ZETApress

hírportál

Magas férfi ősz szakállal

A díjak sohasem érdekeltek, számomra a közönség szeretete és elismerése jelentette a díjakat – hangsúlyozta délután a Hotel Kempinskiben az ősz hajú, deres szakállú Pierre Richard (szül: 1934. augusztus 16.) francia színész-rendező, aki a 3. Budapesti Klasszikus Film Maraton díszvendégeként érkezett fővárosunkba. Fotóink Lantai József felvételei.

A fesztiválon két filmje: a Félénk vagyok, de hódítani akarok és a Magas szőke férfi, felemás cipőben felújított változatát vetítik. Az utóbbit ma este ingyenes szabadtéri vetítésen láthatják a nézők a Szent István téren, ahol a film előtt a főszereplő személyesen köszönti a közönséget. Főszereplője Charles Léopold Defays néven született dúsgazdag arisztokrata családban, nagyapja olasz arisztokrataként érkezett Franciaországba. – Nagyapám bevándorló volt, ebből adódóan sem olasz sem francia nem vagyok, mindig a különbözőséget értékeltem, ebből adódik a rám jellemző könnyed szellemiség – magyarázta.

A francia színművész a sajtótájékoztatón elmondta: fontosnak tartja a nagy rendezők régi filmjeinek restaurálását, nemcsak azért, hogy a fiatal nézők láthassák azokat, hanem hogy az a generáció is újra megnézhesse, amely ezeken az alkotásokon nőtt fel. Sosem gondolt arra, hogy saját filmjeivel valamilyen üzenetet közvetítsen, soha nem volt tudatában ennek, számára természetes volt, belülről fakadt a filmkészítés és ezáltal a mondanivaló is. – Amikor visszanéztem a filmjeimet, nekem tetszettek, és arra gondoltam, hogy a közönségnek is tetszeni fognak – tette hozzá.

Magyarországon több mint húsz évvel ezelőtt járt inkognitóban, de számára mindig nagyon meglepő, hogy azok az emberek, akik messze élnek tőle, talán más kultúrában is, ennyire érdeklődnek a filmjei iránt. Állítólag akkor Madonnát kísérte, de erről nem mondott többet. Az Evitát 1996-ban forgatták Budapesten is. Lehet, hogy erre gondolt?

A Magas szőke férfi felemás cipőben című vígjátékban Mireille Darc (1938–2017) volt Pierre partnernője. Közös munkájukat felidézve úgy fogalmazott, hogy imádta Mireille-t, aki nemcsak csodálatos művész, de bátor és értékes ember volt. Az 1972-es filmforgatáskor a színésznő már sztárnak számított, Pierre Richard akkor még csak feltűnőben volt. Felidézte, hogy Yves Robert rendezőtől hiába kérte, a forgatás előtt nem tudott megismerkedni a színésznővel. Legelőször a forgatás napján találkoztak, Yves Robert ezt azzal indokolta, hogy látni akarta az arcát, amikor először meglátja a színésznőt – magyarázta Pierre Richard.

Gérard Depardieu-vel több alkotásban forgatott együtt: a Balfácán (1981), a Balekok (1983) és a Négybalkezes (1986) című vígjátékokban. A közös munka során közel kerültek egymáshoz, és bizonyos módon kiegészítették egymást. – Dépardieu egy nagyon gyengéd és törékeny kolosszus, míg én egy törékeny, de erős ember vagyok, ezzel kiegészítettük egymást – hangsúlyozta Pierre Richard.

A 85 éves művész szerint az elmúlt évtizedekben nagy változáson ment keresztül a filmkészítés, korábban sokkal többe került, ami arra kötelezte a filmkészítőket, hogy sokkal jobban odafigyeljenek a forgatókönyvre és a rendezésre. A mai technikáknak köszönhetően a fiatalok már 25 éves koruk körül is készíthetnek filmet, ráadásul manapság inkább társadalmi kérdéseket boncolgatnak még a vígjátékokban is, és kevésbé törekednek a minőségre.

Sajnos a mai francia mozivászonra rátelepedett az amerikai film, a kelet-európai filmek viszont mindig nagyon érdekelték. A magyar alkotók közül ismeri az Oscar-díjas Nemes Jeles Lászlót, akit nagy rendezőként tart számon – tette hozzá Pierre Richard. Szólt arról is, hogy 35 év alatt szenvedélyes szőlősgazdává vált, Dél-Franciaországban borászattal foglalkozik. Mint elmondta, a jó borok fogyasztása annyiban is hasonlít a filmezéshez, hogy egyiket se jó egyedül csinálni!

Ráduly György fesztiváligazgató, a Filmarchívum vezetője hangsúlyozta: a Budapesti Klasszikus Film Maraton célja bemutatni nagy vásznon újra azokat a filmeket, amelyek örök érvényű értéket képviselnek. – Pierre Richard filmjein nőttünk fel, sok vidámságot és fényt hoztak az életünkbe az 1970-es, 1980-as években, amikor Magyarországon még diktatórikus rendszer uralkodott – emlékeztetett a fesztiváligazgató, majd vendégével továbbindult az Uránia filmszínházbeli közönségtalálkozóra.

Szóljon hozzá!