ZETApress

hírportál

Kertész Sorstalansága

Tegnap hajnalban budapesti otthonában életének 87. évében elhunyt Kertész Imre Nobel-díjas regényíró. A Duna TV késő este mutatta be az 1960-73. közt írt regényéből 2003-04-ben Koltai Lajos rendezésében forgatott Sorstalanság című 134 perces filmdrámát. Jó volt viszontlátni benne magamat és gyermekeimet!

2004. januárban Zmesi fiammal és Ziska lányommal több napot statisztáltunk Lóréven, ahová a Fradi-pályától vitt reggelente a stáb-busz. Egy zsidó családot alkottunk, s egy feleséget is kaptam magam mellé a statiszták közül. Szerepünk szerint minket is leszállít a buszról a csendőrt alakító Szarvas József, s beterel a fiúk ? köztük Nagy Marcell ? mellé az épületbe. Itt mondja el aztán Gyabronka József zavaros monológját édesanyja tervezett meglátogatásáról és a majdnem lekésett, de balszerencséjére még elért autóbuszunkról. A Csepeli HÉV még nem járt akkor, melyről idekattintva olvashatunk.

Gyermekeim a paksi téglagyárban is statisztáltak, jómagam viszont csak a Mosonyi utcai rendőrlaktanyában csatlakoztam újra hozzájuk. A besötétített lóistállóban ültünk-feküdtünk több százan összebújva a szalmán, majd parancsra felkeltünk és kivonultunk az épület elé. Ehhez a részhez vágták be később a bombázórepülős képeket. Máskor meg egy újpesti utcán, később meg az Északi vasúti hídnál vonultunk hosszú tömött sorokban. Újpesten szerepem szerint sikerült megszöknöm: épp jött a villamos, kiváltam a tömegből, utánarohantam és szerencsésen felugrottam. Többször is vettük a jelenetet, a téli kockakő enyhén csúszott, a villamos is mozgásban volt, de sosem vétettem el az ugrást. A filmben látható, amint a csendőr int Köves Gyurinak, fejbiccentéssel buzdítja a szökésre, de ő mozdulatlanul áll tovább.

A január eleji castingról két nappal korábban szereztem tudomást, s egy héttel korábban vágattam le hosszú szakállamat. Ha nem teszem, a viharkabátos zsidó családapa helyett rabbi lehettem volna négyezer helyett hatezer forintos napidíjért. Igaz, akkor nem lehettem volna együtt felnőtt gyermekeimmel. Szerződésünk február elejéig szólt, de a férfiaknak újabb munkát kínáltak a náci koncentrációs tábori jelenetekhez. Ehhez mindenkit kopaszra nyírtak. Elmentünk a fiammal, őt meg is nyírta a stáb fodrásza, én viszont nem győztem kivárni a hosszú sort és hazamentem. Így jártam jobban, mert estére kiderült, hogy a forgatást anyagi okokból bizonytalan időre felfüggesztették. Február 8-át írtuk, s szegény Zmesi ? meg a több száz megkopaszított társa ? haj nélkül viselhette a téli hideget. A forgatás végül május 10-én, a Győzelem napját követő hétfőn folytatódott. Addigra mindenkinek kinőtt a haja, így a fodrászok újra ollózhattak.

A piliscsabai forgatásra már csak a fiam ment, így erről csak az ő elbeszélése alapján tudok beszámolni. Őszi-téli jeleneteket vettek fel tavasszal, így sokszor hajnalban, vagy késő délután forgattak. Az őszi, esős jelenetekhez egész éjjel locsolták a terepet, hogy a szereplők sárban csúszkáljanak. Az egyik jelenetben az appelnél dűlöngélő rabok között Ladányi Andrea mozog férfiruhában Ennio Morricone csodás zenéjére.

Egy-egy forgatási napra négyezer forintot kaptak az átlagstatiszták 12 órás munkára, de voltak napi húszezerért meztelen feladatok is három napon át. Ekkor hullaként kellett feküdni a szállítókocsin, vagy elviselni, hogy slaggal lemossanak a kocsiplatón a koncentrációs táborban. Szerencsére a víz nem volt hideg, s utána meg lehetett törülközni és száraz ruhába bújni! Zmesi a Fóton felépített tábor felszabadításakor az amerikai őrmestert alakító Daniel Craiggal közös jelenetben is látható. A forgatás június 27-én fejeződött be, de a külföldi felvételeken már egyikünk se vett részt.

Zsidó és nem zsidó egyaránt volt a statiszták között minden korosztályból, bár a fiatalok voltak többségben. Sokuktól megkérdeztem, miért jöttek el? Persze a pénz is jól jött a forgatási napokra-hetekre, mégsem ez volt a fő szempont. A zsidók így akartak emléket állítani megkínzott, meggyilkolt fajtatársaiknak, míg a nem zsidók így akartak elégtételt adni azoknak az embereknek, akiket honfitársaink küldtek a koncentrációs táborok poklába. A forgatás werkfilmjét Herbai Máté operatőr készítette. 1993-94-ben együtt koptattuk a Práter utcai Szakmunkásképző padjait, ahol mindketten fényképész szakmunkásvizsgát tettünk, majd a Cházár András utcában a videofelvétel-készítés alapjait sajátítottuk el. Róla idekattintva olvashatunk.

Szóljon hozzá!