ZETApress

hírportál

Szépség a Fészekben

Eperjesi Ágnes kiállítása a FészekbenEperjesi Ágnes: Érezze megtiszteltetésnek! című kiállítása nyílt meg tegnap 18 órakor a Fészek Művészklub Herman-termében és Galériájában. A június 14-én péntekig látható tárlatot Adamik Luca nyitotta meg.

Eperjesi Ágnes kiállítása a rendszerváltást megelőző gazdasági fellazulás időszakában, az 1985-ös évben megrendezett szépségkirálynő-választással, annak képzőművészeti vetületeivel foglalkozik. A szocializmus korszakában először rendezett esemény során fiatal női testek kerültek reflektorfénybe, amit megfejelt a választás és a királynő fogalmak bizarr szocialista kontextusa is – ezzel a verseny az egész országot foglalkoztató médiaeseménnyé vált.

A versenyzők testét vásárra vivő vállalkozói szellem visszásságai miatt az esemény hamar botrányossá, aztán a királynő néhány hónapra bekövetkező öngyilkossága miatt tragikussá is vált. Mindezt még nem lehetett sejteni akkor, amikor Pauer Gyula (1941–2012) a díjazottakról gipsz testlenyomatokat vett egy úgynevezett szépségakció keretében. A gipszminta alapján a győztes Molnár Csilláról halála után bronzszobor is készült, ami a Nemzeti Galériába került. Jelentékeny műkritikusok támogatásával a szépség konceptualista kritikájaként vált az életmű kanonizált részévé. Noha a szobor és szépségakció egésze mindig is megosztotta a véleményeket, a művészeti világban csak az utóbbi időben jelentek meg azok a hangok, melyek Pauer vállalkozásához kritikusan viszonyulnak.

Eperjesi Ágnes munkái azt járják körül, hogyan lehet erről a nagyon konkrét, és képzőművészeti szempontból is kényes témáról, az ábrázolás és a kép politikai természetét leleplező területről beszélni. Bemutatja egy fél évvel ezelőtti, nem nyilvános performanszának dokumentációját is, melynek során a Magyar Nemzeti galériabeli szobrot vörös kifutószőnyegbe öltöztette, alkalmat teremtve ezzel arra, hogy a mai diskurzusban felerősödő kritikai szempontok fényében vegyük szemügyre a művet.

A retro-patinájú Fészek Művészklub Galériájában és Herman-termében párhuzamosan rendezett kiállítás nemcsak a performansz efemer aktusát idézi meg, hanem dokumentumok révén lappangó, kritikai hangsúlyokat is felerősít. Kérdéseket tesz fel, új összefüggésbe állít, az új összefüggésekből műveket hoz létre, melyekkel véleményt formál.

Szóljon hozzá!