ZETApress

hírportál

Hector és Estella Lyonban

Hubay Miklós drámájaLyon, 1864. szeptember vége. Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, amikor Hector Berlioz zeneszerző 48 év után fölkeresi ifjúkori szerelmét, Estellát ? láttuk délelőtt Hubay Miklós: Ők tudják, mi a szerelem című drámájának fotóspróbáján a Budaörsi Latinovits Zoltán Színházban.

Estella már nagymama, Hector sem fiatal már, a haja ősz, a hangulata borongós, csak a zsebe korog fiatalosan. Ez az a találkozás, amikor minden, és mindennek az ellenkezője megtörténhet: utóbbi meg is történik. A múlt megelevenedik, a jelen megdermed, a jövő pedig… A többi az előadásban.

Eltiltana a reménytől, hogy azt szerethessem, akit szeretek? Itt és most, a romantika földjén, a romantika évszázadában? Dacára annak, hogy az én zenémből tanulta a szabadságot ön is uram, de csak játszani tudja, hisz lélekben örökre rabszolga maradt! Kinek van joga azt mondani nekem, aki lélekben szabad vagyok, hogy játsszam a normálist?… Nem, jó uram, nincsen énnekem sem időm, sem pénzem arra, hogy normális legyek, kedvem pedig végképp egy jottányi sem akad.

Szereplők: Berlioz ? Mécs Károly, Estella ? Almási Éva, Charlotte, Estella lánya ? Kovács Vanda, Adolphe ? Szegezdi Róbert, Szobalány ? Páder Petra, Loulou, az unokanő ? Mezei Láda, Ezredkürtös ? Csillag Botond. Dramaturg: Kovács Kristóf, díszlet: Zöldi Z. Gergely, jelmez: Romhányi Judit, zene: Monori András, rendező: Frigyesi András. Bemutató: január 31-én szombaton 19:30-kor.

Szerelmesnek lenni jó: a szívben sistergő tüzes istennyilák kerülgetik egymást, s a két fül között, ott, ahol a gondolat honol, tarka lepkék kelnek szárnyra. Csakhogy ? teszik hozzá a bölcsek ? oly érzemény a szerelem, amely gyakorta balul üt ki, hamvába hal, maguk alá temetik egyre döngőbb léptű érvek. Vagyis ? summázzák a még bölcsebbek ? csak léha ifjaknak való, náluk még beforr a lelki ebcsont, az öregek meg üljenek csak szépen az emlékeiken, azokat dédelgessék… A többi az előadásban.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=MqG-A08PFjk[/youtube]

Hubay megindítóan fogalmazza meg mai hiányérzetünket a tiszta érzelemről. A valóság: a könnyen megszerezhető, felületes érzelmek kultusza rohanó világunkban. A szenvedély anakronisztikusan hat. Az idősebbek szenvedélye pedig öregotthonok falai közé taszított jelenség, amelyről a társadalom nem óhajt tudomást szerezni. Az igazság: mindannyian igazi értékekre, mély érzelmekre vágyunk. Estella kék szalagját mindannyian szívesen találnánk meg fiatal vágyaink kézzelfogható emlékeként. Lehet-e ma még tiszta szerelemmel egy életen át szeretni?… A többi az előadásban.

Szóljon hozzá!