ZETApress

hírportál

Elhagyott nők Mexikóból

Margarita ? miután Julio elhagyta még karon-ülő gyermekével ? 1914-ben egy mexikóvárosi bordélyházban köt ki. Itt ismerkedik meg Juan Gómez forradalmárral, akit megigéz szépsége és ki akarja szabadítani erről a helyről ? láttuk tegnap este a Vörösmarty utcai Sajtóház Mikszáth-termében.

Sajnos ezzel Margarita balszerencséje még nem ér véget, mert Juan szélhámosnak bizonyul, tagja a hírhedt szürke autók bandájának, akik sakkban tartják rablásaikkal az egész várost ? derült ki az Elhagyott nők (Las abandonadas) című 97 perces, 1944-ben forgatott mexikói filmből. Főszereplők: Dolores del Río és Pedro Armendáriz.

A Magyar Public Relations Szövetség (MPRSZ) a Mexikói Nagykövetséggel karöltve öt alkalomból álló, a mexikói filmtörténet aranykorát prezentáló filmbemutató sorozatot indított, amelynek keretében havonta egyszer kerülnek vetítésre Emilio Fernández és Gabriel Figueroa alkotásai. A sorozatot Mexikó Külügyminisztériuma, a Mexikói Nagykövetség, valamint a Televisa és a Fundación Televisa szervezetek támogatják.

A sorozat fogadással egybekötött megnyitóján Isabel Téllez Rosete mexikói nagykövet helyett a követség kulturális attaséja, valamint Tóth Károly, a MÚOSZ elnöke és Dr. Szeles Péter, az MPRSZ elnöke köszöntötte a vendégeket. A filmek spanyol nyelvűek angol felirattal, melyeket a nyelvi akadályok elhárítása érdekében Lakatos Zsuzsanna (BGF) szinkron-tolmácsol a nézőknek. Ő fordította este az attasé szavait is.

Az 1940-es ?50-es évek közepéig terjedő időszakot aranykornak (Época de Oro) hívják a mexikói filmtörténetben. Az aranykor filmjei mind témaválasztásukban, mind műfajukat tekintve a legkülönfélébbek voltak. Ennek az időszaknak legjellegzetesebb képviselői: Emilio Fernández (1904-1086) filmrendező, akit csak El Indioként ismernek és Gabriel Figueroa (1907-1997) operatőr.

Emilio Fernández filmkarrierje Hollywoodban a ?20-as években színészként kezdődött. Később visszatért Mexikóba és itt kezdett el rendezni. Első sikere a Vadvirág (Flor Silvestre) volt 1943-ban. Az ezt követő években Emilio Fernández elérte, amit egyetlen mexikói rendezőnek sem sikerült: kialakította saját esztétikai stílusát Eisenstein, John Ford, Diego Rivera és José Clemente Orzoco mexikói muralisták befolyásának is köszönhetően. Rendezői munkássága során mindvégig Gabriel Figueroával, Mexikó leghíresebb operatőrjével dolgozott.

Figueroa a fekete-fehér film művészetének egyik legnagyobb mestere, beállításai nemcsak a mexikóiak filmes szemléletét változtatták meg, hanem életfelfogásukat is. Emilio Fernández filmjein kívül Luis Bunuellel is dolgozott éveken át. Az aranykor filmjeit a fény és az árnyék megdöbbentő ellentéte, a sötét előterek és a világos hátterek, a festői égboltok gyakori alkalmazása jellemzik. Az egyetemes filmművészet egyik legendás párosaként új szintre emelték a mexikói filmet. Mindkét művész a mexikói lélek autentikus látásmódjának bemutatásával hozzájárult az ország filmprodukciójának aranykorszakához.

A művészpáros vezetése alatt értek el nemzetközi hírnevet kollégái, María Félix, Pero Almendáriz, Dolores del Río és Columba Domínguez. A filmszemle tegnap az Elhagyott nők című filmmel indult. A további négy alkotás márciustól júniusig: Vadvirág (Flor Silvestre) 1943, 90 perc. Buganvilia virág (Bugambilia) 1944, 100 perc. Falusi lány (Pueblerina) 1948, 106 perc. Igazgyöngy (La perla) 1945, 85 perc. A részvétel az MPRSZ és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége tagjainak díjmentes és regisztrációhoz kötött, tegnap mégis bárki ellenőrizetlenül bejöhetett.

Szóljon hozzá!