltaláló volt –, de nem kapott vallásos nevelést. Gyermek- és ifjú korát Magyarországon töltötte, majd 1922-ben Bécsbe költözött és beiratkozott az egyetemre, ahol elektrotechnikát és pszichológiát tanult.

Egyetemi évei alatt ismerkedett meg a cionista mozgalommal és mielőtt megszerezte volna a diplomáját, 1926-ban elhagyta Bécset. Palesztinába költözött, ahol először egy zsidó telepen munkásként kereste a kenyerét, majd német újságoknak írt tudósításokat Jeruzsálemből. Munkaadói 1929-ben áthelyezték Párizsba, egy évvel később pedig Berlinbe. Itt a Vossische Zeitung tudományos szerkesztőjeként dolgozott. 1931-ben lett a Berliner Zeitung am Mittag külpolitikai szerkesztője. Részt vett a Graf Zeppelin léghajó fedélzetén egy északi-sarkköri expedícióban és belépett a Német Kommunista Pártba, amelynek 1938-ig volt a tagja.

1932-33-ban egy évet a Szovjetunióban töltött. Beutazta az Ararát-hegy és Baku térségét, majd Türkmenisztánban és az afgán határnál is megfordult. 1933-tól, Hitler hatalomra jutását követően újra Párizsban élt, független tudósítóként dolgozott 1936-ig, és a Hitler ellenes Zukunft (Jövő) című hetilapot szerkesztette. Életének ezt a szakaszát életrajzi köteteiben dolgozta fel: Nyílvessző a végtelenbe (1952); Láthatatlan írás (1954).

1935-ben feleségül vette Dorothy Ashert, akivel 1950-ig éltek együtt. 1936-ban Spanyolországba utazott, hogy a polgárháborúról tudósítson francia lapok megbízására. 1937-ben Franco erői Malagában letartóztatták és halálra ítélték. Három hónapos sevillai raboskodás után azonban a Nemzetközi Vöröskereszt egy túszcserével sikeresen kiszabadította. Tapasztalatait a Párbeszéd a halállal: Spanyol testamentum című könyvében írta meg (1940).

1939-ben a II. világháború kirobbanása után a francia hatóságok letartóztatták, és mint gyanús külföldit Le Vernet-be internálták. 1939-40-ben a Francia Idegenlégió szolgálatába állt, de rövidesen Marseilles-ből Portugálián keresztül Angliába szökött. Az angol hatóságok a Pentonville börtönbe zárták az ellene folyó vizsgálat idejére. Az internálás napjait írta meg első angol nyelvű, A Föld söpredéke című könyvében.

1941-42-ben a Brit Utász Hadtestben szolgált, majd a BBC munkatársa lett. 1945-ben megkapta a brit állampolgárságot, és Észak-Walesben élt három évig. Utóbb az Egyesült Államokban telepedett le. 1950-ben elvette második feleségét, Mamaine Paget-t, akivel 1952-ig éltek együtt. 1951-ben a Broadway-n színre vitték a Sötétség délben című regényét Sidney Kingsley rendezésében. Ekkor már együtt dolgozott titkárnőjével, Cynthia Jefferies-sel, későbbi (harmadik) feleségével. Ekkor jelent meg The Age of Longing (A vágyakozás kora) egy közeljövőben játszódó regény, egy olyan társadalomban, ahol a nukleáris megsemmisülés fenyegetése mindennapos valóság.

Önéletrajzának első részét Nyílvessző a végtelenbe címmel 1951-ben foglalta össze, második része 1954-ben A láthatatlan írás címmel jelent meg. 1955-ben a The trail of the dinosaur című esszékötetének előszavában leírta, hogy műveiben felhagy a politikai kérdésekkel. A távol-keleti filozófia iránti érdeklődése miatt utazott el Indiába és Japánba, de csalódott, nem találta meg azt, amit remélt. Tapasztalatait a The lotus and the robot (A lótusz és a robot) című könyvében foglalta össze (1960).

1968-ban megkapta a Koppenhágai Egyetem Sonning-díját. 1970-es években a Brit Birodalmi Rend parancsnokává nevezték ki. Megalapította a Koestler Alapítványt azzal a céllal, hogy parapszichológiai kutatásokat támogasson. Ettől kezdve csak tudományos műveket írt. Idős korára Parkinson kórban és részleges leukémiában szenvedett. Egész életében az eutanázia aktív támogatója volt. Feleségével, az egyébként egészséges Cynthiával együtt 1983. március 3-án követett el öngyilkosságot. Gyógyszer-túladagolásban haltak meg mindketten. Végrendelete szerint teljes vagyona és írói öröksége az Edinburghi Egyetem Parapszichológia Tanszékére szállt.

A hivatalos program előtt beszélgettem a professzor úrral. Főleg külpolitikai kérdések érdekeltek. Arra voltam kíváncsi, hogy 2007-ben miért nyilatkozta, hogy egy esetleges jobboldali kormányban sem vállalna külügyminiszterséget? Most is így gondolja még, vagy megváltozott a véleménye?

A képviselő úr elmondta, hogy idős már a külügyminiszteri munkára, s nagyon jól érzi magát mostani helyén. Sok mai és korábbi külügyminisztert ismer – például az amerikait, a svédet és az egykori észtet, aki most államfő –, s jó kapcsolatot ápol mindegyikükkel. Sokat utazik, rengeteg időt tölt repülőgépen. Kedvenc városa Lisszabon, bár a nyelvük nehéz, s annyira egyedi, mint a magyar. Francia és latin nyelvtudása segítségével mégis megérteti magát velük. Nemcsak két-, de három-laki életet él. Felesége és könyvei Tallinnban vannak, lakása Brüsszelben és Budán is van. Szándékosan nem Budapestet mondott, bár semmi baja Pesttel, de Budán született és budainak vallja magát.

Mivel furcsa volt számomra az amerikai nagykövet-asszony megnyilvánulása, erre is rákérdeztem. Eddig úgy tudtam, hogy mindig a fogadó ország külügyminisztere rendeli magához a vendég nagykövetet, ha valami gond felmerül a kapcsolatban, s átadja a tiltakozó jegyzéket. Itt nemrég a fordítottját tapasztaltam: az amerikai nagykövet-asszony vendégként mondta el aggályait miniszterelnökünknek, a házigazdának, a külügyminiszter főnökének. Hasonló Washingtonban megtörténhetne-e? Nagykövetünk „oszthatná-e az észt” Obama elnöknek? S lehetne-e mindez Európában? Nagyköveteink kioktathatnák-e a fogadó uniós ország kormányfőit?

A professzor úr elmondta, hogy a nagykövet asszony külügyminisztere véleményét tolmácsolta. Az Egyesült Államok nagyhatalomként most is a „világ csendőreként” igyekszik fellépni, s a demokrácia védelmében avatkozik bele más országok belügyeibe. Ez azért érdekes, mert államaik többségében, az ötvenből több mint harmincban, érvényben van még a halálbüntetés. Sokan emlékszünk még az ’50-es évek sorozatgyilkosságára, amikor 8 évvel később derült fény a halálra ítélt ártatlanságára. Őt már hiába rehabilitálták, feltámasztani nem lehetett. S mivel ez az ember nem is volt teljesen beszámítható, az egész bírósági procedúra szabálytalan volt. Ahol ez megtörténhet, az nem civilizált ország – mondta beszélgetőtársam.

Lehet, hogy a hazánk elleni külföldi támadás az Orbán-kormány megbuktatására irányul? – kérdeztem. A tanár úr is így érzi, bár ezt ilyen nyíltan még senki sem fogalmazta meg. A nyugati baloldalnak jobb lenne egy racionális, mint egy nemzeti kormány. A napokban napvilágra került Bajnai-dolgozat is ezt sugallja. A volt kormányfő visszatérésének sokan örülnének külföldön. Ez nem csak magyar, de össz-európai probléma is. A nagyobb államok rossz szemmel nézik a közép-európai kisállamok önállósodó törekvéseit. Olyan kormányt akarnak, amely az európai érdekeket teszi a nemzeti értékek elé, s a jelenlegi nem ilyen. A nagyobb államok, az angolok és franciák sem engednek saját érdekeikből, de tőlük ezt elfogadják.

Szerdán Strasbourgban keményen támadtak minket. Kell-e félnünk az uniós fenyegetésektől? – kérdeztem végezetül. Az EP képviselője megnyugtatott, hogy kötelességszegési eljárás most is több mint 2000 van folyamatban, csak erről nem beszélünk. Az uniós aggályok inkább jogi, mint politikaiak. Miniszterelnökünk az elfogadhatóak esetén kész a törvénymódosításra. A brüsszeli zöldek és a liberálisok a 7. cikkelyre hivatkozva követelik a felfüggesztésünket, de erre kevés az esély. Ez egyébként csak az Európa tanácsbeli szavazásunkra vonatkozna, az Európai parlamenti képviselők megtartanák mandátumukat és szavazati jogukat.

Fábián Tamás és Szabad Gábor is tagjai volt annak a baráti társaságnak, amely saját szervezésű túrán vett részt Etiópiában. Az Etiópia természeti értékeinek megismerését célzó, több szakaszból álló, magánszervezésű, tapasztalatszerző túrán összesen 7 magyar állampolgár vett részt, közülük négy a szegedi egyetem szabadságon lévő munkatársa. December 28-án indult útnak egy társával Fábián Tamás, az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék tanszéki munkatársa.

December 29-én csatlakozott hozzájuk – többek között – Szilassi Péter, az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszéke főiskolai docense. Január 12-én további három szegedi – többek között Szabad Gábor, az SZTE Általános Orvostudományi Kar Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika adjunktusa, illetve Puskás Irén, az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék post-doctor munkatársa – érkezett Etiópiába.

Másfél nap közös utazást követően, az eredeti terveknek megfelelően haza indult, és 2012. január 18-án este Szegedre érkezett – többek között – Szilassi Péter. Az Etiópiában maradt öt magyar útja utolsó szakaszán csatlakozott egy nemzetközi csoporthoz, amelyet 2012. január 17-én, kedden éjjel terrortámadás ért. A két magyar áldozat a Szegedi Tudományegyetem két tisztelt és szeretett polgára: Fábián Tamás geográfus, és Szabad Gábor kutatóorvos volt.

Geográfus munkatársa tragikus haláláról gyászlobogóval, gyászközleménnyel emlékezik meg az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszéke, az intézményt vezető Mezősi Gábor egyetemi tanár. – Fábián Tamás 1958-ban Szombathelyen született. Tanulmányait a Szegedi Tudományegyetemen végezte, előbb 1980-84 között földrajz-testnevelés szakos általános iskolai, majd 1986-89 között földrajz szakos középiskolai tanár szakot teljesített. A Természeti Földrajzi Tanszék állományába 1986-ban került, terepi kutatómunkánknak azonban már korábban is aktív segítője volt. Alapvető feladatai: a terepgyakorlatok és a tanulmányi kirándulások vezetése, regionális természeti földrajzi gyakorlatok tartása, a Védett természeti értékek, a Természetvédelem földrajzi alapjai című kurzusok gyakorlatainak ellátása.

A sok gyakorlati óra keretében szoros kapcsolatot alakított ki a hallgatói közösségekkel. Fontos feladata volt a tanszék akkreditált talaj- és vízvizsgálati laboratóriuma keretében a minták kezelése (gyűjtés, előzetes előkészítés stb.), a tanszéki infrastruktúra fenntartása és fejlesztése. Aktív ásványgyűjtőként az egyik leggazdagabb gyűjteményt tudhatta magáénak. Hazánkban (ehhez kapcsolódva rendszeresen tartott speciális kollégiumokat a Kárpát-medence ásványai címmel).

Kedves hobbija, életeleme volt a természet morfológiai szempontú megismerése (Magashegységek formakincse című speciálkollégiuma az egyik leglátogatottabb volt a karon, de a Magyar Hegymászó Klubnak is aktív tagja volt). Rendszeresen tartott előadást a Magyar Földrajzi Társaságban, hatékonyan segítette a geotudományi érdeklődésű hallgatók beiskolázását, földrajzi versenyeket szervezett (most épp a Jakucs-versenyt), rendszeresen publikál a Földrajz Tanításában, a Földgömbben. – A tanszéken Fábián Tamás portréja előtt mécseseket helyeznek el a megrendült kollégák, diákok.

Elhunyt kutatóorvos munkatársára gyászlobogóval, gyászközleménnyel emlékezik az SZTE Általános Orvostudományi Kar Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika, az intézményt vezető Kemény Lajos professzor. – Mély megrendüléssel és kimondhatatlan fájdalommal állunk a megváltoztathatatlan és felfoghatatlan tény előtt: Dr. Szabad Gábor, a Szegedi Tudományegyetem Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika adjunktusa nincs többé. Dr. Szabad Gábor 1973. február 4-én Szegeden született, 1998-ban szerzett orvosi diplomát a Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Végzése után közvetlenül a Bőrgyógyászati Klinikára került, ahol 2003-ban bőrgyógyászatból szakvizsgázott, 2011-ben PhD-fokozatot szerzett, majd adjunktusi kinevezést kapott.

A sebkezelési osztály és ambulancia vezetőjeként fő tudományos kutatási területe a sebgyógyulás volt. Az általa létrehozott sebkezelési részleg országos hírnevet szerzett. Szakmai munkájának elismeréseként a közelmúltban a Magyar Sebkezelési Társaság vezetőségi tagjának választotta. Lankadatlan kitartással kereste az új megoldásokat betegeinek gyógyításában. Számos új terápiás eljárás bevezetése fűződik nevéhez. Hallgatói által elismert oktatóként több alkalommal nyerte el az évfolyam kiváló oktatója címet.

Minden szempontból nagy űrt hagyott maga után. Szabad Gábor adjunktust gyászoljuk mi, közvetlen kollégái, munkatársai, akik nagyon szerettük őt munkatársként, tiszteltük mint kitűnő szervezőt, sokra tartott kutatót, az igaz barátot, a megbízható sportembert. Gyászolja a szakma egésze mint bámulatos, tehetséges orvost. Gyászolják és siratják betegei és hallgatói, akiknek nemcsak szakmailag, de emberileg is mindig segített. Szabad Gábor 38 éves volt.  – A klinika épületében Szabad Gábor portréja előtt mécseseket helyeztek el a megrendült kollégák, hallgatók.

Orbán Viktor miniszterelnököt az illetékes magyar kormányzati szervek tájékoztatták arról, hogy Etiópiában terrortámadásban életét vesztette egy magyar állampolgár. A miniszterelnök utasításának megfelelően a Terrorelhárítási Központ és a Külügyminisztérium – együttműködve külföldi partnereikkel – jelenleg további információk beszerzésén dolgoznak, hogy az eset összes körülményére fény derüljön, beleértve azt is, vannak-e további magyar érintettjei a terrortámadásnak – közölte a Szegedi Tudományegyetem kérésére tegnap késő délután Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője.

A támadásról ellentmondásos hírek jelentek meg a sajtóban, szegedi áldozatokat is említve. Erről a Szegedi Tudományegyetemnek nincs hivatalos információja, ugyanakkor tény: Etiópiába magánemberként túrára indult egy csoport, amelynek tagja több szegedi is, köztük az egyetem néhány dolgozója. – A Külügyminisztérium nem sokkal ezelőtt arról tájékoztatta a miniszterelnököt, hogy az etiópiai merénylet három magyar túlélője megérkezett a fővárosba, Addisz-Abebába, ahonnan holnap hajnalban utazhatnak haza Magyarországra. Holnap hajnalra a Terrorelhárítási Központ munkatársai is megérkeznek a térségbe, ahol az ügyben érintett társszervekkel együtt bekapcsolódnak az információgyűjtésbe. Feladatuk, hogy tisztázzák a terrortámadás összes körülményét, és a helyszínen bizonyosodjanak meg arról, hogy további magyar állampolgárok nincsenek veszélyben illetőleg az elrabolt külföldiek között – mondta este a szóvivő.

A program sikere bizonyíthatja, hogy egyes véleményekkel ellentétben mégsem felesleges lépés egy-egy ikonikus faj megmentése. A szabadon engedett első 6 pandát a Csengtui Óriáspanda Rehabilitációs Program keretén belül nevelkedett 108 állat közül választották ki. Az állatok egy több mint nyolc négyzetkilométernyi védett területre fognak beköltözni a kínai Szecsuan tartományban. – Ahelyett, hogy elkerített területeken tartanánk őket, a következő ötven évet inkább annak szenteljük, hogy segítünk nekik visszaszokni a természetes élőhelyükre – mondta Csang Cseho, a bázis igazgatója. A mesterséges megtermékenyítés segítségével világra jött pandákat csoportokban fogják szabadon engedni és figyelemmel kísérik, hogyan alkalmazkodnak új környezetükhöz. A jól teljesítő példányok idővel átkerülnek egy elvadultabb, de még mindig ellenőrzött területre.

Az óriáspanda egyike az úgynevezett „zászlóshajó fajoknak” amelyek védelmére a természetvédő szervezetek legtöbb kampánya épül. Azonban egyes vélemények szerint, mivel az ilyen fajok példányai gyakran már csak elenyésző számban találhatók meg vadon és ökológiai jelentőségük is csekély a természetvédelemnek inkább az olyan fajok megóvására kellene koncentrálnia amelyek ténylegesen befolyásolják egy-egy térség ökoszisztémáját. Az ökológiai jelentőség azonban nem minden. Néha fontosabb, hogy az adott faj megóvása érdekében védett területek kialakítását határozzuk el, ahol aztán további fajok ezrei találnak menedéket. Különösen szerencsés, ha ezek a védett területek az érintetlen természet egy-egy részletét is magukba foglalják.

Az óriáspandáról például mindenki tudja, hogy egész nap csak bambuszt eszik, cammog egyik fától a másikig, azonban éppen ezzel hívja fel a figyelmet egy természetvédelmi szempontból fontos kérdésre. A legjobb élőhely ugyanis a pandák számára az olyan őserdő, amelyben nincs gazdálkodás. Feltételezések szerint azokban az erdőkben ahol pandák élnek magasabb a bambusz tápanyagtartalma, tehát a pandák ösztönösen kiválasztják az erdő legjobb, leginkább gazdag részét, azt, amelyet ökológiai szempontból is fokozottan védeni kell.

Egyes vélemények szerint a zászlóshajó fajokat már „mesterségesen tartjuk életben”, vagy ökológiai értelemben akár kihaltnak is tekinthetjük őket, mert alacsony számuk miatt nincs hatásuk az élőhelyükre. Az igazság azonban az, hogy a természetvédelem ma már az élőhelyek komplex védelméről szól. A pandák védelmével a még érintetlen bambuszerdők megóvásáért is tehetünk – mondta Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója.

A pandához hasonló fajok védelme más szempontból is kiemelten fontos, ugyanis az ismert zászlóshajó fajokkal folytatott kampányok tömegekhez juttatják el a természetvédelem üzenetét. Nélkülük sok ember egyáltalán nem törődne az élővilággal. Adományok, társadalmi támogatás és a kormányokra kifejtett nyomás nélkül pedig csupán ölbe tett kézzel nézhetnénk a földi ökoszisztéma összeomlását. Összességében tehát elmondhatjuk, hogy egy fajról sem szabad „lemondani”, hiszen a Csengtui Óriáspanda Rehabilitációs Program is bizonyítja, hogy kellő elszántsággal, támogatással és szakmai háttérrel esélyt adhatunk az ikonikus fajok túlélésére is.

A tehetséges fiatal Új terápiás lehetőség vizsgálata sclerosis multiplexben című pályamunkájával ért el első helyezést a 2010/2011. évi Ifjúsági Tudományos és Innovációs Tehetségkutató Versenyen. A szemináriumon 19 országból 24, 17-22 év közötti fiatal vehetett részt többek között az Egyesült Államokból, Ausztráliából, Dél-Afrikából, Ázsiából, és természetesen Európa több országából.

A Nobel-hét keretében a fiatalok meghallgathatták az idei Nobel-díjasok előadásait: Tomas Tranströmer irodalmi estjét, Bruce A. Beutler, Jules A. Hoffmann (és Ralph M. Steinman) orvostudományi Nobel-díjasok sajtókonferenciáját, Saul Perlmutter, Brian P. Schmidt, Adam G. Riess fizika-előadását, valamint Daniel Shechtman kémia-előadását. Ezen kívül ellátogathattak a Nobel Múzeumba, a Karolinska Institute-ba, az Astra Zeneca stockholmi gyógyszergyárába és a helyi Természettudományi Múzeumba is.

A fiatalok előadásokat tartottak a svéd természettudományi tagozatos gimnáziumok tanulóinak. A nap során mintegy négyszáz diák fordult meg az előadóteremben, a prezentációk mellett pedig egyéni beszélgetésre is volt lehetőség – tudtuk meg Garay Tóth János kommunikációs igazgatótól.

A legnagyobb megtiszteltetés azonban mégis az utolsó két este volt. December 9-én a fiatalok részt vettek egy fogadáson minden idei és néhány korábbi Nobel-díjas társaságában, ahol lehetőségük nyílt a díjazottakkal való beszélgetésre is. December 10-én pedig a stockholmi Concert Hall-ban részesei lehettek a Nobel-díjkiosztási ceremóniának, majd a Városházán a bankettnek.

Nagy kambodzsai és nemzetközi érdeklődés mellett került sor december 15-én a Phnom Penh-i Nemzeti Múzeumban arra az adományozási ünnepségre, amelynek során Zelnik István, a Magyar Indokina Társaság elnöke, a Délkelet-ázsiai Aranymúzeum alapítója átadta azt az aranyozott ókhmer feliratos ezüst tálat, melyet a legnagyobbnak tartott kambodzsai uralkodó, VII. Jayavarman adományozott 1199-ben a nagyanyja által alapított Banteay Chhmar-i szentélynek. A világon egyedülálló műtárgy felbecsülhetetlen értékű a művészettörténészek, az epigráfusok és a történészek számára, hiszen alig maradt az utókorra, feliratot hordozó nemesfém tárgy az angkori birodalom fénykorából.

Műtárgy adományozás Kambodzsának

Az adományozási ceremónián Oun Phalline, a Phnom Penh-i Nemzeti Múzeum vezetője, Anne Lemaistre, az UNESCO kambodzsai képviselője, Hab Touch, a kambodzsai kormány kulturális örökségért felelős minisztere, Lim Sokharaksmey tábornok, a Kambodzsai Belügyminisztérium nemzeti örökségvédelemért felelős vezetője méltatták a nemes gesztust, s kiemelték az adományozás diplomáciai, kulturális jelentőségét. Hab Touch kiemelte, hogy ritka az olyan gyűjtő, aki felbecsülhetetlen eszmei, s igen magas anyagi értékű unikális tárgyat adományoz oda, felismerve annak kulturális, történeti jelentőségét.

A feliratos, aranyozott ezüst tárgy azért is különösen becses Kambodzsa számára, mert létezéséről eddig nem tudtak a szakértők. Az UNESCO kambodzsai igazgatója, Anne Lemaistre azt hangsúlyozta, hogy az adományozás a nemzetközi kulturális örökségvédelem kiemelkedő eseménye, melyhez Magyarország Zelnik István által jelentős mértékben hozzájárult.

VII. Jayavarman aranyozott ezüst tálkáját Budapesten szeptember 22-e és december 10-e között láthatták az érdeklődők a Délkelet-ázsiai Aranymúzeumban. Az egyedülálló műtárgyat december 13-án pedig az ICC, azaz az angkori műemlékvédelemmel foglalkozó nemzetközi szakmai konferencia (The International Coordinating Committee for the Safeguarding and Development of the Historic Site of Angkor) 18. plenáris ülésén csodálhatták meg a kambodzsai kormány képviselői: Sok An miniszterelnök-helyettes, továbbá Kambodzsa kulturális, valamint idegenforgalmi minisztere, a 27 országból érkezett intézményi vezetők, nagykövetek, köztük a párizsi Guimet Múzeum elnöke.

Egyedülálló khmer ezüsttál került vissza

Óriási kultúrtörténeti jelentőségű műtárgy tért vissza a budapesti Zelnik István Délkelet-ázsiai Aranymúzeumból Kambodzsába: a XII. századi ókhmer feliratos ezüsttálat Zelnik István adományozta a Phnom Penh-i Nemzeti Múzeumnak. – A 11 centiméteres átmérőjű ezüsttálat a legjelentősebb khmer uralkodóként számon tartott VII. Dzsajávarman adományozta 1199-ben a nagyanyja által alapított Banteay Chhmar-i szentélynek – mondta Zelnik István az MTI-nek.

Az adományozó kifejtette: a december 15-én átadott műtárgy azért számít felbecsülhetetlen jelentőségűnek, mert alig maradt az utókorra feliratot hordozó nemesfém tárgy az angkori birodalom fénykorából; a porlékony anyagra írott feliratok viszonylag gyorsan elpusztultak a trópusi éghajlaton. – Nehéz felbecsülni a húsz évvel ezelőtt egy régiségpiacon, megfeketedett állapotban megvásárolt ezüsttál anyagi értékét, mivel unikális tárgy – vélekedett Zelnik István, aki szerint a műtárgypiacon tízmillió forintos nagyságrendben lehetett volna gondolkodni, és voltak is nyugat-európai érdeklődők.

Mint hangsúlyozta, az adományozás előtt az ezüsttálat tudományosan is feldolgozták, majd négy nyelven publikálták; a műtárgyat december elejéig a budapesti Zelnik István Délkelet-Ázsiai Aranymúzeumban a magyar közönség is láthatta. – Az ókhmer feliratot a francia Claude Jacques professzor fejtette meg, azt azonban máig nem tudjuk, hogy a ráforrasztott tű mikor és miért került a tálra – jegyezte meg a múzeumalapító-műgyűjtő.

Zelnik István beszámolója szerint gyűjteményének több olyan része van, amely kiemelkedő jelentőségű a khmer kultúrtörténet szempontjából. – Szó van arról, hogy a tudományos feldolgozás után 10-12. századi kő, illetve bronz ékszeröntő-mintákat adományozok vissza a Kambodzsai Nemzeti Múzeumnak. Ott négy van ezekből, míg a gyűjteményemben harminc – szólt terveiről.

Dzsungelmúzeum Kambodzsában

A műgyűjtő kitért egy további lehetséges adományozásra is. – Felkérést kaptam a kambodzsai kormánytól, hogy vásároljak meg egy rendkívüli kultúrtörténeti értékű kőszobrot, amelyet a Sotheby’s akciós ház szerepeltetett volna márciusi árverésén. Ezt azonban visszavonták az UNESCO és a kambodzsai kormány kérésére, mert kiderült, hogy valakik a hatvanas-hetvenes évek fordulóján Koh Ker-ből, a Prasat Thom szentélyből rabolták el. A kilencvenes években egy nyugat-európai gyűjtő vásárolta meg már legálisan, aki most dobta piacra – számolt be a nagyméretű szobor történetéről. Zelnik István hozzátette: a műtárgy magyarországi bemutatása attól is függ, mikor és mennyiért lehet megvásárolni. Lehetséges ugyanis, hogy ehhez a Zelnik-gyűjtemény más darabjaiból kell a budapestihez hasonló jótékonysági árverést tartani New Yorkban.

Mint a műgyűjtő elmondta, kambodzsai látogatása alkalmával egy nemzetközi tudományos konferencián az általa alapított Magyar Délkelet-ázsiai Kutatóintézet közzétette az elmúlt három évben a X. századi „elfeledett” fővárosban, Koh Ker-ben végzett feltárásainak összefoglalóját. – Jelentős eredmény, hogy egy magyar projekt publikálta először a Koh Ker-ben talált 63 szanszkrit és ókhmer feliratos kőtábla szövegét – mutatott rá Zelnik István, majd hozzáfűzte, hogy a kambodzsai miniszterelnök-helyettessel megállapodott a Koh Ker-i magyar feltárások folytatásáról, és felmerült egy közös erőből létrehozandó dzsungelmúzeum terve is.

A prágai elnöki gép 10 órakor landolt a ferihegyi betonon. Václav Havel cseh köztársasági elnök és nagyszámú kísérete elhajtott az Üllői úton, és a Kálvin téren át a Kossuth Lajos térre, ahol Göncz Árpád fogadta. (Hol vannak már azok a brezsnyevi idők, amikor a vendéglátó a repülőtéren parolázott valamely testvérpárt vezetőjével!) Szóltak a himnuszok, vonult a díszszázad, kardjukkal tisztelegtek a Parlament lépcsőjén álló díszőrség zöld dolmányos tagjai.

A két elnök négyszemközti megbeszélése után a kibővített delegáció közel egyórás tanácskozást tartott a Munkácsy-teremben, majd a két elnök s a két szóvivő a Nándorfehérvár-teremben tartott tájékoztatót az elhangzottakról. (Az előbbi helyiség falán a honfoglaló Árpád előtt hódolók, míg az utóbbiban a nándorfehérvári diadal hősei néznek le a falról, Munkácsy freskójáról.)

Idén már ötödször találkozik a két államfő. Köztársasági elnökünk szerint kapcsolatuk több a formálisnál. Büszkeséggel tölti el, hogy őt tartják a magyar Havelnak. Szeretnék a kulturális kapcsolatokat kiszélesíteni. Ezt megbeszélendő, szükséges lenne mielőbb a két ország kultuszminisztereinek összeülni. Gazdasági kérdésekben nagyobb árucserére is lehetőség lenne, ezt is fokozni kellene!

Václav Havel is megerősítette, hogy a nemzetközi események megítélésében azonos, de legalábbis közel állnak a véleményeik, évek óta jó barátok Göncz elnökkel. Szeretné, ha a két elnök személyes barátsága kivetülne a két népre. Jó lenne, ha az államközi egyezmények kötése most már a végrehajtók szintjén megkezdődre! Ez utóbbi lesz a legfontosabb feladat a közeljövőben.

A vélemények a legtöbb kérdésben azonosak

Az Európa Unióba való tagságról is megegyezett az elnökök véleménye. A kelet-európai térség egyszerre fog odaérkezni, s a belépéshez szükséges stratégiát fokozatosan egyeztetni kell. Az sem baj, ha valamely szomszédunk előbb nyer felvételt, annak is ugyanúgy örülnünk kell. A lényeg viszont addig is az, hogy az EU-nak belépésünk előtt se lehessen velünk kapcsolatos döntése a megkérdezésünk nélkül. Be kell vonni a térséget az összeurópai beruházásokba is.

A NATO-tagságunkkal kapcsolatban Faragó András szóvivő elmondta, hogy hazánk is a biztonsági rendszer tartópillérének érzi az észak-atlanti szövetséget, de összeurópai biztonsági rendszerben gondolkodik. Ennek részét a környezetvédelmi, emberi jogi és közbiztonsági kérdések is képezik. A decemberi budapesti EBEÉ konferenciáról – melyen közel 70 államfő vagy helyettese vesz részt – elmondta, hogy itt egy magatartási kódex megfogalmazását tervezik, mely kötelező érvényű lenne a tagokra. Hatékony és válságmenedzselő szerepe lenne a térségben.

A cseh államfő az Andrássy úti kormány-vendégházban nyert elhelyezést. Kedden legalább négy órán át tárgyalt köztársasági elnökünkkel. Munkaebédjük után 15 órakor megkoszorúzták együtt a Hősök terén a Magyar Hősök Emlékművét. Utána a Városházán tett látogatást, majd Demszky Gábor főpolgármesterrel sétált a Belvárosban. A napi program a vadásztermi díszvacsorával ért véget. Az országgyűlési munka csak 19 óráig tartott, hogy ez se zavarja a fél 8-kor kezdődő kultikus örömöket.

Elnöki menü

Mit evett Václav Havel? – Ha nem is foglalhattunk helyet a hetvenfős lakomán, sikerült megszereznünk a Taverna Szállóból szállított ínyencségek menükártyáját. Eszerint az előétel vegyes ízelítő volt, melyet halból készítettek, amit erőleves követett Julianne-módra. Ezután vajban párolt pulykamell következett zöldséges körettel, majd meggyes és almás rétest ettek a vendégek. Vacsora előtt vegyes magyar aperitifet szolgáltak fel, majd a finomságokat Villányi rozéval és Tokaji aszúval öblítették le – írtam 1994. november 2-án, szerdán a nyíregyházi Új Kelet 1-2. oldalán.

A szelíd Havel

Excellenciás uram! Önnel kezdődött, az Ön munkáin nevelkedett a magyar demokratikus ellenzék, melynek én is tagja voltam – kezdte beszédét Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere kedd délután, amikor Václav Havel cseh köztársasági elnök látogatást tett a Városházán. A főpolgármester méltatta Havel 1979-es és 1989-es érdemeit. írásaiért, gondolataiért mindkétszer bebörtönözték a cseh hazafit, de a magyarok – Demszkyvel az élen – harcoltak szabadon bocsátásáért. 1979-ben csak titokban gyűjtötték az aláírásokat, míg 1989-ben már nyíltan felléptek kiszabadulása érdekében. A Vörösmarty téren nagy nyilvánosság előtt követelték szabadon bocsátását.

Főpolgármesterünk az ünnepi alkalomra kihozatta a Kiscelli Múzeumból azt a két sokszorosító gépet, amellyel hajdan a szamizdatokat nyomtatták. Ezeken a gépeken sokszorosították egykor Václav Havel könyvét és írásait is. Ezek a művek, s Havel emberi magatartása is segített az eligazodásban környezetünk nyugtalanságában és erkölcsi zavarodottságában. A szelíd ember – ahogy Demszky nevezte – észrevétlenül alakítja azóta is környezetét. Tanári asztalnak méltó hely számára az elnök asztala. Munkája a csehek és magyarok számára egyaránt tartós befektetésnek bizonyult. Ma már senki sem hiszi országainkban, hogy börtönnel meg lehet torolni a gondolat szabadságát. Teljes nálunk is a sajtószabadság, nem működik a cenzúra.

Mivel Ön írói, politikai és polgári értelemben is megbízható ember – folytatta nagy derültség közepette a főpolgármester –, kezébe adom városom kulcsát. Barátokat talál itt élete végéig, akár elnökként, akár magánemberként érkezik. Prágában is rengeteg még a felfedezni való, abból is tartósan meríthetünk értékeket!

Igényesebb kor vár ránk

Régi kiadómnak, Demszky Gábornak köszönöm meg a kulcsot – felelte a cseh elnök –, s ezt az emberi szívekhez, Budapest népéhez szóló hagyományos szimbólumként értékelem. Igényesebb kor vár ránk, mint bebörtönzésem idején, hiszen a demokratikus összefogás véget vetett a totalitárius diktatúrának. Köszönöm a korábbi szolidaritást, titkos csatornákon tudomást szereztem róla a börtönben, s ez is segített szabadulásomban, erőt adott a megpróbáltatások elviseléséhez.

A városházi fogadás után a főpolgármester és vendége végigsétált a Váci utcán és a Duna-korzón. Angolul folyt a beszélgetés, tolmács nem kellett. Útközben többen felismerték a cseh elnököt, tapsolták, éljenezték. A Váci utcában betért egy könyvesboltba, de vásárlás nélkül távozott. Pár száz méterrel arrébb egy utcai árus sörrel kínálta Demszkyt és vendégét. (Nem is értem, a közterület-felügyelők hogyan tűrhették?) Kérdésemre Havel elnök elmondta, hogy nem olyan nagy sörfogyasztó, hogy az ízéről megállapítsa a sör fajtáját, de úgy érzi: pilseni. Lényeg, hogy hideg és ízletes!

Betértek a Belvárosi templomba is, amit német nyelven mutattak be az államfőnek. Közben folyamatosan villogtak a vakuk a félhomályban. Köztársasági elnökünket szárnysegédje, Válóczi István ezredes képviselte ezen a délutánon. A félórás séta a ’89-es szolidaritási nagygyűlés színhelyén, a Vörösmarty téren ért véget. A Gerbeaud cukrászdában végre asztalhoz ülhettek a sétában megfáradt egykori szamizdatosok – írtam 1994. november 3-án, csütörtökön a nyíregyházi napilap címoldalán.

A világon elsőként és egyedül fog kenuval átkelni az Atlanti-óceánon egy speciális hajóval, a Vitézzel, amit Fa Nándor, a híres óceáni vitorlázó tervezett és épített. A hajó a sikeres vállalkozást követően repülővel érkezik vissza Közép-Amerikából, majd a West City Centerben lesz kiállítva. 2007-ben Viktória és Gábor már átevezte az Atlanti-óceánt, első magyar párosként, egy saját tervezésű és építésű hajóval, vegyes párosként világrekord idő alatt. A Kanári szigetekről Antiguába 5200 km-t 51 nap, 6 óra 10 perc alatt tették meg.

Az általuk tervezett és épített Tűzhangya nevű óceáni evezős hajó Termék kategóriában 2007-ben elnyerte a Magyar Szabadalmi Hivataltól a Magyar Formatervezési Díjat. Az óceán átevezés sikere kapcsán Guinness World Records elismerést kaptak Londonban, és az Év kalandja-díjat a NationaJ Geographic Adventure-től, Washingtonban. A hajót Budapesten a Magyar Iparművészeti Múzeumban és Bécsben a Vienna Boat Show-n láthatta a nagyközönség. Útjukról könyv is született, a hajó nevével azonos Tűzhangya címmel, mely erősen inspiráló hatású, magával ragadó és hiteles beszámoló az emberi akaraterőről, célmegvalósításról. Eddig már két kiadást élt meg, karácsonyra tervezik a harmadikat.

Gábor vasárnap indul Portugáliából előbb a Kanári-szigetekig, majd az óceánon való átkelés után a Karib-szigeteki Antiguához érkezik. A táv első szakasza 1200 km, míg az óceáni szakasz 3455 tengeri mérföld, azaz 6400 km lesz. 20 napot tervez Lagosból Las Palmas-ig, míg az óceánátkelésre 80 napot Las Palmas-tól English Harbour-ig, ahová 2012. április 10-én szeretne megérkezni. Májusban romlik el az idő ezen az szakaszon, így a biztonságos átkelés miatt kell Karácsony előtt indulnia, s a tengeren egyedül szilvesztereznie.

Gábor a távot kísérőhajó, motor és vitorla nélkül fogja a kenuval teljesíteni. Az expedíció szponzorációs hátterének jelentős részét a BNI tagjainak vállalkozásai és cégei biztosítják. (A BNI a világ legnagyobb üzleti ajánlásokra és üzleti kapcsolatépítésre épülő üzleti networking szervezet.) Az expedíció együttműködik a világ legnagyobb természet-védelmi szervezetével, a WWF-el, aminek fő célkitűzése az élővilág sokféleségének megőrzése, az erőforrások fenntartható módon történő hasznosítása, és a környezetszennyezés csökkentése.

A hajón az energia ellátást egy 50 Wattos napelem biztosítja, egy töltésszabályzón keresztül tölti fel az akkumulátort, ami így folyamatosan ellátja energiával a hajó fogyasztóit. Gábor a navigációhoz elsősorban az áramlás és széltérkép alapján megszerkesztett útvonalat követi le egy GPS Chart Plotter által, de a fedélzeten megtalálhatóak a papír térképek és a hagyományos navigációs eszközök is. Egy műholdas (Irídium) telefonon keresztül tud kommunikálni az út alatt. Naponta kétszer 4-5 percet beszél majd feleségével, de képeket nem küld.

Viki a Kanári-szigeteken találkozik majd vele, s onnan hozza haza az addig készített fotókat, videókat. Ezeket feltölti majd az internetre, ahol az útról sok-sok érdekesség is olvasható. Gábor az óceánátkelés során is fog majd felvételeket készíteni, amit a sikeres partraszállás után hoz majd haza. Az óceáni kenu műszerezettsége: VHF rádió, Iridum satelit telefon. 2 kézi GPS és chartplotter, kézi vízkészítő, EPIRB, kompasz és radarreflektor lesz.

Napi 4-6 óra közötti időt tölt pihenéssel, amit időjárástól függően 2-3 részletben fog megvalósítani. Úgy tervezi, hogy az egész út alatt naponta 14 és 16 óra közötti időt kenuzással tölt és így kb. 80 nap alatt átkenuzhat a Karib térségi Antigua szigetre. Az alvás napi 4-6 óra közötti idő lesz, több részletben, és a fennmaradó idő az étkezésre, navigálásra, vízkészítésre, tisztálkodásra fog elmenni.

Élelemből mintegy egy köbméternyit visz, ami konzerv, leves por és más tartós élelmiszer lesz. Alufóliába csavarva, a napra kitéve fogja ezeket megfőzni, megmelegíteni. Vízből csak 35 liter lesz a hajón, mert ezt az óceán vizéből fogja előállítani. Egy speciális kézi víztisztítót, vagy só-evőt fog használni, ami eltávolítja az átszűrt/átpumpált vízből a sót, mely így ihatóvá válik. Naponta 30-40 perc között kell manuálisan működtetni a víztisztítót, hogy megfelelő mennyiségű ivóvízhez jusson a nyílt vízen. Szivaccsal a hajó oldaláról is összegyűjthető néhány deciliter lecsapódott vízpára, mely szintén iható.

Ha a hajó és a hajós jól össze van rakva, megfelelően fel van készülve, ha higgadt, gyors, precíz, problémamegoldó gondolkodással áll azokhoz a feladatokhoz, aminek a nagy részét a természet produkálja, akkor a veszély, mint olyan, meglehetősen minimalizálható – mondta Gábor. – Ami miatt mégis sokkal felelősség teljesebben kell meghozni minden döntést, az abból a fő különbségből származik, hogy a szárazföldön az esetek nagy részében, ha valami történik, hamar jön a segítség. Egy baleset után relatíve hamar megkapjuk az ellátást, az ilyesfajta extrém offshore sportteljesítménynél ugyanez az idő mindenképp napokban mérhető. E miatt a legapróbb napi rutin feladatokat is komolyan kell venni, mert a külső segítség hiánya miatt egy kis dolog is végzetes lehet!

Nem fél a tengeri betegségtől, bár ez sokaknak komoly problémát okozhat. (Neki eddig még minden vendége lehányta a hajóját korábbi útjain.) Ilyenkor csak infúzió bekötésével lehetne segíteni a bajbajutotton, ami csak a parton lenne megoldott. Visz magával valamennyit az alapvető gyógyszerektől, de nem fél a betegségektől. A nyílt vízen úgysem tud semmit elkapni – nincs is kitől! – s a célállomáson sem várható trópusi fertőzés. Ezért nem kellett oltásokat sem kapnia, s az előző útjai során egyénként is megfelelő immunitást szerzett.

Fél térden, vagy ülve egyaránt fog kenuzni. Mindkettő az időjárási helyzettől függ majd, az oldalt pedig 1-2 óránként váltja. A legnagyobb kihívás az expedíció folyamán az egyedüllét és a civilizáció hiányának leküzdése lesz. Egy ilyen hosszú expedíción a nyolcvan napra tervezett kenuzás a fizikai és technikai felkészültség mellett, elsősorban mentális felkészültséget igényel.

A 2003. évi XCIII. törvényben a Magyar Országgyűlés november 3-át – azt a napot, amelyen 1825-ben Széchenyi István birtokainak 1 évi jövedelmét a Magyar Tudós társaság alapításának céljára felajánlotta, és ezzel lehetővé tette a Magyar Tudományos Akadémia megalapítását – a Magyar Tudomány Ünnepévé nyilvánítja. Az idei ünnepi rendezvénysorozat november 3-a és 30-a között az egész országban kerül megrendezésre.

A bélyegkép főmotívuma a Tudomány Világfóruma logo, melynek része az esemény angol elnevezése: WORLD SCIENCE FORUM BUDAPEST, a háttérben a rendezvénynek otthont adó Magyar Tudományos Akadémia épülete tűnik elő. A bélyeghez tartozó alkalmi borítékot egy földgömb sziluettje, az alkalmi bélyegzőt pedig a Magyar Tudományos Akadémia épületének stilizált rajza díszíti. A november 3-án 50 bélyegkép/íven hatvanezer példányban megjelent bélyeg névértéke 270 forint. A bélyegkép perforálási mérete: 30 x 40 mm. Ofszet eljárással gyártja az Állami Nyomda, tervezőművész: Widerkomm Ervin.

A kiemelkedő tudósok, tudományszervezők, kormányzati vezetők előtt tartott beszédében felhívta rá a figyelmet: ahhoz, hogy a nemzeti, régiós és globális kihívásoknak megfeleljünk, a kutatás és az ipar, a befektetők és a társadalmi közösség összefogására van szükség.

Navracsics Tibor az innovációval kapcsolatosan legalább kettős állami feladatot említett, egyfelől a pénzügyi támogatás biztosítását, amely lehetővé teszi az eredményes kutatást, másfelől az innováció felhasználását a gazdaságban. Magyarország célul tűzte ki, hogy 2020-ra a nemzeti jövedelem (GDP) 1,8%-át fordítja kutatás-fejlesztésre oly módon, hogy jelentősen megnöveli a vállalati R&D részesedést. Középtávon, az évtized közepére pedig a nemzeti össztermék 1,5%-át kívánja kutatás-fejlesztésre fordítani. A kormányzat tervei között is szerepel, hogy a kiváló eredményeket ígérő tehetségeket itthon tartja azáltal, hogy mind anyagilag, mind szellemileg inspiráló közeget teremt számukra. Ennek a célkitűzésnek egyik kiemelkedően sikeres példája az Akadémia által 2009-ben elindított Lendület program.

A miniszterelnök-helyettes kifejezte, hogy nemzetközi szinten Magyarország gyümölcsöző tudományos kapcsolatokat kíván kiépíteni a tudomány és technológia terén előtérbe kerülő szuperhatalmakkal, mint Brazília, Kína, India, Dél-Korea és Szingapúr. Az említett célok eléréséhez fejleszteni kell a tudástranszfert, és ki kell alakítani az állami és a magánbefektetések megfelelő egyensúlyát.

Ki tudná a tudósoknál jobban, milyen kihívások állnak előttünk? – tette fel a kérdést Paul Rübig, az Európai Parlament Tudományos és technológiai bizottságának (STOA) elnöke, majd arról szólt, hogy a tudomány képviselői képesek feltárni, majd a politikusoknak elfogadásra kínálni a legjobb lehetőségeket. A tudománypolitikus szerint napjaink tudósai számára az egyik legfontosabb kihívás az energiatermelés újfajta módozatainak innovatív kidolgozása. Bemutatta, hogy a STOA több más területen is aktív, így foglalkozik a társadalmi hálózatok, a szerzői jogok kérdésével, illetve az öregedés kutatásával. A tudás hatalom, a hatalom pedig biztonságot ad – összegezte előadását Paul Rübig.

Patrick Amuriat Oboi, az ugandai parlament tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy a tudomány képviselőinek proaktívan kell fogadniuk a világ változásait: az akadémikusoknak együtt kell működniük az iparral, a befektetőknek a civil szféra képviselőivel és mindnyájuknak a politikai döntéshozókkal. Rámutatott arra, hogy az összefogás, a tudás, a lehetőségek terjesztése, megosztása, az együttműködés közös érdek.

A növekedés kulcsaként, több más fontos tényező mellett, a tudományos szabadságot, a tudáshoz való általános hozzáférést és a nemek kiegyenlített jelenlétét említette Ulla Burchardt. Egyértelműen támogatjuk az UNESCO célkitűzéseit, ezért is döntöttünk úgy a német parlamentben, hogy jövő héten döntést hozunk a szervezet további támogatásáról – mondta az oktatásért, kutatásért és technológiai fejlődésért felelős bizottság elnöke, miközben aggodalmának is hangot adott, amiért több országban jelentős társadalmi egyenlőtlenségek alakultak ki.

Jelen helyzetben nemcsak az előnyök, de az egyes társadalmi csoportok közötti feszültségek is tartóssá válhatnak, ha nem vesszük figyelembe, hogy a kollektív döntéshozatal kérdése, követelése sokszor háttérbe szorul – figyelmeztetett a francia kutató, Remi Barré (CNAM Egyetem). Hangsúlyozta, hogy a tudományos eredmények az emberiség közös kincsei. A tudomány közös értékének fogalmaival, a közösségiséggel és egyetemességgel utalt arra, hogy a tudós mindenki érdekében kutat, tehát mindenki számára hozzáférést kell biztosítania az eredményeihez.

A WSF parlamenti ülésének kiemelkedő eseményeként Pálinkás József, az MTA és a WSF elnöke felolvasta, majd a világtalálkozó résztvevői kitörő tapssal elfogadták a Fórum deklarációját. A WSF történetében először kiadott, A világ tudományának új korszaka című zárónyilatkozat a nagy hatású budapesti Világfórum és általa a tudományvilág legfontosabb szándékait, elveit és célkitűzéseit rögzíti, hangsúlyozva a tudomány társadalmi hatóerejét és jövőt alakító befolyását.

Új korszak a tudományban

A világ tudományának új korszaka címmel elfogadták és kitörő tapssal üdvözölték az ötödik budapesti WSF résztvevői a Fórum zárónyilatkozatát. Pálinkás József, az MTA és a WSF elnöke a világtalálkozó parlamenti záróülésének befejezéseként terjesztette elő a dekrétumot, amelyet az Irányító Testület készített elő, a Fórum nyilvánossága megismert, majd javaslataival kiegészített. A dokumentum a felelős és irányító tudomány szerepének és hatóerejének nyilatkozata, amely rögzíti és megkerülhetetlenné teszi a WSF 2011 eredményeit.

A nyilatkozat több más, fontos megállapítás mellett kiemeli, hogy a tudomány a közösség kincse, az emberiség tulajdona és öröksége. Kimondja egyúttal, hogy a tudomány napjainkban a korábbiaknál is nagyobb mértékben formálja a világot, annak jövőjét. A változó világ nagy kihívásai közé tartozik a népességnövekedés, a klímaváltozás, az élelem- és az energiahiány, a természeti és a technológiai katasztrófák, a járványok és a fenntartható fejlődés. Mindez új szerepet vár el a tudomány képviselőitől.

A nyilatkozat rámutat, hogy új központok jelentek meg a tudományos életben, megnövelve ezzel a tudománydiplomácia szerepét a tudományos együttműködések kialakításában. A tudás áramlásának felgyorsulása a tudósok új migrációs mintázatait alakította ki. Az agyelszívás jelenlegi nyertesei, illetve vesztesei számára egyaránt fontos az intenzív párbeszéd lehetősége és a kooperáció megújuló formái.

A különféle kutatási területek fejlődésével együtt morális és etikai vonatkozások is előtérbe kerülnek, amelyekkel kapcsolatosan nagy szükség van mind a tudósok közötti, mind a széles nyilvánossággal való elmélyült párbeszédre – szögezi le a dekrétum. A WSF 2011 zárónyilatkozatának teljes, angol nyelvű szövege idekattintva olvasható.

A WSF 2011-et lezárva elsőként Schmitt Pál magyar államfő tartott előadást az együttműködés, az egyéni, intézményi, nemzeti és nemzetközi szintű közös gondolkodás és párbeszéd jelentőségéről. A tudás, a kutatás nem önmagáért való, nem saját céljait követi, hanem a társadalom érdekeit szolgálja – mondta a köztársasági elnök. A lehetőségeinek korlátait feszegető tudomány egyértelműen felelős az emberiség jövőjéért, jólétéért. Az élet bármely területén kíván az ember még jobb, még több eredményt elérni, a tudományt hívja segítségül – erősítette meg a felelős tudomány szerepét.

A tegnap álmait a ma valóságára váltani: ez a kutatók feladata, a tudománynak így az emberiséget kell szolgálnia – fogalmazott Bogyay Katalin, az UNESCO 36. Közgyűlésének elnöke. Egy indiai tudós-költő gondolatainak üzenetével emlékeztetett a feladatra: miközben jobb világ megteremtésére törekszünk, vigyáznunk kell épségére, hogy biztonságban adhassuk át gyermekeinknek.

A tudomány egyetlen nemzetnek sem kizárólagos sajátja, és senki nem képes tudományos munkára teljes elszigeteltségben – emelte ki Sumaya bint El Hassan hercegnő, a Jordán Királyi Tudományos Társaság elnöke, utalva az együttműködés jelentőségére. A kutatók közössége globális értéket teremt az egész emberiség számára – hangsúlyozta a princessz.

A következő, 2013-as, Brazíliában rendezendő WSF házigazdája, Aloizio Mercandente tudományos és technológiai miniszter beszédét követően az MTA elnöke, Pálinkás József a háromnapos világesemény zárásaként kiemelte: a gondolatok cseréje során mindenki kap valamit – nyertese lesz a tudomány és általa a társadalom, az egész világ.

Az MTA Székháza két napon át a tudományos világ központja, a fórumok fóruma, ahol a zsúfolásig megtelt termek, a legkiválóbb előadásokban gazdag ülések, az élénk eszmecsere mind azt bizonyítja, hogy a tudományvilág készen áll hiteles válaszokat adni a változásokból eredő kérdésekre.

A közös gondolkodás példája volt a Pálinkás József, az MTA és a WSF elnöke által megnyitott rendezvény második plenáris ülése. Ahmed Mukhtar az Iszlám Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezet főigazgató-helyettese, Sumaya bint El Hassan jordán hercegnő, Daniel Hershkowitz professzor, a tudományos és technológiai ügyekért felelős izraeli miniszter, valamint Gebisa Ejeta, az amerikai elnök tudományos követe egymást követve, egybehangzóan fogalmazta meg a világot leginkább foglalkoztató problémákra adott válaszait. – A tudomány képes arra, hogy segítse az emberiséget az élelem- és energiahiány, valamint az egészségügyi krízishelyzetek megoldásában – értettek egyet a más-más kultúrából érkezett előadók.

A WSF résztvevői már a jövőért dolgoznak – bizonyosodott be a nyitónap több plenáris és szekcióülésén, ahol az új tudományterületek, egyebek mellett a kvantuminformatika, a biotechnológia és az agykutatás legfrissebb eredményeiről számoltak be amerikai, indiai és francia tudósok. A tudomány kiváló eszköz a szemléletformálásra: Stefan H. E. Kaufmann német immunológus a még ma is sokakat veszélyeztető tuberkulózisról tartott előadásában azoknak, akik a kutatást drágának találják, azt javasolta, hogy gondoljanak a betegség gyógyításának költségeire.

Az éghajlatváltozás veszélyeire naponta figyelmeztetnek a szakértők. A WSF második napján Jun Xia pekingi professzor, a Nemzetközi Vízügyi Szövetség és a Vízügyi Kutatóközpont vezetője a vízkészletek csökkenésének folyamatát mutatta be esettanulmányok alapján. A kínai kutató bebizonyította, hogy az általa ismertetett eredmények alapján mérsékelhetők az éghajlatváltozás esetleges negatív hatásai. Az időjárás, pontosabban annak minél precízebb előrejelzése volt a témája az Imperial College London kutatóintézet-igazgatója, Sir Brian Hoskins előadásának. A brit tudós a legújabb módszerek ismertetésén túl a hosszabb távú előrejelzések szükségessége mellett érvelt.

Izgalmas eszmecsere bontakozott ki a tudomány világtérképének változásait vizsgáló IV. plenáris ülésen. A kutatói mobilitás okait gazdasági-társadalmi összefüggésekben láttató előadásokból egyértelműen kiderült, hogy a tudósok a világ minden részén készen állnak, hogy megalapozott tanácsaikkal hozzájáruljanak a sikeres politikai döntéshozatalhoz. A Leopoldina Német Tudományos Akadémia korábbi igazgatója, Volker ter Meulen szerint az egyes nemzetek „tudós társaságai” így teljesítik küldetésüket, amely ezáltal nemcsak szűkebb értelemben vett nemzeti, hanem nemzetközi jelentőséggel is bír.

A WSF második napján, az MTA által szervezett szekcióülésen a hálózatok szerepéről beszéltek a témakör legjelesebb, nemzetközileg is elismert magyar tudósai. A hálózatkutatásai révén világhírű Barabási Albert-László, az MTA külső tagja arra hívta fel a figyelmet, hogy a bonyolult rendszerként működő hálózatok megismerése segítséget jelenthet a gyógyszeripar számára, az internetes protokollok tervezőinek, de hasznos lehet a terrorizmus elleni harcban is. Idegsejtek alkotta hálózatokról beszélt egy forradalmian új módszert ismertető előadásában Acsády László idegkutató. Az MTA doktora olyan metódusról számolt be, amelynek köszönhetően hatékonyan tanulmányozhatók a valamennyi agyi funkciónkért felelős idegsejtek. Az élet hálózatokat hoz létre, a hálózatok pedig életet – bizonyította előadásában Szathmáry Eörs akadémikus. Vicsek Tamás, az MTA rendes tagja pedig a számítógépes etológia új korszakába engedte bepillantani hallgatóságát.

A WSF első két napjának ülésein az előadók kifejezték a tudomány elkötelezettségét a közös társadalmi érdekek teljesülése, a közjóért felelős célok és kezdeményezések mellett. Ezért van kiemelkedő jelentősége annak a zárónyilatkozatnak, amelyet a Világfórum szombati zárónapján, a parlamenti ülés után fogadnak el a résztvevők. Ezzel a lépéssel a World Science Forum intézményesíti szándékait, eredményeit pedig megkerülhetetlenné teszi. A program ma délután az Országházban fejeződik be.

A Bolgár Tudományos Akadémia, a Magyar Tudományos Akadémia, a Romániai Akadémia és a Szlovák Tudományos Akadémia képviselői az EU Duna-stratégiájának részeként a World Science Forum (WSF) ötödik, az MTA, az UNESCO, az ICSU és az AAAS társrendezésében megvalósult rendezvényén kötötték meg a megállapodást.

A szándéknyilatkozat bejelenti a Tudomány a Duna-stratégiáért elnevezésű tudományos együttműködési kezdeményezés életre hívását. Olyan kölcsönösen fontos, széles területeken indul meg az együttműködés, mint a környezetvédelmi információs szolgálat (a mezőgazdaságban és a klímaváltozással kapcsolatban), a természeti erőforrásokkal való gazdálkodás (a víz-, a talaj-, az erdőgazdálkodásban, a levegő- és talajszennyeződés, valamint a biodiverzitás terén), továbbá a környezeti kockázatok, például az erdőtüzek, az aszályok, az árvizek és az elsivatagosodás elleni védekezés.

A megállapodáshoz további Duna menti államok tudományos akadémiái is csatlakozhatnak, amennyiben hozzá kívánnak járulni a közös munkához, és részesedni szeretnének a hasznából. Dominique Ristori, az Egyesített Kutatási Központ Főigazgatója így nyilatkozott: – Meggyőződésünk, hogy szervezeteink együttműködésében komoly tartalékok rejlenek; kutatóhelyeink és kutatóink kibővített együttműködése nagymértékben támogathatja a tudományos eredményeken alapuló politikai döntéshozatalt, és így szolgálja majd a Duna-régió valamennyi polgárának érdekét.

A Duna medencéjében nyolc európai uniós tagállam (Németország, Ausztria, Magyarország, a Cseh Köztársaság, a Szlovák Köztársaság, Szlovénia, Románia és Bulgária), valamint hat olyan állam helyezkedik el (Horvátország, Szerbia, Bosznia és Hercegovina, Montenegró, Ukrajna és Moldávia), amely egyelőre még nem tagja az Európai Uniónak.

A térséget érintő környezeti veszélyek, köztük a vízszennyeződés, az árvizek, a biodiverzitás hanyatlása, a klímaváltozás, valamint az energiaellátás és a közúthálózat fejletlenségéből és az egyenlőtlen városiasodásból fakadó kockázatok problémája mielőbbi megoldást sürget. Ahhoz, hogy szembeszállhassunk e veszélyekkel, az államok és döntéshozóik tevékenységének jobb összehangolására van szükség – hangsúlyozza a megállapodás.

Az Európai Unió Duna-térségi stratégiája

Az Európai Bizottság 2010. december 8-án terjesztette elő a Duna-térség fejlődésének előmozdítására vonatkozó tervét, amelyet 2011. április 13-án az Európa Tanács azzal üdvözölt, hogy a terv innovatív és integrált módon néz szembe a térséget egyetemlegesen fenyegető kihívásokkal, továbbá jól illeszkedik az Unió Európa 2020-elnevezésű, általános stratégiájához.

Az Európa Tanács megfelelő részvételre szólította fel az összes uniós tagállamot és az érintett államközi, regionális és helyi szervezeteket, hogy megvalósuljanak az Európai Unió Duna-térségi stratégiájának célkitűzései. Az Európai Unió 2011 júniusában emelte törvényerőre az Európai Unió Duna-térségi stratégiáját, felszólítva az összes érdekelt felet, hogy késlekedés nélkül kezdjen hozzá annak megvalósításához.

Az Egyesített Kutatási Központ

Az Egyesített Kutatási Központ (Joint Research Centre, JRC) az Európai Bizottság házon belüli tudományos szolgáltatója. Feladata, hogy ügyfélbarát módon nyújtson tudományos és technikai segítséget az uniós politikai döntések kigondolásához, kialakításához, megvalósításához és nyomon követéséhez. Az Egyesített Kutatási Központ valamennyi uniós tagállam közös érdekeit tartja szem előtt, miközben függetlennek tudja magát bármifajta magánjellegű vagy nemzeti külön érdektől. Az egyes tudományos akadémiák együttes kompetenciája kutatási területek egész tömegére terjed ki, miközben a tudományt előrevivő tevékenységükben rendre saját országuk nemzeti érdekeit szolgálják, hiszen saját országuk szellemi és anyagi vagyonát próbálják gazdagítani.

A fórum november 17-e, csütörtök és 19-e, szombat között ismét a tudományos világ központjává avatja Budapestet. A tudományos világrendezvényen több mint száz országból vesznek részt a legkiválóbb kutatók és a legmagasabb rangú döntéshozók, köztük Nobel-díjas tudósok, tudományügyi miniszterek, a tudománydiplomácia vezetői, a világ legnagyobb K+F befektetői, valamint a legnevesebb nemzetközi tudományos folyóiratok képviselői. Az Irányító Testület előkészítésével a résztvevők a fórum zárónyilatkozatában összegzik s így megkerülhetetlenné teszik a WSF 2011. eredményeit.

A WSF történetében idén új korszak veszi kezdetét. A rendezvény globális jellegét hangsúlyozva az Akadémia javaslatára 2011-től kétévente a világ más és más nagyvárosában kerül sor a találkozóra, a visszatérő helyszín négyévente Budapest lesz. A 2013-as tudóstalálkozónak Rio de Janeiro ad majd otthont. A budapesti világrendezvény idén a A tudomány változó világtérképe vezérgondolatát követi. A mindnyájunkat érintő globális kihívásokra – környezetvédelem, fenntarthatóság, betegségek, éhínség – adandó válaszok új irányokat szabnak a kutatásban, ami új tudományágak és tudományos nagyhatalmak létrejöttét vonja maga után.

A hagyományos tudományterületek és a jelenlegi központok szerepe átértékelődik. A WSF 2011. ezekről a folyamatokról ad áttekintést, összetett szempontrendszerrel, társadalmi, gazdasági hatásaik bemutatásával. Lehetőséget teremt arra a globális párbeszédre, amelyben megismerhetővé és megoszthatóvá válnak a legújabb kutatások, a legkiválóbb működési modellek és a legjobb gyakorlatok.

A holnap reggeli megnyitó ünnepségen köszöntőt mond: Pálinkás József, az MTA és a WSF elnöke; Orbán Viktor, hazánk miniszterelnöke; Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára (videoüzenet); Irina Bokova, az UNESCO főigazgatója; Yuan Tseh Lee, az ICSU elnöke; Alan I. Leshner, az AAAS vezérigazgatója; Aloizio Mercadante, Brazília tudományügyi minisztere. A fórumot az űrből a Nemzetközi Űrállomás asztronautája köszönti. A megnyitóval kezdetét veszi a WSF 2011, amely három napon át közel száz előadásban vitatja, elemzi és értékeli a tudomány világunkat formáló hatását.

A World Science Forum

A WSF a világ tudományosságának kitüntetett eseménye, a fórumok fóruma, amelyen a tudomány társadalmi érvényének, hatóerejének és jövőjének meghatározása és megvitatása kap teret. Hármas célja, hogy hangsúlyozza a tudomány jelentőségét, társadalmi érvényét, befolyását és felelősségét, megteremtse és folyamatossá tegye a tudományos közösség, a társadalom és a politikai döntéshozók közti párbeszédet, megalapozza az emberiség előtt álló világméretű kihívásokra adható hiteles válaszokat. A rendezvény a Magyar Tudományos Akadémia, a magyar tudományosság és az egész nemzet sikerének egyedülálló bizonyítéka és erősítője, s így hozzájárul a Magyarországról alkotott hiteles és pozitív kép kialakításához.

A WSF, a tudomány budapesti világfóruma egyedülálló, mert valódi világrendezvény, amely a több mint száz részt vevő országgal, számos magas rangú vendéggel, a legkiválóbb Nobel-díjas kutatók és a legbefolyásosabb döntéshozók jelenlétével az idei EU-elnökség mellett a legjelentősebb nemzetközi esemény Magyarországon; az egyetlen fórum, amely intézményesülten és nem csupán egy szakterületre fókuszálva, összetett szempontrendszerű párbeszédet folytat a társadalommal és a politikai döntéshozókkal a tudomány szerepéről, a tudományos felfedezések etikai, környezeti, gazdasági, szociális és kulturális következményeiről; az egyetlen világtalálkozó, amely a többpólusúvá váló tudományos világ változásait figyelembe véve 2011-től négyévente más-más országban valósul meg, ugyanakkor – felértékelve a budapesti helyszín jelentőségét – négyévente visszatér a magyar fővárosba.

WSF 2011: A tudomány átrajzolódó világtérképe

A rendezvény célja, hogy a tudomány átalakulásának földrajzi, tematikus és társadalmi vonatkozásait összefüggéseiben vizsgálja, bemutassa az új tudományos nagyhatalmakat; rámutasson az új tudományágak jelentőségére és várható eredményeire; számba vegye a mindenkit érintő globális nehézségek, a járványok, katasztrófák, éhínségek és a mindenki jövőjét befolyásoló kihívások, a környezeti-társadalmi gazdaságosság és egészségesség megoldási lehetőségeit; hangsúlyozza a tudományos eredményeken alapuló döntéshozatal szükségességét; végigvigye a közjóért felelős tudományos célok és kezdeményezések folyamatát, a tudásmegosztástól a döntés-előkészítő megfontolások kialakításáig; a fórumok fórumaként statútumával és zárónyilatkozatával intézményesítse szándékait, megkerülhetetlenné tegye eredményeit.

Az idei rendezvény főbb témacsoportjai: Új tudományos nagyhatalmak kialakulása. Új tudományterületek kialakulása. Új lehetőségek a globális kutatói együttműködésre. Új modellek, szabályozások és irányítói szándékok a tudománypolitikában és az oktatásban. A tudomány szerepe a világszintű problémák megoldásában (fertőző betegségek, éhínség, környezetvédelem). A tudományos felfedezések következményei a gazdaságban és a kultúrában. További részletek idekattintva olvashatók.

Én negyven napot kaptam a sorstól, hogy végignézzem életem filmjét – még időben. Mint amikor a sötétben váratlanul felkapcsolják a villanyt… Sándor Anikó vagyok, átlagos, középkorú nő, az effajta lét minden küzdelmével. Pár hónapja azonban becsuktam egy ajtót, mögötte hagyva az addigi életemet, a munkámat, a teljes létbiztonságot. Körülöttem sorban betegedtek meg az emberek a stressztől, a megfelelni akarástól, és egyre-másra mentünk temetésre is… Úgy éreztem, ha nem lépek, ha nem hallgatok a belső hangomra, amely azt súgja, elég volt, én leszek a következő.

Senki nem akarta elhinni, amikor egy délelőtt felálltam légkondicionált luxusirodám íróasztala mellől, és azt mondtam: ennyi volt, most elmegyek. Eleinte őrültként kezeltek, később a csodámra jártak, mint a kétfejű borjúnak: ez az a nő, aki kiszállt… Valamikor régen olvastam egy útról, amelyről azt mesélték, olyan hely, ahol a csodák valóban megtörténnek. Hittem is, meg nem is, de inkább hinni szerettem volna, mert miben bízhatok még, ha nincsenek csodák? Akkor mi lesz velem? Gondoltam, eljött az én időm.

Zarándoklatra indultam, fájdalmas vezeklés lett belőle. Egy olyan „bűnért”, amit nem is tudtam, hogy elkövettem. Legyalogoltam a nyolcszáz kilométert, és átéltem minden pillanatát. Remegtem a döbbenettől, amikor kézzel foghatóvá vált a csoda, és sírtam a zavarodottságtól, amikor nem értettem, mi történik velem. Ha más meséli, amit ott átéltem, azt mondom, túl színes a fantáziája – olvasható a fülszövegben. A Jaffa Kiadó gondozásában, napokban megjelenő 230 oldalas műben az egykori újságírónő mesél indulása körülményeiről.

Idén a fotóalbum egyik természetfotósa: Haarberg Orsolya lett az Év Természetfotósa. Az Év Természetfotója címet kiérdemlő fotója az izlandi Hverfell-krátert ábrázolja A díjat kedd este adták át a Magyar Természettudományi Múzeumban, ahol a díjnyertes fotókból rendezett kiállítást is megnyitották, valamint az Alexandra Kiadó gondozásában megjelent Az év természetfotói – Magyarország 2011. című kötetet is bemutatták.

A Könyvesház Pódiumán Haarberg Orsolyával és férjével: Erlend Haarberggel, valamint Unnur Jökulsdóttir izlandi írónővel, a kötet szerzőjével ifjabb Vitray Tamás, az angol kézirat fordítója beszélgetett. Az albumot – melyben a természetfotós házaspár mindkét tagjának 96-96 felvétele található – az Alexandra Kiadócsoportjába tartozó Geographia Kiadó adta ki. A bemutatót követően a Matias Pincészet boraival koccinthattunk.

A biztosítótársaság gyors és szakszerű eljárásának köszönhetően csütörtök estig minden sérült – összesen 25 fő – megérkezhet Magyarországra. A Generali Csoporthoz tartozó Europ Assistance szakemberei ma ismét Egyiptomba repülnek, hogy folytassák a vasárnap bekövetkezett buszbaleset sérültjeinek hazaszállítását. A Nürnbergből indított speciális mentőrepülőgép Kairóból szállítja Budapestre a legsúlyosabb sérülést elszenvedett utasokat.

A mai napon összesen 6 sérültet hoz haza az EA: négy súlyos és két könnyebb sérülést elszenvedett nyaraló érkezik hazánkba este 11 órakor. Holnap a biztosítótársaság újabb gépet küld a még kint maradt sérültekért. Csütörtökön érkezik az Europ Assistance mentőrepülője Hurgadába, ahonnan 3 fekvő és 6 járó beteg hazajutásáról gondoskodnak. Velük hazatér az EA 7 fős, orvosokat és pszichológusokat is magába foglaló szakmai stábja is.

Az utolsó járat várhatóan holnap délután 1 és 3 óra között landol Budapesten. Az EA ezen felül már hétfőn a bajbajutottak segítségére küldte egyik szakértőjét is, aki a helyszínen képviseli a sérültek és az kint rekedtek érdekeit, miközben folyamatosan összeköttetésben van a konzulátussal és a magyarországi segélyközponton keresztül a cég térségben működő teljes hálózatával – tudtuk meg Máthé Andrástól.