ZETApress

hírportál

Cervantes az Operettben

La Mancha lovagja ismét meghódítja a Budapesti Operettszínház színpadát – tudtuk meg a mai olvasópróbán. A sajtóeseményen részt vettek Kiss-B. Atilla főigazgató mellett a darab alkotói – Vincze Balázs rendező, Fekete Katalin jelmeztervező és Erdős Júlia Luca látványtervező -, valamint a produkcióban közreműködő művészek.

Ha talán jobb lesz így a világ, nem volt értelem nélkül a lét. És a vérem nem hiába hullott, elértem a távoli célt! – éneklik a színpadon. A Budapesti Operettszínház 2020. március 20-ra újabb nagyszerű bemutatóval készül közönsége számára: jön az örök érvényű mondanivalót hordozó La Mancha lovagja musical. Fotóink Németh Anna felvételei.

Don Quijote szélmalomharca sokunk számára nem ismeretlen: a történet arra keresi a választ, hogy milyen lenne a világ, ha abban a szeretet, az elfogadás, a gyengédség és a szolidaritás uralkodna, illetve hogy mit tudunk kezdeni napjainkban a lovagi nemeslelkűséggel, tisztasággal, a lovagi eszményekkel? Netán az egész csak egy álom, mit nem láttak még!?

La Mancha lovagja az Operettszínház régi-új hőse!

A remek hangulatú próba a három Don Quijote/Cervantes és Sancho emblematikus duettjével kezdődött, erre válaszolt Aldonza, azaz Dulcinea dala. Zongorán Bolba Tamás, a darab karmestere működött közre. A szereplőket, alkotókat és a sajtó munkatársait Kiss-B. Atilla, a Budapesti Operettszínház főigazgatója köszöntötte. – Mi lehet a célja ma Budapesten, az Operettszínházban a La Mancha lovagja bemutatójának? Könnyed stílusba burkoltan, de mégis az élet fontos kérdéseiről beszélni, a küzdelem és a harc értelméről, a hitről, a reményről, ábrándokról, egyszóval általában az életről ? kezdte beszédét. – A lovag józan pillanataiban a világ leggyöngédebb embere, akinek rögeszméje a gyámoltalanok védelme, kiállás minden igaz ügyért akkor is, ha a harc reménytelennek látszik – idézte fel a főigazgató a búsképű lovag alakját.

A musical magyarországi ősbemutatója 1971-ben volt az Operettszínházban, a címszerepet Darvas Iván alakította. A legendás színész mellett Aldonzát az Operettszínház által nemrég kitüntetett Galambos Erzsi Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művész játszotta. Az ősbemutatón Sancho, a hűséges fegyverhordozó szerepében az akkor még II. éves főiskolás Maros Gábort láthatta a közönség. A művész a főigazgató meghívására érkezett az olvasópróbára, ahol nagy sikert aratva elénekelte Sancho Panza belépőjének rövid részletét.

Kiss-B. Atilla a kedves múltidézés után bemutatta Vincze Balázs rendező-koreográfust, akiről elmondta, hogy bár eddig a tánc, a mozgás expresszivitásának a mestereként ismertük, úgy véli, ha megkapja eszközként a szó, az énekhang erejét is, akkor művészete még teljesebbé válhat.

Vincze Balázs arról beszélt, miért lehet érvényes a XXI. század derekán a Don Quijote búsképű lovag története, aki addig álmodozott egy szebb és jobb világról, amíg valóban elhitte, hogy létezik. Feltette azt a kérdést is, vajon lehet-e még a mai modern világunkban valamit kezdeni a lovagiassággal, a lovagi eszményekkel? Egyáltalán szükség van-e ezekre az erényekre? Elmesélte, hogy Don Quijote a mai kor embere lesz, aki visszarepül a XII. századba, így kívánja megmutatni a nézőnek a sötét és a világos oldalt.

Fekete Kata – aki a produkció jelmezeit jegyzi – elmondta, hogy minden, amitől félünk, rideg, fekete, egyfajta halálangyalként és csatlósaiként jelenik meg az előadás nyitóképében. – Ezek lehetnek éppúgy a belső félelmeink kivetülései, mint rémálmaink szereplői. Az inspirált, hogy az átalakulást, a varázslatot, a képzeletbe, mesébe való utazást segítsem – jegyezte meg Kata.

Erdős Júlia Luca felelős a díszlet látványvilágáért. – Számomra a La Mancha lovagjának a fő mondanivalója saját magunk legyőzése, és újra megtalálása. Azt jelenti ez a darab, hogy a minket körülvevő világ olyan, amilyennek akarjuk, vagy amilyennek képesek vagyunk látni. A díszlet absztrakt is meg nem is, éppen azért, hogy az asszociációs igényekhez illeszkedjen – mondta Luca.

1971 után 2020-ban újra színpadon a történet

Az eredeti musical, melyben a fantázia és a valóság egyre jobban összekeveredik, 1965. november 22-én debütált a washingtoni Square Színházban, majd három esztendő múlva a Martin Beck Színházba költözött, és összesen 2328 előadást élt meg. Az első európai bemutatót Madridban tartották, majd Londonban láthatta a közönség. Harmadik alkalommal 1971-ben Budapesten mutatták be a nemes lovag gondolatébresztő történetét az Operettszínházban, akkor Darvas Ivánnal a címszerepben. Idén március 20-án pénteken hosszú szünet után az Operettszínház újra bemutatja Don Quijote zenés kalandjait.

Don Quijote, az örök idealista, aki tudja, hogy egyedül a remény az, amivel elérhetjük a céljainkat. Az alkotókat az inspirálta leginkább, hogy Don Quijote utazása egyfajta transzcendens, belső utazásként is felfogható egy letűnt kor eszményeinek megidézésében. A búsképű lovag szívbemarkoló története felejthetetlen dalaival, zenéjével és időtálló üzenetével indul újra hódító útjára. A darab rendező-koreográfusa Vincze Balázs, főbb szerepekben többek között Szabó P. Szilveszter, Németh Attila, Nagy Lóránt, Kerényi Miklós Máté, Serbán Attila, Sándor Péter, Peller Anna, Nádasi Veronika és Dancs Annamari látható majd.

Szóljon hozzá!