ZETApress

hírportál

München magyarul

Rendkívüli élményben részesül az, aki ezen a héten délután a Magyar Nemzeti Galériába látogat, ugyanis a München magyarul 1850-1914-ben című monumentális kiállítás utolsó hetében a kurátorok mutatják be a nap, mint nap a tárlatot, melyen a XIX. századi művészetünk legszebb és legismertebb alkotásai új összefüggésben láthatók ? tudatta Rozs Borbála.

A művészeti életen keresztül újra élhetjük történelmünket és nyomon követhetjük, hogy e korszakban mi hatott a festészeti irányzatok kialakulására. A kiállításon 350 festmény és grafika mellett mintegy 30 szobrot láthatunk. Ezen kívül levelek, fotók, karikatúrák, valamint Somogyi Miklós 1912-es, a müncheni magyar művészekről összeállított felbecsülhetetlen jelentőségű kézirata teszik színesebbé a kiállított anyagot.

A kiállítás aktualitását a müncheni Királyi Képzőművészeti Akadémia 200 éves évfordulója adta. München jelentős nemzetközi művészeti centrum volt, amelyben a magyarok különösen fontos szerepet játszottak. München bizonyos értelemben a magyar művészet fővárosa is. Három magyar professzora (Liezen-Mayer Sándor, Benczúr Gyula, Wagner Sándor) is volt az akadémiának, s ők, a külföldi hallgatóikon kívül népes magyar művésznövendék-sereget is maguk köré gyűjtöttek.

Magyar művészek Münchenben 1850?1914

A magyar művészet jelentős mesterei Székely Bertalantól Benczúr Gyuláig, Szinyei Merse Páltól Munkácsy Mihályig, Hollósy Simontól Csontváryig, Ferenczy Károlytól Vaszary Jánosig mind München fiai. Münchenben születik meg a magyar festészet számos olyan remekműve, mint az impresszionizmus előfutáraként ismert Majális Szinyeitől, a nemzeti történelem oltárképeként tisztelt Vajk megkeresztelése Benczúrtól, a modern népies zsánert képviselő Tengerihántás Hollósytól, vagy a sejtelmesen bonyolult fényhatásai miatt csodált Árvák Csók Istvántól.

Münchenben született meg a nagybányai művésztelep gondolata, s München növendéke az a művészgeneráció is, aki Budapest XIX. századi világvárosi arculatát megformálta az épületektől a szobrokig, a freskóktól az iparművészeti berendezési tárgyakig. München nevelte azokat a művészeket is, akik tanárként az újabb nemzedékeket irányították, s kiknek befolyása még az 1930-as években is meghatározó volt a magyar művészképzésben.

A királyi művészeti akadémia, a Glaspalast kiállításai, Hollósy szabadiskolája, a Café Lohengrin és a Café Probst kávéházi asztalai, a műtermek, a város száznál is több galériája és művészeti kiadója éppúgy részei bajor főváros izgalmas és egyedülálló nemzetközi művészeti életének, mint a magyar művészettörténetnek. Ezekből táplálkozik mindaz, ami a kor művészetét olyan egyedülállóan jellegzetessé tette, s amit röviden a München-jelenségnek nevezhetünk.

A tárlatra több kulcsfontosságú mű érkezett Franciaország és Németország különböző múzeumaiból. A müncheni Neue Pinakothek és a lipcsei Szépművészeti Múzeum mellett Bécsből, Tournai-ból, Pozsonyból és a Varsói Nemzeti Múzeumból is kölcsönződtek képek, összesen mintegy 30 darab. Jelentős esemény, hogy a Marosvásárhelyi Képtárból tíz mű érkezett, köztük olyanok is, amelyeket az első világháború óta nem láthattunk Budapesten Számos kép került a nagyközönség elé a magyar közgyűjteményből és magántulajdonokból, amelyeket eddig nem látottunk. A kiállítás grafikai egysége elsősorban az akadémiai oktatásba nyújt bepillantást. Így az egyes művészek rajzi tudásáról is képet alkothatunk. A kiállítás kurátorai: Bakó Zsuzsanna, Hessky Orsolya, Róka Enikő.

Szóljon hozzá!