Királynő az Odeonban
Stephen Frears nagy feladatra vállalkozott, amikor korunk legismertebb embereiről készített filmet, azokról, akik naponta szerepelnek a világ médiáiban. Az, hogy egy hihetetlenül izgalmas és megindító emberi történet bontakozik ki a szemünk előtt, nemcsak az alapos történeti kutatómunkának, hanem a fantasztikus színészi alakításoknak is köszönhető. Az Odeon Lloyd-moziban a sajtónak bemutatott 97 perces színes feliratos angol filmje is ilyen.
Kevés olyan személyiség van a modernkori történelemben, akinek a halála nemcsak egy nemzetet, hanem az egész világot megrendítette. Diana, angol hercegnő élete a tündérmese és a rémdráma keveréke, egy életút, melyet a csillogás és a botrány éppúgy jellemzett, mint a mély humánum és karitatív szolgálat, de legfőképpen az emberek szeretete. Egy XX. századi ikon volt, akit személyisége és tragikus halála abba a panteonba emelt, ahol Kennedy és Monroe is nyugszik.
A közvélemény tudni vélte, hogy Diana az angol királyi ház szemében mindig is szálka volt, és az emberek ezt igazolva is érezték, látva, hogyan viselkedett a királyi ház a halálát követően. II. Erzsébet a királyi család többi tagjával együtt Balmoral-i kastélyában maradt, míg Londonban egyre csak gyűlt a világ minden tájáról érkező gyászoló tömeg. A frissen választott miniszterelnök, Tony Blair népszerűsége az egekbe szökött a televíziókban közvetített megindító gyászbeszéde után. Anglia értetlenül állt királynője hallgatása előtt, soha nem látott érzelmi kitörések ítélték el a protokollhoz ragaszkodó királyi családot.
A film arról a feszültséggel és érzelmekkel teli egy hétről szól, ami a szívek hercegnőjének halála után megrendítette az angol monarchiát, két nagy formátumú ember, Erzsébet királynő és miniszterelnökének a szemén keresztül. Szigetországbeli fogadtatásáról az elmúlt héten már beszámoltunk. Bemutatója nálunk január 18-án lesz a Budapest Film forgalmazásában.
