ZETApress

hírportál

Elment a tanú

Kállai Ferenc színművész életének 85. évében néhány napja elhunyt. Tegnap megtudtuk, hogy jövő pénteken temetik a nyilvánosság kizárásával. Rokonai, tisztelői ott lehetnek, de a család kérésére a sajtó nem, s ez az, ami elgondolkoztató!

Kállairól csak jót olvastam a lapokban életében is, s múlt vasárnapi halála után szintén. A nézők emlékezetében ő már csak Pelikán elvtárs marad Bacsó Péter: A tanú című filmjében, s ennek rendszerváltoztatás utáni folytatásában, a Megint tanúban. Rendezője tavaly távozott közölünk, s most a címszereplő is követte az égi színpadra. A kritikák mindig jók voltak róluk a lapokban és képernyőkön.

S mit tehetnek ezek után azok a sajtómunkások, akik tisztelik a Nemzet Színészét? Maradjanak otthon csak azért, mert a médiában dolgoznak? A tiltás ugyanis A sajtónak szól! Vagy reszkírozzák meg a részvételt, hátha be tudnak surranni a ravatalra? S mi lesz, ha felismerik őket? Kiküldik talán a temetőből a család kérésére?

S milyen lesz egyáltalán az ellenőrzés a nyilvános sírkertben? Már a bejáratnál marcona biztonságiak vizslatják a gyászolókat, nincs-e közöttük álruhás újságíró? Mindenkinek a zsebébe nyúlnak, van-e benne toll és jegyzetfüzet az újságíráshoz? Detektoros kapun kell netán áthaladni a tisztelőknek, hogy a fényképezőgép, a diktofon és mobiltelefon fennakadjon? Valljuk be, ez nevetséges és felesleges procedúra lenne egy temetésen. Akkor meg minek kell ez a sajtóellenes hangulat?

Kállai Ferenc sosem volt egy megosztó személyiség, most se legyen az! Sokan látták őt a színházban, még többen a moziban, de legtöbben a televíziókban. Ha valaki nem tudná, a tévécsatornák is részei a médiának, s egy tehetséges színművész népszerűségét nagyban tudják segíteni. Nélkülük és az írott sajtó nélkül jóval kevesebben ismernék a sztárokat. Akkor meg minek kell a temetéséről kirekeszteni minket, újságírókat? Vagy attól félnek, hogy nem tudunk viselkedni és botrányt okoznánk a sírnál? Ennyire azért nem szabadna gyűlölni bennünket!

Szóljon hozzá!