ZETApress

A Michael Winterbottom és Mat Whitecross rendezte Guantánamo című film négy muszlim fiatal történetét meséli el, akik 2001. szeptemberében Pakisztánba indulnak barátjuk esküvőjére a nagy-britanniai Tiptonból. Két és fél évvel később hárman térnek haza. Ami ez alatt az idő alatt történt velük, az a legmerészebb képzeletet is felülmúlja. A hármójuk által átélt megpróbáltatásokat bemutató filmet a fiúkkal készült interjúk, valamint híradó bejátszások tarkítják.

Útjuk Tiptonból Karachiba, Kandaharba, Kabulba majd Konduzba vezet, ahol az Északi Szövetség erői elfogják, majd Sheberghanban bebörtönzik őket. Ezt követően pedig az amerikaiak szállítják Kandaharba a három fiút, ahonnan egyenesen a kubai Guantánamo Bay-be kerülnek. Ott előbb a Röntgen táborban, majd a Delta táborban további két évig tartják őket fogva. A nemzetközi terroristáknak nyilvánított férfiakról azt állítják az amerikaiak, hogy olyan felvételek birtokában vannak, melyeken Osama Bin Ladennel valamint Mohamed Attával láthatók. Azt követően, hogy egyikük bizonyítani tudja, hogy a Currynél, egy elektronikai üzletláncnál dolgozott, és további két társa pedig Tiptonban tartózkodott abban az időben, szabadlábra helyezik őket.

A film a fiúk hősies utazásáról szól. A 19 éves Ruhel (Farhad Harun), a szintén 19 éves Asif (Arfan Usman), a 23 éves Shafiq (Rizwan Ahmed), valamint a 22 éves Monir (Waqar Siddiqi) történetét meséli el: félreértésről, tudatlanságról, zűrzavarról és barátságról. Arról, hogy hogyan kerülnek lépésről-lépésre a biztonságos kisvárosi tizenéves életükből a ?terror elleni háborúba?.

A 2006-os Berlini Filmfesztivál Ezüst Medve-díját elnyerő filmje hatalmas kritikai visszhangot keltett a világsajtóban, hiszen olyan témához nyúlt, ami korunk politikai viszonyait jellemzi, a fenyegetettség és brutalitás beszivárgását az emberiség hétköznapjaiba.

Mesélnek a túlélők

Ruhel Ahmed

?[Amikor elértük az afgán határt] motorbicikliken jöttek értünk, amiért 200 rúpiát fizettünk. Átvittek minket a határon. Akkor kezdődtek a bombázások, mikor Kandaharba értünk. Olyan látvány tárult elénk, amit az ember csak filmeken lát.

[Afganisztánban az amerikai őrizetben] nem volt szabad beszélni, járni, vagy a katonákra nézni. Ha valaki rájuk nézett, annak vége volt, megbüntették.

[Guantanamóban] minden héten öt percet sétálhattunk, mindössze öt percre vittek ki minket minden héten. Az egész egy állatkertre emlékeztetett? voltak patkányok, egerek, kígyók és skorpiók is??

Shafiq Rasul

?[Guantánamóban] naphosszat csak ültünk. Az első másfél hónapban ki se léptünk a cellánkból. Nem engedtek imádkozni. Az első két hétben fel se álltunk a cellában. Nem beszélhettünk a mellettünk levőkkel. A padlón volt egy kampó, amihez rablánc volt erősítve. A kezeinket a bokáinkhoz téve a padlóhoz erősített kampóhoz láncoltak minket. Akár öt-hat órán át is ott tartottak bennünket, nem engedtek ki a WC-re, ott helyben kellett elintézni a dolgunkat.?

Asif Iqbal

?[Az afganisztáni börtönben] éjszaka olyan tömeg volt, hogy felváltva aludtunk. A börtönben mindenki azt mondta, ne áruljuk el, hogy angolok vagyunk.

[Guantánamo Bay-ben] azt kellett mondanunk, hogy harcosok vagyunk. A következő kérdés pedig az volt, hogy tagjai voltunk-e az al-Kaidának. Ha igent mondtunk, az volt a vég. Ez vagy megsemmisíti, vagy erősebbé teszi az embert. Engem erősebbé tett. Néhány hétre teljesen megsemmisített, majd rendbejöttem. Teljesen megváltoztatta az életemet, és a világnézetemet. A világ egyáltalán nem szép.? Aki a részletekre is kíváncsi, nézze meg mozijaink műsorán! A filmet a Budapest Film forgalmazza.