ZETApress

hírportál

Tour de Hongrie a Showroom-ban

Resident Art BudapestKovács Lehel festőművész Tour de Hongrie című kiállítása nyílt meg tegnap este az Andrássy úti Resident Art Budapest Showroom-ban. Az október 7-én péntekig látható tárlatot Sárvári Zita művészettörténész nyitotta meg. Kurátor: Schneller János.

Kovács Lehel (1974. Sepsiszentgyörgy) legújabb festményeit bemutató tárlat egy 2016 tavaszi kiállítás szerves folytatásaként is értelmezhető. Ezen a kiállításon olyan, a festő művészetében létrejött változásoknak lehettünk szemtanúi, amelyek jelentős belső átalakulásról, útkeresésről árulkodnak. Ezek a folyamatok már megfigyelhetőek voltak a 2015 második felében készült képeken is, mostanra pedig jól felismerhető, karakteres formavilággal, új irány látszik kirajzolódni Kovács Lehel festészetében.

A korábban zömében tájképeket, vagy a tájban megjelenő gépeket és az emberi civilizáció nyomait sajátos, már-már konzervatív festői módon bemutató vásznakat felváltották a belső terekben, vagy meghatározhatatlan téri viszonyok közt elhelyezett személyes tárgyak képei, amelyek megfogalmazásukkal sokkal intimebb (személyesebb) hangulatot teremtenek, mint a korábbi nagy távlatokat befogó tájak. Festői látásmódja újabban nem ragaszkodik a látvány ábrázolásához, a sokkal merészebb, ösztönösebb, erőteljesebb és persze elnagyoltabb ecsetvonások használata sokat elárul a művész vívódásairól, döntéseiről és szabadjára engedett útkereséséről.

Kovács Lehel festőművészA visszafogott színeket erőteljes, már-már harsány, telített színek váltják fel. A tárgyak és a mögöttük felnyíló felületek kapcsolata gyakran megszűnik (vagy értelmezhetetlenné válik), és olyan érzésünk van, mintha a kopott, mintás, málló falak önálló témaként kelnének életre és vennék át a főszerepet a képeken. A felületek, a hengerelt minták és a roncsolt színfoltok elé helyezett tárgyak megfestésének módjában azonban visszaköszön az a Kovács Lehel korábbi képeiről ismert stílus, amelyről sugárzik a tárgyak részletes, plasztikus, a szemet becsapó ábrázolásának öröme. A hátterek folyamatos változáson átmenve vezérmotívummá fejlődnek, miközben a tárgyak realitásfoka nem hogy erősíti azok jelentőségét, de sokkal inkább azok pillanatnyiságát, banalitását, múlékonyságát hangsúlyozza. A két festésmód ütköztetésével két idősík, és a festő életének két egymástól mind időben, mind térben távoli pontja is találkozik. A Tour de Hongrie cím így egyszerre értelmezhető belső időutazásként, festői útkeresésként és az ország különböző pontjain egyaránt ismerős időtlen igénytelenségre adott festői válaszként.

Szóljon hozzá!