ZETApress

hírportál

Geszti és Prince: szuper

Ha mínusz egy és Sziget, akkor már mindenki tudja ? remélem! ?, hogy az bizony a Gesztivál. Az elmúlt napokban olyan erősen tudatosodott a fenti tétel mindenkiben, hogy aggódom az utókorért, nehogy a matekkérdések közé keveredjen az állítás ? tudtuk meg Lantai Józseftől.

Csak egyszer az életben, több mint egy koncert címmel az összes Geszti slágert ígérték a zenészek. A délutáni szigeti hangpróba nagyszerűen sikerült, óriási meleg, elégedett zenészek, épp akkor jó helyen levő elégedett közönség. Aztán jött a meglepetés, viharos szapora eső, részemről és még sokaktól a kétségbeesés, hogy mi lesz este, nehogy már vízbe fojtsa az ég a Gesztivált. De megjött a könyörület, felhők kivonva az égről, esőszelepek elzárva, úgy tűnt odafenn is kíváncsiak voltak mi lehet abban jó, hogy csak egyszer az életben.

Alaposan megtöltöttük a színpad előtti területet és megállapíthattam, hogy nemcsak a húszéveseké a világ, illetve a Sziget! A közönség összetételében nem a tinik domborodtak ki, hanem rock-nagypapák, dögös rock-nagyik is szép számmal képviseltették magukat, akik talán bátran elmesélhetnék, hogy nem csak egyszer az életben?! Gondolataim tovább fickándoztak volna, ha nem indul el a Geszti-zenefolyam.

Elsőként a Gringo Sztár muzsikája csendült fel, Geszti mellett Gereben Zita és Sapszon Orsolya énekelt és lenyűgöztek bennünket. Két nagyon jó hang, profi előadás, tánckar, megkomponált színpadkép ? azt hiszem, nem kell több a sikerhez. A magam részéről a gringókat hallgatva sajnáltam, hogy évtizedet kihagyott Geszti a zenéből, mi lett volna, ha megmarad benne. Vagy talán így jobb?

Érdekes színt vitt a produkcióba a Balkán Fanatik megjelenése, közösen előadva a Repülj madárt. Igazi technikai bravúr volt Zorán virtuális megjelenítése. ? Szeretnék bekonferálni valakit, akire nagyon büszke vagyok, hogy megismerhettem, aki szóba állt velem, egyik kedvenc művészem, ha nem a legkedvencebb? Sztevanovity Zorán! ? mondta Geszti. Ne arra gondoljanak, hogy 3D-ben és mint valami jedi fénykard effektusként került színpadra, nos nem.

Kisméretű kivetítő vagy inkább vászonkeretszerű, amiben természetesen teljes életnagyságában megjelent Zorán vizuális képe, dialógust folytatva Gesztivel, humorizálva, sőt közös éneklésbe csaptak. Az előadott nóta az ?Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam? vidám köntösbe öltözötten, a zoráni szomorúságot feledve ütemes lábdobogásszerű cha-cha-cha felkiáltással kezdődött, valami megfoghatatlan hangulatot pumpálva a közönségbe. Nagyszerű látvány és hallvány volt, feltételezem Geszti az ötletgazda. A tapsvihar után még megszólalt ? persze virtuálisan ? Zorán, hogy jó volt veletek!

Ezek után diszkóba mentünk, tangóharmonikába csapva és amúgy pacsirtásan Sprechen sie disco következett. A Gringo után kiteljesítették a zenei élményt Behumi Dóra, Kozma Orsi és Váczi Eszter, mint a Jazz+Az, majd Kiki meg Berkes és Michel, akik Déssel sorban felidézték a nagy slágereket, mint az I love You, a Csepp a tengerben, a Mit tehet a sejt, és sorolhatnám még hosszú ideig, míg a záráshoz, a Ringasd el magadhoz nem érnék. Nagy élmény volt, remélem készült róla felvétel, hiszen a fúvósszekcióval megszólaló alapok mellet még vokálban is olyan kiválóságok közreműködtek, mit Szolnoki Péter. Szép volt, jó volt, köszönjük és gondolom más is osztja a véleményem.

Remekelt a Herceg

A -1. után garantált volt a 0. nap sikere is. Ne ijedjenek meg, nem matek jön megint, hanem Prince. Az este sztárja, túlzás nélkül az élő legenda, megkavarta Budapest életét, leginkább a közlekedésben. Hét órára volt tervezve a koncert kezdése, de már öt óra körül a HÉV vonalán lakó nénikék a bevásárló cekkereikkel nem fértek fel a sűrűn járó szerelvényekre. Igazi terheléspróba volt ez a HÉV-nek is, hiszen ritkán, talán sosem fordult még elő, hogy mint a szardíniák a dobozban egymás szagát is megszeretve utazzunk.

Az eltelt napokban számottevő fórumokon etettek minket, hogy mennyibe kerül Prince öltözője, hány milka ? nem tehénből! ? a fekete asztala, de kit érdekel ez, én a zenéjéért mentem ki a Szigetre. Kissé megvárakoztatta a közönséget, talán több mint fél órát is csúszott, gondolom a sötétedésre várt. Sajnos keveset láttam a színpadon történtekből, mert kicsi vagyok ? a növésre és esőre hiába vártam ?, ezért csak a kivetítőkre hagyatkozhattam. Amit viszont hallottam/hallottunk, az zeneileg méltó Prince pályafutásához.

Kiváló zenészeket választott, a kezdést egy dögös basszust játszó hölgyre bízta. Nődominancia van az együttesben, mert a billentyűs, a gitáros és a két vokálos mellett csak két férfi muzsikált. Prince a védjegyévé vált vörös bársony zakóban, alatta fekete garbó még lejjebb fekete nadrág, nyakában pedig a megszámlálhatatlan mennyiségű lánccal lépett színpadra. Őszintén megvallva én arra számítottam, hogy a videókból megismert nagydarab fekete különleges frizurás dobos lesz a társa, a szintén XXL-es méretű, de tini hangú vokalista hölggyel és a Cream-ben megszólalnak majd a jellegzetes refrén utáni billentyűs nyolcadok, de egyik sem volt.

Úgy látszik a megszokás a zenében is nagyúr, de beismerem, változtatni kell, új hangzás profi módon, bámulatos hangszertudású dekoratív női gárdával, meggyőző magabiztosság, már ahogy kijönnek és megszólalnak, érződik a sztárság. Egészen biztos vagyok benne, hogy érdemes kielemezni az estét, szakmailag sok tanulságot lehet levonni a koncertből. Viszont drukkolok a Gesztinek, hogy jöjjön el az ő ideje is, amikor arról cikkeznek majd, hogy hány milka az ő öltözőjének a designos lakberendezése. Mi ebből a tanulság? Ne higgyék, hogy semmi! Prince előtt fejet hajtok, Gesztinek meg gratulálok!

1 hozzászólás

Visszajelzések

  1. Balkáni Fanatikusok | ZETApress

Szóljon hozzá!