ZETApress

hírportál

Ártatlanul a Gulágon

Gulág installáció a Városháza parkbanÁrtatlan emberek millióinak Gulág-munkatáborokba kényszerítése a XX. század egyik legsúlyosabb tragédiája ? jelentette ki Szalay-Bobrovniczky Alexandra főpolgármester-helyettes délelőtt a Városháza parkban, a Gulág-emlékév alkalmából készült köztéri installációnál.

Az egész Szovjetuniót behálózó kényszermunka- és rabszolgatáborok kiépítése 1918-ban kezdődött azzal a szándékkal, hogy elkülönítsék, megbüntessék és munkaerejét ingyen felhasználják mindazoknak, akik a kommunista rendszer vélt vagy valós ellenségei voltak ? mondta Szalay-Bobrovniczky Alexandra. Hozzátette, hogy a táborok többsége úgynevezett jobbító munkatelep volt, ahol a rabokat erdőirtáson, építkezéseken, bányákban dolgoztatták, és a legtöbb rabra éhhalál vagy kivégzés várt, ha megtagadta a munkát.

Kutatások adatai szerint 1953-ig mintegy 40-50 millió ember raboskodott ilyen táborokban. Magyarország területéről a II. világháború alatt és után a becslések szerint 800 ezer embert hurcolhattak a Szovjetunióba. A deportálások során és a munkatáborokban megközelítőleg 300 ezer magyar vesztette életét. A testileg és lelkileg is megtört túlélőket hazatérésük után a magyarországi titkosszolgálatok hallgatásra kényszerítették. ? A kommunizmus évtizedeiben elhallgatták a Gulágon történt rémtetteket, a magyar nemzet kollektív emlékezetéből kitörölték a málenkij robot és a szibériai fogságra ítéltek emlékét ? fogalmazott. A főpolgármester-helyettes hangsúlyozta: egy nemzet történelmében az elhallgatás, az elhallgattatás nem megengedhető. Az installáció felhívja a figyelmet arra, hogy emlékezni kell arra, ami a magyarsággal 1944-ben és az azt követő években történt.

A Városháza parkban lévő meggyőző erejű alkotás méltó emléket állít a Gulág lágereiben elhunyt honfitársaiknak. A jól ismert jelképeket felvonultató alkotás ráirányítja a figyelmet a XX. század nagy nemzettragédiájára. A pestisracok.hu Szerkesztőségének munkatársai a 2017. február 25-ig tartó Gulág-emlékév keretében egy-egy hétre különböző városokba helyezték ki az installációt. Eddig Szombathelyen és Pécsen volt látható, Budapest után Debrecen következik, utolsó állomásként ? mondta Szalay-Bobrovniczky Alexandra. Szólt arról is, hogy történészek becslése szerint Budapest ostroma során, majd azt követően 40-50 ezer katonát ejtettek foglyul, az elhurcolt budapesti civilek száma ötven- és százezer közé tehető. Múltunk hiteles ismerete nélkül nem építhető jövő, a nemzet emlékét meg kell őrizni, annak minden szomorú és felemelő részletével együtt ? zárta beszédét. (Az áldozatoknak emléket állító Örök tél című játékfilm előkészületeiről idekattintva olvashatunk.)

Máthé Áron, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága elnökhelyettese elmondta, hogy a szovjetek a hadifoglyok számát pótlandó budapesti civileket hurcoltak el, illetve a leggyakrabban tűzoltókat, postásokat, rendőröket vittek el, hiszen egyenruhás alakulatként lehetett őket eladni. A budapesti elhurcoltak jelentős része ugyan nem a Gulág-, hanem a Gupvi-táborrendszerbe került, de a kettő között nagy különbség nem volt. Szólt arról is, hogy valamennyi közép-európai nép közös gyászos öröksége a szovjet típusú diktatúrák élménye és az ebből fakadó antikommunizmus.

Stefka István, a pestisracok.hu lapigazgatója arról beszélt, hogy egy mondás szerint egy háború akkor ér véget, amikor szabadon lehet emlékezni a halottakra. Ez a szabad emlékezés csak 1990-ben jött el Magyarországon, a lelkek háborúja csak akkor ért véget ? mondta. A Gulág 800.000! köztéri kopjafás installációt a pestisracok.hu Kiadójának felkérésére a 301-es parcella kopjafáit is elkészítő Inconnu Művészcsoport tagjai készítették. A mű a Gulág-munkatáborok magyar áldozataira hívja fel a figyelmet.

Szóljon hozzá!