ZETApress

Nem erre vagyok kíváncsi, mondta Bubik Istvánnak Izsák Mária fotóművész. Az Új Színház öltőzőjében eleinte a színész, akárcsak a színpadon, szerepet játszott a fényképezőgépnek. A mondat hatására azonban felszabadult és tette a dolgát, természetesen. Én csak válogattam a pillanatok között, mondta Izsák Mária a Moveast filmfesztiválon, a Dante kávézó kiállítótermében.

A fotós időutazásra invitál. 2004. februárjában járunk, fél évvel azelőtt, hogy a színész frontálisan karambolozott a 4-es úton. A gondolkodós, kicsit hivatalos portrék azt a Bubik Istvánt ábrázolják, amilyen képet általában a külvilágnak megmutatott. Én ennél többet szerettem volna kapni, bár rábíztam, mennyit ad magából, azt gondoltam, bármilyen mélységig is jutunk el a fél évig tartó közös munka során, annyit kell elfogadnom.

Halála után két és fél évig nem tudtam kezembe venni a képeket ? vallja Izsák Mária ?, száműztem azokat egy fiók mélyére. Akkoriban nem lett volna helye egy Bubik Istvánt ábrázoló portré-kiállításnak. Most viszont azt remélem, kis idő távlatából megmutatják a képek, milyen volt valójában: a férfi, aki erőt sugárzott, mégis rettenetesen érzékeny volt. A fekete-fehér képeken hol fáradt az arca, amint az előadás végén pihen, hol bolondos, játékos ember, mielőtt felvonul a színpadra. Megint máskor komolyak a vonásai.

Az egyik képen egy ceruzával verset firkant egy könyv szélére: Ezt a képet nagyon szeretem, hiszen csak azok tudják, akik közelről ismerték, milyen görbe volt a kisujja. Izsák Mária elneveti magát, majd egy másik, az utolsó kép előtt ismét elkomorodik az arca: ez az autó, melyen a halálba utazott. A kormányánál Bubik ül, két kutyája pedig az anyósülésről kandikál ki az ablakon. ? Milyen furcsa, hogy amikor egy évtizede először találkoztunk, ugyanebben az autóban ült. A vizsgamunkámhoz ismert művészekről kellett portrékat készítenem. Valahogy rosszul sikerültek más színészekről, zenészekről készített képeim, nem volt meg velük az összhang.

Ekkor megláttam Bubik Istvánt ? folytatta az alkotó. ? A Thália Színház művészbejárójánál újságot olvasott a kocsijában. Gyakorlatilag leszólítottam, bár akkor még fogalmam sem volt róla, hogy hívják, csak annyit tudtam, hogy híres színész ? meséli a fotóművész ?, s egy évvel később szinte ugyanott, a Nagymező utcában futottam össze vele. Ekkor, hónapok közös munkája során, az Új Színházban született az a több száz fotó, amelyből válogatást láthatunk Pécsen. Két tucatnyi fotó. Egy színésznek három intim szférája van: a hálószoba, a színpad és az öltöző ? mondta a munka végén Bubik István az alkotónak ?, az utóbbi kettőbe beengedtelek.

A kiállítást Kunszt Márta, Pécs kulturális bizottságának elnöke nyitotta meg hétfő este, Márta Istvánnal, az Új Színház igazgatójával együtt, aki szavakkal festett érzékeny portrét a tragikus körülmények között elhunyt színészről: Tudatos életet élt, a legnagyobb magyar költők versei inspirálták. Igazi hazafi volt, a szó nemes értelmében. Ösztönös színész. A nagydarab emberben hatalmas szív dobogott. Amit a színház nem tud megörökíteni, azt a celluloid magába zárja, adta hírül a Moveast Sajtóiroda.