ZETApress

hírportál

Eichmann-per a képernyőkön

A BBC közreműködésével és támogatásával készült Az Eichmann-show című másfél órás filmet láttuk délelőtt a Művész Moziban. A Pannónia Szórakoztató Kft. és a Freeway Entertainment forgalmazásában a XX. század legfontosabb pere és legfontosabb tévéközvetítése tárult a szemünk elé.

A film az Auschwitz-Birkenau haláltáborok felszabadításának 70. évfordulója alkalmából készült el. 1960-ban a náci párt korábbi tagját, az Argentínában bujkáló Adolf Eichmannt zsidó ügynökök elfogják, és bíróság elé állítják Izraelben. Az Eichmann-per 1961. április 11-e és december 15-e között Izraelben, Jeruzsálemben zajlott. A perben a közép-kelet-európai zsidóság második világháború alatti deportálásában és megsemmisítésében vezető szerepet játszó Adolf Eichmann SS-Obersturmbannführer ellen emeltek vádat emberiesség elleni bűntettért, a zsidóság deportálásában való vezető jellegű tevékenységért, valamint a deportáltak szisztematikus megsemmisítésének egyik értelmi szerzőjeként. A bíróság a vádpontok többségében bűnösnek találta a vádlottat, ezért kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítélte. Miután a kegyelmi kérvényt elutasították, Adolf Eichmannt 1962. május 31-én Ramlában felakasztották.

Milton Fruhtman, az amerikai televíziós producer filmet szeretne készíteni a tárgyalás sorozatról, tervéhez pedig csatlakozik Leo Hurwitz, az Amerikában tiltólistára helyezett rendező is. A halálos fenyegetések és rosszalló megjegyzések ellenére nekilátnak a munkának. Az Eichmann-per közvetítése több mint három tucat országban került sugárzásra, mellyel ez lett minden idők első globálisan bemutatott televíziós közvetítése. A film a per kapcsán bemutatja Adolf Eichmann szerepét a holokauszt kitervelésében és végrehajtásában. Emellett egy pártalanul izgalmas történet a televíziózás hőskorából, egy olyan tévéközvetítésről mely hatására több millió ember döbben rá arra, mi is történt valójában. Az egyik első tévé-show mely a pártatlan és korrekt újságírás, a tájékoztatás, a média céljának alapkérdéseit feszegeti.

Adolf Eichmann

1932-ben lépett be a német NSDAP-be, 1935-ben a német biztonsági szolgálat, a Sicherheitsdienst (SD) munkatársa lett, ahol Heinrich Himmler javaslatára hamarosan zsidóügyi szakértővé nevezték ki, már 1938-tól ő szervezte a német, osztrák és cseh zsidók kényszer-kitelepítését. 1941-ben az ország legfőbb zsidóügyi szakértőjévé nevezték ki, ebben a tisztségében vett részt az 1942. január 20-i Wannsee-i konferencián, mely a végső megoldás (Endlösung), az európai zsidóság tervszerű megsemmisítésének a nyitánya volt. 1942-től kezdve kiemelt szerepet játszott a koncentrációs- és megsemmisítő táborok létrehozásában, illetve a Wehrmacht által megszállt európai országokból (elsősorban Franciaországból, Dániából, Norvégiából és Görögországból) a helyi zsidóság deportálásában. 1944. március 19-ét, Magyarország német megszállását követően az ún. Eichmann-kommandó és személyesen Eichmann irányította a magyarországi vidéki zsidóság gettósítását és deportálását, a magyar hatóságok hatékony közreműködésével.

A háború után Eichmann sikeresen elmenekült, Argentínában telepedett le, Otto Henninger álnéven. A közép-kelet-európai zsidóság deportáltatásában közreműködő egykori ?munkatársainak? többségét a ’40-es években halálraítélték. 1948-ban Pozsonyban felakasztották Eichmann helyettesét, Dieter Wislicenyt. Eichmann azonban egészen 1960-ig sikeresen elkerülte az igazságszolgáltatást. Ekkor a MOSZAD ügynökei megtalálták, a nemzetközi jogok háttérbeszorításával, egy kalandfilmbe illő emberrablás során fogságba ejtették, és titokban kicsempészték Argentínából, majd Izraelbe szállították Eichmannt. A film ettől a pillanattól kíséri figyelemmel a történelem egyik legfontosabb perének lefolyását, miközben a világot megdöbbentő tévéközvetítés kulisszái mögött is elképesztő ?dráma? bontakozik ki.

A per

Eichmann ellen 15 vádpontot fogalmaztak meg, ebből 10 vádpont az emberiesség elleni bűnöket és kiemelten a zsidó nép ellen végrehajtott bűntetteket tartalmazott, öt vádpontban Eichmannt háborús bűnökért vonták felelősségre. A vádpontok felolvasása 1 óra 15 percet vett igénybe (héberül és németül is elhangzott). A vádlottat a tárgyaláson speciális golyóálló üveg mögé ültették, a biztonsági őröket aszerint választották ki, hogy ne legyen olyan családtagjuk, aki a holokauszt áldozata lett, így próbálták meg elejét venni, hogy Eichmannt a tárgyalás során meggyilkolják. A vádlott védelmét Eichmann kérésére Robert Servatius németországi ügyvéd látta el, aki már a nürnbergi perben is védőként tevékenykedett. Servatius a védelem során mindenekelőtt vitatta a tárgyalás jogszerűségét, azzal indokolva, hogy a vádak elkövetésének időpontjában Izrael még nem is létezett, így Eichmann izraeli felelősségre vonása nem jogszerű. Másrészt azzal érvelt, hogy Eichmann nem bűnös, mert csak végrehajtotta a feletteseitől kapott parancsokat. Kihallgatása során Eichmann is mindvégig ezzel érvelt, felelősségét csak a zsidók deportálásának megszervezésében ismerte el.

A tárgyalás, most először a nyilvánosság előtt folyt, a tárgyalóteremben 750 széket helyeztek el a hallgatóság számára, emellett most először, az újságírók és a televíziós csatornák számára is lehetővé tették a tárgyalás közvetítését. A tárgyalás alatt a vád képviselői hozzávetőlegesen 1600 dokumentumot használtak fel, a vádlott bűnösségének alátámasztására, köztük az 1947-ben kivégzett Rudolf Höß, auschwitzi lágerparancsnok naplóját, melyben az Eichmannt a koncentrációs tábor szállítási, nyilvántartási és parancsnoki hatóságának nevezte. A tárgyalás során több holokauszt-túlélő is tanúskodott Eichmann ellen, de ügyében több egykori munkatársát és beosztottját is kihallgatták. Eichmann ügyében vallomást tett Erich von dem Bach-Zelewski, Richard Baer, Kurt Becher, Theodor Horst-Grell, Wilhelm Höttl, Walter Huppenkothen, Hans Jüttner, Herbert Kappler, Hermann Krumey, Max Merten, Franz Novak, Franz Alfred Six, Alfred Slawik, Eberhard von Thadden, Edmund Veesenmayer és Otto Winkelmann.

A bíróság Eichmannt elsőfokú ítéletében nem találta bűnösnek zsidók saját kezűleg való meggyilkolásában, illetve a Kelet-Európában tevékenykedő Einsatzgruppék tevékenységének irányításában. A többi vádpontban azonban bűnösnek találták, nem fogadva el a vádlott és védője azon védekezését, miszerint felsőbb parancsra cselekedett, és kötél által végrehajtandó halálbüntetésre ítélték. A fellebbezést követően a bíróság ezt 1961. december 15-én másodfokon is megerősítette. Adolf Eichmann volt az egyetlen személy, akit Izraelben kivégeztek, annak ellenére, hogy az érvényes izraeli jogszabályok szerint, különleges esetekben napjainkig is kiszabható halálbüntetés.

A film és tanulságai

Több mint hetven éve történt, és még mindig maradt mit megismerni, maradt mit tanulni és marad még tanulság, amire most döbbenhetünk rá. A film, a téma iránti elkötelezettsége, különleges megközelítése, illetve az itt alkalmazott filmes formanyelv teszi, különlegessé ezt a produkciót. A film nem kizárólag a történelmi események, lehető legreálisabb, dokumentarista feldolgozására tesz kísérletet, de emellett párhuzamosan a média és a televíziózás kezdeteinek, már akkor felmerült, de a mai napon még aktuálisabb erkölcsi kérdéseit is feszegeti. A film briliáns módon használja a dokumentum, és archív filmek elemeit, melyek a játékfilm jeleneteibe integrálva egységes egészként funkcionálnak. Egyrészről dokumentarista hűséggel mutatja be az egyik legfontosabb per eseményeit, szinte percről, percre. Másfelől a televíziózás történetének egy fontos epizódját jeleníti meg, mely közvetítés hatásait, tanulságait a mai napig a világon mindenhol példaként emlegetik.

[youtube]https://www.youtube.com/watch?v=USzBJ0g_rXA[/youtube]

A film cselekménye, nemcsak a per lefolyását illetőleg, de, mint a televíziózás hőskorának egyik legfontosabb eseménye kapcsán is, szinte dokumentarista hűséggel követi a valós eseményeket. Eközben próbál rávilágítani arra, hogy egészen 1961-ig, Amerikában, sőt Izraelben élő milliók számára a Holokauszt nem jelentet mást, mint egy távoli legendát. A két szálon futó történet melynek alapját, magvát maga a történelem képezi, egy kellően feszes és izgalmas dramaturgia mentén köti le a nézők figyelmét. Miközben, per kapcsán, egyre mélyebben ismerjük meg azokat a embertelen és borzalmas módszereket melyeket a nácik alkalmaztak a koncentrációs táborokban, egy eddig kevésbé ismert történet is kibontakozik előttünk. Vajon mit tudtak az emberek erről 1945 után? Vajon mennyire ismerték Izrael polgárai, az távolinak hitt amerikai nép, a világ, a történelem eme szörnyűséges bűnét? Vajon kiknek állt érdekében elhallgatni, eltitkolni ezt? Vajon kiknek köszönhetjük, hogy hetek leforgása alatt több millió ember szemét sikerült kinyitni?

A két főszereplő, Martin Freeman (Fargo, Sherlock, Hobbit) és Anthony LaPaglia (Kárhozat útja, Nyomtalanul, Helyszínelők) zseniális játéka teszi igazán kimagaslóvá ezt a felejthetetlen és gyomorszorítóan megindító produkciót. A film a koncentrációs táborok felszabadításának 70. évfordulójának tiszteletére készült el, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy elmélyítse a történelem ezen epizódjáról szóló ismerteteket. Rendező: Paul Andrew Williams. Író: Simon Block. Operatőr: Carlos Catalan. Zene: Laura Rossi. Producer: Ken Marshall, Gina Marsh. Vágó: James Taylor. Főszerepben: Martin Freeman, Anthony LaPaglia, Rebecca Front, Andy Nyman, Nicholas Woodeson, Ben Addis és Adolf Eichmann. Bemutatója augusztus 27-én, díszbemutatója előző este 19 órakor lesz az Uránia Nemzeti Filmszínházban a Pannonia Entertainment szervezésében.

Szóljon hozzá!