ZETApress

hírportál

Sportképek a Belvárosban

Hajrá BudapestHajrá Budapest! Földön, vízen, levegőben című fotókiállítás nyílt tegnap este a Kossuth Lajos utcai Budapest Projekt Galériában a Fortepan képeiből. A kiállítás június 15-én szombatig, keddtől szombatig, déltől 18 óráig ingyenesen látogatható.

Nem is tudnánk megszámolni, hogy az elmúlt száz évben hány sportpálya és létesítmény épült meg Budapesten, és mekkora tömegek mozdultak meg egy-egy városi sportesemény kapcsán, legyen szó világbajnoki döntőről vagy épp egy családi kocogásról. A Fortepan képeiből most azokat válogatták ki, amelyek ennek a lelkesedésnek állítottak emléket.

Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes a főváros, a galéria és a Fortepan közös kiállításmegnyitóján kiemelte, hogy ezen a helyszínen sport témájú kiállítás még nem volt, ám mivel Budapest idén Európa Sport-fővárosa, az eseménysorozatba illik a múlt sportéletét felidéző tárlat. – A képeket elnézve megállapítható, hogy régen is olyan izgalmakat éltek meg az emberek egy-egy sporteseményen, mint napjainkban. Ezeken a fotókon a város olyan arcát, pillanatait láthatjuk, melyeket tévéműsorokban nem – mondta a főpolgármester-helyettes.

Török András, a Fortepan menedzsere hangsúlyozta, hogy ezek a képek a sportnál többről szólnak: korhű dokumentumok, amelyek ábrázolják az adott időszak divatját is. A kiállított képeken látható például az atlétikai eseményeken és labdarúgó-mérkőzéseken telt házas Népstadion, az 1954. május 23-ai 7:1-es angol–magyar, a Csepel Vas- és Fémművek gyereknapi sportrendezvénye, az augusztus 20-i vízi-parádé dunai kajakosai, az 1964. november 21-én átadott Erzsébet híd közelében kajakozó fiatalok még a hídépítés idején, a népligeti autó- és motorversenyzők a ’60-as években, vagy Ferencváros egyik terén sakkozó férfiak.

Egy fiú halálára

Ha már nosztalgiázunk, magam is megteszem: 1991 májusában a Losonci Téri Általános Iskolában az MTK-VM Kajak-kenu Szakosztálya felvételt hirdetett. Vízi-telepük a Népszigeten volt, s a toborzóra a hetedikes Zoli fiam és az ötödikes Zita lányom is elment. Már az első este későn értek haza. Szomorúan újságolták, hogy egy négyszemélyes hajó a régóta odajáró gyerekekkel felborult. Hárman ki tudtak úszni, de a legtapasztaltabb és legidősebb társuk – aki a többieket is próbálta menteni! – a vízbe fulladt. Esetét égi jelnek véltem, s gyermekeimet nem engedtem tovább edzeni. Így ért véget a még el sem kezdődött vizes karrierjük, de legalább élnek! A tragikus sorsú fiúról a május 24-ei Nemzeti Sportban a fenti címen én is megemlékeztem.

Szóljon hozzá!