ZETApress

hírportál

A tréner az embert is szereti

Mitől különlegesek a Budakeszi Vadaspark látványetetései? Hogyan zajlik egy ilyen bemutató, és milyen időpontokban találkozhatunk a látványetetések sztárjaival? Hogyan képzeljük el egy állattréner mindennapjait? A Budakeszi Vadaspark kulisszatitkaiba most Jóba Katalin, a vadaspark állatgondozója, trénere enged bepillantást.

Katalin okleveles környezetmérnöki, vadgazda-mérnöki, és kertészmérnöki végzettséget szerzett, dolgozott állatorvosi asszisztensként, egy természetvédelmi online szakmai portálnál, és éveken át volt egy online női magazin állat- és növénytartási szakértője is. 2013-tól dolgozik a Budakeszi Vadasparkban, korábban 10 évig a Fővárosi Állatkert önkéntese volt. – Hogyan képzeljen el egy ilyen látványetetést az, aki még életében nem látott hasonlót? – kérdezte Zachán Viktor sajtóreferens.

J.K: A Budakeszi Vadaspark az őshonos és Kárpát-medencébe betelepített állatokat mutatja be, a mi célunk pedig elsősorban az, hogy a legkisebbeket a játszva tanulás módszerével ismertessük meg a hazai élővilág gazdagságával. Erre a látványetetések remek lehetőséget nyújtanak: itt személyes kapcsolatba kerülünk a látogatókkal, és mivel mindig ún. tréninges állatokkal dolgozunk, akár testközelből be tudjuk mutatni, hogyan is néz ki például az aranysakál.

Muci, az aranysakál a Budakeszi Vadaspark egyik sztárja. Hogyan zajlik a látványetetése?

J.K: Az aranysakál-etetésünk első felében mesélek arról, hogy ez az eredetileg őshonos állat egy időre eltűnt az országból, de később újra visszatért hozzánk. Mindig megemlítem, hogy az aranysakált régebben toportyánféregnek és csikasznak is nevezték, és mivel a sakált és a vörös rókát gyakran összekeverik, így Mucika nevű aranysakálunkat odahívom a külön erre a célra készített színpadunkra, és megkérem, hogy dőljön a kerítésnek – a látogatók így meg tudják nézni, hogy a szőre nem olyan vöröses, mint a rókáé. Amikor Mucika pacsit ad, kiderül, hogy a lába a rókáéval ellentétben nem fekete, hanem aranybarna, és amikor arra kérem, hogy forogjon, kiderül, hogy a farka rövid és annak vége fekete, szemben a hosszú farkú, fehér farokvégű rókával. A bemutató legvégén vonyítani is szoktam a sakállal. A látványetetés mindig interaktív, így a látogatók kérdezhetnek, én pedig igyekszem sokat viccelődni velük.

Mióta vannak látványetetések a Vadasparkban?

J.K: A Budakeszi Vadaspark 2011 óta tart látványetetéseket – mára ezek a napi program szerves részévé váltak, a látogatók keresik és igénylik ezeket. Én úgy gondolom, hogy a látványetetés és az állattréning is egy remek módszer arra, hogy a látogatók az állatokkal kapcsolatban új ismeretekre tegyenek szert és szórakozzanak is, de azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a mindennapos a foglalkozások az állatok számára is fontosak, az ő környezetgazdagításuknak is része.

Mely állatok vesznek részt a látványetetéseken? Van különbség az egyes fajok etetései között?

J.K: Az állandó látványetetéseinket jelenleg hétköznap délelőtti időpontokban tartjuk, ekkor a mosómedvék, a medvék, a farkasok és az aranysakál etetését lehet megcsodálni, kora délután pedig a kis-ragadozók etetése zajlik – ez utóbbi nem valódi látványetetés, de a látogatók elkísérhetnek minket az etetésekre, és megnézhetik, hogy melyik kis-ragadozó mit és hogyan eszik, és itt is gyakran mesélünk az állatokról. Az etetések főként abban különböznek egymástól, hogy kifutón belül vagy kívül van-e a gondozó. Az aranysakálhoz és a medvékhez mi sem megyünk be közvetlenül, a farkasok pedig félénkek, így náluk a gondozók vagy beteszik az adott napi takarmányt, majd kijönnek, vagy kintről dobálják be nekik az ételt. A mosómedve látványetetése közben végig bent vagyunk, ezt nagyon szeretik is a látogatók.

Van valamilyen speciális követelmény, aminek egy látványetetésen résztvevő állatnak meg kell felelnie?

J.K: A Budakeszi Vadasparkban élő állatok 95%-a más állatkerti állat leszármazottja, így már megszokták az embert, és nem ijednek meg például egy harmincfős, zajos óvodás csoporttól. A fő kritérium velük szemben az, hogy az adott időpontban hajlandóak legyenek együttműködni, hogy bemutathassuk őket és rajtuk keresztül a fajuk jellegzetességeit. Állataink közül a mosómedve és az aranysakál ún. tréninges állatok is, tehát könnyen odahívhatók, és szívesen dolgoznak együtt a trénerrel. A célunk elsősorban az, hogy az őshonos hazai vadállatokat megismertessük és megszerettessük a látogatókkal – ezen keresztül pedig talán az állatok tudatos védelmére is rá tudjuk irányítani a figyelmet.

Hogyan telik egy napod a vadasparkban? Mivel foglalkozol az állattréningeken, látványetetéseken túl?

J.K: Fontos tudni, hogy az állatgondozók és állattrénerek nemcsak az állatokkal foglalkoznak – az állatokkal kapcsolatos munka a napi tevékenységünk kb. egyötödét teszi ki, a fennmaradó időben takarítunk, takarmányt készítünk elő, pakolunk; ötletelünk a kifutók kialakításáról vagy az állatok ellátásáról, a foglalkozásokról, tréningekről, és ami nagyon fontos: rengeteget kommunikálunk a látogatókkal. Nekünk gondozóként nemcsak az állatokat, de az embereket is szeretnünk kell, hiszen a látogatók azért jönnek hozzánk, hogy jól érezzék magukat – mi pedig azt szeretnénk, ha mindeközben szinte észrevétlenül tanulnának is valamit. Ha érdekelnek a Budakeszi Vadaspark látványetetései és állattréningjei, a rendszeres időpontokról idekattintva tájékozódhatsz.

Szóljon hozzá!