Sári Hosszúélete
Ember Sári Hosszúélet című kiállítása nyílt tegnap este a Bródy Sándor utcai Molnár Ani Galériában. A szeptember 29-éig keddtől péntekig 12 és 18 óra között látható tárlatot Gadó Flóra, a kiállítás kurátora nyitotta meg a kétemeletes társasház udvarán.
Ember Sári (1985. Sao Paulo ?) legújabb munkáiban szorosan épít korábbi kiállításaira, de ezúttal egy másik, fiktív nézőpontból gondolja újra a családi örökség, a múltfeldolgozás témáit és az embereknek a tárgyakhoz való viszonyát. A Molnár Ani Galéria kiállítótere egy képzeletbeli család szokatlan nappalijává alakul át. Ugyanakkor ez a tér további asszociációkat is kelthet: a semmit nem takaró arany függönnyel akár színház is lehet a különféle kellékekkel, vagy múzeum és raktár, a vitrint idéző polcok elrendezésnek köszönhetően.
Ezekre a helyszínekre Ember Sári kritikusan is reflektál: felveti a kérdést, hogy milyen kontextusba kerülnek itt a tárgyak és mennyire sokrétű ? a csodálattól kezdve a bemutatáson át a használatig ? a hozzájuk való viszonyunk. A helyspecifikus installációban megjelenő objektek érdekessége, hogy egyszerre rendelkeznek funkcióval és hatnak pusztán dekorációként: formaviláguk ismerős, ugyanakkor színük, megmunkáltságuk szokatlan és ironikus. Anyagiságuk is kettős: a kerámiák törékenysége és intimitása a családi emléktárgyak világát idézi, a márványból, gránitból és mészkőből készült, épp ezért hordhatatlan és egyben sokszor szabálytalan maszkok ? csak orruk van, vagy épp több szemük ? pedig akár a mindennapokban felvett különféle szerepek változásainak nehézségére is utalhatnak.
A térben nem önmagukba záródó dolgokat látunk, hanem felidéződik egy család tárgyakon keresztül kirajzolódó történetének láthatatlan mintázata. Ezek a maszkok, kerámiák és egyéb objektek sajátos viszonyrendszerben állnak egymással: antropomorffá válva sorozatokba és konstellációkba rendeződnek, valamint néha megjelennek fotókon is, mint valakihez tartozó, személyes tárgyak. A fotóknak pedig nemcsak az elrendezése szokatlan ? hiszen a falakon kívül a polcrendszeren is megjelennek ? hanem a beállítások, jelenetek is enigmatikusan vetik fel a látás/láthatatlanság, a tekintet/ arc és a teljesség/töredékesség kérdéseit. Mintha egy családi albumot lapozgatnánk, amelyik maga is egy konstrukció, a résztvevők részéről is csupán játék, hiszen egyszerre játsszák saját magukat és másokat, szerepeket. A maszkok domináns jelenléte az egész tárlaton végigvonul és egy újabb aspektusból közelít a portré témájához: a kitakarás, az álarc, a többarcúság motívumain keresztül tovább fokozódik a színházi, fikciós jelleg.
A kiállításon egyszerre érezzük magunkat ? a lakásgaléria tulajdonságaira is építve ? egy otthonos környezetben és egy múzeumszerű díszletben, amelynek alkotóelemei a megnyitó napján kilépnek a zárt térből és a kertben is felbukkannak. A ház borostyánnal belepett belső kertje furcsa szoborparkká alakul át, ahol az elszórt büsztök és vázák egy láthatatlan jelenethez asszisztálnak ? mondta el Gadó Flóra a megnyitón.
