Hommage á Fábri Zoltán
El se tudom mondani, mennyire hiányzik, nyitotta meg Törőcsik Mari a Fábri Zoltán életmű kiállítást, január 30-án a Nemzeti Galéria A épületében. Február 18-ig, tehát a Filmszemle befejezése után még közel két hétig láthatunk a művész alkotásait.
A kiállítás végigköveti a Kossuth-díjas kiváló művész pályáját: a Képzőművészeti Főiskola fiatal, lelkes, ám finoman érzékeny és érzéki alkotásaitól, az öregkori megfontolt érett-bölcs művekig. Fábri idős korában főként festészettel foglalkozott. S hogy mennyire tehetséges volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1935-től 1938-ig a Képzőművészeti Főiskolán tanult, 1941-ben pedig a Színművészeti Akadémián szerzett színész diplomát. A második év elvégzése után elkészítette Ibsen Brand című drámájának rendezőpéldányát. Képzőművészeti gyakorlatát kamatoztatta díszlettervezőként is, és filmjeinek látványterveiben is ugyanaz az átgondoltság jellemzi.
Fábri Zoltán egy mára majdnem teljesen elveszett emberi faj képviselője volt: az összművészeti tehetségé. Aki szigorúságát és precizitását használta, fantáziája pedig képre alkalmazta érzéseit.
A 38. Magyar Filmszemle és a Magyar Nemzeti Galéria közös kiállítását Törőcsik Mari színművésznő mellett Janisch Attila, a Szemletanács elnöke és Bereczky Lóránt, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója nyitotta meg. Mindhárman kiemelték: a művészet sajátja a stílusok és irányzatok hullámzása és ez gyakran sodor a feledés homályába korábban tisztelt alkotókat. Habár Fábri nem sorolható be egy irányzatba sem, ettől szeretnék megóvni emlékét, ezért a filmes szakma a Mesternek ajánlja az idei szemlét.
Törőcsik Mari meleg hangú nyitó beszédében érzékeny, ám nagyon szigorú rendezőről beszélt, akit a rendkívüli tudatosság és a biztos stílusérzék jellemez, aki emberileg is közel állt hozzá: Zoli filmjei szinte kirobbannak az akkori filmek közül, és külön boldoggá tesz, hogy az első visszaemlékezés Fábri Zoltánnak szól, mondta. A kiállítás megnyitóján jelen voltak barátai, tisztelői és mára elismert alkotóvá érett tanítványai is.
Fábri Zoltán 1953-ban, 1955-ben és 1970-ben Kossuth-díjat, 1956-ban Érdemes, 1965-ben Kiváló művész kitüntetést kapott. Filmrendezései: Körhinta (1955); Hannibál tanár úr (1956); Édes Anna (1958); Két félidő a pokolban (1962); Húsz óra (1965); Isten hozta, őrnagy úr! (1969); Az ötödik pecsét (1975). Az első látogatókat a Körhinta zenéje kísérte a kiállításon.
