ZETApress

Mától láthatjuk a mozikban Ragályi Elemér Nincs kegyelem című filmjét. A hetven perces fekete-fehér alkotás Pusuma Dénesnek, és a hozzá hasonló szerencsétlen és kilátástalan sorsú embereknek állít emléket. Azokról szól, akiket alaptalanul vádolnak meg, s hiába tudják meg róluk, hogy ártatlanok, senki sem segít rajtuk.

A tegnap esti díszbemutatón az Uránia Filmpalotában néztük végig az alkotókkal együtt a filmet. Cselekménye valós történeten alapszik, az eredeti helyszíneken ? a szolnoki börtönben, a rendőrségi vizsgálóban, a bírósági tárgyalóteremben és a faluszéli házban ? játszódik. Csak főhősét hívják költött néven Suha Dénesnek. Őt az eddig főleg színházi szerepekben megismert Nagypál Gábor alakítja remek beleélő képességgel.

Megölnek egy idős férfit egy eldugott faluban, s a gyanú a korábban garázdaságért tíz hónapra elítélt Suhára terelődik. Tanúként kerül be a rendőrségre, de a két nyomozó ? Eperjes Károly és az időközben elhunyt Bertók Lajos ? mindenáron be akarja bizonyítani bűnösségét. A börtöntársak ? Csuja Imre és Gazsó György ? igyekeznek hasznos tanácsokkal ellátni, s akkor még úgy tűnik, hogy sikerrel.

Suha akkor még bízik az igazságszolgáltatásban. Látjuk rémálmait és zavaros vízióit a kiválóan megkomponált képsorokon. Ezek még közelebb hozzák az elesett, a legmélyebb nyomorban élő cigányembert. Sajnáljuk őt, s ezzel nem is vagyunk egyedül. Kár, hogy az ügy vizsgálói nem így éreznek.

A bírónő ? Csoma Judit ? is hisz az ártatlanságában. Már-már kiengedné, de a nyomozók az ügyész ? Sipos Imre ? tanácsára cselhez folyamodnak. A harmincas évei elején járó cigány férfit egy másik cellába helyezik át, ahol a beépített cellatársa rábeszéli a részletes beismerő vallomás megtételére. Suha a szabadulás reményében ezt meg is teszi, így az ítélet nem is lehet más, mint nyolc év börtön.

Az élet egyre kilátástalanabb

A tárgyalások idején beteges édesanyja ? Lázár Kati ? is meghal, ezért aztán Suha meg sem fellebbezi az ítéletet. Már két évet és négy hónapot tölt a rácsok között, amikor elfogják az igazi gyilkost, őt pedig szabadlábra helyezik. Nagyon fontos mondat hangzik itt el a főnyomozót játszó Eperjes szájából: ? Kitüntettek-e valaha egy rendőrt azért, mert bebizonyította, hogy a gyanúsított ártatlan? ? kérdezi kollégájától. Talán elgondolkozhatnának ezen végre a bizonyítási kényszerben élő hatóságaink!

A hazatérő Suhát nem fogadja vissza a falu. Munkát nem kap, minden portáról elüldözik. Pénze nincs, csak uzsorakamatra kap kölcsönt, s végül a szülői házat is elviszi a feje fölül a hitelező. Ügyvédje egymillió-kétszázezer forintos kártérítést kér az elvesztegetett évekért a Magyar Államtól, de ezt minden fórumon elutasítják. Élete egyre kilátástalanabb, ezért végül a halálba menekül. A temetőkertben, édesanyja sírjánál akasztja fel magát épp tíz évvel ezelőtt.

A forgatókönyv a jogvédő Magyar Elemér és a rendező Ragályi Elemér közös munkája. Fényképezte a rendező és fia, Márton. A 16 éven felülieknek ajánlott filmdrámát a Hungarotop forgalmazza. Készítésében a Tivolifilm és a Duna TV is részt vállalt. Producere Szekeres Dénes.

A filmet végignézve néhány kérdés bennem is megfogalmazódott. Nem értettem, miért nem fogadta vissza a falu az ártatlanul meghurcolt cigány férfit? Azt sem értettem, hogy a cigány közösség hol volt a börtönévek alatt és után, hiszen a tárgyalásokra sem jöttek el, a börtönben sem látogatták. Hol voltak addig a rokonok, akik most a markukat tartanák a kártérítési összegért. A film zárómondata úgy szólt, hogy az örökösök nem kaptak egy fillért sem Pusuma Dénes ártatlanul eltöltött börtönéveiért. Ha a szabadulása után sem álltak melléje, akkor sem érdemelnének semmit, ha ezt a pénzt valaha is megítélnék!