ZETApress

hírportál

A kíméletlen buszsofőr

Elgázolt kutyusAugusztus 4-én délelőtt egy autóbusz elütötte Süti kutyánkat ? írta a taliándörögdi Mohos Béláné a mai Metropol-postában. A kutyák kiszolgáltatott helyzetéről épp tegnap írtunk mi is portálunkon.

Sokszor bóklászott a faluban. Sajnos, ha menni akart, minden akadályt legyőzött. Kiásta magát vagy éppen átmászott a kerítésen. Sokszor kerestük a faluban, és hoztuk haza. Területét, mint minden puli, mindenáron védte, de az utcán barátságos volt. Ezt bizonyítja, hogy három nyakörvet is elloptak róla ? folytatódott a beszámoló.

A buszsofőr már régebben többször fenyegetett vele, hogy egyszer el fogja taposni a busszal, de ekkora gonoszságot nem tudtunk elképzelni róla. Sajnos beváltotta az ígéretét. A kutya teteme keresztben feküdt az aszfalton. Féknyom sehol! Látszott, hogy kicsi testén keresztülment a busz kereke. A sofőr beismerte, hogy nem is fékezett, pedig látta a kutyát kijönni az útra. ? Kutya miatt nem fékezek! ? mondta. A kutya észlelésétől 40 méter útszakasz állt rendelkezésére, bőven lett volna lehetősége lassítani vagy kikerülni Sütit. Nekünk nemcsak egy kutya volt, hanem a családunk tagja.

Sokunknak van jogosítványa, de ha állatot látunk az úton vagy az út szélén, lelassítunk, és kellő körültekintéssel kikerüljük. Gondolom, kellemes, felemelő érzés volt, amint Sütikém gyenge teste roppant a busz súlya alatt. A kérdésre, hogy milyen problémája volt a kutyánkkal, azt válaszolta, hogy semmi. Ilyen buszsofőrökre bízzák az emberek az életüket, amikor fölszállnak mögé a buszra. Nem is tudja, milyen nagy fájdalmat okozott a családnak drága kiskutyánk tragikus elvesztése. Örökké emlékezni fogunk rá! ? fejeződött be a megható olvasói levél. Sajnos ? mint július 19-én megírtuk ? sok buszsofőr azt hiszi, hogy mindent megtehet, ha kezében a kormány!

1 hozzászólás

  1. Igazán jó érzés segíteni! A kutyus többször is az utcán járkált, és több ?figyelmeztetést? is kaptak a buszsofőrtől, hogy elüti, és meg is tette. És beismerte… A szívem szakadt meg a történeten. Márpedig ez rengeteg állattal előfordul, a családomban is történt hasonló eset. Ekkor lépni kell, a vétkesnek meg kell bűnhődnie! Én nem hagytam volna annyiban.

    Ugyanakkor mi, emberek másképpen is tehetünk az állatokért. Ha kidobott állat bóklászik a környéken, szólni lehet a közeli menhelynek, vagy kitenni egy kis vizet, élelmet. Ha látjuk, hogy bántanak egy állatot, miért nem lépünk közbe? Néhány napja olvastam egy cikket arról, hogy egy férfi átvonszolt egy vemhes kutyát a zebrán, és senki nem állította meg. Márpedig ebben az esetben az is hibás, aki nem tesz semmit.

    Egyszer találtam két kismacskát az esőben hazafelé sétálva. Át voltak ázva és éhesek voltak. Ideiglenesen befogadtam őket, majd a nagynénémhez kerültek, akinek a kertes házában mindig akad hely egy-két elkóborolt, segítségre szoruló állatnak. Aki még soha nem tett ehhez hasonlót, nem is tudja, milyen jó érzés segíteni valakin, aki egyedül nem tud boldogulni. Remélem, egyre többen meg fogják tapasztalni ezt az érzést!