ZETApress

Az idei örökbefogadási napon megint kiürültek a ketrecek az Illatos úti kutyatelepen. A tavaly májusi akcióhoz hasonlóan most is elvitték a közel száz kutyát, így most megint nem kell egy darabig elaltatni azokat, akiket megun és behoz a gazdájuk. Igaz legtöbbjük talált kutyát mond, mert szégyelli bevallani az igazságot. A telep dolgozói is begyűjtik a kóbor állatokat, s egy tíz évvel ezelőtti útjukon én is ott lehettem.

Elszaporodtak a kóbor ebek az egyik budai kertes övezetben, s a félősebb lakók a közterület-felügyelők segítségét kérték. Ebrendészeti járőrök még nem voltak akkor, a kerületi felügyelők sem akartak belefolyni, ezért aztán az akkoriban alakult köztisztasági csoportot bízták meg a feladattal. Ők voltak a legmozgékonyabbak, mert az akciócsoportot mégsem akarták ugrasztani.

Egy kocsival két felügyelő ment a megbeszélt címre a reggeli műszakkezdés után. Az ebrendészeti telep dobozos kocsija már várta őket a két befogóval. Egy nyitott kapu előtt beszélgettek, s az udvarról egy barátságos kutya kiment ismerkedni. Megszagolt minket, hozzánk dörgölődzött. Nekem pont nem volt kutyám, rajtuk viszont érethette a kutyaszagot.

Hozd csak a fojtópórázt, mondta az egyik befogó a másiknak, s társa már ugrott is. A jámbor jószág békésen tűrte, amint a nyakára teszik. Szerencsére nem húzták meg, ő sem akart elmenni. Nyugodtan állt az emberek mellett.

Az egyik felügyelő ? ő volt a hatóság ? bement az udvarba és kihívta a tulajdonost. Elmondta neki, hogy kutyája póráz és szájkosár nélkül van kinn, ezért kétezer forint helyszíni bírsággal sújtja. Akkor ennyi volt a kiszabható maximum. A tulajdonos sűrű elnézéskérések közepette már hozta is a pénzt, s cserébe visszakapta kedvencét. Gyorsan bezárta a kertkaput, hogy az állat újra ki ne mehessen.

A felügyelők és a befogók még beszélgettek egy darabig, majd elváltak egymástól. A felügyelőknek megvolt a napi intézkedés és bevétel, s a befogókkal együtt jelenthették, hogy a kerületben a kóbor kutyákról, mert hogy azok nincsenek, több szó ne essék!