ZETApress

hírportál

Verslábak a Mátyás utcában

Lábak neccharisnyábanNégy színésznő ? Dobra Mária, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda, Tarr Judit ? női költők verseiből állított össze egy estet. A Verslábak neccharisnyában című egyórás előadás fotós- és sajtópróbáján jártunk tegnap este a ferencvárosi Sanyi és Aranka Színházban, a Kálvin tértől 3 percre.

Ajánljuk ezt az estét minden nőnek, aki szívesen körüljárná a problémáit, kételyeit, kérdéseit más aspektusból is, ajánljuk a férfiaknak, akik szeretnének többet tudni a nőkről, ajánljuk mindenkinek, aki szereti a verseket, és azoknak, akik még nem tudják, hogy szeretik őket. Meg merjük ígérni, hogy ezek után: fogják. Erről beszélnek a darab szereplői is: Kettős célunk van a Verslábak neccharisnyában című előadásunkkal. Először is szeretnénk beszélni magunkról. Rólunk. Nőkről. Egy nőről, négy nőről, sok nőről. Arról, hogy hogy vagyunk magunkkal, a testünkkel, a világgal, a férfiakkal, a gyerekünkkel vagy annak hiányával, az öregedéssel, a halállal. És vannak a versek, kortárs és XX. századi női költők művei, amiken keresztül be tudjuk mutatni a számunkra fontos dolgokat.

Nem titkolt cél, hogy népszerűsítsük magát a költészetet. Jó lenne leporolni ezt a műfajt. A vers, mint olyan, nem avittas műfaj, nagyon is élő. Kompakt, lényegre törő, gyakran szellemes, sűrítménye a valóságnak. Tökéletes arra, hogy ebben a kapkodó világban egy pillanatra rácsodálkozzunk valamire, elgondolkodjunk, mosolyogjunk, és menjünk tovább, valamicskével gazdagabban, mint néhány perccel előtte. Ebben a szűk egy órás estben törekedtünk rá, hogy az elhangzó művek mind külön világot alkossanak, más-más kérdéseket vessenek fel, mégis összeálljanak egységes egésszé, dacára annak, hogy 15 költőnő különböző stílusú verséről van szó. Tóth Krisztina, Erdős Virág, Nemes Nagy Ágnes, Falcsik Mari, Rakovszy Zsuzsa, Kiss Judit Ágnes ? csak, hogy az ismertebbeket említsük ? mind másról szól, máshogy, de minden versben megtalálhatja az ember önmagát, vagy az őt körülvevő világ egy szeletét.

Mi, akik előadjuk ezeket ? Dobra Mária, Sárközi-Nagy Ilona, Szirmai Melinda és Tarr Judit ? mind nagyon másmilyenek vagyunk, és ez jó. Máshogy gondolkodunk dolgokról, de ezáltal még sokfélébb tud lenni ez az egész. Dacára ennek a sokféleségnek, barátnők vagyunk. És ? habár egy szigorúan kötött műfaj darabjait mondjuk egymás után ? mégis felsejlik egy kötetlen női beszélgetés képe. Mert a cél mégiscsak az, hogy miközben nagy dolgokról beszélünk, mégis sok humorral, öniróniával tegyük azt. Mint amikor csak ülünk valamelyikünknél egy kanapén, egy pohár bor mellett, és próbáljuk megfejteni, hogy mégis mi ez a fura élet itt körülöttünk, és mi milyen szerepet játszunk benne épp, napról napra: mint bakfis, mint nő, mint gyerek, mint anya, mint feleség, mint szerető, és egyszer csak majd valaki, aki járt itt, aztán elmegy örökre ? vallják a művésznők neccharisnyában.

A darab premierje december 3-án szerdán 20 órakor volt. A valamikori Studió K helyén a Mátyás utca 9-ben született egy új színház, Sanyi és Aranka névre hallgat. Az abszurd színház és az opera lenne a fő profilja. Abszurd színház azért, mert hiányzik az európai színházak palettájáról, így természetesen a magyar színházak világából is. Ezzel nem azt állítjuk, hogy a hazai színházak nem játszanak abszurdot, hanem azt, hogy ezt a műfajt választjuk ? vallják a Sanyi és Aranka Színház és Apropera létrehozói.

Szóljon hozzá!