ZETApress

hírportál

Vajdasági Csend a Teréz körúton

Zsáki István délvidéki festőművész: Vajdasági Csend című kiállítása nyílt meg tegnap este 19 órakor a Nemzetstratégiai Kutatóintézet Kárpát-haza Galériájában. Köszöntőt Szász Jenő, a kiállítás védnöke, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke, ünnepi beszédet Balatoni Mónika, a kiállítás fővédnöke mondott.

A kiállítást Léphaft Pál Forum Képzőművészeti Díjas délvidéki karikaturista, Napleány-díjas publicista mondott. Közreműködött Pitti Katalin Liszt Ferenc-díjas operaénekes, érdemes művész. A Teréz körúti Forrás Galériában a kiállítás 2016. január 15-én péntekig látogatható. Alkotója 1942-ben született Topolyán. Főiskolai tanulmányait Pristinában végezte. 1975 óta tagja a Vajdasági Képzőművészek Egyesületének, valamint több hazai és külföldi művésztelepnek. Alapító tagja a bácskossuthfalvi 9+1 és a szabadkai Bucka Gányó művésztelepeknek. 2002-es nyugdíjba vonulásáig képzőművészet szakos tanárként dolgozott. Jelenleg a topolyai művésztelep és az Art Gallery Képtár vezetője.

Zsáki István figurális képei jól tükrözik a hagyományokhoz való visszanyúlást, a régi mesterek szeretetét, tiszteletét. A hagyományos natura morta, azaz csendélet, mindig is többletjelentést kapcsolt az élettelen tárgyakhoz, a megfestett részleteknek volt valamilyen szimbolikus tartalma. Zsáki István realista festékrétegei mögött is felfedezhetjük ezt a rejtett mondanivalót.

Képein a fehér, gyűrött, itt-ott szakadt papírlapra szórt földdarabok, kövek, kagylók mellett, zöldségek, gyümölcsök, madarak és egyéb más kellékek jelennek meg különféle kompozíciókban. A kuszaság látszatát keltő elrendezés alaposan megkomponált. A művész apró kiegészítőinek egész tárházából válogat egy-egy művének elkészítésekor. ? A képeimen található tárgyak a föld motívumából indulnak ki. Ilyenek a kövek, amelyekben ? úgy érzem ?, az őseink lelke van bezárva, a gesztenye, a csiga, a dió, az alma. A fűcsomók az otthon melegét jelentik, de az elhagyott házat, fészket is ? vallja a délvidéki művész.

A festékrácsurgatásokkal tarkított lapokon, melyek a képek vizuális alapjául szolgálnak, kalligrafikus jellegű írások is felfedezhetők. A művész elmondása szerint, ezek a kép harmóniáját hivatottak megtörni, azt a csendet, mely az élettelen tárgyakból sugárzik. Az írott szavaknak konkrét jelentésük nincs, nem kapcsolódnak az adott témához, viszont kellemes érzést keltenek, érdekességként szolgálnak, s egyben helyet adnak a művész kalligráfia iránti vonzódásának is.

Képei rendkívül precízen kidolgozottak, jól példázzák a festői hivatástudatot, a munka iránti elkötelezettséget. Leginkább földszíneket használ, meleg árnyalatokkal teszi alkotásait bensőségessé. Egyes művei a vásznon túl is folytatódnak. A keret megfestésével a művész még inkább hozzájárul ahhoz, hogy képeit ne csak önmagukban tekintsük. A csendéletek túllépve határaikon a körülöttük lévő világ valóságos részeként jelennek meg, felerősítve azt az érzést, hogy a keret igazából nem is létezik.

Szóljon hozzá!