ZETApress

A gazdasági válság nem kíméli a négylábúakat sem. Budapest legnagyobb állatotthonában közel duplájára nőtt a bejelentések száma; egyre többen kénytelenek megválni kedvenceiktől. A Noé Állatotthon Alapítványhoz naponta 25-30 telefonhívás és megszámlálhatatlan e-mail érkezik azoktól a kutyatulajdonosoktól, akik a gazdasági válság miatt akarnak megválni állataiktól ? tudtuk meg sajtósaiktól.

Ezzel együtt a talált kutyák száma is növekvő tendenciát mutat ? vélhetően azért, mert akik nem találnak azonnal helyet egykori kedvenceiknek, azok egyszerűen az utcára rakják őket. ? A kutyájuktól megválni kényszerülők egy része idős, nyugdíjas ember ? magyarázza Molnár Piroska, az alapítvány önkéntese. ? Sokan még sírnak is a telefonba; azt mondják, az árdrágulás miatt nem tudják már eltartani a kutyájukat, hiszen maguknak sem telik ennivalóra.

Piroska naponta átlagosan 50-60 kutyás hívást fogad, melynek nagyjából a fele a szokásos bejelentés: kutyát találtak, elajándékoznák a kölyköket, balesetes állatot jelentenének be ? és közel ugyanennyien kérnek segítséget anyagi okokból saját kutyájuk elhelyezéséhez.

Az utcákon egyre több jól szocializált, láthatóan nemrég még gazdás kutya jelenik meg, gyakran még a mkirochip is bennük van. Amikor ezek az állatok ? legalábbis a szerencsésebbek ? bekerülnek a menhelyre, sok esetben sikerül felkutatni a gazdát, aki viszont már nem tart igényt az állatra, egyszerűen lemond róla arra hivatkozva, hogy már nem tudja eltartani.

Rengetegen vásároltak lakáshitelből kertes házat, és fogadtak be 3-4 kutyát arra számítva, hogy könnyedén el tudják majd őket látni ? sorolja az okokat az alapítvány szóvivője, Bélafalvy Krisztina. ? A gazdasági válságra azonban senki sem számított. A deviza alapú lakáshitelek törlesztőrészletei váratlanul drasztikusan megemelkedtek, ezért egyre többen kénytelenek megválni az ingatlantól és visszaköltözni lakótelepre vagy kisebb, városi lakásba, ahova nem vihetnek magukkal nagytestű állatokat. Sokan a munkahelyüket vesztették el és már nem tudják finanszírozni a kutyatartást, ezért kénytelenek megválni négylábú tásaiktól.

Ezzel együtt az utcára kerülő kutyák száma is növekedést mutat, aminek egyik oka minden bizonnyal az, hogy a tehetetlen gazdák az állatokat egyszerűen utcára rakják ? annak ellenére, hogy ez 2004 óta bűncselekmény, mely akár 2 évig terjedő börtönbüntetéssel is szankcionálható. Az állatotthonok mind tele vannak, így kutyát beadni általában csak hosszú várakozás után lehet a megürülő helyek, azaz az örökbefogadások függvényében.

A helyre váró állatok között is vannak hátrányos helyzetűek, akiknek többet kell várniuk egy-egy megüresedő helyre. Ilyenek például a nagytestű kan kutyák, hiszen a bizonytalan anyagi helyzet miatt a legtöbben a kicsi, takarékos ebeket keresik. Amíg kistestű szuka kutyákból az állatotthon akár 5-6 kutyust is el tud helyezni egy kennelben, addig egy nagytestű kan egymaga elfoglal ugyanannyi helyet.

A menhelyeknek nem csak a férőhely hiánya okoz gondot. A gazdasági válság közvetlenül is érinti őket, hiszen nem csak az örökbefogadó kedv, de az adományozók száma és az adományok mennyisége is jelentősen megcsappant az utóbbi hónapokban. A válságkezelő megszorító intézkedések között ráadásul szinte minden politikai javaslatban szerepel az adományok után járó adókedvezmények eltörlése, ami tovább nehezítené a civilszervezetek amúgy is egyre lehetetlenebbé váló helyzetét.

A Noé Állatotthon Alapítvány az ország egyik legnagyobb állatotthonaként jelenleg közel 600 rászoruló állatról gondoskodik, de a szóvivő szerint az sem segítene, ha kétszer-háromszor ennyi férőhelyük lenne. Mivel a szervezet nem altat el állatokat sem férőhely hiánya, sem kezelhető betegség, fogyatékosság vagy egyéb örökbeadási esélytelenség miatt, ezért pillanatok alatt ezek a helyek is betelnének és a helyzet ugyanilyen kilátástalan volna.

Az állatotthonba átlagosan heti 3-500 kutyát akarnak beadni, örökbe viszont mindössze 3-4 kutyát fogadnak hetente, de az is előfordult már idén, hogy hetekig egyetlen kutyát sem sikerült gazdihoz juttatni. Az állatvédők remélik, hogy a menhely túléli a válságot és az emberek akkor is felkeresik majd őket, ha nem szabadulni akarnak kedvenceiktől, hanem lehetőségük lesz örökbefogadni egy-egy hontalan négylábút.