ZETApress

hírportál

Kritizálták a filmeseket

Sajtóházi díjazottakA MÚOSZ Filmkritikusok Szakosztálya 53 éve ismeri el a magyar film legjobb teljesítményeit. Az idén a legjobb rendező díját, a fődíjnak számító B. Nagy László-díjat Pálfi Györgynek ítélték oda. Életművéért Banovich Tamás látványtervezőt, rendezőt és forgatókönyvírót jutalmazták.

A Magyar Újságírók Országos Szövetsége Vörösmarty utcai székházában a ma délutáni ünnepségen kihirdették a Jancsó Miklós Alkotóműhely forgatókönyv-pályázatának eredményét is: a mintegy kétszáz pályamunkát elbíráló zsűri nevében Tarr Béla elnök és Kende János elnökhelyettes elmondta, hogy hisznek a győztes tervekben, de a neheze, a megvalósításuk, s nem utolsósorban a források előteremtése még előttük áll.

A filmkritikusok összesen 11 díját Báron György, a MÚOSZ Tévé- és Filmkritikusok Szakosztályának elnöke adta át. A legjobb animációs film díját a Symphony No. 42. című film (rendező: Bucsi Réka) kapta. A legjobb kis-játékfilm díját az Expedíció című film (rendező: Szirmai Márton), a legjobb dokumentumfilm díját a Káin gyermekei című film (rendező: Gerő Marcell) kapta. A legjobb színésznő Molnár Piroska a Szabadesés és A nagy füzet című filmekben nyújtott alakításáért, a legjobb férfi színész Gálffi László az Utóélet és a Fehér Isten című filmekben nyújtott alakításáért lett. A legjobb első film díját a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című film (rendező: Reisz Gábor) kapta. Operatőri díjat Rév Marcell a Viharsarok és a Fehér Isten című filmek fényképezéséért kapott. A Viharsarok című filmet (rendező: Császi Ádám) Különdíjjal is jutalmazták. A legjobb rendező díját Mundruczó Kornél kapta a Fehér Isten című filmért. A magyar filmkritikusok B. Nagy László-díját a Szabadesés című film (rendező: Pálfi György, producer: Pusztai Ferenc) kapta. A magyar filmkritikusok Életmű-díját sok évtizedes kimagasló művészi munkájáért Banovich Tamás kapta.

Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke elismerő tavalyi poénját megismételve úgy fogalmazott: korábban nem gondolta volna, hogy egyszer zsíros kenyérben manifesztálódik a civil kurázsi. Később Báron György is megerősítette: nem harangozunk, mert nincs harangunk, de ha lenne, se tennénk. Így aztán most is szerény, de jó hangulatú fogadás zárta az ünnepséget, ahol a kritikusok által készített harapnivaló és személyes italkínálat várta a vendégeket.

Szóljon hozzá!