ZETApress

Megemlékezésre igyekeztem szombaton, a még mindig napsütéses késő délutáni órákban. A Bajcsy Zsilinszky útról befordulva az Andrássy útra ? igaz tudtam előre ? a végtelen nyugalom látványa fogadott.

A forgalomtól elzárt úton egymagam-bandukoltam, autó sehol, csak a parkolók, és itt-ott néhány ember. Tom Cruise filmje a Vanília égbolt jutott az eszembe, mikor a teljesen üres Times Squaren kétségbeesetten fut. Hasonlóképpen éreztem én is magam, csak nem futottam és rögvest kipróbáltam milyen érzés az úttest közepén, a záróvonalon haladva sétálni. Nagyszerű! ? írta Lantai József, aki a fotókat is készítette.

Elérkeztem az Operaházhoz és megpillantottam az évek óta kómában levő beteget. Felpillantottam rá, és meg kell mondanom, még mindig nagyon szép. A legszebb időkben született, 1886-ban nyitotta ki szemeit (azaz kapuit) és szép élete volt, különösen fiatalkorában. Leánykori neve ? amire talán kevesen emlékeznek ? MÁV Nyugdíjintézet bérháza volt, később Állami Balettintézet, vagy ? ahogy mindenki nevezte ?, A Balettintézet Lechner Ödön és Pártos Gyula által tervezve.

Érte jöttem ide és még nagyon sokan, a facebook által kezdeményezett civil szervezeti felhívásra, amely így szólt: Kedves Barátaink! Támogatóink! Szimpatizánsok! Ahogy ígértük, tiltakozó nagygyűlést rendezünk az Állami Balettintézet épületének megmentése érdekében. Ennek megfelelően várunk minden barátunkat, támogatót és szimpatizánst augusztus 7-én (szombaton) 18 órai kezdettel az Állami Balettintézet (egykori Drechsler-palota) épületének megmentése érdekében. A nagygyűlés célja olyan törvényalkotási folyamat kezdeményezése, amely biztosítja, hogy a kiemelt műemlékek ? különösen a Világörökség részét képező területeken ? állagának és értékének megőrzésére ne lehessen kizárólag az aktuális (magán-) tulajdonos magánügye. Ha kell ? mint az Állami Balettintézet esetében ? az állam avatkozzon be, és ha kell kényszerfelújítás elrendelésével és a költségek meghitelezésével is mentse meg pusztuló és pótolhatatlan értékeinket. A költségeket pedig terhelje rá a tulajdonra, ha pedig a tulajdonos ezt nem képes képviselni, úgy korlátozza vagy vonja el a tulajdonjogát. A fentiek érdekében készüljön egy átfogó Műemlék regiszter, amely tartalmazza azon műemlékek jegyzékét, amelyek megőrzése ? a tulajdonformától függetlenül ? össztársadalmi érdek. Szeretettel várunk minden támogatót!

A tüntetés célja felhívni a felelősök figyelmét a tarthatatlan állapotra, a pusztuló Drechsler-palotára, amely a Világörökség részét képező Andrássy úton tárul immár több mint tíz éve a járókelők szeme elé. Ez egy normálisan működő világvárosban elképzelhetetlen lenne ? összegezték a szervezők. A helyszínen mindenkinek lehetősége volt aláírni a petíciót, amelynek az alábbi volt a tervezete:

PETÍCIÓ (tervezet)

Mi, ezen petíció aláírói, tiltakozásunkat fejezzük ki az ellen, hogy a Budapest, VI. kerület Andrássy út 25. szám alatti Dreschler Palota (ismertebb nevén volt Állami Balettintézet)amely a Világörökség részét képező Andrássy út ékköve és egyben legszebb történelmi műemlékeinknek része, a meggondolatlan. felelőtlen ás kapzsi privatizáció következtében pusztulásra ítéltetett.

Kérjük a törvényalkotó Parlamentet, és a hatályos jogszabályok végrehajtására hivatott Kormányt, hogy tegyen eleget a Világörökség Egyezmény II. fejezet 4. és 5. cikkében foglaltaknak, mely szerint, a kulturális örökség kijelölésének, védelmének, megóvásának, bemutatásának, és a jövő nemzedékek számára való átadása biztosításának elsődleges kötelezettsége az Államra hárul.

Ennek az állami felelősségnek az érvényre juttatása érdekében a Kormány ? a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal útján – azonnal avatkozzon be, és minden lehetséges eszközzel állítsa meg az épület további állagromlását. Haladéktalanul szerezzen érvényt a kulturális örökség védelméről szóló hatályos jogszabályoknak, és vegye igénybe a jogszabályok által biztosított összes eszközt, hogy a tulajdonos-befektetőt rábírja a jogkövető magatartásra.

Ha mindez más módon nem lehetséges, a Kormány vizsgálja meg a lehetőségét az ingatlan újra állami kézbe vételének és felújításának. Továbbá kérjük a törvényalkotó Parlamentet, hogy haladéktalanul vegye be törvényalkotási programjába a világörökségről szóló törvény megvitatását és elfogadását.

Végül, követeljük az ingatlan tulajdonosától, hogy 30 napon belül tegye lehetővé egy tényfeltáró bizottság számára (mely bizottság tagjait a Kulturális Örökségvédelmi Hivatallal és a helyi önkormányzattal együttműködve jelölünk ki) az épület bejárását, és erről jegyzőkönyv felvételét. Kelt Budapesten, 2010. augusztus hó 07. napján.

Ráday helyesbít

A petícióban kis (?!) korrigálást végzett a helyszínen Ráday Mihály, mert kimaradt a Budapesti Városvédő Egyesület neve (lásd a fotón!). A Balettintézetnél elhelyezett asztalnál fiatalok, idősek egyaránt, sorban állva olvasták és írták alá a petíciót, közben stílszerűen Somlót hallhattuk: Nem adom fel, míg egy darabban látsz. Nem adom fel, míg életben találsz.

A színpadon zenés-táncos műsor keretében Perjés Zoltán moderálásával, Ráday Mihály és Gerle János építész mondta el gondolatait, felidézve az épület múltját, eseményeit és építészeti szépségeit. Felolvasták Tamási Judit, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal megbízott elnöke, Jókai Anna író és Bozsik Yvette táncművész üzenetét. Mellettük régi, balettes növendékek is megszólaltak, emlékeztek és táncoltak, csak néhányat említve: a Presidance Company, a Mozdulatművészeti Társulat, az Amerikából idelátogató Fábri Zoltán (táncos) és Ánosi Gábor Düsseldorfból.

Ez a hely, ahol állunk, a Világörökség része. Úgy is fogalmazhatjuk, ez az, amit a magyar kultúra a világnak ad, amit meg akar mutatni magából. Az Operaház és vele szemben Lechner Ödön műve, az Andrássy út talán legizgalmasabb, legszebb, legfontosabb része, valami olyasmit ad a világ építészetének, ami egyedülálló. Ybl műve, a hagyományokat tisztelő építészetnek, az építészet stílustörténetének lezárását jelentő historizmusnak talán legszebb példája, amely méltóképpen zárja le az építészet e rendkívül hosszú és értékes korszakát. Ami vele szemben épült ugyanakkor, az egy új próbálkozás, új stílusnak, újfajta gondolkodásmódnak a kísérlete, amelyet a magyar századforduló legfontosabb építésze Lechner Ödön tett meg, miután Franciaországból tanulmányútjáról hazatért. Megpróbálta az addig soha meg nem tett lépést, hogyan lehet megteremteni mesterségesen egy új stílust, a francia reneszánsz építészetet ötvözni olyan magyar hagyomány elemekkel, amelynek az eredménye néhány olyan zseniális műve, mint az Iparművészeti Múzeum, a kőbányai Földtani Intézet és a Posta-takarékpénztár. De ez volt az első lépés, melyet ezen az úton megtett. Azok a rá nagyon jellemző stílusjegyek, formák, amelyeket megtalálhatunk a későbbi kiforrott épületein, azoknak az első elemei itt láthatók. Olyan kulturális értéket is rejt ez az épület, hogy étterem, kávéház, borozó működött az emeletén, földszintjén, pincében és az árkádok alatti kávéházi székeken nemcsak nagyszerű magyar művészek üldögéltek gyakran, hanem olyan külföldi kiválóságok is, nyilván az Operaház nagyszerű közelsége kapcsán, mint Mascagni, Puccini vagy Gustav Mahler. Az épületben a két öntöttvas szerkezeti lépcsőház méltó párja a legszebb pesti lépcsőházaknak, melyek Ybl vagy Lechner későbbi művein is megtalálhatók. Nemcsak a történetisége miatt, de rendkívüli értékekről van szó. Itt látható a példája annak, hogyan lehet pusztulni hagyni egy épületet, hiszen itt áll üresen hosszú idő óta, és nagyon remélem, hogy példája tud lenni annak is, hogyan lehet, részben az önök összefogásával meg is menteni egy ilyen fontos emléket ? mondta többek között Gerle János.

A tiltakozó nagygyűlés teljesen békés, jó hangulatban zajlott le. A szervezők előzetesen megüzenték, hogy: Kérünk mindenkit, hogy ne hozzon pártzászlókat, pártlogókat és a nagygyűlésen ne skandáljon párt lózungokat! Nos, csak egy zászlós rendbontás történt, rendőr is megjelent, de hangoskodás és feltűnés nélkül rendeződött a helyzet.

Az ügy támogatói és segítői

Bán Teodóra, táncművész, Bozsik Yvette, táncművész, Budapesti Városvédő Egyesület, Callas Kávézó és Étterem, Colossal Rendezvénytechnika, Csete Beáta, tv-műsorvezető, Fábry Sándor, humorista, Gerle János, építész, Jókai Anna, író, Kapala Györgyi, rafikusművész, Korompay Katalin, építész, Kriszt László, koreográfus, Molnár és Ficzere ügyvédi iroda, Mozdulatművészeti Társulat, Presidance Company, Ráday Mihály, operatőr, és Somló Tamás, zenész.

Bozsik Yvette és Jókai Anna valamint a KÖH üzenetét a regisztált facebook-osok a weblapon rövidesen elolvashatják. Az estét zene zárta, és hogy ne feledjük, ismét Somló véste belénk: Nem adom fel, míg egy darabban látsz. Nem adom fel, míg életben találsz!

Az Operaház és a Balett Intézet mindig egymáshoz tartozott, tartozik és reméljük tartozni is fog, szépségében és munkájában egyaránt. Hazafelé menet a műsor elején hallott francia sanzon refrénje motoszkált a fejemben: Nem leszek gyáva, nem leszek önmagam árnyéka. Ne adjuk fel!