ZETApress

Izgalmas látvány, gondolatébresztő műalkotások. A képeken a fekete milliónyi árnyalata. Ez a szín egymástól eltérő, gyakran egymással ellentétes jelentéseket hordoz a különböző civilizációkban ? láttuk a Palme Házban, a városligeti Olof Palme sétányon.

A kabbalisták szerint a címerekben szereplő fekete a bölcsességet jelentette, az arab világban a fekete állatok a szerencsétlenségek hordozói voltak, míg Egyiptomban az örök megmaradás és az újjászületés jelképe, a hindu tradíció szellemében pedig az idő szimbóluma. A Magyar Festők Társasága az első nagysikerű tárlat után most másodszor rendezi meg a fekete képek seregszemléjét.

Babits Mihály: Fekete ország című verse botrányt keltett a múlt századelőn, jóllehet költői nyelvezete követhetőbb, szimbolikája világosabb, mint Ady Endre nehezen értelmezhető, hegedűszó-ihlette Fekete zongora című költeményének ? tudtuk meg a csütörtök esti megnyitón.

Miként e versekben, a magyar nyelvben is sok jelentése, számos árnyalata, változatos atmoszferikus sugárzása van a fekete színt, a feketeség jelenségét jelölő fekete szónak: mást és másként jelent ha valaki feketelistára kerül, ha hátra van még a feketeleves, ha a fehéret is feketének mondja, ha sötétben minden tehén fekete, ha valakinél a szivárvány is fekete-fehér. Valami fekete lehet, mint a holló, mint a korom, mint a föld, mint a szurok és mint az ördög, fekete lehet a fuvar, fekete lehet a karácsony, a lyuk, az özvegy, az éjszaka, a vonat, a sereg, a gazdaság, a bárány, a doboz, a gyémánt, a péntek, a mágia, a halál, és bizonyos korszakokban éjszaka megérkezhetett a fekete autó, és kiszállhattak belőle feketeképű emberek.

Az ókorban az alvilág isteneihez, Hádészhez, Hekátéhoz, Oziriszhoz társult, s fontos irodalomtörténeti motívummá vált Goethe Faustjának fekete kutyája, és Bulgakov Mester és Margarítájának fekete macskája révén. A szimbólumlexikonok értelmezése szerint egymástól eltérő, gyakran egymással ellentétes jelentéseket hordoz a különböző civilizációkban és hagyományokban a fekete szín: a kabbalisták értelmezése szerint a címerekben szereplő fekete a bölcsességet jelentette, az arab világban a fekete állatok a szerencsétlenségek hordozói voltak ? a fekete kutya a halál hírnökeként jelent meg a családban ?, míg Egyiptomban az örök megmaradás és az újjászületés jelképe volt.

A hindu tradíció szellemében a feketeség az idő szimbóluma, és Káli, a pusztítás istennőjének színe volt. A fekete szín Nyugaton, az európai kultúrában a halál, a bánat és az alvilág, a pokol, a bűnhődés szimbóluma: Krisztus keresztre feszítésekor elsötétült a nap. A világtól való elfordulás, az alázat kifejezése: számos szerzetesrend, a katolikus papok reverendájának színe. Míg az élet színekben jelenik meg, ellentéte, a halál feketében.

És megint csak más, a modern kor változásaival árnyalt tartalmakat nyer a fekete szó az amerikai kontinensen, kiváltképp a közelmúlt elnökválasztása után. A XX. század globalizált műélvezőjének és műértelmezőjének nincs könnyű dolga: mindez ott lappang a globalizált festészet fekete-színhasználatának mélyrétegeiben.

A festészetben a manierizmus és a barokk fekete sötétségbe burkolózó gomolygásai után a XX. század második évtizedében ragyog fel a maga tökéletességében a fekete szín: mint oly köztudomású, Malevics 1913-ban kiállított Fekete négyzet fehér alapon című képe által, amelyet a művészettörténet méltán avatott a festészet egyik kulcsfontosságú művévé. Minden bizonnyal korántsem ítélhető véletlennek, hogy a nagy orosz forradalmak pillanatnyi szünetében a festő egynemű, monokróm vásznának színéül nem a zöldet vagy a sárgát, hanem a feketét választotta, mint ahogy ebben az időben Babits sem ultramarinkék országról verselt, hanem feketéről.

Malevics feltette önmagának a kérdést: Vajon továbbra is fessen vagy kőbe véssen jeleneteket vagy történeteket az Egyház vagy az Állam szolgálatában, vagy pedig nem lenne-e jobb, ha a szabadság útját, vagyis a gyakorlati céloktól végleg megszabadított művészet útját választaná, s csak a tiszta plasztikus érzékenység követelése szerint alkotna képet, szobrot?

A Fekete négyzet fehér alapon című képpel lezárt minden ábrázolási konvenciót és kényszert, szuprematizmusával elutasított minden egyedit és különöst, és visszatért az alapokhoz, megteremtette a tiszta lappal, mondhatni tiszta fekete lappal való festői építkezés lehetőségét, a tiszta érzékenység abszolút szupremációját.

A Magyar Festők Társasága által kiírt Fekete képek-kiállítás tehát lehetne egy Malevics-hommage, de lehetne számos, Malevics követőjeként, vagy művészeti örököseként dolgozó XX. századi festő, mint a kiállításra szóló felhívásban is szereplő Bartlett Newman, Rauschenberg, Ad Reinhardt, Mark Rothko és Frank Stella életműve előtti tisztelgés is ? de a modern magyar festészet alkotói között is számon tarthatunk több, fekete korszakot megélt, vagy fontos, művészettörténeti jelentőségű fekete képet alkotó festőt.

A kiállítás iránt megnyilvánuló nagyfokú érdeklődés azt tanúsítja, hogy a fekete kép úgymond benne volt, benne van a levegőben, és nemcsak az alkotómódszer, a festői eszközhasználat szintjén, hanem a jelentéskörök, a kifejezések, a korszellem, az életérzések, a jelenségvilágok metszéspontjai és érintkezései, összhangja által ösztönzötten.

Németh Lajos művészettörténész egyik elméleti eszmefuttatásában hívja fel a figyelmet a Kunstwollen-fogalom jelenvalóságára: minden korban csak a kor szükségszerűségei által indokolt és ösztönzött műalkotások születhetnek meg. A Kunstwollen, a művészet akarása most e fekete képek megszületését inspirálta, s legyen ez számunkra egyfajta figyelmeztető jelzés, vagy legalábbis árulkodó művészeti, művészettörténeti jel.

A grafikai eszközhasználatot elutasító, a kizárólagos festői fekete színhasználatra koncentráló rendezés által közönség elé tárt hatalmas kollekció ? miként a bevezetőben ecsetelt, a fekete-fogalomjelölések és -szókapcsolatok által koncentrálódó roppant nyelvi változatosság ? a színhasználat, a festésmód, az előadás, a stílus és természetesen a festői mondandó által determináltan teremti meg a feketeségek fantasztikus gazdagságát és ? paradoxon, de igaz ? sokszínűségét.

A modern festészet fekete képeinek ősatyja, Malevics csak néhány évig festette az ősi sötétség, a káosz, a feneketlen, titokzatos mélységek, a lemondások, a szomorúságok, a gyász képeit. Öt évvel később már fehér képeket alkotott, s a színváltás is jelzi, hogy egészen más kifejezések, jelentések és tartalmak, üzenetek foglalkoztatták. Ha a jelenkor magyar festői is ezt az utat választanák, megszabadulhatnának e sötétségekbe és domináns módon elvontságokba burkolózó, borongós világtól, búcsút inthetnének a depressziós mélységeknek, és rövid úton eljuthatnának a légüres térig, az éteri fehérségbe foglalt semmiig. Ám aggodalomra semmi ok: mint tudjuk, amiként a történelem, a festészet sem ismétli sohasem önmagát. Lehet, hogy most a feketék hosszabb uralmára kell berendezkednünk. A csütörtök este megnyitott kiállítás február 14-én, vasárnapig tekinthető meg.